Ünnepek között

Még két nap.

Valahol szembe jött velem a már jól ismert Year Compass.
Tavaly végül nem sikerült kitöltenem csak úgy félig, s nem is tudom megőriztem-e egyáltalán. De most nagyon jól jött, így karácsony után, szilveszterre készülve foglalkozni ezzel is. El is készültem az évrendező erre az évre vonatkozó részével. Jó volt megállni számot vetni, gondolkozni. Mivel a kérdések rövidek, hát most nem nyomtattam ki, hanem a bullet journalba írtam, mert van még hely benne és így könnyebb lesz nem elveszíteni.

A bullet journalom még nem telt be, ezért a jövő év januárja is a régiben kap még helyet. Az elmúlt években is februárban váltottam. Legalább túl leszünk az első félév végi vizsgákon. Kicsit túl sok most füzetet is váltani ezzel a sok ünneppel. De lassan készítem az új füzetet. Pihentet az idő, amit a füzet előkészítésével töltök. Jó kicsit megállni, gondolkozni, tervezni. Újból azt érzem, hogy a különböző tervezők szebbnél szebbek, de ezt tudom legjobban magamhoz igazítani. Az évrendező kitöltése előtt is jó volt visszalapozni az idei füzetben, ami lassan emlékfüzetté is lesz.

Tervezem a szilveszter estét. Már van családi hagyomány. Az év elején írt terveket és vágyakat tartalmazó boríték kibontása, felolvasása, beszélgetés. A hála-üvegünk kinyitása. Képek az elmúlt évről. Még kellene szerkesszek a már nagyobb gyerekeknek évrendező füzetet. Talán megjön holnap a karácsony előtt rendelt mókás társasjáték. De ha nem akkor a már ismert játékok is jók lesznek. Ilyen az Activity, Dixit, Igen és amihez még kedvet kapunk. Jó lesz együtt énekelni. Úgy tekintek az előttünk álló évbúcsúztatóra, mint ajándékra, mert még egyszer együtt lehetünk, együtt befejezni egy évet és elkezdeni egy újat.

Közben nagy levélírási láz tört ki nálunk. Mert hát van postaládánk, de nincs postás, aki kihozza a leveleinket. Mi megyünk el néha a postahivatalba és rövidebb vagy hosszabb sorbaállás után megkapjuk az elmúlt hetek, hónapok küldeményeit. De hát milyen izgalmas dolog levelet kapni! És valakinek eszébe jutott, hogy lehet írni levelet, itt egymásnak és bedobni a postaládába. Nem kell igazi bélyeg, nem kell elmenni a postára -ami a tegnapi szélben nem lett volna kellemes. Aztán lehet izgatottan várni, míg a címzett ma vagy holnap kézhez kapja és talán ma, holnap vagy holnapután válaszolni is fog a levelünkre. Én kaptam egy titkos rovás írással címzett levelet (a családból csak ketten tudunk így olvasni és írni). Egyesek angol nyelven akarnak levelezni, hogy illetéktelenek előtt érthetetlen legyen a levél vagy csak így akarnak ingyen angolórát kapni, mert biztos ki lesznek javítva a hibáik és akkor tanulhatnak. Mennyi izgalom van itt körülöttem! Igazán örülök, hogy itt lakom. :) És megyek is, mert még meg kell írnom három levelet. Jó éjszakát!

December

Megérkeztünk. Vártam ezt a napot. Számomra ez a remény napja. Az év legrövidebb napja. Most már minden nappal lassan egyre több lesz a fény.

Igazán tél még nem volt.
A decemberi nagy tolongást, rohangálást  sikerült minimálisra csökkenteni. Az elmúlt héten két koncertre terveztünk elmenni, esti csúcsidőben. Sajnos mindkét alkalomra kicsit késve érkeztünk. Tudtuk, hogy a szokásosnál nagyobb forgalomra kell számítani, de ez meghaladta "várakozásunkat".
De a koncertek nagyon tetszettek. Igazán  ünnepre hangolóak voltak.

Az ünnepre szépen csendben készülünk. Nem lesznek új ruhák, sütés-főzésbe belefáradás és talán nagy ajándékok sem. Hisz megkaptuk a legnagyobbat már régen, s most erre emlékezünk. Itthon most olyat próbáltunk ki, amit eddig még nem: a családban sorsot húztunk, s mindenki valakinek készít egy kis meglepetést. Hogy-hogy nem, legkisebbünk azonnal rájött még ősz végén, hogy ki kit húzott ki. Hogyan? Nem értem. Bizonyára az Élet tanította meg arra, hogy ilyen szemfüles legyen.

Örülünk, nagyon örülünk az iskolai szünetnek. Jöhet a végtelen olvasás, játszás, alkotás.

Helló, November!

Még nincs nagy hideg, bár a nappalok egyre rövidülnek.

Újra belerázódtunk a tanulásba. A nagyoknak már voltak vizsgák, felmérők, dolgozatok. Nagyon élvezem, ahogy egymást motiválják, megosztják azt, amit tanultak, segítenek egymásnak. Jó látni, ahogy formálódnak. A legkisebbel kicsit lazább a tanulás. Van amivel nem szeret foglalkozni s van ami néha unalmas. Bárcsak ne kellene kitölteni azt a sok feladatot! Pedig nekünk igazán jó dolgunk van sokakhoz képest. 

Ráférne a rendszerre sokkal több szabadság és egyénreszabhatóság. De erre az a válasz, hogy növelni kell a tűrőképességet (persze a monoton gyári munkásoknak az kell a túléléshez). De láttam már, ahogy a ragyógó gyermekszemből lassan elvész a csillogás. Értem én, hogy a tömegek oktatását csak kis mértékben lehet az egyénhez igazítani. Nálunk csak négy gyerek tanul és mindegyik más. ... Nem könnyű pedagógusnak lenni, 25-30 gyereknek örömöt, élménytadó órákat tartani napról napra, hétről hétre, évről évre.

Nagyon szeretem a nem túl hideg és nem túl szeles őszi napokat, a napsütést, a friss zölhagymát, hogy még kimehetek a kertbe friss petrezselyemért, zellerlevélért, tárkonyért, rozmaringért. Gyönyörűek a levelek s még itt-ott vannak virágok.

Már egy ideje terveztem megvenni a Puerto Rico társasjátékot. Egy ideig még láttam a Játszma oldalán. De mire eldöntöttem, hogy akkor most megveszem, elfogyott. Azt is mondták, hogy elfogyott a magyar kiadás, amiben két kiegészítő is volt. Gondoltam, akkor erről lemaradadtam. Aztán valaki eladta az (egyszer) használt játékát. Kicsit féltem így vásárolni, de megérte. Olyan, mintha teljesen új volna, kivéve, hogy nem mi nyomkodtuk ki a kártyákat. Most ez a kedvenc játékunk, játszottuk négyen és ketten is, jól játszható. De azért az régi egyszerű, pihentető játékok is előkerülnek, mint az Uno, Keltis, az állatcsalád és egyebek.

Nemrég újra lehetőséem volt magyar könyvesboltban járni. Mit mondjak? Megint hosszabb lett az "Elolvasnám" listám. S talán a rövidebb napok miatt van vagy mert az egyik lányom elkezdett hímezni, hogy újra szeretnék horgolni, kötni, hímezni, rajzolni, festeni, alkotni... Idő, erő s türelem legyen hozzá, s az olvasáshoz, vég nélkül.

Kicsit a tanulásról így szünet elején

Nagyon örülünk az őszi szünetnek, mert úgy érezzük kifárasztott a nyolc hét iskola.
Gondoltam már régebb, hogy írok a sulikezdésről.
Sulikezdés előtt elmentünk a tankönyvekért. Ez eddig minden évben nagy öröm volt, a gyerekek örültek a szép tankönyveknek, sorra lapozták át egymás tankönyveit, olvasták azt amit érdekesnek találtak. Eddig.

Az idei tankönyvátvátel napja a nagy csalódás napja volt. A gyerekek, mikor meglátták a tankönyveket csalódtak már csak a kinézetük miatt s amint belelapoztak, félre is tették, mert nem találták elég szépnek s érdekesnek. Hol vannak az elmúlt évek szép tankönyei? Nem vagyok szakember, lehet hogy ezeket a tankönyveket használva a gyerekek sokkal okosabbak lesznek. De azt láttam, hogy nem ragadta meg őket a kinézet és a tartalom. Pedig szerintem sokat jelent a kinézet s eddig sok szép szép tankönyvet lapoztunk örömmel az elmúlt években.  De mintha évről évre ritka kivétellel egyre rosszabb lenne a helyzet. Ez elszomorít. Az iskola a pénz miatt kénytelen a támogatott tankönyvet használni, akár csak egy tanévre is váltani s remélni, hogy jövőre hátha...

Szóval már tanultunk nyolc hetet. Új ritmusa van a heteknek. Délelőtt mindenki tanul s egyesek kicsit délután is. Aztán olvasnak, zenélnek, játszanak s örülnek a hétvégének.

Egyik kedvenc képem erről az őszről egy szegedi könyvesboltban készült, arról aki azt mondja, hogy nem szeret olvasni. Remélem egyre gyakrabban fogom látni kiváncsiságból, kedvtelésből olvasni magának.

Olyan szép hosszú meleg őszünk volt eddig, hogy nem egyszer kiültünk tanulni a kertbe. Elmondhatom sokkal jobban ment a tanulás kint, mint bent. Biztos a levegő és a napsugár serkentően hatott az agytekervényekre.

Most szünet van. Pihenés, olvasás, zenélés, játék, önkéntes írás, rajzolás, vágás, ragasztás. Mindenki foglalt, hisz rövid ez a pár vakácsiós nap. :)

... a szép ...nyomában

Vannak apróságoknak tűnő dolgok, amelyek mégis kincset érnek. Szépséget, fényt, szeretetet hoznak. Emiatt nem tudok elfeledkezni róluk.
Ilyen volt az elmúlt napokban a Szösszenetek zine is.
Köszönöm.

Nem is tudtam eddig, hogy ilyen is lehet, ilyen is van. Sok szép írás és kép, rajz. Nem is reméltem, hogy hozzám is eljut. Kölcsön járt itt egy kis kört a két lapszám.

Várjuk a közvetkező számot :)

Volt egyszer egy nyár

Hogyan lehet elbúcsúzni a nyártól? Hetek óta halogatom. De már tagadhatatlanul itt az ősz. A reggelek egyre hidegebbek. Már nézem a naptáramban, hogy mikor fog kezdődni az őszi szünet. Gyömbér teát iszogatva igyekszem megszabadulni az orrcsorgástól, rekedségtől.

Újra számba veszem mit adott és tanított ez a nyár.
El kell felejtenem vagy csak mosolyognom szabad azon a véletlen egybeesésen, hogy pont akkor fogyott el a laktózmentes fagyi, amikor késő délután elmentünk fagyizni.
Tanulnom kell a polcon talált koszos csészék esetéből, hogy nem elég a kedves szó, a dolgoknak bezzeg utána kell nézni, számba kell venni.
Tanultam azt, hogy a szenvedés sokszor nem látható, hallható, de ott van a mosolyok mögött, mindenkinek vannak harcai, nehézségei. S olyan szép ha ezeken túl tudunk segíteni egymásnak, tudunk örülni és mosolyogni.

Még a nyár előtt olvastam valahol, hogy egy ember, azt hiszem misszionárius, rendszeresen imádkozott az autójáért, és nem hiába. Az elmúlt években többször volt baj az autónkkal utazásaink alkalmával, ezek nem olyan szép emlékek. Ezért, megvallom nem nagy hittel, de kértem Istent, őrizzen meg ezen a nyáron, ne kelljen elromlott autó miatt újratervezni a nyarunkat vagy busszal, vonattal utazni. És elmondhatom hogy bár sokat utaztunk, hála Istennek, nem volt gondunk az autóval. Nekem már csak ettől szép volt ez a nyár.

Utazások, új helyek, szép vidékek, hideg és meleg, meglepetések, találkozások, sok játék, pihenés, együtt töltött idő, beszélgetés. Legtöbbször eszembe se jutott fényképet készíteni emlékül. Csak most jövök rá, mennyi szépségről, találkozásról, jó beszélgtésről, szép tájról nincs képem.

Az itthon töltött idő is nagyon jó volt. Kellett a pihenés. Jó volt nézni a felhőket, virágokat, az érő paradicsomot, a macskát és kutyát. Nagyon jó volt egyszerűen csak együtt lenni.

Itthon és máshol sokat játszottunk. Annyi játék előkerült! Egész egyszerű és nehezebb is. Eljutottam a társasjátékos boltba, ahonnan már rendeltem játékot régebben. Hát ez is élmény volt számomra: két terem csupa polc és csupa játék. De elég veszélyes ilyen helyre betévedni, mert több játékot ki is lehet próbálni, és ... jó hogy az időnk véges volt. Gondolom fölösleges megjegyeznem, hogy nagyon szeretek társasozni kedveseimmel és nem csak.

Örültem, hogy a benzinkútnál, ahol megálltunk kicsit pihenni a kávéhoz volt növényi tej és fahéj is. Csak néha iszom kávét, de szívesen teszek hozzá fahéjat, szegfűszeget.

Meglepett a rólam készült rajz is, mert roppant vidámnak látszom, ősz hajszálak nélkül.

Sok jó könyvet felolvastam.

Sokszor símult gyerekkéz a kezembe.

Gyermekeim készítette sütit, palacsintát, pudingot ehettem.

Sok szeretet kaptam.

Nem is tudom számba venni a sok jót.

Nagyon hálás vagyok Istennek és családomnak ezért a szép nyárért.

Olvasni jó!

Egy éve fedeztem fel a modern társasjátékokat. Sok szép emléket gyűjtöttem, sok játékot kipróbálhattam. (Remélem még írok erről a témáról.) De a játékhoz idő kell. Ha csak tehettem olvastam eddig, akár pár percre, akár hosszabb időre szakadhattam el a napi teendőimtől, alig vártam, hogy olvashassak. Most keresem a lehetőséget, hogy társasozzak is, ha van kivel, mert előfordul, hogy körülöttem mindenkinek "dolga" van (olvas, tanul, babázik stb.).

Van egy füzetem, ahová felírom magamnak, milyen könyveket olvastam. Év elején azt terveztem, hogy negyedévenként írok a valamiért "nagyon tetszett" 2-3 könyvről. Már a félév is rég elmúlt ezért megemlítek itt pár könyvet abból a huszon... könyvből, amit az év első felében olvastam.

Még mindig kiváltságos helyzetben vagyok, mert még mindig van aki kéri, hogy olvassak neki. Jobbnál jobb könyvek kerülnek így felolvasásra újra meg újra. Így sok-sok év után sikerült nekem is kiolvasnom, felolvasnom Heidi Ulrich három könyvét, amit a legkisebben kívül már mind elolvastak.

A három könyv címe:
"A cowboykalapos fiú"
"Öreg Jim titka"
"Nyomok az ezüstös nyírfák völgyében"

A három könyvben a cowboykalapos fiú történetét követhetjük, akinek sok izgalmas kalandban van része. Becsületről, hitről, hűségről, szeretetről, Isten gondviseléséről szólnak a könyvek a sok izgalmas történeten keresztül. Örülök, hogy nem maradtam le e pihentető olvasmányokról. Azt hiszem ha befejezzük (nem tudom hanyadjára) a Micimackó felolvasását, akkor újra sorra kerülnek ezek a könyvek.

Irving Stone: "A napsugár fia".  Idei első olvasmányom volt ez a könyv Vincent van Gogh életéről. Húú! Érdekes és szomorú. Nem tudtam, hogy evangélistaként is dolgozott. S micsoda élete volt a bányászfaluban! Nehéz, meg nem értett, sok szenvedéssel, nélkülözéssel, küzdelemmel teleszőtt művészélet. Nagyon örülök, hogy kezembe került a könyv. Kicsit több jut így eszembe, mint egy-egy ismert festménye, ha a nevét olvasom, hallom.

Egy másik könyv: Ayse Seherezádé lánya A szüleim ítéltek halára. Ez is egy szomorú történet, egy Németországban élő kurd jezid lányról akinek a szokások szerint hozzá kell mennie unokatestvéréhez. De ő elszökik otthonról, a bántalmazások, hagyományok elől. Ezért szembe kell néznie a fenyegetésekkel, elrablással ... A rettegés, a múlt árnyéka hozzátartoznak új életéhez. Vajon mennyi hasonló eset van? És mi van azokkal akiknek nem sikerült megszökni, akiket megtaláltak? Elgondolkoztató történet.

 Ram Oven: "Gertruda esküje" - azért vettem meg, mert épp 70%-os  leárazással láttam a booklineon és érdekes volt számomra az ajánló. Ram Ovenról azt olvastam, hogy népszerű izráeli író. A könyv témája közel jár az Exodushoz. Gertruda egy katolikus nő aki a második világháború idején megment egy zsidó fiút, mert megesküdött a fiú anyjának. És újra a háború borzalmai, a fajgyűlölet, igazságtalanság, bujdosás, szenvedés és szeretet, kitartás, hűség. Érdemes volt elolvasni.

Szenkevics Jurij: "Papiruszhajóval az Atlanti óceánon át" Csak most felnőtt fejjel fedeztem fel a világjárók sorozatot. Fiatal koromban olyan kevés magyar könyv került a kezembe, az iskolai könyvtár nem volt valami gazdag és bár akkor úgy éreztem a suli és tanulnivalók mellett sokat olvasok, most visszanézve ezt már nem így gondolom. Ezért örömmel olvastam arról, hogy a Khon-Tiki expedíció vezetője újabb kalandba vágott bele és újra sikerrel járt. (A Khon-Tikiről írt könyvet tavaly olvastam.) Mint az ókorban sikerül társaival papiruszhajóval áthajózni az Atlanti óceánt. Erről a hajóútról szól a könyv. Érdekes, hihetetlen és mégis lehetséges. Öröm volt olvasni.

Végül megemlítem az egyetlen román nyelvű olvasmányomat. Dr. Robynne Chutkan: "Trăiește murdar, hrănește-te curat! Microbiomul: soluția vindecării din interior" Angol eredeti címe: The Microbiome Solution. A Radical New Way to Heal Your Body from the Inside Out. Nagyon érdekes volt. Nem volt teljesen új amit olvastam, mert már itt-ott olvastam, hallottam az egészséges bélflóra fontosságáról. Ebben a könyvben bőven olvashattam arról, hogy környezetünk, táplálkozásunk hogyan befolyásolja a bélflóra alakulását és ezáltal az egészségünket és hogyan tápláljuk a beleinkben lakó jó baktériumokat. Ír az antibiotikumok káros mellékhatásairól, ezért csak indokolt estben kell őket használni és ilyenkor hogyan segítsünk a bélflóránknak helyreállni nem csak probiotikumok szedésével hanem még néhány egyéb módon is, pl. hogy azzal, hogy nem fogyasztunk cukrot. Allergiák, fáradság, depresszió, bőrbetegségek, elhízás és egyéb betegségek kapcsolatban állnak a bélflóránk állapotával. Minden betegség a bélben kezdődik. Mit együnk? A túlzott tisztaságról és tisztálkodásról. Miért jó, ha gyerekeink háziállatok mellett nőnek fel és még sok érdekes dolog. Nem mindegy milyen vegyszereket használunk és főleg mit kenünk a bőrünkre, lehetőleg csak olyan alapanyagokből készült kencéket, amiket akár meg is ehetünk. Említi a gluténérzékenységet és még sok mindent, amit nem tudok itt felsorolni. Ez is egy olyan könyv, amit nem csak egyszer elolvasok és kész, hanem jó, ha elérhető helyen van, néha még belelapozni.

Ez volt pár könyv az elmúlt félévből amiről szívesen írtam. Még van néhány könyv, amit szívesen megemlítenék, de túl hosszú lenne ez a poszt. Ki erre jársz ha kedved van,  kommentben írd meg a könyvcímet, amire szívesen gondolsz, amit valamiért jó volt olvasni. Köszönöm. :)

Nyár...

vakáció, meleg, pihenés.

Az elmúlt tanév egyik legszebb emléke ez a violin kulcs, egy amatőr zenélők versenyéről.

Nagyon meleg van ezekben a napokban. Kedvenc helyünk kint a ház északi oldalán levő kis terasz, ahol a nap nagy részében árnyék van.

Olvasunk, játszunk, nyelveket tanulunk. Újra előkerülnek a társasjátékok.  Este labdát rúgnak az ügyesek, gólokat számolnak és levert kajszibarackokat.

Jégkockás gyümölcsturmixot iszunk, ha úgy érezzük már nagyon melegünk van. Minden nap leszedjük a megérett málnát. Locsoljuk a kertet, füvet.

Az én terveim: pihenés, takarítás, rendcsinálás, olvasás, tanulás, rendszeres mozgás, pár kiló leadása, több nyers étel fogyasztása, a kert kigyomlálása, s ami jön sorban. Minden tervem ellenére, az ilyen nagyon meleg napokon nagyon lelassulunk és szívből örülünk a vakációnak. S emlékeztetem magam, hogy a legfontosabb időt adni egymásnak. Helyesebben én, az anya, üljek le olvasni, játszani, meghallgatni akkor is ha inkább mást csinálnék, mert a gyerekek gyorsan kinőnek mellőlem.