Életjel

Elrepült felettünk a január. A február meghozta a telet. Hótakaró nélkül találták a földet a hideg éjszakai fagyok. A szárítóra tett ruhák különös friss illatúak lettek a fagytól, hidegtől. Örülök, hogy bent nem kell fázni. Ha az elmúlt hetekre gondolok, hálás vagyok a jó könyvekért, nekem készített finom teákért, a frissen sült kenyér ízéért és illatáért, utazáért, találkozásért, a naponkénti oltalomért...

Évekkel ezelőtt próbálkoztam kovász neveléssel. Már nem tudom, hogy sikerült-e. Aztán a járványkori lezáráskor, mikor a boltok polcairól eltűnt az élesztő, neveltem magamnak kovászt az utolsó kis maradék élesztőből, amit a házban találtam. A gyerekek szerint akkoriban sütöttem a legjobb pizzákat, batyukat.

Most, mivel volt itthon rozslisztem, újra próbálkoztam a kovász neveléssel. (Limarától tanultam a kovászkészítést a limarapeksege.com oldalról.) 50g víz, 25g kenyérliszt, 25g rozsliszt. Ezzel indítottam. Naponta etettem: 50g kovászhoz tettem 50g vízet és 50g lisztet (fele rozs, fele kenyérliszt).

Sikerült finom kovászos kenyereket sütnöm, teljesen élesztőmenteset, csak kovásszal kelesztettet. Nagyon finom lett. A végső kenyér 10-30% kovász. A használt liszt-víz arány tíz a héthez. Általában abból indulok ki, hogy mennyi kovászom van, e szerint számolom ki a liszt és víz mennyiségét. Általában 1-1,5 kg között szokott lenni a kenyér.

A családunk fele nagyon szereti a kovászos kenyeret. Van kicsit meszebb egy bolt, ahol lehet néha kapni csak kovásszal készült kenyeret. De sokszor épp nincs, amikor mi arra járunk. Hát most már van, mert süthetek itthon. A többiek szerint ezek a kenyerek (bolti vagy amit én sütök) savanyúak. A család másik fele szerint viszont nagyon finom ez a különös kenyér.

Eleinte gyakrabban sütöttem, majdnem minden nap egy kisebb kenyeret. Most már ritkábban, főleg ha épp találunk a boltban kovászos kenyeret. Ilyenkor napokig a hűtőben pihen a kovász. Aztán kiveszem, etetem és használom.

Nagyon szeretjük kávéhoz vagy kávépótló italhoz ezt a kenyeret. De magában is finom vagy lekvárral, vagy szendvicsnek.

Végül hadd osszak meg egy fotót egy szépséges mandala-cicáról, amit egy kedves kis kávézó falán láttam:

Olvasni jó!

Hűvös, szeles és esős az idei május. Néha bekuckóznám magam egy puha takaróval, egy csésze meleg itallal és egy jó könyvvel.

Most is esik az eső, kellemetlen, erős északi szél fúj. Legjobb bent lenni.

Hogy ne legyen bent olyan hűvös, a mandulatejtől maradt mandulát felhasználva sütöttem egy kis kevert vega sütit. Két csésze liszt, a tejtől maradt mandula (ha ez nincs a rendes recept 3 csész lisztet ír), 1 kk szódabikarbóna, csipet só, 1 csésze cukor, 10 kanál olivaolaj, 2 csésze víz, 2 kanál karobpor (a kakaót váltja ki) és bármi ízesítésül: fahéj, szegfűszeg, mézeskalácsfűszer, mazsola, csoki (-most mindenből tettem.)  A recept Elena Pridie vega-sütis könyvéből van, kisebb módosítással.

Mácius-áprilisban kevesebbet olvastam, mint általában.

Egyik kedves olvasmányom Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg volt. A harmadik osztályosom tankönyvében volt belőle részlet. Azért vettem elő, hogy többet olvassunk belőle. S magamnak újra elolvastam. Kevés könyvet olvasok el többször. Ez egy újraolvasós könyv. Tetszik maga a könyv is, kicsi, keményfedelű, nekem egy antikvár példány van. Azt hiszem első olvasásakor, gyerekkoromban  nem sok minden maradt meg bennem a történeten kívűl. Nem is tetszett különösebben.  Aztán minden újraolvasáskor érdekesebb lett, mondott valami újat vagy valami elfeljtett régit. "megszelídíteni ... Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.", "ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem."

Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok. Többször jöttek a gyerekek hozzám könyvet ajánlani, mert már olyan rég nem olvastam valami igazán érdekeset, izgalmasat. A nagyok angolul olvasták, de a legkisebbnek megvettük magyarul és épp itt volt ez a könyv, én pedig kiváncsian belelapoztam, lássam, mit adok a gyerek kezébe. És beszippantott a történet. Olyan jó, mai ifjúsági regény, izgalmas, érdekes. Gyerekekről, könyvekről és nem csak. Még egy közös pont az én és gyerekeim olvasmányaiban. Kell ez is. Ha sok időm lenne elolvasnám a folytatást is. A második kötet megvan magyarul, a harmadik angolul. De mire én odaérek, lehet azt is lefordítják magyarra :D.

Janette Oke és T. Davis Bunn: Locul de întâlnire (A találkozás helye). Bár olvasok híreket, cikkeket románul szinte napi szinten, könyvet már rég nem olvastam. Ezért most a lányoktól kértem egy pihentető olvasmányt. Janette Oke sok szép történetet írt. Magyarul csak két könyvét láttam. Az ő könyvei ihlették a "Szelíd szerelem" c. filmet és a "Ha szólít a szív" sorozatot. Románul sok könyvét kiadták. Ezt társszerzővel írta, ilyet még nem olvastam. De ez is egy nagyon szép édes-szomorú történet az 1700-as évekből. A mai Új Skóciában az angolok és franciák közötti ellenségeskedés árnyékában két család története. Fordulatos, izgalmas, nagyon szép történet. Már jól benne jártam a könyvben, mikor megtudtam, hogy van folyatatása, még négy kötet. "Szóba se jöhetnek! Miért nem adtál egy egykötetes regényt?" - mondtam a lányomnak. De már belekezdtem a második kötetbe. Igaz, csigatempóban haladok, hisz nekem magamnak is van egy végtelen listám az elolvasásra váró könyvekből.

Napok óta

egy versike kezdő sorai jutnak eszembe, amit a gyerekeknek tanítottam, amikor kicsik voltak: "Augusztusban már a nyár/kissé őszben sántikál..."  Általában hűvösebbek a reggelek, rövidülnek a nappalok. Volt már ködös reggelünk is. Már-már itt az iskolakezdés ideje. A napokban mondta valamelyik gyerek, hogy már várja a következő nyári vakációt. Még ránk férne egy kis szabadság. Annyira kellett ez a pihenés, lazítás!

Sikerült kipróbálnunk a foltvarrást! Egyetlen-egy párnahuzatot készítettünk, csak kétféle anyagot használtunk és a foltok is elég nagyok lettek. Szeretnénk még folytatni, mert nagyon érdekesnak és szépnek találjuk a patchworkot.

Aztán, ha már vettünk szép anyagokat, készítettem pár mosható textil maszkot. Úgy néz ki sokáig kell még maszkot viselni boltokban, zsúfolt helyeken. Sokkal jobban érzem magam ha pamutból készült maszkot viselek.

Iskolás korom óta nem készítettem keresztszemes kézimunkát. Egyik nap kezembe került egy kézimunka, amit a mamám kezdett el, de mivel már nem látott jól nekem adta, hozzátűzött pár mintát, még tű is volt benne, belefűzött cérnával. Először csak arra gondoltam, hogy befejezem az elkezdett mintát a munka szélén. Aztán olyan jól esett ez a fajta pihenés, hogy lassan kivarrtam az egész terítőt és már újat tervezek. A gyerekek egyre nagyobbak így újra van időm ilyen aktiv pihenésre mint varrás, hímzés, kötés, horgolás s még ki tudja mi minden.

Ha nyár, akkor idő olvasásra. Igen én nem. Ha órákat szántam varrásra, akkor nem olvastam. Sok volt a "felolvasás" is. Ezen a nyáron Arthur Ramsone Fecskék és fruskák magyarra fordított tíz kötetét terveztük felolvasni. Már a kilencediknél tartunk. Többnyire én olvasok, de sokat besegített a férjem is, mert legkisebbem szerint, akinek felolvasunk, így is nagyon keveset olvasunk. Pedig ezek nem is olyan vékony olvasmányok. Legszebb élményem, amikor egy este, a gyerkek már pizsamában, négyen hallgattuk férjem felolvasását. Épp egy nagyon izgalmas résznél voltunk. Mi a két felnőtt és a legkisebb először olvastuk, hallgattuk a történetet, de a nagyobbak már ismerték mégis élvezettel hallgatták. Együtt izgultunk, örültünk, nevettünk. Akkor este, mitán a gyerekek elaludtak elolvastam magamnak a maradék fejezeteket, mert nagyon érdekesnek találtam. Aztán másnap persze hangosan is. Így hát magamnak sokkal kevesebbet olvastam, mint terveztem. Van egy listám a könyvekkel, amiket szeretnék elovasni. Ezen a nyáron nem rövidült, egyre hosszabb lett ez a lista.

A kert... hát nem ment valami jól. A paradicsomjaim elszáradtak, megbetegedtek. Ilyen nem volt még. Annyi paradicsomtő pusztult el! Épp csak hogy ettünk egy keveset. Bőven termett a laposbarack, van férges bio almánk, néhány körte. Terem a szőlő. A tök kikelt, de valószínű gyenge a föld, mert nem terem, illetve ledobta a termését. A bogyósok jól teremtek, én főleg az egresnek örültem, nagyon finom volt pirosra megérve.

Igyekszem eltenni ezt-azt télire. Mindent meg lehet venni, de én jobban szeretem a házit, amit én vagy anyósom és anyukám főzött be télire. Ma paradicsomot főztem be és padlizsánt (vinettát) sütöttem. Utóbbit a fagyasztóba teszem kisebb dobozokba, nagyon jó télen elővenni. Sajnos nem erősségem a téli eltevés s a félresikerült próbálkozások kedvemet szegték. Sokszor se időm, se energiám nem volt vagy nem volt módomban a megfelelő időben eltenni. Arra gondolok, milyen öröm elővenni télen a kamra polcáról a most eltett paradicsomot, lekvárt, vagy a fagyasztóból egy kis nyárra emlékeztetőt. Így jó kedvvel készülök a téle.

A megunhatatlan

zöldségleves főzése mióta úgy igazából tavasz lett, majd' mindenn nap különleges öröm.

Ha épp nem zuhog, amikor már majdnem minden komolyabb hozzávaló benne van (a zöldségek, hüvelyesek fajtájának száma és aránya miatt megismételhetetlen és megunhatatlan az ízek variációja) kimegyek a kertbe és félig körbejárom.

Útközben szedek valamennyit a különböző fűszerekből: tárkony, rozmaring, oregano, lestyán, bazsalikom, kakukkfű, zellerlevél, petrezselyemzöld. Ha kimarad valami, nem baj. Ha kedvem tarja szedek még pitypanglevelet, pár saláta levelet vagy spenótot, sóskát. Bármit, ami ehető. Kezem tele lesz friss zölddel. Megmosom őket, majd felvágom a lehető legapróbbra, hogy ne legyen értelme kihalászni a finom levesből.

S hogy örülök, amikor kedveseim szépen bekanalazzák!

Olvastam, hallottam vagy csak eszembe jutott - már nem tudom, de szerintem (is) a levesnek lelke van. Az örömtől, hogy szeretteimnek főzhetek újra és újra minden nap vagy a szeretettel szedett fűszerektől?  Nem tudom. A napokban mondta valaki, hogy ne fogj hozzá főzni mérgesen, haragosan. A jókedvvel készült étel finomabb. Hogyan lehetséges ez? Nincs elég okos magyarázatom, de én is így tapasztalom.

Mióta ritkábban megyek vásárolni minden, ami a néhány négyzetmáteres keskertben megterem kincset ér. A kertből kivett zöldhagymát meg is kell pucolni. Odaviszem a komposzt mellé és nekiállok megpucolni őket. Lám, ilyen az, ha nem a már megtisztított hagymát veszem a piacról. Ebből főzök is, mert épp van elég, az ősszi hagyma helye kell a paradicsom palántáknak. Kicsit több a munka. Kicsit érthetőbb, hogyan kerül az étel az asztalunkra. Így vagy úgy, valaki dolgozott érte. Nem természetes, hogy ott van. Kellett hozzá mag, föld, napfény, víz, gondozó kéz. A hála is valahogy átgondoltabb...
Kertgondozásra teremtette Isten az első emberpárt... talán ezért a különös öröm ami a kerti munka fáradsága nyomán van egyes emberekben?