Jó annak,

akinek jó beteget kell gondoznia, olyat aki nem panaszkodik, csendes és rendes.
Továbbra is úgy tapasztaljuk, hogy az ekcéma egy igen rejtélyes betegség. De szerintem ma egy kezdő orvosnak sikerült valami értelmeset mondania, mert C és D vitamint ajánlott és reggel éhgyomorra egy kiskanál pollent az immunrendszernek. Mindezt tetézve újabb adag antibiotikummal, hátha ez hat, ki kell próbálni, amúgy megtudtuk, hogy két hónapig lehet nyugodtan antibiotikumozni. (És mi történik két hónap után?) Ezt nem tudtam. Én már a második adagnál kiakadtam. Azt mondom igazuk volt a régieknek is, amikor azt mondták, el kell menni az orvoshoz, mert annak is élnie kell valamiből, a gyógyszert is meg kell venni, mert a gyógyszerésznek is élni kell, s nem kell mindent bevenni, mert a páciensnek is élni kell. Lehet nem épp így van, de már kipróbáltunk néhány gyógyszeripari terméket, ami egyáltalán nem vált be -persze orvosi előírásra. A mellékhatásokat nem említem. Kártérítésre gondolni sem szabad.

Már a második mézes pollent készítem. Finom s reméljük hasznos is.
Amúgy mostanában mivel nem akarok édességet vásárolni, de néha jól esik egy kevés, készítettem magamnak egy kis nyalánkságot: kevés mézbe diót, mandulát, pisztáciát (lehet variálni) törtem, jól elkavartam. Nagyon finomnak találtam, főleg a csak diósat.

És közben tavasz van!

De valahol szomorú tavasz. Annyi szomorú hír! A fukusimai atomerőmű problémáját úgy néz ki nem olyan könnyű orvosolni. A napokban akadtam rá egy filmre a you tube-on, A csernobili csata igaz története. Gyerek voltam még akkor. De május elsejére a szüleim is hallottak már valamit, óvtak a napon tartózkodástól, pedig nagyon szép, napos idő volt. Ebben a filmben láttam először, hogy  a szél hogyan, merre vitte a radioaktiv felhőket. Igaz eddig nem is foglalkoztam ezzel a témával, Vujity Tvrtko egyik könyvében olvastam egy leírást az ő csernobili látogatásáról. Döbbenetes ez a film. Jó az ilyen dolgokat nem elfelejteni...
Aztán olvastam egy blogbejegyzést, amit nem jön, hogy elhiggyek. De lehet én nem vagyok témában. Mindenképp szomorú...

Befejezésül legyen itt két igevers, amit a héten mondogattunk, tanultunk:

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Zsoltárok 94: 18-19

Új lehetőség

vagy új kihívás?

Olvastuk, hogy az ekcémának jó tesz a vegetáriánus étkezés, csökken a szervezetben a gyulladásfaktor. Mondjuk ezt hallottam a gluténes ételek elhagyásáról is. Meg azt is, hogy nem csak az állati eredetű ételeket jó kerülni, hanem a fehér liszet is.

Kérdezik a gyerekek, hogy akkor mit ehet az ekcémás? Mondom: hagymát, répát, kaprot, petrezselyelyemzöldet és gyökeret, zellert, rizset, almát. :D

Nem is olyan egyszerű nekem, aki majdnem konyhakerülő vagyok, de legalábbis igyekszem a lehető legkevesebbet tölteni az ennivaló elkészítésével és szeretek húsos, tojásos, tejfeles laktató ételeket készíteni, most ezeket elhagyni illetve kétféle ennivalót is készíteni, hogy az állati eredetű ételek elhagyása ne jelentsen sok kenyérevést. Így hát van min gondolkozzam, miről olvassak, mit gyakoroljak. Nem unatkozom. S ha a félve kitalált új (ízű) ennivaló elfogy, egy köszönöm szépen, finom volt-tal, akkor úgy érzem mégsem kár az időért, energiáért. Felfedezés ez nekem, s így érdekes is. És akár dietetikus is válhat még belőlem...
Javaslatom, hogy szakácsnőt is lehetne már alkalmazni nem talált egyöntetűen víszhangra, hiszen ha már van egy, az elég...
Ma vettem életemben először fetát, nem ehetetlen. Csak ki kell tanulmányoznom, hogyan tálalható, fogyasztható...
Közben azon is gondolkozom, hogyan lehetne úgy főzni, hogy egyszerre legyen is meg ne is vegakaja, attól függően ki mit tesz a tányérjába.  Nem lehetetlen. Kis gyakorlás és megoldható lesz... Mert ragaszkodom ahhoz, hogy a lehető legkevesebbet üljek a konyhában.

Közben kipróbáltam ezt:
100 g pollent elkevertem 250 g mézben (fakanállal, mert nem szabad fémet használni - régi recept ez, méhésztől). Hűtőbe kell tartani. Egy hétig minden nap meg kell kavarni kétszer (egyszer). Azután pedig reggel éhgyomorra egy kiskanállal enni. Állítólag nem csak étvágyhozó, hanem főleg májbetegeknek jó. Nem gyógyszer, de jó hatása van. És finom is - ezt nem csak az én véleményem. Mire letelt nálunk a kevergetős egy hét, fele elfogyott.
Ez nem mese, hanem igaz történet: még a hetvenes években egy fiatal májcirózisban szenvedő fiatalember, akiről lemondtak az orvosok ilyen pollenes mézes kúrával lett jobban. Aki nem hiszi járjon utána vagy tegyen egy próbát.

tavasz

ma meleg, napsütés, felhő, ibolya, rügyek, katicabogár, bodobács, kéknefelejts, harkály,...
remény
és Japán (hány napja már? talán 6.), mérhetetlen szomorúság...

apró életünk apró örömei teszik széppé az életet... jó, hogy nem kell egy egész világ terhet hordozni, még egy egész életét sem, csak a mait, amihez elég erőt ígért Isten...

Ma

itthonról hallgattam Mike Sámuelt és örülök ennek az internet adta lehetőségnek.

Ma reggel Balázs hasfájással ébredt, fázott, rázta a hideg, sápadt volt, hányt egy keveset. Kicsit megijedtem, hogy most mi lesz, láz, hányás, hasmenés... De hála Istennek, elmúlt elég hamar ez a rosszullét. Nem tudom mi volt, furcsa, szokatlan volt így látni a kicsit. Jó, hogy jól van újra.

Minden napnak megvan a maga terhe. Mégis a ma tehét hordozva, úgy emlékszem voltak jobb idők is... Talán mert inkább a szépre szeretünk visszaemlékezni és a kevésbé szépet is a többszöri visszaemlékezés által szebbé változtatjuk...
Most szomorkodok valami miatt és csodálkozom, hogy ennél kisebb dolgok is hogy elszomorítottak, levertek régebben. S talán később azt mondom majd, hogy ez a mostani kicsiség?
Milyen más olvasni valamiről, s más megélni azt, akkor is ha nem épp személyesen.

Tavaly július óta (újra) látom, hogy milyen is lehet egy ekcéma. És úgy örülnék, ha nem kellene mindezt látnom! Sokszor nagyon szorú vagyok. Máskor meg rádöbbenek, hogy lehetne rosszabb is. De ez nem vigasztal. Marad a tehetetlen szemlélő szerepe. És a sok kérdés. Amire orvosok nem tudnak felelni, esetleg csak tűnetileg kezelni míg a páciens fizet és túl tudja élni a mellékhatásokat. De általában az ember sokat kibír, akár évtizedekig is. És vannak az olyan kérdések, amikre a teológusok a kisújjukból rázzák ki a (súlytalan) választ. De most valamivel több kellene. Vagy inkább nem kérdezni, csak hinni és bízni. Illetve a jobb időkben megértett, megtanult válaszok most kapnak súlyt és értéket? Közben lassan nem csak a hétköznapi életünk alakul át, hanem az élethez, egészséghez és egyéb ilyen megfoghatatlan dolgokhoz való viszonyulásunk is.

Inkább ne olvassatok, hanem sétáljatok egyet a tavaszi napsütésben. Mert szinte hihetetlen, ahogy pár nap alatt ránk tört a tavasz.

Itt a tavasz!

Végre úgy néz ki, elmúlt a tél.
Ma elővettük a cipőket, vékonyabb kabátokat. Hó már csak nyomokban van, itt-ott. Néztük a előbújó rügyeket. Örültünk a napsütésnek.