péntek, július 30, 2010

Ma egy hete

egy friss tiszta vízű hagyi patakban álltam, láttam amint egy vízisikló estebédel, lábam körül halak úszkáltak, a parti iszapban pedig piócák vártak 'jó falatra'. Soha nem láttam még ilyen élőnek hegyi patakot! Felejthetetlen élmény marad.


Mivel a Dragan tó közelében táboroztunk, egy nap felmentünk a tóhoz, a gáthoz. Napsütésben jól látszottak a felszín alatt úszkáló szép nagy halak. Sajnálom, hogy halakból analfabéta vagyok, mert különböző nagyságú, színű és formájú halakat láttunk. Nagyon szép volt! 


szerda, július 28, 2010

Várlátogatás

Röpke várlátogatásra is sort kerítettünk Vajdahunyadon. Már többször jártam a várban, de nem tudom megunni. Szerintem nagyon szép. Most épp felújítás alatt áll. És nem lehet minden terembe bemenni. Épp sok turista is volt, ami nagyon jó, de én jobban szeretem ha csak kevesen vannak a várban, az hangulatosabb.
Címer:

Szőnyegen a vár:

Belső udvar:

Tanácsterem:


Hozományos láda:

Kilátás:



Kút és a felírat - a hagyomány szerint - "Vízetek van, de szívetek nincs."


Boltív:

hétfő, július 26, 2010

Újból itthon

vagyunk, majdnem két hét szabadság után. Volt elég utazás. Sok szép élmény, emlék, találkozások.

Vár a kipakolás, elpakolás, hétköznapokba visszazökkenés. 

Jó volt kicsit elmenni, kikapcsolódni, feltöltekezni.

hétfő, július 12, 2010

végre

ma este megtudtam, hogy szerdán reggel lesz a dolgozatom megvédése. Már nem találtam a helyem, nem mintha teljesen nyugodt és felkészült lennék, de olyan nehéz volt ez a bizonytalanság és annyi egyéb érdekesebb,  fontos dolog vár elintézésre...Ezt a szép Atalanta-lepkét a múlt héten fényképeztük egy délután, nem akart elrepülni a járda napos oldaláról.

csütörtök, július 08, 2010

Döbbenetes kis könyvet

olvastam a napokban. Philip-G. Ney Marie A. Peeters-Ney Abortusztúlélők, Koinónia, 2001. Hallottam már arról, hogy egyesek túlélték az abortúszt, nem sikerült őket megölni és közöttünk élnek. Róluk gondoltam azt, hogy abortusztúlélők. Most tudtam meg, hogy ez egy sokkal tágabb fogalom és így kicsit ijesztő is. Mert abortusztúlélők: 

-akiknek statisztikailag kevés esélyük volt a terhesség túlélésére. Egyes kelet-európai országokban ez kb. 20%.

-akiknek szülei komolyan fontolgatták a magzatelhajtást.

-akinek születésük előtt vagy után abortáltak egy vagy több testvérüket.

-akiket azzal fenyegetnek, hogy abortálhatták volna őket.

-akiket általában abortálhatnának, mert tudják, hogy fogyatékosok lesznek vagy nem a kívánt nemhez tartoznak.

-akiket abortáltak volna, ha a szülőknek lehetőségük lett volna rá.

-akiknek szülei nem tudtak dönteni és addig halasztották a terhességmegszakítást míg már túl késő lett.

-akiknek ikertestvérét abortálták.

-akik tényleg túléltek egy abortuszkísérletet.

-akik pici magzatként túlélték az abortúszt, de rövid időn belül meghaltak, mert otthagyták vagy megfojtották őket.

Mikor ezt olvastam, azt gondoltam ez a hosszú lista és kategorizálás kicsit túlzás, de mindenképpen nagyon borzasztó. De ahogy a könyvet olvastam, a beszámolókat, tanulmányok eredményét, teljesen hihetőnek tűnik. Mert ha csak egy kívánt gyerek vagy, akkor mindig ott a megfelelési kényszer, s mi van ha egyszer már nem kívánnak. Vagy miért épp téged kívántak és a  testvéred megölték? Miért? Miattad ölték meg. Ha te nem lennél, akkor most ő élhetne és lehet hogy ő sokkal jobb lenne, vele kevesebb gondjuk lenne a szüleidnek. Érdekes volt az, hogy sokan, bár felnőtt korukig nem tudták, hogy anyjuknak volt abortusza, álomban látták a testvéreiket, illetve kisgyerkként amikor a családjukat rajzolták le, még rajzoltak 1-2 gyereket, vagy volt egy képzeletbeli testvérük, akivel beszéltek, mikor egyedül voltak és egyebek. Nem beszélve a depresszióról, önértékelési problámákról, kötődési nehézségekről, öngyilkossági kísérletekről és más megmagyarázhatatlan dolgok. Van a könyben néhány túlélő gyerek és felnőtt rajza, egyesek tudták, hogy túlélők, mások nem.

Egy túlélő mondta: "De ha én nem rendelkezem abszolút, Istentől kapott értékkel, akkor más sem. Eldobható vagyok, de ők is azok".  Egyre több a túlélő. És ez hatással van az egész társadalomra. 

kedd, július 06, 2010

Szombaton

idén először, eljutottunk az állatkertbe. Nagyon jól éreztük magunkat. Kinga végigvezetett az állatkerten és mindegyik állatról elmondott  pár érdekes dolgot.  Nekem legjobban a medvék tetszettek, az ahogy a bocsok játszottak.

Új állat volt a mara,  se nyúl , se őz. De róla nem készült kép.

Fagyiztunk is egyet és jót játszottunk a gyerekeknek kialakított játszórészen. 

csütörtök, július 01, 2010

Visszatérek a témára

ígértem egyszer, amikor a paleolit táplálkozásról írtam. Mióta a könyvet olvastam, ki is próbáltam, olyan tíz kgt adtam le koplalás nélkül. Eleinte igyekeztem szigorúan betartani, aztán lazítottam, pl. ha én sütök sütit, biztos megkóstolom, ettem finom meggyhabot is, és egyebeket, épp egy keveset, de nem mindnen nap, kenyeret továbbra sem, se makarónit s egyebeket, esetleg egy falatot ami marad Balázstól. És jól érzem így magam. 

A paleolit elmélet lényege: visszatérni a kőkori étrendhez. Hát ... én nem hiszek az evolúcióban, mert hihetetlen. Nemrég itt láttam egy jó videót a témában. Világunk nem csak úgy véletlenül jött létre, a Teremtő műve. Éredekes viszont amit még mond a paleolit elmélet, hogy a gabonafélék és a cukor, aminek fogyasztása az elmúlt 100-200 évben megsokszorozódott, az összehasonlítások a ma is gyűjtögető életmódot folytató népek és a nyugati civilizált világ között érdekes következtetésekkel jár, éspedig, hogy sok civilizációs betegség (szív- érrendszeri betegségek, cukorbetegség, allergiák, a szervezet emelkedett gyulladásszintje) oka a helytelen táplákozás: a sok cukor, a gabonafélék, a krumpli stb. És jól meg is van okolva. Mert ha egész nap kenyeret és sütit eszek honnan kapja meg a szervezetem a szükséges vitamint és ásványianyagokat? De ennél többről van szó. Érdemes utánnaolvasni. Ma épp egy krumpliról szóló cikket olvastam Szendi Gábor oldalán.  És érdekes, hogy mikor egyik ismerősömet műtötték vastagbélrákkal, az orvos azt mondta neki, hogy legalább egy évig ne egyen krumplit. Mi lesz velünk a mi mindennapi krumplink nélkül?

Szóval nekem megért egy próbát ez az egész paleolit elmélet. Ahogy annak idején a Norbi Update is jót tett, de ahhoz csak 4 hónapig tartottam magam. Bár ha visszaszámolok a paleót is csak március vége felé kezdtem. Nem mondom, hogy soha nem fogok enni egy falat kenyeret sem, de amennyiben lehet nem eszem. Persze a saját sütijeimet meg kell kóstolnom. És ha vendégségbe megyek akkor is, amit elém tesznek megeszem. De nekem nagyon sokat jelent, hogy már nem lihegek amikor feljövök a harmadikra Balázzsal az ölemben, bár a paleo elsősorben nem a fogyásról szól.

Úgyan akkor van egy olyan érzésem is, hogy a bukott, halálra ítélt ember mindent megtesz, ami a saját erejéből, bölcsességéből telik az örök élet visszanyeréséért. Már pedig Isten nem erre hívott el bennünket. Ezért ez nem lehet életünk lényege. De a rendelekzésünkre álló információkat meg kell vizsgálni és bölcsen élni, vigyázni testünkre, egészségünkre. De nem ez a minden. A lényeg egészen más. A keresztről szóló beszéd és az ez által nyert élet. 

-Ez a bejegyzés azért született, mert úgy érzem enyhült a stressz, s már rég gondoltam írok még ebben a témában pár sort. Holnap szeretném leadni a dolgozatom a titkárságon. Marad a bemutató előkészítése, lesz még mit dolgoznom, és izgulni is fogok. Tegnap délután olvastam a napi igémet: 44.Zsoltár 1-9. Kár, hogy nem reggel olvastam. Ez áll benne többek között: 

Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket
Tapasztaltam már ehhez hasonlót. Isten nem fordul el attól aki Benne bízik. (Ezzel nem azt mondom, hogy az ember nem felelős a saját részéért).