Nem volt betervezve,

s ha be lett volna, nem sikerült volna blogszünetet tartanom. A blogolvasással is kicsit le vagyok maradva, de a g-reader szépen számon tartja mit nem olvastam el, s lassan bepótolom.

Labadozik aki még nem gyógyult meg.

Jön a tavasz, nyílnak a virágok, csak olyan szeles idő van! A múlt héten 4 napig ki sem mozdultam a házból... na de aztán szombaton eljutottam a Billába, ahol már fél éve nem jártam... 

Balázzsal voltunk orvosnál, mert elmúlt fél éves és meg kellett mérni. (Itthon már ritkán mérjük.) 8400 g,  nem nőtt eleget az elmúlt két hónapban, ezért igyekezni kell a hozzátáplálással. Hát igyekeznék is, de Balázs egész már véleményen van, és kénytelen vagyok alkalmazkodni hozzá. Alma -nem, répa-nem, mert ha mégis, akkor pár perc múlva viszont látom, zöldségpüré hússal -nem. Egy ici-pici kis banán-igen. Pedig 3x kellene adjak nemi tojássárgát D vitamint pótlandó, úgyanis ilyen vitaminhiánya van, s nem adhatok neki Vigantoilt egyelőre. És persze napozni is jó lesz majd, mert csak természetes D vitamint kaphat. Hát így. Amúgy jól van, kivéve, hogy kicsit szortyog, de már nem kell éjszaka is tisztítani az orrát, hogy tudjon szopizni.

Olvastam, filmet néztem (annyit olvastam valahol a Váratlan utazásól, hogy...), gondolkoztam...

Még majd írok ide is...

Ez a bejegyzés

itt, a cumizásról, nagyon tetszett. Lehet azért, mert nekem is volt egy olyan babám, aki nem ismerte azt, hogy "elég" ha szopiról volt szó, s van egy másfajta babám is, akinek ha tele a hasa, hát nem kell több szopi. S volt cumis babám és olyan, aki nem cumizott. ...hát jól esett erről olvasni.

Nálunk itt

torokfájás, orrcsorgás, köhögés - mindenkinek jutott legalább az egyikből.

Azt reméltem,

hogy elkerül bennünket ez vírusos, lázzal járó fertőzés. Már több mint egy hónapja olvasom hol itt, hol ott, hogy beteg gyerek, felnőtt. De miért lennénk pont mi kivételek?

Csütörtökön Anitának elkezdett csorogni az orra, pénteken Csenge egész nap lázas volt, nem evett, fárasztó volt. Volt egy lázas éjszaka, mikor alig aludtunk. Tegnap már jobban volt, csak éjszaka volt kicsit lázas. Örülök, hogy Balázs még jól van. Így hát most itthon vagyunk és lábadozunk.

6 hónap

néha kevés, néha sok. Nekem most visszanézve nagyon rövidnek tűnik. Balázs ma 6 hónapos.
Eddig csak szopott. De most már lassan elkezdünk ezt-azt kóstolgatni. Azt hiszem a reszelt alma lesz az első, mert ma nagyon jóízűen szopogatta. Egy vizespoharat, mármint csőrös poharat is be kell szerezzek neki, mert nem akarom cumisüvegre szoktatni és a Csenge még használja az övéit, egyiket víznek, másikat tejnek.
Az elmúlt hónapban Balázs kevesebbet nőtt, mint a könyvek írják. Én sem szedtem a vitamint, sokszor keveset aludtam, lehet ezért is. Csengével annak idején, szinte minden nap délben aludtunk egyet együtt - de jó volt! Most már ritkán lehet.
Nagyon sokat változott Balázs (de sokkal lassúbb, mint a lányok). Meg tud fordulni, könnyebben hasról hátra, de fordítva is, viszont nem gyakran mutatja mit tud. Kint a kocsiban még inkább vízszintesen szereti, legtöbbször alszik, hisz ritkán aludhat nyugodtan napközben. Fel tud ülni, ha megfogjuk a kezét, de még nem ül jól, eldől. Ha kitámasztom, szépen lecsúszik, mintha nem tetszene neki, de feküdni se akar. Ölben szeret, és a kocsiülésben ülni. Szereti, ha énekelek neki, egyik kedvenc a Mókuska. Mindent a szájába tesz. Már nagyon sok mesét hallgatott és meséskönyvet nézett Csengével és velem. Ha mesét olvasok Csengének, már nem hajlandó szopni vagy minden lapozáskor abbahagyja és megnézi a képet. Szeretnék gyakrabban nyugodtan szoptatni, de ritkán sikerül, mert Csenge is nagyon igényli, hogy foglalkozzam vele. De azért megvagyunk. Úgy érzem, nagyon szép időszak ez, amikor itt vannak közel, s egy jó szó, simogatás, ölelés, dal, mese, mondóka összeköt és felvidít.

A vasárnap

kérem nem hétköznap. Balázzsal a istentisztelet rendesen igénybeveszi a kar és hátizmaimat. Úgyanis nem hajlandó sokáig bent lenni, aztán az ágyon sem akar csak úgy csendben pihenni, kivéve max. fél óra alvást, csak azért, hogy új erőt gyűjtsön a hátralevő időre. Ami szükséges is, mert majdnem utolsóknak jövünk haza, utánnunk már zárják az ajtót. Amúgy tényleg az istentiszteletek vége nagyon jó, mert akkor általában elveszik tőlem Balázst, beszélgethetek én is nyugodtan. Azért ennél többel szoktam maradni egy vasárnap után... csak sokszor sarkítok...

Tegnap délelőtt itthon maradtam a fiúval. Délután pedig meghallgattam a netről egy prédikációt, amit már pár hete ajánlott egyik nagybátyám, s most egy blogon is olvastam róla. Ezt: Paul Washer Shocking Message, 1-6 rész, az első itt. Legalább elgondolkoztatott. Szeretném, hogy ennél több legyen. Itt forgatom magamban a hallottakat.

De ez nem volt elég, még azt is meghallgattam amit az együttjárásról mond. Sok mindent hallottam, olvastam ebben a témában, főleg, mikor gondoltam, hogy nemsokára aktuális lesz. Ez itt talán a legradikálisabb ebben a témában.

Egyik

lányom azt mondta, hogy a másik lányom abban hasonlít rám, hogy egy kicsit kövér.

Khm, mondtam neki, hogy nem kövér, mármint a másik lányom. 

És tornázom, és minden második nap sikerül betartani a Norbi Update-et. Péntek óta. De remélem, mindennapos lesz. A tornától nagyon jól érzem magam. 

Az úgy szokott lenni,

hogy a legérdekesebb pillanatokkor nincs velünk a fényképezőgép vagy épp nincs ki fényképezzen. Mint pl. ma délben, mikor a kiserdőben mi négyen a 'nagyok' lipinkáztunk. Egyik oldalt Csenge és én, a másikon Anita és Józsi. Hát nagyon jó volt. Erről marad csak az emlék. Most is mosolyra áll a szám... hogy nézhettünk ki?! Én akkor is jót nevettem, és újra kicsit gyerek lettem.

Aztán délután, mikor kint már sötétedett elvették a villanyt, legalább fél órára... Mint a régi időkben, mikor gyerek voltam. És elővettük a szép gyergyatartót és gyergyákat amit L&'Zs hozott nekünk ajándékba. Hát olyan gyönyörű volt! Le akartuk fényképezni, de épp kifogyott az aku a fényképezőgépből, s aztán megadták a villanyt. Így erről sem lett kép, csak a szép emlék. 

Szép nap volt a mai!

Közben ezt is elolvastam

Polcz Alaine: Asszony a fronton, Jelenkor kiadó, 2005

Első Polcz Alaine könyvem, amit elolvastam.

Kétszeresen szomorú.

Gondolatok a könyv nyomán: második világháború... valamikor azt mondták, hogy ilyesmi nem ismétlődhet meg... pedig ha jól utánna nézünk, kisebb mérteben többször is... hogy vége az antiszemitizmusnak... hm... mintha az emberiség nem tudna tanulni a múltból... akik akkor voltak gyerekek, lassan elmennek közülünk... már emlék sem lesz mi visszatartson... 

Megint

csöpögős idő van. Bent vagyunk.

A mérleg egyre inkább figyelmeztett, hogy tenni kell már valamit és nem enni. Szaladás kint nem jöhet szóba. Marad a benti torna. Halaszthatatlanul.

Ma (most) a két kicsi együtt alszik. Nagyon örülök.

Kell egy kis rend itt belül...

...

Gondolataink határtalanságának nyelvünk szab határt mikor véges szavaink által megosztjuk másokkal a végtelent.

Elkortyolgattam

a kávémat és megpróbáltam összeszedni magam, úgyanis az elmúlt napokban csak a halaszthatatlan legfontosabbakkal foglalkoztam és végére értem Janette Oke 8. kötetének is. Hát, nagyon szép volt...
Most megpróbálom itt a környezetemet is rendbe szedni ilyen félig alvó állapotban és olvasni Csengének, ebédet főzni, stb.

Ma elvittük

Balázst csípő-ellenőrzésre. Jól van. És nagyon jól viselte magát, egy hangja sem volt.

Aztán úgy emlékszem, itt még nem írtam azt, hogy úgy egy hónapja már, hogy a lányok külön-külön (egyenként és nem ugyanazon a napon) megkérdeztek, hogy mikor lesz még bébink, Csenge szerint Balázsnak is kell testvér, mintha ők nem azok lennének :D. Hát... találunk itt helyet még egy matracnak, kettőnek is, nem gond... Olyan aranyosak! Amúgy érdekes, hogy egy-egy nő olyan határozottan tudja egy vagy két, esetleg három gyerek után, hogy ebből ennyi elég, eddig és ne tovább. Tőlem is kérdezték már, nem csak azt, hogy ez most véletlen volt, de azt is, hogy azért most már elég, úgy-e megállunk. Mi ez? Kína? Nem, még nem, mert ott már kettő túl sok... Nekem jelenleg még nincs ilyen határozott elég érzésem. Persze nem tartom kizártnak, hogy lesz, de most így nagyon jó.

Ma, az orvostól hazafele gyalog jöttem, mert szép napos idő volt. És egy elég forgalmas utcán tőlem úgy 1 méterre láttam egy pocot! Még jó, hogy időben elbújt egy lyukban és nem én kellett elszaladjak! Kérem ez eu...

Ez a nap

azért más, mint az elmúlt legalább 150, mert már lassan fél éve először jártam más üzletben is, mint a Novtim és a közeli könyvesbolt.
Igaz csak fél órára, de befutottunk a Praktikerbe kádat, csempét nézni (azt hiszem hiába), Balázs a hordozókendőben. Aztán egy 5 percre az Euro-ba is bementem, aztán a Kápába is... Jól esett, igaz sehol sem időzhettem kedvemre, de ennyi is jó volt.
De, nem jött, hogy higgyek annak amit látok, éspedig milyen drágák a gyerekcuccok. Igaz, már rég nem vásároltam (ezért épp itt az ideje). Megnéztem mennyi egy kis fiús bőrcipőcske, 'csak' 150 ron. Valószínű velem van a baj, kicsit hosszú volt a kimaradás... Amúgy egy kis piros bársonynadrágért 80 ront fizettünk és nem volt választási lehetőség szín és model tekintetében. Ezt csak azért írom ide le magamnak, hogy legyen majd ősszel mihez hasonlítsam az árakat, mert ezzel a válsággal nem lehet tudni, még majd örülni fogok, hogy most tavasszal milyen olcsón vásároltam. Amúgy most találtam a neten olcsóbban nadrágot, több színben, igaz legalább 3 hét a házhozszállítás plusz a szállítási díj, ami nagyobb rendelés esetén nem sok. De akkor nem hazai terméket vásárolok, bár amit most vettünk sem hazai, hanem lengyel (most néztem meg).
Aztán az is van, hogy a lányok nem egyformán nőnek, ezért kellett most vásárolnunk. Amúgy szeretek a gyerekeknek vásárolni. Magamnak már sokkal kevésbé, főleg most, hogy nem megy a fogyás sehogy sem, pedig muszáj lesz, mert nem akarom a ruhatáram teljesen felújjítani.

Megint

könyvek...
Én egy horgolós könyvet kaptam. Nagyon tetszik. A lányok egy Anna Peti és Gergő-t és A kelekótya kaméleon-ról szóló történetet, ami mindőnknek nagyon tetszik. Persze volt baj a könyvekért, de ehhez is hozzá szokunk lassan, mert azért nem akarok egyforma két könyvet venni a lányoknak.

Itt a tavasz!

Nagyon szeretem a napsütést. Lassan el kell tegyük a téli kabátot, a csizmát. Ma megcsodáltuk Csengével az aranyeső és a fűzfa rügyeit, nagyon szépek. Csenge még egy pitypangot is talált.

Emlékezzél meg

Felhős, esős reggelre

ébredtünk. Reggelinél egy ének kapcsán jutott eszembe a "borítsunk fátylat a múltra" kifejezés. Azt hallgattam, hogy "a pusztában vezttél, megbékélést üzentél, kenyereddel tápláltál, sasszárnyakon hordoztál...." Az Ószövetségben Isten sokszor kéri népétől, hogy emlékezzennek a múltra, a jóra és a rosszra is, hogy okuljanak belőle, hogy eszükbe jusson mit tett Isten és milyenek voltak ők. A múlt rendezésére nem a "fátylat borítás" a megoldás, hanem a megbocsájtás. És Isten azt ígéri, hogy ha bocsánatot kérünk tőle bűneinkért, Ő nem emklékezik többet azokra. Ez az egy dolog van, amiről a Mindenható Isten azt mondja, hogy elfelejti, nem emlékezik többet rá.


5Móz 8,2 - Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

Zsolt 25,7 - Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!

Zsolt 143,5 - Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain

Ézs 43,25 - Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Zsid 8,12 - Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."

Jel 2,5 - Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.

Hát... jót nevettem

az este itt magamban ezen a blogbejegyzésen. Talán mert már kétszer túléltünk ilyen időszakot, s még van két hetünk, s újra meg kell bírkóznunk vele.
Nevettem a leírt helyzeteken, az emlékeimen, amelyek eszembe jutottak, s nevettem magamon. Néha nem könnyű túlélni a kétségbeejtő helyzeteket. Jó ha van humorérzék, amivel nem bővölködök. Csak a harmadik gyereknél jöttem rá, hogy a kétségbeejtő pillanatokban jó kicsit kivülről szemlélni a helyzetet, nevetni egyet és nekifogni feltörölni a vízet, összeseperni a cukorot, puszit és simogatást adni a kis nyafizónak aki az idegeinkre megy s nem írom le, hogy legszívesebben mit csinálnánk vele, stb. Mert az élet szép, ha szépen élünk.

Hát legyen itt egy kis ízelítő vagy emlékeztető abból, amit itt olvastam.

Mindaz, amit nem tudsz addig, amíg nincs egy 6-12 hónapos csemetéd:

- a törlőkendő pont akkor fogy ki, amikor a babád nyakig kakis,...
- napi négyszer átöltöztetni nem is sok
- az egész szobát betakaró játszószőnyeg is kicsi
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik
- ha eddig nem volt kutyád, most van. 2 méternél nem távolodik el jobban és
még a WC-re is követ négykézláb
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve
eltüsszenti magát
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt

Tegnap este

megérkezett a csomag Mártától Anitának és nekem. :D Hogy mi volt benne? Hát a horgolt nyakék, amit a versenyen nyert Anita.

És 3 db. milka -gondolom a gyerekeknek, de gondunk volt, hogy a harmadik ne romoljon el, mire Balázsnak megengedném, hogy ilyesmit egyen.

ÉS nekem AJÁNDÉKBA: STRUMPFSTRICKNADELN, 5 darab :DDD !!!

Fonal már van, tehát próbálkozhatok én is a zoknikötéssel. És pampót Balázsnak. Hát ez csudajó!

valamit elrontottam...

tegnap reggel végre sikerült elaltatni a hajnaban ébredt Balázst, mikor Csenge felébredt. Hát nem voltam vidám és jókedvű. Előtte éjfélkor feküdtem remélve, hogy 'holnap szombat', nem kell korán kelni. Ráadásul fájt a nyakam, vállam, mert valószínű rosszul aludtam. S a hangulatom is rossz volt. És akkor nehéz volt velem egy fedél alatt élni. Sajnálom. Ilyen napok is vannak. Nehéz tarani az egyesúlyt, de nem adom fel, újrakezdem...