Nem maradhatott el ezen a nyáron sem a hosszan tartó kánikula. Az elejét a hegyekben, patak mellett egy tisztáson töltöttük. Nagyon jó volt újra egy hétre kikapcsolódni, pihenni.
Aztán pedig itthon próbáltuk házon kívül tartani a nagy meleget.
Itthon várt a gazos kert. Időpont a fogorvosnál. Nem az évi rutinvizsgálat, hanem a másfél órát székben ülős, nem szeretem és még nincs vége. Örülök, hogy az autóval sem volt gond, csak hazafelé jelezte, hogy jó lenne már a szerelőhöz is elvinni. Szóval pihenés után vár ránk sok elintézni való. Ha egyszerre akarok mindent számbavenni, kétségbeesés környékez. Lebontva, egyszer csak egy problémára összpontosítva, lépésről lépésre haladva élhető az élet. Sőt kellemes meglepetéseket is tartogat. És újra meg újra tapasztaljuk Isten gondviselését.
Nagyon örülök, hogy tavaly nyár óta van egy kis villanysütőnk kint. Így amikor nagy meleg van, akkor is süthetek, anélkül, hogy nagyon felmelegíteném a lakást.
Nyári kedvencem lett a focaccia Annuskámtól. A család 5/6-a szereti is. Még utazásra is ezt vittünk szendvics helyett, nagyon finom volt.
A másik újdonság, hogy végre én is készítettem szilvás gombócot. Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz, de most úgy találtam, hogy mégsem. Családom ezt is hasonlóan fogadta, mint a focacciát. Hat különböző személy esetén nem túl gyakori, hogy valami mindenkinek egyformán tetszedjen. Ha pedig valami a többség szerint finom, akkor abból újra kell készíteni. Így hát tervbe van véve az új adag szilvás gombóc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?