Kirándulás

Ma reggel szürke égre, (rég várt) apró szemű kitartó esőre ébredtünk. Ez már ősz. Az egyre korábban érkező esték is jelzik, hogy vége a nyárnak. Ezért ma egy napsütéses kirándulásnak állítok emléket. 

Tőlünk csak 150 km-re egy magasabb dombon emelkedik Déva vára. Voltunk már ott a felújítás előtt és után is, felvonóval. Tavaly viszont gyalog mentünk fel az erdei ösvényen. Elhatároztuk, hogy újra felgyalogolunk a várhoz. Bő fél óra alatt lassan menve (fotózás miatt megállva) is fel lehet érni. Nekem nagyon tetszett ez a gyaloglás, mert itt felénk minden lapos, az erdei séta is. Egy kis emelkedő, lefele jövet ereszkedő, a táj változása, többet adott, mintha csak a régi várromokat néztük volna meg egy röpe felvonózás után.

Focit is lehet nézni élőben.

Lépcső, egy kicsit lerövidíti az utat. Tavaly kipróbáltuk felfele is, hát szívdobogtató élmény volt. Most csak lefele lépcsőztünk, mert úgy könnyebb, gondoltuk. De edzetleneknek ez előfizetés pár napos izomlázra. 

Ősz

Lassan egy hónapja készülök írni ide. De nagyon nehéz bármit is írnom. Nem tudok nem gondolni az október 7-én történtekre. Azt hittem a tatárjárás kegyetlenségei régi dolgok, hozzá fogható ma már nem történhet. De ez tán annál is szörnyűbb lehetett. S hogy annyi gyűlölet lappang a felszín alatt itt erre felénk, számomra hihetetlen.

S míg mások szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat éltek át, nálunk az ősz gyönyürű volt, mint mindig. Nem emlékszem ilyen hosszan meleg őszre. Szokatlanul sokáig élvezhettük a meleget, a napsütést. De most már lassan kezd lehűlni, bent is néha bekapcsol a fűtés. A fákról hullanak a levelek. Volt a kertben alma, körte, szőlő, füge.  A fügefáról másfél hónapig eszegettük a fügét, (csak a család fele szereti), minden napra vagy kétnaponta jutott pár darab finom édes gyümölcs. A kissé savanyú, gyakran férges kerti almák miatt többször is sütöttem almás sütit. Most érik az első datolyaszilva. A naspolya még éretlen, de majd ha megcsípi a dér finom lesz. Még van szőlő is, de mivel kissé félárnyékban van, kicsit később érett, mint a napos részen levő társa, és nem is olyan édes. Lassan leszemezgetjük majd, ha nem lesz más finomság. Itt-ott pár szem málna is van még. Már bújik a zöldhagyma, amit nagyon szeretünk frissen szedve enni. Van a kerttel munka de öröm is.

Volt a családban szülinap és évforduló is. Mit is mondhatnék visszanézve az elmúlt évekre, mint azt, hogy Isten jó hozzánk? 

Utaznunk is kellett. Szép volt de fárasztó is. Három nap alatt mind a két autónk elromlott. Mégis Isten gondot viselt rólunk. Minden nap volt öröm és szépség. Nehézségeink pedig sokkal kisebbek, mint másoknak. Mostanában többször láttam azt, hogy jó, kedves, istenfélő emberekkel is szörnyű dolgok történnek. Ilyen világban élünk.

Az elmúlt hét iskolai szünet volt egyeseknek. Én nagyon örültem, nagyon jól jött egy kis pihenés, több olvasás, egyéb munka, egy kis játék. 

Ma elmehettem a kedvenc román könyvesboltomba. Rámtalált egy könyv, amelynek még csak a borítóját olvastam el. Többek között azt írja, hogy a szenvedéshez viszonyulhatunk úgy, mint kiváltsághoz, nem pedig büntetéshez. Az öröm nem csak a fájdalommentes élet velejárója. Míg megküzdök a magam apró gondjaival, eszembe jutnak kedves ismerőiseim, akik sokkal súlyosabb terheket cipelnek. És újra leírom, hogy kedvenc imádságom: Jöjjön el a Te országod! 

A nyár az nyár

Nem maradhatott el ezen a nyáron sem a hosszan tartó kánikula. Az elejét a hegyekben, patak mellett egy tisztáson töltöttük. Nagyon jó volt újra egy hétre kikapcsolódni, pihenni.

Aztán pedig itthon próbáltuk házon kívül tartani a nagy meleget.

Itthon várt a gazos kert. Időpont a fogorvosnál. Nem az évi rutinvizsgálat, hanem a másfél órát székben ülős, nem szeretem és még nincs vége. Örülök, hogy az autóval sem volt gond, csak hazafelé jelezte, hogy jó lenne már a szerelőhöz is elvinni. Szóval pihenés után vár ránk sok elintézni való. Ha egyszerre akarok mindent számbavenni, kétségbeesés környékez. Lebontva, egyszer csak egy problémára összpontosítva, lépésről lépésre haladva élhető az élet. Sőt kellemes meglepetéseket is tartogat. És újra meg újra tapasztaljuk Isten gondviselését.

Nagyon örülök, hogy tavaly nyár óta van egy kis villanysütőnk kint. Így amikor nagy meleg van, akkor is süthetek, anélkül, hogy nagyon felmelegíteném a lakást.

Nyári kedvencem lett a focaccia Annuskámtól. A család 5/6-a szereti is. Még utazásra is ezt vittünk szendvics helyett, nagyon finom volt.

A másik újdonság, hogy végre én is készítettem szilvás gombócot. Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz, de most úgy találtam, hogy mégsem. Családom ezt is hasonlóan fogadta, mint a focacciát. Hat különböző személy esetén nem túl gyakori, hogy valami mindenkinek egyformán tetszedjen. Ha pedig valami a többség szerint finom, akkor abból újra kell készíteni. Így hát tervbe van véve az új adag szilvás gombóc. 

Közben nem lehet nem észrevenni, hogy sokkal hamarabb sötét lesz. Közeleg az ősz. A boltok tele vannak tanszerekkel. De ki szeretné felcserélni a nyár szabadságát az iskola kötöttségére? Itt nálunk senki, mert még nem volt idő unatkozni a vakációban.

Séta a városban

Nagyon örülök, hogy már nem lakok a városban. Nem hiányzik a zsúfoltság, a zaj, a rohanás. Néha mégis jól esik csak úgy sétálni a város központi részén. Sok régi, hangulatos épületet felújjítottak. Öröm rájuk nézni. Aztán van itt könyvesbolt, fagyizó, park, minden ami egy jó nyári-esti sétához kell. Csak szabad pakolóhelyet kell keresni, kitartóan keresni. Vagy gyalog járni, esetleg kétkerekűvel.

Január erre felénk

 A ribiszke bokor alatt kinyílt a hóvirág.

Tőle pár méterre a fűben virágzik a százszorszép.

Ez itt január, 2023-ban.

Még nem voltam télen a Vadászerdőben (vagy Zölderdőben). De tegnap olyan kellemes napos idő volt, hogy elmentünk egyet járni az erdőben. Meglepett a sok madárhang. A fakopáncs is dolgozott. Olyan jó erdőillat volt! És csend. És néha  futó, sétáló emberek.

Hálás vagyok, hogy itt közel ilyen jó hely van a kikapcsolódásra.