Tavaszi hétköznapok

 A nagyon száraz március végére megjöttek az esőt hozó felhők. Nagyon örülök ezeknek a hűvös, esős napoknak. Nagyon jót tesz a kertnek, amit sikerült nagyjából kigyomlálnom. A kitartó öntözés nem az erősségem, főleg nyáron, ha nem vagyunk itthon. Így minden évben kiszárad pár málnatövem. Terveztem, hogy veszek pár tövet most tavasszal, de valahogy lekéstem róla, pedig négy boltban is kerestem. Volt egres, ribizli, szeder, de málna egy sem. Édesanyám sietett a segítségemre, adott vagy 6 tövet és épp az eső megérkezése előtt sikerült elültetnem. Így hát dupla öröm számomra ez az esős idő, mert nem kell locsolnom a málnákat. Az újra és újra eleredő eső állandóan jó nedvesen tartja a földet. Tudom, hogy a boltban, a piacon is lehet málnát (gyümölcs) vásárolni, de más az íze és öröme annak, amikor magam szedem le azt a néhány friss, napsugárízű málnaszemet. Talán azért is, mert várni kell rá, hisz láthatom, hogyan lesz a virágból gyümölcs, közben náha meglocsolom, kihúzok pár gyomot, figyelem hogyan nő az új hajtás, amely jövőre fog megörvendeztetni finom termésével.

Az aloe növényeim nagyon elszapaorodtak. Ősszel csak a felét tudtam behozni átteleltetni. A többiből komposzt lett. A behozottak is olyan helyen teleltek, ahol csak nehezen fértem hozzájuk. Így egyáltalán nem öntöztem őket és nagyjából rájuk se néztem. De most, hogy úgy tűnik elmúltak a fagyok, gondoltam, kiteszem őket a szabadba. S akkor vettem észre a csodát: az egyik cserépben egy elvirágzott virágszár, a másikban épp virázott (gyönyörű volt), a harmadikban pedig virágozni készült az aloé. Ez utóbbi a legkisebb virág lesz. Nagynéném évek óta mutatja, hogyan virágzik nála az aloe. Bár ez egy jeletéktelen kívánság, szerettem volna én is virágzó aloét. De nem hittem, hogy ez itt nálam is lehetséges. És akkor láss csodát! Egyszerre három növényem is virágzott.

S végül: a kinti macska, ha beszökik a házba pihenni. Hol a legédesebb a pihenés? A neki elkülönített széken a focit nézők mellett. Vagy ha elvonultak aludni, akkor a sötétben megtalál egy csendes helyet, a legjobb matracon, ahol tudja, hogy neki 'nem szabad".

Ősz

Egyre gyakrabbak a ködösek reggelek. Lassan a fák is őszbe öltöznek. Behoztam pár növényt, hogy meg ne fázzanak. Remélem, kibírják a telet kissé sötét, északi tájolású lakásunkban. Két citromfa és egy leander már belepusztult a fényhiányba az elmúlt évek során. Az aloe, a babér, a fikusz eddig átvészelte bent a telet. Most fűszerekkel is próbálkozom: egy cserépben majoránnát, egy másikban bazsalikomot hoztam be a konyhába. Jó lesz néha egy-egy friss levél. Két csípős paprikát is megpróbálok áttelelteni, mert tele van bimbókkal, kis éretlen paprikákkal.

Újra elkezdtem teázni. Néha gyógyteát iszom. Bolti teából is van kedvencem. Mégis a legjobban a saját teakeverékemet szeretem. Ebben van, amit én gyűjtöttem, szárítottam, van, amit vásároltam. Minden alkalommal kicsit más lesz az íze, mert nem mérem a hozzávalókat, azt teszek bele, ami épp kéznél van. Az ötletet egy ajándékba kapott finom teafüves zacsi adta, ami az ajándékozó saját gyűjtése volt. A napokban készült új teakeverék: menta, citromfű, akácvirág, bodzavirág, kamilla,  hársfavirág, rózsaszirmok, levendula, zsálya, körömvirág,  egy kis csalánlevél, egy kis rooibostea, egy csipet köménymag. A korán sötétedő estéken - és nem csak este- jól esik egy finom tea mellett olvasni, gondolkozni. 

Helló ŐSZ!

Úgy elrepült a nyár, mint egy röpke szerda délután. Egy kis pihenés, ismerkedés az állatorvossal, utazás, találkozás, beszélgetés, orvoslátogatás, játék, nevetés. Mi kell még? Megbékélni a visszafordíthatatlan változással, szép emlékeket őrizni, reményeket táplálni, bizakodva menni a jövő elé.

Gondolkoztam, mi legyen ezzel a bloggal? Talán még néha visszatérek, emléket állítani valami szépnek. Van pár könyv, ami nagyon tetszett, talán írok róluk pár sort. A nyár nem apasztotta olvasnivalóim listáját. Talán a rövidülő nappalok majd segítenek többet olvasni ha megbékélek a ténnyel, hogy öregszik a szemem, használni kell az olvasószemüveget. Míg tart a jó idő, ha csak tehetem kint olvasok. Az erős természets fény feledteti velem a szemüvegem s a mögötte rejlő valóságot.

Jön a tavasz?

 Ma olyan meleg volt, hogy a déli napsütésben egy szál pólóban is lehetett jönni-menni a ház körül, ahol a kerítés felfogta a szelet. Nagyon örülök a napsütésnek. Erre felénk nem volt nagyon hideg a tél. Havat alig láttunk. Volt, hogy indulás előtt le kellett kaparni a jeget az autó  szélvédőjéről. Ez hozzátartozik a télhez. De amikor napokig csak szürke eget láttunk, az nagyon fárasztó volt. Ez teszi számomra nehézzé a telet. Napsütéshiánytól szenvedek.

Rég nem írtam ide. Azóta minden hónapban meghalt valaki, akiért imádkoztam. Ebben az évben már annyi szomrú hírt hallottam! Annyi a fájdalom, a szenvedés. A másoké. A miénk apróságnak tűnik másokhoz viszonyítva, És mindenek ellénere, annyi sok apró öröm vesz körül. És örülni akarok. Megragadni itt rövid és múlandó életünk minden szépségét. Ha nőnek a nappalok, több a fény, minden megszépül.

Tavaly kaptam egy gyönyörű fehér hunyort. Régebben vásároltam magamnak hunyort, de nem maradt meg a kertben. Biztos nem gondoztam megfelelően. De most ez olyan szép lett, gyönyörűen virágzik januárban. A konyhából épp rálátok. 

A hóvirág is nyílik, több helyen a kertben. Annyira szépek!

Itt-ott egy.egy százszorszép is kinyílt.

S mit kapott ma a kutya sétáltatás után? Finom pitypang virágot. Mindig megeszi, télen és nyáron.

S végül nem csak kint, de bent is van virág, mert várom a napsütéses tavaszt.

Az ősz

számomra nem csak az elmúlásról szól, hanem a reményről is.

A reggelek hidegek. Dél körül még gyakran kellemesen felmelegszik. De ha felhő kúszik a nap elé, fázósan gombolózom be. A szél is hol kellemes, hogy telet idézőn hideg. A falevelek egyre több helyen kezdenek sárga-barnán hullani. Az őszi gyümölcsök örömmet hoznak a rövidülő nappalokba. Sétáink alakalmával szinte mindig találunk diót.

A boltokban a facsemetéktől a virághagymákig minden kapható. Mert az ősz nem a vég, hanem egy új kezdet reménye, ígérete. Ezért vásároltam én is néhány virághagymát. Emlékszem az idei tavasz örömére. Ezt szeretném fokozni. Legyen majd még több szín, illat, öröm. Hová is lehetne még néhány virághagymát rejteni?

Közben arra gondolok, hogy olyan ez, mint a feltámadás. Ez az ígéretünk, reménységünk, a bizonyosságunk. De minden feltámadás előtt ott a halál, az elmúlás. Ezen az úton mindenkinek végig kell menni. Csak nem  mindegy, hogy hogyan.

Ősz hozta gondolatok

A hosszú, meleg és száraz nyár után sietve, hidegen, szürkén és esősen tört ránk a ősz. Napokra elrejtette a Napot. Előkerült a hosszú nadrág, a kardigán, a kabát, este a meleg takaró. Többfelé áradások és egyéb nyomorúságok.

A nyár végén beszerzett vírus még itt bolyong köztünk. C-vitamint szopogatok és étkezések után propolisz cseppeket számolok még mindig. Az éveim száma miatt érzem gyengének magam? Milyen az életteli vidám reggel? Csendes örömmel örülök minden reggelnek, mert jobb, mint a tegnapi. Igyekszem lendülettel kezdeni a napot. Határozottan jobban vagyok, mint egy vagy két hete. Mégis még este előtt elfáradok. A kávé most nem csak kedvtelés. És várom már a napsütést.

Szeretem az otthont, ahol lehetek fáradt, beteg, erőtelen. Ahol elég az, ami van. Ahol van jó szó, bátorítás, elfogadás, segítség. 

Az asztalon két kupacban emelkednek az olvasásra váró könyvek. Olvassak vagy inkább vasaljak és hallgassak valamit? Jó lenne sütni valamit, a kamaszok mindennek örülnek amiben van egy kis cukor esetleg kakaó.

Míg döntésre jutok a délután felől, nézem az ázott avart, a szürke eget. George Bacovia versei jutnak eszembe, melyekben minden ólomszürke, nyomasztó, kedvtelen. Mikor kamaszként kellett olvasni, nem tetszettek. Akkor az esős napok is szépek voltak.

Milyen az, ha az ember megöregszik? Ha mindenki elmegy, mert dolga van, mit tehet, akinek már nincs ereje dolgozni? Ha ide-oda teszik az embert, hogy lehet értelmet találni a napoknak? Hogyan lehet a hosszú várakozásban megőrizni a reményt? Van-e öröm a betegség, gyengeség, öregség, magány idején?

Néhány vasárnapig a délutáni istentiszteleteken Jób könyvéből fogunk olvasni. Nem könnyebb lenne tavasszal vagy napsütéses nyáron foglalkozni ezzel a könyvvel? Rövidülő nappalok, ősz, elmúlás. Értelmetlennek tűnő szenvedés, reménytelenség. Régen és ma is tele volt és van a világ szenvedéssel. Nem tudom, hogyan élik túl a napokat azok, akik épp most vannak a legnagyobb nehézségben. A derüs napok rohanásában, nevetésében észre se vesszük a rejtett, belső erőt és a megtartó kegyelmet. 

Ősz

Lassan egy hónapja készülök írni ide. De nagyon nehéz bármit is írnom. Nem tudok nem gondolni az október 7-én történtekre. Azt hittem a tatárjárás kegyetlenségei régi dolgok, hozzá fogható ma már nem történhet. De ez tán annál is szörnyűbb lehetett. S hogy annyi gyűlölet lappang a felszín alatt itt erre felénk, számomra hihetetlen.

S míg mások szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat éltek át, nálunk az ősz gyönyürű volt, mint mindig. Nem emlékszem ilyen hosszan meleg őszre. Szokatlanul sokáig élvezhettük a meleget, a napsütést. De most már lassan kezd lehűlni, bent is néha bekapcsol a fűtés. A fákról hullanak a levelek. Volt a kertben alma, körte, szőlő, füge.  A fügefáról másfél hónapig eszegettük a fügét, (csak a család fele szereti), minden napra vagy kétnaponta jutott pár darab finom édes gyümölcs. A kissé savanyú, gyakran férges kerti almák miatt többször is sütöttem almás sütit. Most érik az első datolyaszilva. A naspolya még éretlen, de majd ha megcsípi a dér finom lesz. Még van szőlő is, de mivel kissé félárnyékban van, kicsit később érett, mint a napos részen levő társa, és nem is olyan édes. Lassan leszemezgetjük majd, ha nem lesz más finomság. Itt-ott pár szem málna is van még. Már bújik a zöldhagyma, amit nagyon szeretünk frissen szedve enni. Van a kerttel munka de öröm is.

Volt a családban szülinap és évforduló is. Mit is mondhatnék visszanézve az elmúlt évekre, mint azt, hogy Isten jó hozzánk? 

Utaznunk is kellett. Szép volt de fárasztó is. Három nap alatt mind a két autónk elromlott. Mégis Isten gondot viselt rólunk. Minden nap volt öröm és szépség. Nehézségeink pedig sokkal kisebbek, mint másoknak. Mostanában többször láttam azt, hogy jó, kedves, istenfélő emberekkel is szörnyű dolgok történnek. Ilyen világban élünk.

Az elmúlt hét iskolai szünet volt egyeseknek. Én nagyon örültem, nagyon jól jött egy kis pihenés, több olvasás, egyéb munka, egy kis játék. 

Ma elmehettem a kedvenc román könyvesboltomba. Rámtalált egy könyv, amelynek még csak a borítóját olvastam el. Többek között azt írja, hogy a szenvedéshez viszonyulhatunk úgy, mint kiváltsághoz, nem pedig büntetéshez. Az öröm nem csak a fájdalommentes élet velejárója. Míg megküzdök a magam apró gondjaival, eszembe jutnak kedves ismerőiseim, akik sokkal súlyosabb terheket cipelnek. És újra leírom, hogy kedvenc imádságom: Jöjjön el a Te országod! 

Szeptember

Először csak azt vettük észre, hogy hamarabb sötétedik. Az éjszakák már nem olyan melegek, jobban lehet pihenni. Már megérett a korai szőlő. Az almák is elkezdtek potyogni a fáról.

A boltokban mindenütt előtérbe kerültek a füzetek, a tanszerek. Nem lehetett nem gondolni arra, hogy vége a nyárnak.

Életünket, mindennapjainkat újra megpróbáljuk beszuszakolni az iskola, a rendszeres és irányított tanulás adta keretbe. Örömmel és szívesen? Nem. Mert itt is ott is kimarad valami: nincs elég idő arra, amit nagyon szeretnénk. De igyekszünk helyt állni, a lehetőségeket kihasználni, a legjobb formánkat nyújtani.

Nagyon sok okunk van az örömre. Elég csak körülnézni: otthon, család, házi kedvenceink. Békében élhetünk. Bőven van ételünk. Nyugodt körülmények között lehet tanulni, dolgozni. S olyan szép az ősz! Színek, ízek, illatok... Sose tudom, melyik a kedvenc évszakom. Most épp az ősz. 

A nyár az nyár

Nem maradhatott el ezen a nyáron sem a hosszan tartó kánikula. Az elejét a hegyekben, patak mellett egy tisztáson töltöttük. Nagyon jó volt újra egy hétre kikapcsolódni, pihenni.

Aztán pedig itthon próbáltuk házon kívül tartani a nagy meleget.

Itthon várt a gazos kert. Időpont a fogorvosnál. Nem az évi rutinvizsgálat, hanem a másfél órát székben ülős, nem szeretem és még nincs vége. Örülök, hogy az autóval sem volt gond, csak hazafelé jelezte, hogy jó lenne már a szerelőhöz is elvinni. Szóval pihenés után vár ránk sok elintézni való. Ha egyszerre akarok mindent számbavenni, kétségbeesés környékez. Lebontva, egyszer csak egy problémára összpontosítva, lépésről lépésre haladva élhető az élet. Sőt kellemes meglepetéseket is tartogat. És újra meg újra tapasztaljuk Isten gondviselését.

Nagyon örülök, hogy tavaly nyár óta van egy kis villanysütőnk kint. Így amikor nagy meleg van, akkor is süthetek, anélkül, hogy nagyon felmelegíteném a lakást.

Nyári kedvencem lett a focaccia Annuskámtól. A család 5/6-a szereti is. Még utazásra is ezt vittünk szendvics helyett, nagyon finom volt.

A másik újdonság, hogy végre én is készítettem szilvás gombócot. Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz, de most úgy találtam, hogy mégsem. Családom ezt is hasonlóan fogadta, mint a focacciát. Hat különböző személy esetén nem túl gyakori, hogy valami mindenkinek egyformán tetszedjen. Ha pedig valami a többség szerint finom, akkor abból újra kell készíteni. Így hát tervbe van véve az új adag szilvás gombóc. 

Közben nem lehet nem észrevenni, hogy sokkal hamarabb sötét lesz. Közeleg az ősz. A boltok tele vannak tanszerekkel. De ki szeretné felcserélni a nyár szabadságát az iskola kötöttségére? Itt nálunk senki, mert még nem volt idő unatkozni a vakációban.

Séta a városban

Nagyon örülök, hogy már nem lakok a városban. Nem hiányzik a zsúfoltság, a zaj, a rohanás. Néha mégis jól esik csak úgy sétálni a város központi részén. Sok régi, hangulatos épületet felújjítottak. Öröm rájuk nézni. Aztán van itt könyvesbolt, fagyizó, park, minden ami egy jó nyári-esti sétához kell. Csak szabad pakolóhelyet kell keresni, kitartóan keresni. Vagy gyalog járni, esetleg kétkerekűvel.

Hétvége nyáron

Milyen is egy nyári hétvége? Van, hogy utazás. Néha pihenés, lazítás. Most a nyár második felében, ha itthon vagyok, készülés a télre.  Hétvégén, pénteken és szombaton termelői piac van nálunk. Szeretek a piacon vásárolni az évek óta ismert termelőktől. Messze nem vagyok olyan ügyes, mint a régiek, hogy mindent eltegyek amit lehet. De egy kis ezt-azt igyekszem eltenni télre, figyelembe véve, mit szeretnek a kedveseim. Tegnap erdei áfonyából főztem lekvárt, mostanában ez a legkedveltebb lekvár nálunk. Paradicsomot is főztem télire. Már évek óta nem csak a levét főzöm meg. Az egész paradicsomot héjastól összeturmixolom, úgy teszem el. Nem szoktuk csak úgy magában inni a paradicsomlevet (mint gyerekkoromban), főzésre használom, levesbe, szószokba. Ezekhez ez a kicsit sűrűbb állagú paradicsom is kiválló és nekem egyszerűbb, mint a paradicsomdarálót használni. S amit én főzök és teszek el télire valahogy finomabbnak tűnik, mint a bolti.