A Lányokról.

Ma este az új babákkal fürödtek. (nem megy a baba testébe víz)

Anita mindent szótagol. Csütörtökön azzal jött a konyhába, hogy az "Édes Jézus" 31 szótagból áll. Utánnaszámoltunk. Hát 32-ből, de azért ez jó eredmény. Neveket, mondatokat amiket hall, rövid versikéket újra és újra elszótagol.

Ma este megettük a lányokkal a maradék mamától kapott töltöttkáposztát. És Csenge elég szépen mondta, hogy káposzta. Szinte minden nap mond valami újat. Tegnap óta mondja Manyi mama, ezt is elég érthtően. És Józsinak már úgy is mondja: apucika. A babája neve Mária, ez egy hosszabb Máá. S ha szopizni akar, akkor "didi".

csak Mamánál

Nagy munkában találtuk mamáékat. Bélest készítettek. Együtt. Így: Mert a tata családjában ez volt a szokás. És mert tata nagyon szereti.
Igazi művészet!
Finom :)
S a rongyos palacsinta! Nagyon szeretem. Csak mama tud finom rongyos palacsintát sütni.

Tegnap. Hunyad. Mentünk s jöttünk.

Mamámnál előkerültek a játékok. Hec-hec katona, ketten ülünk a lóra...
a Szekrényes (M) család

Az este

megnéztem "A Pál utcai fiúk" filmet, mert már illik visszavinni R.nek. A könyvet már nagyon régen olvastam, kötelező olvasmány volt, s szomorú vége miatt nem nagyon tetszett. A film most tetszett, Nemecsek meghal, de szép ahogy a bátoságot bemutatja és elgondolkoztam, hogy az életben sokszor mikor harc árán megszerzünk valamit, rájövünk, hogy nem érte meg, nem tudjuk megtartani, örülni neki, túl nagy volt az ára.

"Aki sötétségben jár,
és nem ragyog rá fény,
bízzon az Úr nevében,
és támaszkodjon Istenére!"
(Ézsaiás 50:10)

kezd összeállni a kép, a hogyan a miérttel, az hogy hogyan lehetne tovább menni, nem kell a múlt rabságában élni, lehet változtatni, jó döntéseket hozni, remélni, örülni.

Mióta vakáció van elég későn fekszenek a lányok, így mire Csenge elalszik már én is félig alszom. Furcsa, (de még volt így) hogy a prédikációból ma semmi nem ragadt rám, kint voltunk a kisteremben Csengével. Attól még karácsony van. S oda ahol homály volt fény dereng.
Este körbejártuk a központot, hogy lássuk milyen este a sok dísz, mert nappal már láttuk. Szép volt és hideg.
Most megyek aludni... vagy inkább olvasni, gondolkozni...

Nem egészen így képzeltem

sőt, egyáltalán nem így. Azért vettünk két egyforma babát a lányoknak, hogy ne legyen veszekedés, mindegyik legyen elégedett. De rájöttem, ha tíz egyforma babát vettünk volna, akkor se lett volna szent a béke. Mert Csengének kellett mind a két egyforma baba egyszerre! Azt úgy látszik képtelen megérteni, hogy egyik az övé, a másik az Anitáé. Egy óvatlan pillanatban Anita elszaladt az egyik babával és jól eldugta. Az az övé. Persze Csenge sírva kereste az eltűnt babát. És én jött hogy világgá menjek. Na, de végre megnyugodott. De szopival és az új babával aludt el. Ettől eltekintve szép este volt itthon.

Áldott karácsonyt!

Lesz süti:

fenyő fenyő

Mi is vettünk egy kis fenyőfát. Bár nem ez az első év, hogy szóbajön egy műfenyő megvásárlása is. Annak nincs illata, de úgy sajnálom, hogy annyi fenyőt kivágnak pár napért. Vagyis nem a fenyő az ünnep lényege. A fát már tegnap feldíszítettük együtt. (Azt hiszem nem vagyok jó hangulatteremtő, pl. nincs angyaljárós mese.) Csengének nagyon tetszik. Nekem is. Szerintem most szebb mint az elmúlt években, talán mert ezt most élőben látom és mert az idén vettünk néhány új díszt is. És alig várom, hogy a fa alá kerüljenek az ajándékok.
S hogy legyen valami amit ünnep után is velem, bennem marad, s pozítiv változást hoz életembe.

Nem mondom, hogy jó döntés volt

most ünnep küszöbén megnézni a "4 luni 3 săptămâni şi 2 zile" c. filmet. Hallottam róla és ha már felkerült a gépemre, hát kíváncsi voltam. Láttam egy dokumentumfilmet a múlt rendszerről, ahol ezt a témát is említeték, na meg olvastam, hallottam a titokban végzett terhességmegszakításokról, de ez olyan, hogy is mondjam... zord... Amúgy attól, hogy ma már szabad abortuszt csinálni titkolózás nélkül, nem lett kevésbé súlyos, lélekterhelő tett. Figyeltem, hogyan hat a lányokra amin átmennek... az jutott eszembe, amit pénteken a suliban hallottam, hogy az ember lelkébe csak annyira lehet belelátni, amennyire engedi... s hogy a karácsonyra kidíszitett ablakok mögött vajon mi van? egy magányos öreg, egy család, egy bántalmazott gyerek, egy férje által megerőszakolt nő, egy bántalmazott férfi (állítólag egyre több férfi van, akit a 'partnere' bántalmaz), egy boldog család? S ha bekopognánk, hogy lássuk ki lakik az ablak mögött, akkor se tudnánk meg mit is rejtenek a falak...
Na, jól elkalandoztam. De a film szomorú. Mint a másik mostanában nézett román film. Következőleg valami szépet szeretnék nézni.
(megjegyzem, ez nem reklám, filmajánló, csak úgy magamnak írok pár vagy több sort, hogy esetleg majd visszanézhessem)

ma elhangzott az órán,

hogy hajlamosak vagyunk a dolgok rossz oldalát nézni. Nagyítóval. Pedig jó lenne örülni annak ami jó. S mindenkiben van valami aminek lehet örülni.
hogy nem lehet recepteket osztogatni: te ezt tedd, te azt, itt így, ott úgy. Inkább elmondani, mit lenne jobb elkerülni. S hogy ez vagy az évek múltán, idővel mit eredményezhet.
s hogy nem "kell", hanem "lehet", "szabad".

papírkutyák és "tam-tam"

Anita ma kedvet kapott a papírhajtogatáshoz.

időszakok

Filmeket néztem az elmúlt hetekben.  Most olvasnék és olvasnék és olvasnék -na nem épp azt amiből vizsgáznom kell, hanem amiről épp gondolkozom. S most több minden motoszkál bennem. Észre se veszem már hány az óra. S belekezdenék hat könyvbe egyszerre.
Na de azért ma kiolvastuk Anitának Rosszcsont Petit.

Túró Rudi

Tészta:
300 dkg lisztet feldörzsölünk 10 dkg zsírral vagy 12 dkg margrinnal. Hozzáadunk 1 kanál kakaót, 3 kanál cukrot, fél csomag sütőport (kevés ecetbe felfújtatva), 1 tojás sárgáját, kevés tejet. Összegyúrjuk, hogy jó könnyű tészta legyen belőle. (a tej kb. 1 deci lehet, de soha nem mértem, annyit tettem, hogy jól össze tudjam gyúrni). Az összegyúrt tésztából két cipót formálunk. A cipókat tepsi nagyságúra nyújtjuk és a lapot hullámos aljú kalácsformába - másképp: őzgerinc -tepsibe tesszük, úgy hogy mind a két oldalon maradjon 1-2 újnyi tészta, amivel majd befedjük a túrótölteléket. (Nekem csak 1 őzgerinc tepsim van, a második rudat rendes kalácsformába teszem, s eddig még mindig elfogyott.) Jó sütőpapírt használni-de ezt nem írja a recept.
Túrótöltelék:
80 dkg friss tehéntúrót összedolgozunk 20 dkg cukorral, 2 tasak vaniliáscukorral, citromhéjjal, 4-5 kanál grizzel, 4 tojás sárgájával és 5 tojás fehérje keményre vert habjával, lehet mazsolát is keverni közé. Ezzel megtöltjük a tepsiket, befedjük a kakós lappal.
Erős tűznél sütjük. (az én leremnél kb. 35 perc, de nem órához igazodom, inkább az orromhoz)
Sütés után kiborítjuk. Az alja marad felül, csokoládéglazurt öntünk rá.
Volt hogy csokit olvasztottam. Mostanában hidegglazúrt teszek rá: porcukor, kakaó, olaj, mindenből ugyanannyi, de már azt is szemre "mérem".
Hidegen tartva finomabb.
Még annyit: nálunk mindig túl hamar elfogy.

Újra sütizek

újra túrórudit
most az Anita karácsonyi ünnepségére
Csengével együtt készítettük. A lapok gyúrását a hordozókendőből nézte. A nyújtást az etetőszékből, és megkapta az első leckét gyúrmázásból, ami azzal végződött, hogy a tészta-gyurma egy részét megette. A töltelék kavarása is érdekes volt. S mivel Csenge sírással szokta túlharsogni a mixer hangját a tojások fehérjét kézi habverővel vertem fel, s hogy ki ne fáradjon a kezem, Csenge is segített verni. Addig vertük felváltva, míg a jól felvert hab a felfordított tálból se tudott kiesni. Míg én a habban gyönyörködtem, Csenge megszerezte a sótartót. Besózta magát, a székét. Hagytam csapot-habot, mert féltem, hogy sós kezét a szeméhez teszi. Siettemben hozzáértem az üres tepsikhez, mire ők sértődött csörömpöléssel földre vetteték magukat. Csenge mindvégig megőrizte lélekjelenlétét. Gyors ruhacsere, mosdás. Töltelék a tepsikbe, tepsik a lerbe, Csenge anyaölbe, anya blogozóra... Megsült a süti. Ha kihül jöhet a gyors hideg glazur. ...csak meg ne együk holnap délutánig...

ez-az

sok mindent szeretnék, de nem lehet mindent birtokolni - és ez nagyon jó.

visszamaradt egy gondolat, hogy az Isten irgalmára csak egy válasz lehet: odaszánni magam

s még egy gondolat: hogy az istentisztelet nem vasárnap reggel tíztől, délután pedig hattól van, hanem hétfőtől szombatig, itthon és a négy falon kívül.

milyen nehéz a gondolataimat "kordában" tartani, mert minduntalan elkalandoznak. Tényleg jó lenne többet használni a papírt és ceruzát...

a könyv mely látókörömet kiszélesíti valóban jó könyv.

angyalok vigyáznak ránk. Főleg a gyerekekre.

várom hogy a lányok megkapják a karácsonyi ajándékot. Még egy hét.

Abban az évben december 17 vasárnap volt. Emlékszem, szombaton a Bételből gyalog mentünk haza. Sokan voltak a Mária téren. A villamosok is leálltak. Vasárnap reggel csend. A Mária téren levő üzletek ablakai betörve. Délután 4 óra után mentünk át a központon. Tele volt emberekkel. Csend volt. Csak fejünk felett köröztek a helikopterek. Siettünk. Este a központ felől zaj hallatszott. Villamos, busz nem járt. Gyalog indultunk neki négyen egymásba fogózva. Az Ortopédiánál letértünk a központba vezető sugárútról. Veszélyes volt arra menni. Félelem, menekülés -ezt éreztem. A viaduktnál katonai tankok fordultak ki és dübörögtek a központ felé. És katonai autók. Zaj. Sietés. Félelem. Mikor már csak vagy 7-8 perc volt hazáig, a kaszárnyával szemben üzletsornál emberek. Tankok jöttek. Épp befordultunk egy tömbház mögé szapora léptekkel, szinte futva. Lövések dördültek. Csak előre, gyorsan. ...és végre becsukódott az ajtó mögöttünk. Otthon voltunk. Mind a négyen. Villanyt alig gyújtottunk. Ablakokat letakartuk sötét pokróccal. Ez csak a kezdete volt félelemmel teli napoknak.

hogy mennyre rossz a torokfájás...
Anita köhög.
Csengének csorog az orra.
Délelőtt itthon voltunk, de a jó délutáni alvás után elmentünk az esti istentiszteletre. Ma ifjúsági vasárnap volt. És nagyon jó volt. Főleg a prédikáció. Sajnálom, hogy a délelőttiről lemaradtam.
Na megyek, mert Csenge bedugult orral rosszul alszik, meg-megébred.

nem tudom mi van,

de ez a Csenge annyira anyás mostanában. Igaz, arra a kérdésre sem tudnék válaszolni, hogy mikor nem volt. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen. Arra gondolok, hogy már 1 éves, és szinte mindig rajtam lóg -jó ez ici-picit túlzás. Ma este megint elaludtam vele, olyan nehezen aludt el. Amúgy aranyos, egyre több mindent mond.
Persze az lenne a legjobb, ha míg a gyerekek fent vannak nem akarnék mást csinálni, csak velük foglalkozni. De én nem ilyen vagyok. Tudom azt is, ennek az időszaknak nemsokára vége lesz, s majd azt fogom mondani: de jó volt...

Más: végre sütöttem sütit, vagyis Túró Rudit. Még van egy kevés. S annak ellénére, hogy a túróval megjártam, a süti finom lett és most már tudom, fél adag túróval is hogyan lehet finom Túró Rudit sütni.

Hogy le ne maradjak valamiről,

hát megnéztem a "Moartea Domnului Lăzărescu" c. filmet.
A szomorú az, hogy egyáltalán nem lepődtem meg. Mert jártam már sürgőségen. És mert sok mindent hallottam. És nálunk is volt már, hogy két betegnek jutott egy ágy. No meg máshol láttam, hogy a kórház folyosója is egy nagy kórteterm, helyszűke miatt. Az egész úgy szomorú. Persze nem mindig így alakulnak a dolgok. De néha így. Ilyen a rendszer. Persze ez nem mentség. Nem szeretek ilyen élethű, szomorú filmet nézni.

könyv

A suliban ajánlottak néhány párszáz oldalas könyvet elolvasni és nem csak elolvasni. Így itthon inkább kis könyveket olvasok.

Mostanában ezt olvastam szoptatás közben vagy buszon, villamoson: James Dobson: 7 megoldás kiégett szülőknek, Keresztyén Iratterjesztő Alapítvány, 2006. (kisebb mint egy A4-es lap fele, kb. 125 oldal)

Per pillanat nem érzem magam kiégettnek, de kiváncsi voltam a "megoldásokra", mert már több dobsonkönyvet olvastam.

1. pihenésre időt kell találni, "szombat", csendesség Istennel.

2. mondjunk nem-et.

3. amit birtokolunk birtokba vesz minket, a kevesebb lehet hogy több. "Minden dolgot nyitott nyitott kézzel kell tartanunk, mert előbb-utóbb el fogják venni tőlunk."

4. találjuk meg az egyensúlyt az életben és a családban.

5. kapcsoljuk ki az elektronikus szórakoztatást, jobban fogunk tudni figyelni családunkra, Istenre.

6. bátorítsuk házastársunkat, családtagjainkat.

7. minden körülmények között: IMA.

Na, tömörítve ennyi. Nem eget rengető új dolgok. De megfontolandók. Mert hiába jó az elmélet, ha a gyakorlása elmarad.

Hát most írnom kell :)

Megnéztem Daniel Deronda-t. Hát ez is nagyon tetszett. Köszönöm (akinek nem inge ne vegye magára). Az életnek megvan a maga menete. És jó ha tudjuk kik vagyunk és mi a célunk. És a mások baját a magunk-é elé helyezni - hát ez utóbbi nem könnyű.
Kicsit blogolvastam. Az otthonoktatásról, és ez azért tetszett, mert hasonlókat már olvastam egyszer és azóta gondolkodom erről. Ez is egy alternatíva, és nem is akármilyen. Máshol olvastam egy elgondolkodtató bejegyzést, úgy jól esett, mert néha nem igazán érzem magam felelősségteljes felnőttnek, a tetteim alapján. De ki várja el ezt tőlem? Na jó, kellene egy pszihológós aki feltegyen pár kérdést, s a végén minden ok.
Még egy bemutatásom van ebben a félévben és két dolgozatot kell leadni -minden csoportmunka. Remélem nem hagynak ki egyikből sem, olyan össze-vissza járok most szemináriumokra, hol ezzel, hol azzal a csoporttal, nem nagyon ismerem az embereket, na de év végéig még lehet.
És örülök a lányainknak.
és nem csak nekik

napló

A szombat nagyon szép volt nekünk. Olyan "laza" nap volt, nagy célkitűzések nélkül, csak úgy együtt voltunk. Sétáltunk a központban. Csenge aludt is. A katedrálissal szemben rögtönzött istáló, igazi birkákkal, a lányok jól megnézték.
Az ortodox katedrális a főtéren
A központi séta előtt vásárolni voltunk, mert Anita megkapta a talpbetéteket és kellett venni hozzá csizmát és házicipőt. Az egyik olcsóbb bevásárlóközpontban olyan stresszelő zsufoltság volt, alig vártam kint legyünk. Itt egy nyugisabb helyen lazítás a lányoknak:
Itthon Csengének sikerült előszedni a kenyeret.

Ő mindig tudja mit kell tenni az ennivalóval. Gondja van magára. A friss kenyér sarka mindig finom, de épp ennyire?

Délután aludtunk egy jót Anitát kivéve, aki az oviból hétvégére hazahozott játékkal játszott. Nekem pihenés és feltöltődés volt ez a szombat.

Vasárnap: nagyon élvezem, hogy reggel tízre kell menni. Nincs rohanás. Nyugodtam el tudunk készülni. Pihentebbek vagyunk. Déltől viszont beköltözött hozzánk a fejfájás...

Ma: reggel Csenge ébredés után nem sírt, pedig egyedül volt a szobában. Én kifizettem a sulit, amitől pehelykönnyű lett a bankkártya. ...és esett az eső, és esett... És most dolgom van még.

filmek

Az elmúlt hetekben két jó filmet néztem meg. Egyik a Jane Eyre BBC változata, hosszabb mint a másik és könyvhűbb. A másik Sissi. Hú! Ez nagyon tetszett. Csak időhiány miatt nem néztem végig másodjára is. Nagyon szép. A hölgyek ruhájában is gyönyörködtem. De maga a történet is nagyon-nagyon szép. Szeretném majd a könyvet is elolvasni.

Elgondolkodtam

a mai kurzus után... Hm, talán túl ritkán gondolkodom úgy komolyan. Érdekes lehet a pszihoterápiás képzés. Legalábbis C. érdekes dolgokat mondott. Integrativ pszihoterápia... De C.nek másban van képesítése. Hogy mennyit lehet változni. Felismerni, beazonosítani, tudatosítani folyamatokat. Hm... Rámférne egy kis pszihoterápiás bemelegítő...

A "Napi Ige" mára ez: “Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;” (John 11:25)

Véletlen egybeesés?

döbbenet
csend, mert
itt se volt s már elment...
várakozásra fájdalom...
kegyelem, Krisztushoz tartozó...
szerettelek volna látni...
...
feltámadás
élet
sebeket kötöző remény
hozz fényt a
fájdalom északájába...

apróságok

Ma este rém álmos voltam. Azt hiszem a hideg miatt. Csengével délben 1 órát sétáltunk kint. Az egyetemtől az ovodáig 15 perc gyaloglás. Az ovodától hazáig 45 perc gyaloglás. Úgy aludtam volna egyet ezek után...

Már nem hiszek a mikulásban. S mégis járt nálam a Mikulás, pedig nem is vártam. És kétszer jött, mert valamit a zsákjában felejtett s vissza kellett forduljon. Nem találkoztam vele...

Csenge nem érti mi a Mikulás. De megtanult szívószállal inni, mert a Mikulás hozott neki dobozos szörpöt. Amúgy csorog az orra. Ma este a képes Bibliát lapozgatta. Mikor mondtam "Úr Jézus", összetette a kezét. Tetszett neki Mária, és mondta is, hogy Máá.

Anita örült a Mikulásnak. Nem is tudom pontosan mit hisz erről. Tegnap kérdezte, hogy a kulcslyukon jön be? Az oviban a csizmájukat az ablakba tették és jött a Mikulás, és Anita fehércsokit is kapott, nagyon örült. Mi meg elkészítettük a babaházat. Nagyon tetszik neki.

Hazafele jövet az ovodából újra megkérdezte, ma mit tanultam az iskolában. És hát elmondtam neki, hogy arról, hogy a nehézségek ellenére szabad örülni, szépen élni, mindig lehet remélni. Valami ilyesmit, mert mit is mondhatnék neki az egzisztenciális pszihoterápiáról, hisz magam is alig tudok valamit, de a szeminárium ma is nagyon jó volt, jót beszélgettünk. Egy rövid utccányit erről beszéltem, mire Anita megkérdezte, hogy csak ennyit tanultam? Ezért míg végigmentünk egy valamivel hosszabb utcán beszéltem neki egy bácsiról (Viktor Frankl), akiről a tanárnő beszélt és olvasott a könyvéből (amibe én is szívesen beleolvasnék, csak úgy), aki ... bla-bla-bla. Mikor gondoltam, hogy elég, megkérdeztem, untattam-e. Nem - volt a válasz.

Érdekes ez az egzisztenciális pszihoterápia. A -románul- psihoterapie sistemică is érdekel. Utánna kell olvassak.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet -ezt olvastam el a napokban, az alábbi oldalról: http://mek.oszk.hu/00300/00317/, tehát képernyőről. Hallottam, hogy nagyon jó a film ami a könyv alapján készült, olyan lányoknak való. Mivel nincs meg nekem, s azt tartom, hogy az olvasás gazdagabb élmény mint a filmnézés, hát elolvastam. Kikapcsolódás volt. Tetszett. Csak az élet mégse ilyen. De nem bánom, hogy elolvastam. De talán kamaszkét jobban illett volna. Mennyi mindent jó lett volna elolvasni akkor! S most hasznosabb dolokkal foglalkozni! Mindenképpen örülök az elektronikus könyvtárnak. És újra csak olvasok...

Hová lett?

Hazafelé az oviból Anita kekszet evett, beszélgettünk. Nézem, ahogy beszél, majd hirtelen megkérem:
-Anita, nézz csak rám!... Hol a fogad?
-Mielőtt Banduval megettük az almás sütit -ez volt a délutáni uzsonna az oviban - nagyon lötyögött, de miután megettük már nem mozgott.
-De hol a fogad?
Vállvonogatás
-Kiköpted?
-Az almás sütiben volt egy mag, azt kiköptem.
-Milyen volt?
-Piros.

:)) nem tudom hová lett, de már nincs. S már látszik az új. Növünk.

(...)

Újra és újra megkereste. Nagyon szerette, hisz mindent odaadott érte. De ő mindig rohant, foglalt vagy épp fáradt volt, s már nem is tudta, mit is mondhatna ha találkoznának úgy igazából, nem csak futtában, érezte, nem érdemli meg a törődést, szeretetet. És akkor, mikor már nem is várta rádöbbent, mitől is mentette meg őt ez a szeretet. Hogy nem tudna élni nélküle. Hogy dideregne a félelemtől. Hogy mennyire védtelen. S hogy nélküle kiszolgáltatott. S milyen jó nem félni. Valakihez tartozni. Hozzá tartozni és nem a másikhoz. S hogy nem gondolt erre? S hogy most is csak szeretettel veszi körül. Semmi szemrehányás. S hogy újra felkereste, ott ahol épp volt, úgy ahogy épp felismerhette. Igen, élete minden percében örülni fog, hisz nélküle az élet nem lenne Élet, csak bolyongás, rettegés, kín, pusztulás.

Kaptam.Köszönöm. :)

Hugom készítette. Így nekem is van adventi koszorúm. És elénekltük, hogy ...lobog az első gyertyaláng...

Vakációt adtam magamnak (nem mintha megérdemelném, de jól jött). Szóval bepótoltam, amit nem film-néztem az utóbbi időben. S ma ebben a hideg esős időben végül elmentem a suli felé. S igazán csalódtam, mert a tanárnő nem jött el. A hirdetőtáblán egy cédula közölte, hogy se ma, se jövő héten nem lesz itt a tanárnő. Na. Észre se vettem a cetlit, egy kolleganő szólt. Pedig nem is tudom, mi tetszik jobban, egy jó film (pl. Sissi) vagy 4 óra defektológia és logopédia.

Hazafelé jövet az eső átváltozott hóvá. Édesanyám kiment a lányokkal. Csenge csak nézett felfelé és hagyta arcába hullni a havat. Hát erről most lemaradtam.

A napokban játszottunk a lányokkal a babaedényekkel. S Csenge a játékkanalat nem tette szájába, csak a szájához. Csak mímelte az evést. Nahát! Mi minden van a kicsi fejecskéjében? S a babák nem csak enni, hanem inni is kaptak a játékcsészékből.
...és nem tudom mi van, de Csenge, aki hat hónapos korától (akkor vettem elő a bilit) alig ha ötször kakizott a pellenkába, a napokban ez többször is előfordult. Talán hogy egyedül is jön-megy, nem vagyok mindig mellette, nem veszem észre. Míg nem járt egyedül, szinte mindig mellette kellett lenni s nagy szemekkel rám nézett, tudtam kell a bili. Meg volt egy órarendje is. Most már nem kiszámítható. Kicsit összevissza is eszik, mert ha meglát valami ennivalót hát kell neki.

A napokban késő éjjelig fent voltam, fáradt vagyok. Ki akarom pihenni magam a hétvégén.

Köszönöm a teszteket Mindenkinek. Még lehet "beküldeni".
Próbálom behozni a lemaradást a blogolvasásban. De nem is olyan rossz ha az ember lánya nem lóg állandóan a blogokon. Sőt, néha van benne haszon is.

+1 idézet-ből

"A legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak."Lev Tolsztoj
-minden blogozás mellett, azt hiszem így van.

Változások

A héten Anita nem megy oviba. Hétfőn reggel csúnyán köhögött, s mivel Csengével oltásra mentünk, őt is elvittük az orvoshoz. Gyógyszert nem kapott, de itthonmaradást javasolt az orvos, meleg citromos teákat. És úgy látom jót tesz neki az "otthon". Mostanában Anita kedvence a "ne haragudj testvér" dobókockás társasjáték lett. Minden este kell legalább egyet játszodjon Józsival. S napközben a babákkal, állatokkal játszodja újra meg újra.

Csenge már elég jól jár egyedül. Mindenfelé a házban. Jön megy. Ritkán teszem hordozókendőbe. Gyakran próbálok megszökni, néha sikerül is rövid időre. Ha nem, akkor legalább néhány másodpercet nyerek, mert én gyorsabban végigszaladok a folyosón mint ő. Sok szónak mondja az első szótagját. Minden érdekli. Főként a könyvek és a szekrények. Élvezzük, hogy egyre többet ért, szinte mindent ami az ő kis életéhez kapcsolódik.

Nincs tévénk. Nem nagy dolog. Hisz ma már naphosszat el lehet ücsörögni a számítógép képernyője előtt. És azt hiszem, ha tanulni akarok, kevesebbet fogok netezni. És blogolvasni. Utóbbit futva napközben. És kész. Este esetleg írok. És tanulok. Mint terv jól hangzik. Mi lesz belőle, meglátom. De így nem mehet tovább. Mert nem ingyen járok iskolába. No meg, mert... az időm véges.

apróságok

Délután elmentünk szavazni.
Teszteket küldözgetek, örülök minden kitöltött tesztnek. Nyomtatok is teszteket, mert van aki nem elérhető online és mert nem tudok elég tesztalanyt begyűjteni online. Tehát el kell mennem tesztalanyokat keresni.
Holnap oltásra kell menjünk Csengével.
Tanulnom kellene, szerdán dolgoztot írok.
Gondolkozom ezen-azon.
Örülök, hogy J. mellettem van a "nem vagyok jól" napokon.
Egy beszélgetés nyomán: nem pazarolhatom az időmet bármire. Pedig olyan sok információ vesz körül. Jól meg kell válogatnom mivel töltöm időmet, mi az ami igazán megéri. Hm...
Ami nem megy jól, jobban menne ha én is jobban lennék. Ez azért nem biztos. De van benne valami. Azt hiszem tudom mit kell tennem. De ez még nem elég.

A délelőtti istentiszteleten

nagyon jó tanítás volt arról, mi a gyülekezet célja. Ilyenkor sajnálom, hogy Csengétől nem tudok jegyzetelni, de ennél sokkal jobban örülök annak, hogy Csengével együtt úgy ahogy, részt vehettünk az istentiszteleten.
Tehát a Gyülekezet célja:
1. Isten imádása
2. Evangélizáció
3. Közösség
4. Tanítványság
5. Szolgálat
Még jó lenne megfogalmazva látni, hallani és újra meg újra elolvasni és gyakorlatba ültetni a TMBGy (Temesvári Magyar Baptista Gyülekezet) célkitűzését, amit egy mondatba bele kellene foglalni. No, erre várok.
Mentalitás változás szükséges. Ehhez idő kell. De remélni kell, akkor is ha én inkább feladnám. Nem tudom, sikerül-e remélni, nem jobb-e odébállni. Ha nem magamért -mert ma már sok jó tanítást lehet a neten is találni, a gyermekeimért, hisz nekik baráti kör kell, kamaszként egy jó gyüli életbevágóan fontos. Van ismerősöm, aki gyerekei miatt gyülit váltott. Magyar gyüli itt viszont csak egy van... Ezek nem valami felemelő, szívmelengető gondolatok, de megfordulnak a fejemben... Hátha lesz változás... Úgy kellene nekem! Mert azért szerintem is kell ebben a városban egy jó magyar gyüli.
Még egy gondolat: egy családnak, házasságnak is kell legyen célja. tehát nem elég csak ógy beleélni a mába...

Most nem megy a net. Anita Klárinál van, furulyán gyakorolnak. Csenge újságot olvas, és amit elolvasott azt el is szakítja. Így van egy kis időm, írok, majd bemásolom.
Köszönöm Naplopónak a linket, nem kevés időt töltöttem a Bookline könyvesboltban. Olcsóbbak a könyvek, mint http://www.adkk.eu/ online könyvesboltban amit én ismertem. Még jó, hogy nem rendeltem tőlök semmit, mert emitt olcsóbban megkapom és a választék is nagyobb, aztán házhoz szállítják, nem kell sorban állni a postán.
Amúgy tesztelek. S most megyek, mert az újságszőnyeg elkészült.

A héten egyik nap

Anita azt mondta, hogy az oviban ebédre puliszkát kaptak csirkemájjal, nagyon finom volt, készítsek neki én is. Jó, mondtam. Valamikor majd meg lehet próbálni, gondoltam. Én nem vagyok puliszkarajongó, évekig nem ettem, nem mintha nem kínáltak volna vele, de inkább mást ettem. Aztán már felnőttként rájöttem, hogy ehető a puliszka, de csak tejjel. Néha én is készítettem, de nagyon ritkán.
Ma délután csirkemájat készítettem, hozzá pedig rizset - nálunk így szokás, bár krumplival is ettük néha. Anita mikor megtudta, hogy máj van (nagyon szereti a csirkemájat, de azért nem eszünk minden nap), puliszkát kért mellé. Na, nem is volt itthon máléliszt. J. hozott este, és a hölgyek puliszkát vacsoráztunk csirkemájjal - és finom volt. Sose gondoltam volna...

Csenge

1 éves.

Most akkor

blogszünet!
Érdekes, ha lebetegszem, minden házi gyógymódról elfeledkezem. Így történt, hogy ez a megfázás ennyire levert. Rémes. Pedig semmiségnek véljük. Tehát elfelejtettem, hogy hasznos sós vízzel gargarizálni, lábat forró vízbe tenni és közben forralt bort iszogatni, C-vitamint szedni, "ser fiziologic"-ot csepegtetni az orrba, esetleg svéd cseppet- mondják nagyon hatásos, csak rém kellemetlen, aztán ott vannak a gyógyteák, az olajkúra is segít, propolisztabbletták, s ahogy egy fülorrgégész mondta, gyógyszerel 7 nap alatt elmúlik, gyógyszer nélkül 1 hét alatt. NA, hát várom, hogy elteljen az 1 hét. Elég kába vagyok, mindig aludnék. Már Csenge is megtanult orrot fújni, annyiszor látta már, hogyan kell. Nagyon örülök, hogy a lányok eddig nem betegedtek meg.
Anita nagyon szereti az ovit. És én is örülök, amikor utánna mehetek, jó beszélgetni vele.
Csenge jól eszik, aranyos, egyre többet jár egyedül.
Holnap reggel nyolcra kell mennem. Imádkozom, hogy ne ébredjen fel, tudjak elmenni, ő meg aludja ki magát, mert csak 12 után jövök haza.
Ja, és vasárnap délután engem kiprédikáltak. Pedig hát, V.G. nem is Temesváron lakik. De nem baj. Bárcsak kikelne és gyümölcsöt teremne az Igemag a szívemben.

Csak úgy megjegyzem,

hogy a héten megnéztem a Becoming Jane c. filmet. Ez azért is esemény, mert már rég nem futotta ilyen szórakozásra, és mert épp a bemutatás előtti este (éjfél utánig) néztem. Bemutatás elmaradt, elhasztódott. Én attól még fáradt maradtam. De a film tetszett. Tán megnézném még egyszer... (ilyen csak nagyon ritkán fordul elő).

Vers az oviból

Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
- Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.
És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
- Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.

Úgy érzem,

most mindjárt leragad a szemem. És nem találom a munkakedvem. És be van dugulva az orrom. Kint hideg, lent sár, fent szürke felhők. Aludni lenne jó. De ittam egy kávét, ezért nem tudok elaludni...

A tegnap találkoztam P. bácsival mikor Csengét kocsikáztattam. Kérdezte, úgy-e milyen jó nekem. Mondtam, hogy igen. Aztán mondta, hogy az unokája azt mondta az anyjának, hogy "neked sohsincs időd rám", mert a mai szülők maguknak akarnak élni... Régen a szülők a gyerekekért éltek... Hát elgondolkoztam, hogy sok gyerek milyen szegény ma, bár van külön szobája, játékai, csipsz és sok édesség, számítógépen játék és rajzfilm. S hogy lányaimnak is leginkább rám és az apukájukra van szükségük. Annyira örülnek mikor J. hazaérkezik este. S hogy Anitának mennyire fontos az, hogy együtt játszodjunk vele vagy tanuljunk. De legyünk együtt. S, hogy azok a legszebb esték, amikor együtt tudunk vacsorázni és együtt ülünk valamelyik szobában a földön s játszunk, ha nem is mind a négyen együtt, de ott vagyunk.

Megelégedettség

Soha ne engedd meg magadnak, hogy bármi miatt is panaszkodj - még az időjárás miatt sem!

Soha nem képzeld magad más körülmények közé vagy más helyre!

Soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval!

Soha ne játssz el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a dolgok másként alakulnak!

Soha ne aggodalmaskodj a holnap miatt - ne feledd, a holnap Istené, nem a miénk!

... hát ezt olvastam a múlt nap. Egy Afrikában dolgozó misszionáriusnő naplójából, aki megelégedett volt. Főként az elsőt és az utolsót meg kell jól tanuljam.

Kifliiiiiiiiiiiiiiiit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hétfőn mikor kint voltam Csengével a parkban adtam neki enni banánt. Meg is evett egy felet. Hazafele jövet kerültem egyet a Novatim felé, hogy ott vegyek a kedvenc kenyeremből. Alig hagytuk el a parkot, egy roma család gyerekeit láttuk, akik kifliket ettek. Csengének megvan az az adottsága, hogy az ennivalót nyersen vagy főve, csomagolva vagy nem, mindenképpen felismeri. Ahogy meglátta a kifliket, azonnal "ham-am-am"-mal követelte az ennivalót. Próbáltam nyugtatni, miközben olyan gyorsan gurítottam a babakocsit ahogy csak tudtam. Mindhiába. Ráadásul megelőzött két tizenéves és "pufuleţ"-et ettek. Elővettem a maradék banánt, de nem kellett neki. Kiflinek vagy pufuleţ-nek nézem én a banánt?! Szóval ilyen ennivalót követelve vágtáztunk át a piacon majd be az üzletbe. Végre! Kenyérsarok.
Ma, mivel úgy láttam hideg van, gondoltam, csak keveset leszünk a parkban, nem vittem magammal semmi Csenge-kaját (micsoda felelőtlenség!). Alig értünk a parkba, Csenge rám néz és "ham-am-am" mondja. Újra és újra. Nem érdekes se a kutya se a galamb. Jó, hogy van a park mellett egy kis ABC, vettem neki egy kiflit. Aztán csend volt.
...remélhetőleg levontam a tanulságot.
De lehet nálam mindig kifli, pufuleţ, keksz, alma, banán s nem tudom még mi amit a gyerek láthat?
Hát-hát! A másik sose csinált így! Kellett ez nekem, hogy megértsem a hisztis gyerekek kedves anyukáit.

No,

nem szívbajos a tanár aki a licenszdolgozatomat koordonálja. Nyugisabb, mint én. Így hát nagyon jó volt pár dolgot megbeszélni vele ma délelőtt.
Kérek szépen Mindnekit aki erre jár, tud románul legyen szíves kitölteni nekem 2 tesztet. Elküldöm elektronikus formátumban mailen a tesztet, s a kitöltött ürlapot visszakülditek mailen. (Kell vagy 100 személy.) Jelezzetek itt vagy a yahoo-s cimemen vagy a gmail-es címemen ( ez utóbbi ugyazaz mint a blogcímem). Kb. 2 hét alatt szeretnék az adatgyűjtésen túl lenni, mert lesz elég dolog az adatok bepötyögésével, stasztikai feldolgozásával SPSS-ben, értelmezésével s az elméleti rész megírásával...
Köszönöm Mindenkinek. :)

Mikor egy bizonyos dolgot határidőre el kell készíteni

egyből minden más fontos lesz. S ahelyett, hogy a döntésről olvasnék és írnék, blogot olvasok, palacsintát sütök, mesét olvasok, mindeféle eszembe jut.
De fáradt is vagyok, mert az este későn feküdtem (döntésről olvastam egyebek mellett) s a ma délelőtti gyenge tejeskávé "placebo"-hatása rég elmúlt. Mert amikor a kávét főztem, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy még nem vagyok kávéfüggő, s hát jó csapott kiskanál kávéból persze nem lett szívdobogtató ital főleg hogy jól feleresztettem tejjel.
Ma este észrevettem, hogy mozog Anita egyik foga... Tehát lassan iskolaérett lesz :). S ha már fogakról van szó, hát Csengének már vagy tíz napja kibújt a hetedik foga is. S a napokban elhangzott a "jajj, megharapott" is, s kérdezem mi következik még?
Amúgy nagyon szeretik a lányok egymást és persze a másik kezében levő játékot is. Csenge egyre jobban jár egyedül. Puszit is ad, cuppanósat, és olyan küldőset is néha, amilyet Borókától kapott.
Na megyek írni a dolgozatom...

gondolokodom

Ma délelőtt nekem nagyon jó volt a gyüliben, minden szomorúságom ellenére. Nem lettem vidámabb, nem is azért mentem el. De olyan nekem való Ígék lettek felolvasva.
Igazán sírnom kell magam miatt, mert ijesztő az, hogy a szív teljességéből szól a száj. Ez valóság. Ijesztő a felismerés, hogy mi van a szívemben. Jaj! Milyen vak vagyok, ha rólam van szó! Elcserélném a szívem. Kérek egy újat! Tisztát!
S fölvillant a metakomunikáció fontossága is.
S hogy hány Ige hiába volt nekem! Milyen kevés hozhatott gyümölcsöt.
... nem akarok így menni tovább...

Dr. Pálhegyi Ferenc: Utak és útvesztők a társkapcsolatokban
Kiadta a Bibliai Házassággondozó Szolgálat és az Ébredés Alapítvány, 2005.
Ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző amit Pálhegyi bácsitól olvastam. Azt is mondhatom, hogy nagyon tetszett, rövid (70 oldal), olvasmányos, elgondolkodtató. És azt is megtudtam a könyv borítójáról, hogy 1935-ben Sepsiszentgyörgyön született P. F.

Pár szóban: házasságterápiáról, szerelemről, ki legyen a párom, házasságról, "megbántottál", empátiáról, sztressről, házassági szerepkörökről, szingli-jelenségről. Hú, mennyi jó gondolat!

Kevés, ha a házasság célja csak a komfortérzés, a házasságterápiák célja általában ez. Az élet célja nem lehet csak a boldogság elérése. Házasságunknak célja, hogy Isten képét tükrözze a világ számára. (nehéznek találom) A nehézségekben megnyílvánuló szeretet, hűség, elkötelezettség teszi ezt láthatóvá. (nem lehet a nehézségektől megszabadulni?) Olyasmit is ír a könyvben, hogy a házasság célja nem a személyes boldogság elérése, hanem hogy felismerjem, megtanuljam és gyakoroljam az Úrnak szentelt életet. (legtöbbször a boldogságot kergetem, miért nem mondják ezt el a házasulandókank? Vagy mondják, csak nincs aki meghallja? Na, jó, akkor is igent mondtam volna az én kedves férjemnek.) Megtudtam, hogy "a házasságok az égben köttetnek" a görög mitológián alapszik. A Bibliában sehol nem mondja, hogy boldogok a házasok, tehát a házasság nem lehet a boldogság feltétele, boldog embereknek boldog a házassága is. Jó lesz az empátiás képességemet fejleszteni... hogy jobban megismejem a másikat, hogy megoldhassuk a konfliktusokat, hogy szilárd és tartós egység jöjjön létre a kapcsolatban. Mindig is gondoltam, s most újra megfogalmazódott bennem, hogy nehéz férfinak lenni, úgy ahogy Isten azt elgondolta (vállalni a felelősséget a családért, szolgálni a családnak, gondoskodni) a férfi szerepköre: sáfár, pap, pásztor. S egy kicsit elgondolkodtam a szingliségen is. Örülök, hogy Józsi feleségül vett.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

mindenféle

Szerdától megy Anita oviba és nekem hiányzik, mert azért kis időre elvoltak Csengével. Főleg a szerda volt nehéz, Csengét alig tudtam letenni, s akkor is mindig kellett fogni a kezét. Ma már jobb volt, de nem szeret egyedül (szerintem természetes, hisz nem tud gondolkozni az élet nagy kérdésein, tesz-vesz, meg kell ismerje a világot, s mivel emberpalánta, hát nem jó neki sem egyedül), pedig én szeretnék pár percre, na jó, néhány percre mással foglalkozni, csak úgy magamnak vagy pedig odatenni főni az ebédet... A képen (ma) Csenge a hálószoba ajtajában, miután 2-3 percre egyedül hagytam a szobában, anyát szólongatja, s menne ki. Mikor Anitával hazaérünk nagyon örül. Ma este is itt járt fel-alá a nappaliban ahogy Anita mondta neki, s elég jól megy egyedül. Szeretem hallgatni őket amikor együtt vannak és nézni is. Csenge hallgat is meg nem is Anitára. Aranyosak. Nagyon örülök nekik.

Amikor ma mentem az oviba Anitáért találkoztam egy volt osztálytársnőmmel akinek a kislánya ugyanabba a csoportba jár. Úgy örülök, hogy összefutottunk! Már vagy másfél éve nem láttuk egymást.

És végre sikerült kivenni egy könyvet a könytárból, már vagy három napja kerestem. És most jut eszembe, hogy egyik nap amikor a suliból mentem Anitáért, alig léptünk ki az oviból, megkérdezte, hogy ma miről tanultam az iskolában, mondtam neki, de tovább kérdezett, hogy arról mit is tanultam stb. :)

Ma este Csenge nem szopizva aludt el, hanem csak úgy mellettem, persze miután szopizott. Néha nem bánnám, ha lenne cumija, de csak néha... De tudja ő, hogy az nem jó, még azt sem tudja hogy kell rendesen a szájába tenni, mikor előkerül s játszik vele. Amúgy a szopizásban az a jó, hogy reggel ébredéskor nem kell azonnal fölkelni. És még sok jó van.

Annyi minden eszembe jut,most amikor már komolyan neki kell fogjak egy téma bemutatásának az előkészítéséhez.

Szóval gondolkozom azon is, hogy van ezekkel a pszihoterápiákkal. Első évesen azt hallottam, hogy több fajta pszihoterápiás módszer van, a képzés több év, sok pénz... Arra gondoltam, hogy egy rövidebb ideig (kevesebb év) tartó és olcsóbb terépiás képzést kellene majd válasszak... Aztán mostanra megértettem, hogy egy-egy pszihoterápia mögött egy életfilozófia áll, amit a terapeuta magáévá tesz. Na, most azon is gondolkozom, hogy van-e olyan pszihoterápia ami nekem "fekszik". Hogy mit gondolok a pszihológiáról most nen írom le. Talán majd máskor.

Betti, fogj már hozzá a dolgodhoz!

A múlt héten olvastam

s az este meg is tapasztaltam (máskor is, csak akkor nem gondoltam erre), hogy a kialvatlanság érzelmi túlreagálást is okoz. Ezért az este Csengével feküdtem és ma reggel Csengével ébredtem. Hát... nagyon jó volt. Eszembe sincs beszállni a hajnali 5 és 6 között kelők csoportjába. Azért mondjuk néha jó lenne hamarabb lefeküdni mint 'holnap'.

...kint szürke köd/bent rosszkedv réme árt..

Mondd kedvesem, hoztál-e Napsugárt? (Füle Lajos)
Kint nincs köd, bent mégis rosszkedv...
kimondhatatlan
viszkető fülek
s ha mást ítélek, önmagamat kárhoztatom...
itt élnem s halnom kell-e?
hova mehetnék?

tetszik

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel, Kalligram kiadó.
Sikerült megrendelni, megvenni. Ezt én nem tudom csak úgy ELolvasni, de bele-beleolvasok. Tetszik. Egyszerű de nagyszerű. Köszi, hogy említettétek a könyvet, mert én nem hallottam róla. Tetszik a cím is :), mert ha jókedvvel, örömmel főzök, valóban jobban sikerül a kaja. És a sok gyakorlati ötlet... s hogy milyen egyszerű a főzés, pár dolgot tudva, lehet variálni... amúgy mi idehaza szeretjük az egyszerű dolgokat, kajákat.

...és ha még megyek Magyarba, akkor egy galuskaszaggatót szeretnék venni, hogy a tejfeles csirkéhez ne makarónit főzzek. Valamikor próbálkoztam a galuskával, de nem sikerült valami jól. Egyszer talán újra nekibátorodom.

kikapcsolódás

Kabai István: Házasság bármi áron, Éjféli Kiáltás Misszió, 2006.
Nem valami húdejókönyv, de hogy csak kikapcsolódásként elolvastam. A románul olvasott Genoveva (GBV könyv) és a Secrete (ECC) jut róla eszembe.

Apróságok a hétvégéről

Ma vajaskenyeret reggelitem töklekvárral. Adinától kaptam. Nagyon finom. Kérdeztem, hogy készül? 2,5 kg sütőtök és fél kg cukor. Recept itt.

Tanultunk egy új asztali áldást:

Álld meg Isten asztalunkat,

ételünket, italunkat.

Akár kevés, akár sok,

legyünk érte hálásak. (vagy: legyen érte hála sok)

A fiúk vasárnap este mondtak egy-egy zsoltárt. Anita is kedvet kapott a zsoltártanulásra. Régebben egyszer már nekifogtunk zsoltárokat tanulni, megtanultuk az 1. és a 121. de a 23. már csak félig lett megtanulva, elment a kedve Anitának, de most újra megjött és ennek nagyon örülök.

Alig múlt el a hétvége,

Anita már azt kérdezi, mikor jönnek már hozzánk Adináék. :)
Nagyon szép volt a hétvége. Pénteken éjfél körül Csenge Boróka baba után sírt. Szombaton olyan jót játszott Barka, Ábel, Anita és Józsi a parkban, Csenge aludt a kocsiban, Boróka itthon. Anita ilyen sárosan még nem jött be a parkból, de nem is bánom, van víz. Olyan jó volt látni a gyerekeket, s ha Anita megbántódott a fiúk vígasztalták. :) Jó volt beszélgetni, együtt lenni. Csenge nagyon örült Borókának és tegnap délután, mikor kérdeztem tőle, hol van Boróka-baba, elindult keresni a lakásban, szólongatta: Baba, Baba, s hogy nem találta majdnem elkezdte a sírást, alig tudtam elterelni a figyelmét. Nem is említem neki egy darabig. Remélem lesz majd Csengének itthon is egy "baba" valamikor.
Vasárnap a gyüliben is nagyon jó volt. Amikor József énekel az több mint csak dallam és szöveg. Az üzenet lélektől lélekig. Jó volt énekelni. Érdekes, hogy az ének által megerősített üzenet jobban megmarad. Gondolatban feltör egy énektöredék, és eszembe juttatja az üzenetet. (...és Ő majd felemel... alázd meg magad Isten előtt... a hívő élet paradoxonja, hogy a felfele lefele van... alázat....)
Nagyon jól éreztem magam a hétvégén a vendégekkel. És mint ilyenkor lenni szokott, elfeljtettünk fényképezni, vagy elfelejtettük magunkhoz venni a fényképezőgépet. Csak hétfőn reggel indulás előtt készítettünk pár képet.

Milyen jó,

hogy két net nélküli nap után annyi az olvasnivaló. :)
Gyakrabban kellene ilyen napokat tartsak.

Míg a vendégek megérkeznek

írok egy kicist, mert máskülönben elfelejtem... Ha nem sikerül most befejezni, majd folytatom.
Ma reggel elmentünk egy ismerősömhöz, aki egy alapítványnál dolgozik (Pro Vita Medica). Röviden bepillanthattunk a munkájukba. Céljuk felvilágosítani a nőket a terhességmegszakítás következményéről, és segíteni azoknak akik el akarják vetetni a babájukat, hogy ha lehet ezt ne tegyék. Épp volt náluk egy ilyen kislány, most 5 éves, akit először a szülei nem akartak. Városunkban két nőgyógyászati klinika van. Az orvosnő több évig dolgozott az egyikben, mint tanácsadó. Mikor innen mennie kellett, átment a másik klinikára, de kb. két év után onnan is mennie kellett, az orvosok nem nézték jó szemmel a munkáját, hisz kevesebb lett a bevételük. Volt olyan hölgy aki be volt programozva tehességmegszakításra, ki is fizette a beavatkozás dijját (50 ron hivatalosan a kórházakban, erre az összegre számlát adnak, plusz a zsebpénzek, magánrendelőkben 5-6-szor ennyit kell fizetni), aztán meggondolta magát. Az alapítvány egyik teremben ki volt téve a falra egy nagy-nagy szív, benne legalább 30 gyerek (1-5 évesek), akik a tanácsdás nyomán maradtak életben. Ez csak egy részük- mondta az orvosnő. Gyönyörű kislányok és kisfiuk. Engem úgy meghatott amit láttam és hallottam ott. S az, hogy sok dokinak semmi nem számít, csak a pénz, s hogy nem mondják el az igazságot a nőknek. S hogy nem törődenk a lelki következményekkel. Azt mondta még a doktornő, hogy akik megtartották a gyereket, nem bánják. Évekig tartja velük a kapcsolatot, segíti a szülőket. Volt, hogy miután a pár meggondolta magát és megtartotta a gyereket, kiderült hogy az apa rákos és kezelés következtében soha nem lehet már gyereke. Nem tudok most leírni mindent... de örülök, hogy van aki az életért harcol, azokért, akik nem tudják megvédeni magukat, Isten áldja meg a munkáját még jobban mint eddig. Vannak városunkban nőgyógyászok akik már nem végeznek terhességmegszakítást. Bárcsak egyre többen lennének ilyenek. Ja, és elmondta, hogy toxoplazmás anyának is született egészséges gyereke, és olyannak is, akit terhesen röntgeneztek, és ... nem tudom itt elsorolni.
Na, megyek, Isten oltalmazza azokat akik anyukájuk pocakjában laknak még.
S még egy link, előkészítés a szülésre és nem csak.

Ma jövős-menős napunk volt

Fáradt vagyok. S ha körülnézek, azt kérdezem, mikor lesz itt rend. Persze a választ is tudom, holnap délutánra rend lesz. Csengi ma nem tudott rendesen aludni, s most este már harmadjára sírt fel.
Egy évfolyamtársam mondta, hogy még nem lehet tudni lesz-e vizsga tanév végén vagy csak a dolgozat megvédése vagy semmi vagy mindkettő. Majd kiderül talán jövő héten...
Találkoztam egy volt osztálytársnőmmel épp a kisbabájával sétált. Nyolc hónapos kisfiú, hat hónapra született 1 kilósan, két és fél hónapig voltak a kórházban... Szerintem ők hősök. Hát, örülök ennek a találkozásnak.

mi Örülünk

mert Józsi újra itthon van.
Csenge meg se várta, hogy Józsi letegye a hátizsákját, kabátját, ölébe ment, s nem lehetett letenni. Puszit is adott neki. És este kiabált utánna, amikor J. kiment a szobából: pa-pa, pa-pa. Hiányzott neki, nagyon szereti.
Anita is örült. Az ajándéknak is , amit nagyon várt már. S bár Józsit vártuk haza, ő a hétvégi vendégeket várja már nagyon.

Ki korán fekszik korán is kel -lányaimra igaz ez a kijelentés. Csenge is fél nyolckor frissen ébredt, s jelezte hogy menni akar. Máskor fél kilenckor is kábán ébred, fél órát még szopizik, játszunk az ágyban. Nyolc után mindjárt reggeliztünk. S kezdődött a munka: először építőkockázás, Anita baromfiudvart épített, itt egy éjszakai pillanaltkép. Aztán előkerült a kövecskés doboz, majd gyöngyfűzés, meseolvasás, képeskönyvlapozás következett. Közben bilizés és egy kis szopizás. Na és engedték a lányok hogy hajat mossak, mosogassak, bepakoljam a ruhákat a mosógépbe.

egy napom

'Hajnali' 7-kor felkeltem torováladékot venni Anitának. Aztán még vissza akartam feküdni, mert Csenge aludt, de Anita kért, játszodjak vele. Memóriáztunk míg Csenge felébredt. S milyen jó, hogy Csenge első reggelije szopika, így néhány percre mégis viszontláthattam a párnámat. Aztán 9 körül vakációs reggeli. Aztán mivel szép napos idő volt kimentünk a parkba, sajnos nem sokat, mert Csengének bili kellett. Aztán altatás, ébredés. S már kellett is menjek suliba. Több mint egy hét betegápolás és betegeskedés után, mikor láttam mennyi mindent kell elintézni, megírni, olvasni, áttanulmányozni, elkészíteni... Nem valami derűlátóan indultam el. Egy pár találkozás, kedves szó, mosoly helyrebillentett. Azért a tennivaló nem lett kevesebb. De hogy aggódni nem érdemes tapasztalom, mert most fáj a fejem. Suliból a parkba mentem átvenni a lányokat édesanyámtól. Csenge majdnem két órát aludt kint. Aztán hazasétáltunk. Ettünk. Feljött Klári. Aztán nem tudom hogy történt, elnéztem az órát vagy mi, de hamarabb lefektettem a lányokat. Anita álmos volt, nem aludt délben, sokat volt kint a parkban. De Csenge nehezen aludt el. És mikor Csenge már elaludt jöttem rá, hogy még korán van. De ma én is hamarabb akarok feküdni, fáradt vagyok. Nem tudom mitől.

Egy beszélgetés nyomán megértettem, hogy nagyon gazdag vagyok. Máskor is mondták már évfolyamtársnőim, hogy milyen jó nekem. Miért? Mert van családom: férjem, gyerekeim, munkahelyem. Mi kell még egy nőnek a boldogsághoz? Ma is elhangzott, hogy: milyen jó neked. Biztos nem könnyű férjet keresni vagy csak úgy várni rá. Magamnak sem kívánom még egyszer. Bár megvolt azoknak az éveknek is megismételhetetlen szépsége. De azért mondjuk aki 21-22 éves és egyedülálló sokkal többet tud tanulni, olvasni... És néha szeretnék olvani mindent ami érdekel... Ezt csak úgy leírtam, nem panaszként, hisz minden elolvasható infomációnál drágább nekem a három kincs.

Már itt van este 11 óra

és én nem jutok egyről kettőre. Hát nem rémes?!
Hiába itt a net, csak két röpke levélkére futotta és pár szó Józsival. Végre fél tizenegy után blogolvashattam. Na, de jó volt, még nevettem is. Így kicsit jobb. Csak azt kérdezném meg magamtól, mi lesz így az egyetemmel. Persze tudom, megvan nélkülem is.
Na, kérdezte egyik munkatársnőm, nem megyek-e vissza dolgozni, mert akit felvettek a helyemre elmegy, mert talált végleges posztot, itt viszont csak addig maradhatott volna, míg nekem lejár a két év. Hát... mondtam, nem uantkozom itthon, maradok még. Három évet is maradnék,-lásd mennyire szeretek dolgoni. De azért az biztos, hogy jó a munkahelyem, lehet oda kedvvel, szívesen járni. Ezt a helyet úgy kaptam ajándékba az én mennyei Apukámtól.
Antibiotikum úr mindképp szállást akar verni nálunk, de megpróbálok túljárni az eszén. Először Csenge által kapott helyet nálunk. Aztán, mivel én itthon nem szeretem a zoknit a lábamon, a nődoki nekem is felírt egy kúrát. El is határoztam, ezentúl itthon is szeretni fogom a zoknit (olvastam ugyanis, hogy a szeretet nem ézelem, hanem akarati döntés), ennek bizonyítékául megjegyzem, hogy most piros zokni van a lábamon. Na, tehát először Csenge, majd én, s ma Anitának is felírták, mert nem lehet tudni, talán sztreptokokusz van a torkában. De hát van vagy nincs? Ennek utánna járunk, mégpedig holnap, mert Anita jobban van, és elhatározta, hogy legyőzi a betegséget. S hátha kitehetem a szőrét Antibiotikun úrnak. Elég volt belőle, bár tudom, néha nélkülözhetetlen.
Míg a rendelőben voltam Anitával, Csenge elaludt mamával. Hát ez nagyon jó.
Nem tudom miért, de néha mindennek csak a rossz oldalát látom. Jó, hogy ez nem állandó.
Azért még elég gyerek vagyok. Azt hiszem, olyan könnyű az élet. S szeretnék ezt meg azt, tervek, álmok. Aztán néha meglátom, hogy nem is olyan könnyű annak, akiről azt hittem de jól megy sora... S hogy nekem nagyon, de nagyon jó dolgom van.
S nagyon örülök azoknak, akik ilyen józsitlan napokban ajtót nyitnak rám. Meglátogatnak, segítenek így vagy úgy, fölhívnak, ...s gondolnak ránk.
Szeretnék gyerek lenni s egy nemtudommilyen játékra várni, mindig arra gondolni, vajon milyen is lesz, s aztán mikor megkapom azt mondani "mindig ezzel akarok játszani"... Na, jó,ez nem lehet. De nagyon tetszett, ahogy Anita ma azt mondta egyik most kapott játékra, hogy ez a kedvence, meg hogy ma éjjel is az új játékaira fog gondolni, s hogy várja a játékot amit neki Apa hoz. Eszébe se jut arra gondolni, hogy vajon fog-e tetszeni neki. Előre örül. És vár. És olyan aranyos. :)
És mindjárt éjfél. Ma alig olvastam. Nem tanultam. De a káposztafőzelékem remekre sikeredett, már alig van belőle. Fáradt vagyok.

Hátamon a zsákom :)

Végre jól megy a háti hordozás is. Magyarországon van tanfolyam babahodozásról, ahol ki lehet probálni, be lehet gyakorolni a kendő megkötését. Én a netről és a hordozókendő füzetéből tanultam, van ott vagy 16 megkötési mód, elől hordozás fekve, ülve, csípőn hordozás, háton hordozás. Eddig a háton hordozás nem ment valami jól, lecsúszott egy kissé a gyerek. S mivel rosszul vettem magamra, nem tudtam hátul csomózni, hanem elől kellett megkössem.

A hétvégén viszont, talán mert fogytam egy icur-picurt, vagy csak egyszerűen, mert feljebbre tettem a gyereket, sikerült elől keresztezni a kendőt és hátul megkötni. És sokkal jobban éreztük magunkat, no nem mert hátul volt a csomó, hanem mert Csengét jobban a hátamra kötöttem. Nem csúszott lejebb, a vállam fölött jól látott mindent, és még aludt is. És ha észrevette a hordozókendőt, kérte tegyem bele. Olyan aranyos volt. Jó dolog ez a hordozókendő. Persze ezelőtt pár évvel nem írom le, mit gondoltam volna a hordozásról, de változik az ember lánya. És ha lesz még egy babánk, alig várom, hogy hordozókendőbe tegyem. Nekem Nandu kendőm van, de láttam 'jobb' kendőket is, lehet, beszereznék még egy más fajtát, de nem biztos. Mert azért meg vagyok elégedve vele. És Csenge is nagyon szereti.

Aki nem hiszi járjon utánna és próbálja ki.

Infó a hordozásról:

http://www.hordozo.hu/ ,

http://www.babakozelben.hu/

Hordozókendőkről:

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=125&cid=48210

U.I. Miért hordozom még mindig Csengét, hisz már nagy?! Mert tetszik mind a kettőnknek. Néha, ha dolgom van és Csengi nyűgös, nekem így jobb, mint ha a kiságyban ordít. És mert ezt most még lehet, 15 év múlva már csak szép emlék lesz.

Nem unatkozom

Csengi még köhög néha, de ma befejezzük az antibiotikum szedését.
Én is jobban vagyok.
Fellélegeztem.
erre
Ma délre Anita belázasodott. Reggel alig evett, délben egyáltalán. Mamáék és Adina elhozták neki a szülinapi ajándékot. Meg se nézte. Lefeküdt.
Tehát holnap reggel újra irány a rendelő.
A gyülibe ma hálaadó nap van.

Gdansk, Lengyelország

Józsi ma Gdansk-ban járt és a Balti tenger partján.
Fotók a picasaweb-en itt.

Torun, Lenyelország

Ma tanultuk Anitával

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Sajnos nem tudom letölteni a kölcsöngépről a képeket, amiket rólunk készítettem, ezért felteszek egy Józsitól kapott képet, csak azért, mert képekkel szebb a blog. Tehát egy kép Bydgoszcz központjáról.

Ma.

Csenge nyűgös volt délelőtt. Végre elaludt, de mikor felkeltem mellőle, mindjárt ő is megébredt. Ebéd kellett, hát a hátamra vettem a hordozókendőben. Nem valami jól ment eddig a háti hordozás, de most nagyon jól sikerült, aludt is egyet míg én tettem-vettem a konyhában, mindkettőnknek jó volt. :)

Délután itt volt édesanyám, finom húslevest főzött nekünk.

Csengének kezd jobban enni. Volt vagy két nap, amikor alig evett. De elszopikázgatott. Többet mint máskor. De most már enni is jobban eszik. Az orvosságsziropokat viszont nem szereti.

Anitával elmentünk a magyar könyvesboltba, vettem két munkafüzetet Anitának, mert jövő héten vakáció lesz, és két képeskönyvet a lányoknak, az egyikben szép történetek is vannak, a másik állatokról, mert Csenge mindig lekéri az Anita képeskönyveit, de már kezdi 'tudni' őket, és félreteszi, kér újat. Könyv és baba -ezekkel játszik Csenge a legtöbbet.

Este feljött Klári a fürdetéshez, miután kiveszem Csengét a kádból, segít Anitának.

És most Józsival skypozok. :)) És látom is őt. :)

És a héten nem voltam suliban. Ez pszihoLÓGÁS.

miCSODA kérdések!

Ma este építőkockázás közben egyszer csak megszólalt Anita:
-És ahol Levente most lakik, ott fog venni magának feleséget?
-Nem tudom.
-Ott csak román feleségek vannak?

Szülésről

animáció itt

Mindenféle semmiségek

"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."
Wass Albert

Az előbb a fenti sorokat írta ki nekem a "+1 idézet".

Én pedig azon gondolkoztam, míg Csengét altattam, és nem csak most, hanem ma, hogy milyen rossz, hogy J. nincs itthon. Meg eszembe jutott, amit egy néni szokott mondogatni, hogy a Baj sosem jár egyedül. Hát itt is egyik elmúlt, jött a másik, kétségbe estem. Cseppet sem vagyok bátor. Nagyon is félős, pánikbaesős vagyok. De végül, mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, segítséget kaptam. :)

Van néhány személy akinek érettségét, bölcsességét tisztelem. Szeretném magamnak is. De azt hiszem nem vagyok hajlandó megadni az árát. Nem szeretem a nehézségeket.

Elszomorít, hogy az, ami szép kellene legyen, nem az. Hogy sokaknak a látható fontosabb mint a lényeg. Hogy jó úgy ahogy van. Hogy nem kell a változás. Nem mintha én szeretném a változást. De néha szükséges vagy elkerülhetelen. És miért kell álarc? Persze, tudom nekem is kell. Csak úgy, önvédelemből. Vagy nem tudom...

Olvastam valahol azt, hogy "poroszos nevelés". Pro és kontra. Ez így érdekes. Más amikor saját bőrén próbálja az ember, s nem kezdheti újra, ha elrontotta.
Miért számít olyan sokat a mások véleménye? S hogy amit "hangoztatnak" az-e a 'többség'?

S hogy meg ne ártson a sok gondolkodás, jöjjenek a gyakorlati dolgok.
Ma este Klári segített a lányok fürdetésénél. És persze reggel vitte, délután hozta Anitát az oviból. -Tehát nagyon jó dolgom van.
Ma délután az édesanyám gyógyteája valóban gyógyított. :) Be kell szereznem egy jó teafüves könyvet.
Ma este mit se törődve a norbi update-tal, sütit ettem. Nem bánom, mert ezek a párosan járó bajok az előírtnál többet elvettek tőlem. :) Persze azért még nem lötyög rajtam a ruha.
Még alszok egyet arra a kérdésre, hogy holnap meglátogassam-e a dokimat.

S hogy mindezt leírtam, könnyebb lett a szívem. S most azon gondolkozom, hogy érdemes-e ilyen témátlan bloggal lopnom a rendes emberek idejét, hisz nincs benne semmi fontos, különös. Csak apróságok. Én nem tudom, egyesek hogy írnak olyan jó blogokat. S hogy szabad-e mindenfélét össze-vissza írnom?

Még megjegyzem, már csak hetet alszunk J. nélkül.

Még egy vers Anitának

Drégely László: Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek
megfogott egy egeret,
egér mondta: "Benedek,
engedj már el engemet!"

Nem engedte Benedek,
hanem nagyot nevetett.
"Ne nevess ki Benedek,
megharapom kezedet!"

Megijedt a Benedek,
letette az egeret.
Az egér jót nevetett
-hoppon maradt Benedek.

józsitlanul

Családi fotókat nézünk minden nap Csengivel. Ha Józsit látja, "pa-pa" mondja hangosan, s mutatja is.
Ma úgy egy félórával a képnézes után megkérdeztem Csengét: hol van Apa? Válaszul a képernyőre mutatott :)), pedig nem volt ott semmi apás kép.
Az éjjel még egy kicsit lázas volt. Alig eszik, de szopizik. Kéri az ennivalót, de mikor szájához teszem elfordul. Az orvosságtól van ez. Már jobban lélegzik, de elkezdett köhögni, emiatt meg-megébred. Nehéz neki, hogy nem tudunk kimenni. Anita minden képeskönyvét átlapoztuk. És ő egyre csak kéri a könyveket. Kutyás könyvek előnyben. A könyvnek úgy mondja: "kö". És babázunk. Elaltatjuk a babákat, macikat mind. És újra kezdjük...
Anita élvezi az ovodát. Nincs gond a reggeli felkeléssel. És itthon is jókat eszik.
Én... jobb' szeretem, ha Józsi itthon van.

Simon András: Igen és nem

A szeretetnek két eszköze van
arra, hogy megmutassa magát:
az igenlés és a tagdás.
A szeretet annyival több a vonzalomnál,
hogy nincs alávetve
érzelmeink hullámzásának,
hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.
A szeretet ugyanis
nem érzelem,
hanem
szabad akaratunk horgonyvetése
valami, vagy valaki mellett,
akit megmagyarázhatatlan
megérzéseink,
vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján
kiválasztunk magunknak
az arctalan
tömeg-
ből

Október 23 (Yahoo 360-ról)

Simon András: Igen és nem

A szeretetnek két eszköze van
arra, hogy megmutassa magát:
az igenlés és a tagdás.
A szeretet annyival több a vonzalomnál,
hogy nincs alávetve
érzelmeink hullámzásának,
hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.
A szeretet ugyanis
nem érzelem,
hanem
szabad akaratunk horgonyvetése
valami, vagy valaki mellett,
akit megmagyarázhatatlan
megérzéseink,
vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján
kiválasztunk magunknak
az arctalan
tömeg-
ből

S ha újra 1999 október 23. lenne, nem csak IGEN-t mondanék, hanem ezt a fogadalomtételt, amit egy előadásban (itt behelyettesítem a saját nevem) hallottam.

Fogadalomtétel.
Én, Szekrényes Erzsébet-Lidia kijelentem az élő Jézus Krisztus nevében, hogy Szekrényes Józsefet, aki mellettem áll (most Bydgoszcz-ban van), szeretem.
Szerelemből megyek (mentem) hozzá feleségül a Szentlélek vezetése alapján.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek,
vele tűrök, vele szenvedek és őt sem egészségben,
sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában,
holtomig vagy holtáig hűtlenül el nem hagyom,
hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek,
és soha nem akadályozom őt abban, hogy Istennek szolgáljon.
Gyermekeimet Isten akarata szerint nevelem, róluk Isten szeretetével gondoskodom.
Mindehhez Isten erejét és áldását kérem.
Ámen.

A "Mindehhez Isten erejét és áldását kérem." nélkül el se merném mondani.

Szóval ma újból nagyon örülök, hogy Ő engem választott.

Minden rosszban van jó is. Csak meg kell látni.

Az éjjel Csengi rosszul aludt, lázas volt, a lázhúzót kihányta. Tehát kúpot tettem, ez maradt. De azután is rosszul aludt hajnalig. Reggel elég mélyen aludt ahhoz, hogy csak miután Anita elment az oviba ébredjen fel. Nagyon örülök, hogy sikerült Anitát elkészíteni oviba. És ki vitte el az oviba? Hát érte jött az ovónéni. :) S haza is hozza.
Aztán, hogy kettecskén maradtunk Csengivel, hát visszaaludtunk, bepótolni az éjszkát. Nagyon jó volt ez is. :)
Még örülök annak, hogy mikor már-már kétségbe estem, Józsi életjelt adott Bydgoszcz-ból. Oda az éjjel érkezett, és akkor már nem hívott fel, így egyeztünk meg. Csak Bécsből és Varsóból szólt be. Tehát mindenki megvan, ki hol.
Bár nem örülök, hogy Csengi beteg, de ha már így kellett lenni, hát annak örülök, hogy Józsi itthon volt amikor először lázasodott be, és itt volt, mikor el kellett menni megvenni a gyógyszert.
Más: Csenge újra és újra jelzi, hogy ki szeretne menni. Nehéz csak bent. Lekéri a polcról az Anita könyveit, megnézzük a képeket. Sétálunk egyik szobából a másikba. Nem szereti a gyógyszereket. Nem tud köhögni, pedig kellene neki, lassan majd megtanul. ÉS: szombaton volt Csenge 11 hónapos.
Megint más: 1 kg leolvadt rólam, kevesebb mint egy hét alatt, de ebben Csenge segített a legtöbbet. Mikor a gyerekek betegek, főleg ha súlyosabb (pl. most a kórházba beutalás esélyes volt) az állapotuk. Na de ilyen fogyást nem kérek. Elég volt.
Kívánom találjatok ti is valami szépet aminek örüljetek ezen a nálunk borus napon.

Itthonülős vasárnap

Péntek és szombat reggel ébredéskor Csenge kicsit rekedt volt. Vasárnapra virradó éjjel belázasodott, nehezen szuszogott. Kihivtuk az orvosnőt. Reméli nem kell kórházba menjünk. Én is ezért imádkozom. J. megvette a gyógyszert, délután pedig elrepült. Nagyon hiányzik nekünk.
Megyek én is lefeküdni, hallgassam hogy szuszog Csengi.

Ma újra elővettük a mondókákat.

Tanultunk is Anitával egy új versikét. És persze átismételtük amit a nyáron tanultunk.
Alig emlékszem mondókákra gyerekkoromból. Versekre se. Román oviba jártam, ott tanultam meg románul. De se magyarul se románul nem tudok verseket. Anitával se mondókáztam, csak vagy kettőt, amire emlékeztem. Aztán míg Csengére vártam sokat olvastam a neten, többek között a mondókáról is. És a nyáron elkezdtünk mondókázni. Kiírtam egy kis füztebe néhány mondókát, versikét. Főleg utazáskor nagyon jó volt mondogatni, hisz mi mást lehet tenni utazás közben? De Csenge megkedvelte azt a kis füzetemet. Ezért kiírom majd ide, hogy meglegyenek azok, amiket megtanultunk s még megtanulunk.

Máris kezdem mondókákkal:

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére!
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való !

Áll a baba, áll,
mint a gyertyaszál.

Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Nagylány leszek én.

Boci, boci megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.

Macska fogott egeret,
Játszott vele eleget.
A játékot megunta,
Az egeret bekapta.

Esik az eső
(az ujjainkkal zongorázunk az asztalon)
Kopog a jég
(kopogunk az asztalon)
Dörög az ég
(dörömbölés az ökleinkkel)
Villámlik
(felemeljük a kezeinket)
Lecsap
(az asztalra csapunk)
Kisütött a nap!
(Kezek széttárása, tenyérrel felfelé)

Versikék:

DIÓBÉL BÁCSI

Ki lakik a dióhéjban?
-Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi-

csak a szádat
tátsd ki!
(Csoóri Sándor)

EGY BÉKA A TÓPARTON

Egy béka a tóparton
Annyit se mond, ó, pardon,
rálépett a gólyára,
hosszú piros lábára.

Gólya csőre jót koppan,
béka fején dudor van,
szól a gólya: nem számít-
s bekapta mint szalámit.
(Garai Péter)

LABDAJÁTÉK

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
itt a labda, hol a labda.

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Jobbra-balra és forogva,
sose essen le a porba.
(Kiss Dénes)

KISCSIBE

Csupasz még a kis csibe,
alig van rajta pihe.
Most bújt ki csak a tojásból,
körültekint, ámul-bámul,
nyújtogatja a nyakát,
tetszik neki a világ.

Pitypiritty, pitypiritty
éhes is már egy kicsit.
Felcsippent egy kis magot,
s el is ejti, ejnye, hopp!
Jaj, de sok mag elgurul,
amíg enni megtanul.
(Dénes György)

JÁTSZÓTÉREN

Építettem sárból házat,
mellé meg egy lángosgyárat.
Azt is sárból építettem
ezzel a két kis kezemmel.
Sár az ajtó, sár az ablak,
elől sárkutyák ugatnak.
És akik ott sorban állnak,
mind a sárlángosra várnak.
Sár a kocsi, sár a kosár,
ez a sár-gyár, Sárosdon áll.
Sárosdon a játszótéren
minden reggel meg is nézem.
És, ha építek egy várat,-
eladom a lángosgyárat...
(Kopré József)

Megjegyzem, hogy majdnem mindet itt találtam.

ez-az

A tegnap amikor a rádiót hallgattam (tehát a konyhában voltam Csengivel) épp egy a Humanitas-nál megjelent könyvről beszéltek. Írót, címet nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem belelapoznék. Ami megragadt bennem:
Egyes vallások kezdenek elavulni. A jövő vallása a gazdaság, az istentisztelet a közös hétvégi, vasárnapi bevásárlás a szuper-, hirepmarketekben. Életformánk nem a tulajdonunk megtartása, hanem a lecserélése, még szerencse, mert máskülönben felhalmozódna a raktázzott áru. ...

... na megyek, dolgom van.

könyvecske

Dr. Pálhegyi Ferenc: Pszihológia és lelkigondozás. Éjféli Kiáltás Misszió, 2000.
Nagy kedvvel fogtam hozzá ehhez a könyvhöz. Vékony. Nagybetűs. Jó, de én több remény fűztem hozzá. Ami tetszett, hogy szól a pszihoterápiákról. A diákok egy része már tervezgeti, hogy ilyen vagy amolyan pszihoterápias képzéshez fog hozzá licensz után, mert hát anélkül milyen pszihológus a pszihológus.
Meg kell találni, kinek melyik terápiás módszer felel meg, hogy gyakorolja. A képzés nem kevés euró és három-négy-öt-hat év.
Ezekkel a terápiákkal csak az a gond, hogy -amennyire én értek hozzá, és ez nagyon kevés, - hogy Isten nélkül akarnak megoldást adni. Nem mondom, hogy nem tudnak segíteni, csak nincs szükség megváltásra, az ember rendelkezik a szükságes erőforrásokkal problémái megoldására.
Egy-egy pszihológiai irányzat mögött élefilózófia áll. Ezért nem tetszik nekem Freud pszihanalizíse.
"minden pszihológiai elméletet, eredményt és ismeretet kettős szürőn kell átfolyatni. Az első a tudományosság szűrője. ... A második szűrő a bibliai tanítás. Vajon a pszihológiai vagy pszihoterápiás elméletben felkínált ember- és életszemlélet, ígéret s gyógyulásra és a kiteljesedésre, megfelel-e annak az értékrendnek és életfilozófiának, amit Isten kijelentése közöl velünk?"
Megjegyzem, nem vagyok a pszihoterápia ellen. Az ellen sem, hogy gondjainkkal pszihológushoz forduljunk. De hiszem, hogy mind bűnös természettel születtünk, szükségünk van megváltásra Jézus Krisztusban. A jó lelkigondozó nem muszáj pszihológus legyen. Viszont a pszihológiai ismereteknek nagy hasznát lehet venni.
Még egyszer: nagyon érdekes a pszihológia.

Egy fecske nem hoz nyarat...

de ma sikerült a norbi kódok szerint enni, nem mondom, este éhes voltam, J. édességgel kedveskedett, de nem ettem belőle. S nem ettem meg amit Csenge meghagyott a vacsorájából, mert a krumpli csak du. 3-ig ajánlott a fogynivágyóknak. Majd holnap reggel. De jóllaktam 1-es kódú kajával. Kell pár nap míg megszokom... És egy kis izomlázam is van, persze nem az evéstől :D.
Kb. 4 hónap Norbi Update után olyan leszek mint lánykoromban... No, majdnem. Kibírom-e? De 2 hónap is nagyon jó lenne. A múltkor 2 és fél hónap 5 kg jelentett. Jó volt, jól éreztem magam, s mindent ettem, csak nem akármikor, pl. sütit délelőtt, ill. sütöttem teljeskiőrlésű lisztből, kevesebb cukorral...

mit is mondjak?

Ma nagyon a padlón éreztem magam a szeminárium után. Úgy éreztem, túl sok a feladat, nem fogok tudni mindent megcsinálni januárig. Érdemes-e? Megéri-e? Aztán most már nem olyan sötét minden.
Csenge nagyon aranyos. Örülök, hogy nem sír utánnam, bár keres. De míg nincs esős idő és kint lehet lenni, könnyebben viseli a hiányom. De ha hazaérek rámragad.
Már néhány lépést megy egyedül is. Lassan megjön a bátorsága.
Anitának nagyon jó az ovi, annyit tanul és beszél arról ami ott történik! Olyan lelkes. Ma olyan aranyos volt, megmutatta Csengének amit az oviban színezett. Hozott haza két pontot is, egy pirosat és egy sárgát. És írja rajtuk, hogy miért kapta őket, ez nekem nagyon jó. És ma Klárival jött haza. Kéthetente szerdán a város másik végében van órám, nehéz lenne utánna menni, épp ötre beérnék. Még több mint egy félóra míg hazaérnénk... Csengének túl sok lenne.
Na, végre megtaláltam a neten a Norbis kódokat. Jó lenne újra betartani és persze minden nap egy kis torna is jó lenne. Mert a súlyommal stagnálok. Ezért elég nehezen tudtam magamnak nadrágot vásárolni. No, de azért még jó reménységgel vagyok. :) Mert ez egyszer már bevált nekem, csak aztán jött Csenge és én elengedtem magam.
Na megyek, mert olvasgatok ezt-azt a dolgozatomhoz.

A legtörpösebb ovoda. Ide jártam én, most pedig a lányom jár ide :)