Próbálkozás

A neten olvastam valahol, hogy lehet római tálban kenyeret is sütni. Azonnal tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. Mivel nagyobb tálam van, a kenyérsütőgépnél bevált recept szerint készítettem a tésztát, csak dupla adagot, 1,2 kg lisztből. És szinte nem is jön, hogy elhigyjem: nagyon élveztem a tésztagyúrást. Olyan jó állaga lett. Friss élesztővel készítettem, de nem tettem külön cukros tejbe, hanem bele a lisztbe. Tejet egyáltalán nem teszek már egy ideje a kenyérbe és jobb a kenyér, nem morzsálódik úgy. Igaz, most tettem egy nagyon keveset, mert Cs. meghagyta.

Szóval, meggyúrtam a tésztát, hagytam kelni, aztán újra átgyúrtam, megint hagytam kelni, közben beáztattam a római tálat úgy fél órára, újra átgyúrtam a tésztát, a tálat jól bezsíroztam (azt olvastam, be kell zsírozni, másképp beleragad a kenyér, és ez tényleg így van, most finom disznózsírt használtam, de ki akarom próbálni olajjal), aztán beletettem a tésztát, ami nagyon kicsinek, kevésnek tűnt a tálban. Be a hideg lerbe, amit akkor kapcsoltam be, miután a tálat betettem. Először lassú, majd erős tűzön sütöttem úgy háromnegyed órát vagy kicsit többet. Akkor le akartam venni a fedelét, de már a kenyér úgy megnőtt, hogy felemelte, így a fedővel lejött a kenyér szépen bevágott teteje is, sajnos. Kicsit bevizestem a tetejét a kenyérnek és visszatettem színesedni, kb. még 20 percet, fél órát.

Elfogadhatóan nézett ki. Kiborítottam és kitettem a hidegre. Aztán kettőbe vágtam. Felét a hűtőbe tettem, fele a konyhában maradt, azt esszük. Szerintünk finomabb, mint a kenyérsütőgépben sült kenyér. Jól lehet szeletelni is. Azt hiszem szívesen sütök még így kenyeret, igaz átírom a receptet 1 kg lisztre. Milyen sokat jelent a gyakorlat, régen azt hittem rém nehéz lehet a kenyérsütés, tésztagyúrás, de még örömét is lelheti benne az ember(asszony), főleg ha önként és szeretteinek készíti.