Boldog Új Évet!

Már elmúlt január első fele, de azért még év elején vagyunk. Az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy boldog legyen ez az év az előttünk álló nehézségek ellenére.

Szilveszterkor elővettük a tavalyi "hála-üveget" és sorba kihajtogattuk a kis színes cetliket, amiket az év folyamán írtunk, azokról a dolgokról, eseményekről, amelyek sokat jelentettek nekünk. Az év első napján előkészítettem az idei "hála-üveget" és beledobtam az első cetlit. Remélem év végéig megtelik. S közben egyre gyakrabban észrevesszük életünkben Isten áldó, gondoskodó kezét. 

Örültünk a téli szünetnek. Volt egy kis idő pihenni, olvasni, játszani, puzzlet kirakni.

 

A január eleje hozott egy kis téli hideget egy kevés hóval.

Ezért előkerültek a vastag gyapjúzoknik, amiket úgy két éve kötöttem. Úgy találtam, hogy még jól fogna pár ilyen igazán meleget tartó zokni. Ezért rendeltem fonalat. S ha tehetem, most kötök (és bontok), mert a gyapjúzoknikra most van szükségünk, míg tart a tél. 

Gondolkoztam, mi legyen e blog sorsa. Ezen még gondolkozni fogok. Olyan furcsa és más lett a világunk a néhány év alatt, mióta itt elkezdtem írni. Sok szó jelentése megváltozott. S nem tudom, lépést akarok-e tarani a sok változással.

A nyár az nyár

Nem maradhatott el ezen a nyáron sem a hosszan tartó kánikula. Az elejét a hegyekben, patak mellett egy tisztáson töltöttük. Nagyon jó volt újra egy hétre kikapcsolódni, pihenni.

Aztán pedig itthon próbáltuk házon kívül tartani a nagy meleget.

Itthon várt a gazos kert. Időpont a fogorvosnál. Nem az évi rutinvizsgálat, hanem a másfél órát székben ülős, nem szeretem és még nincs vége. Örülök, hogy az autóval sem volt gond, csak hazafelé jelezte, hogy jó lenne már a szerelőhöz is elvinni. Szóval pihenés után vár ránk sok elintézni való. Ha egyszerre akarok mindent számbavenni, kétségbeesés környékez. Lebontva, egyszer csak egy problémára összpontosítva, lépésről lépésre haladva élhető az élet. Sőt kellemes meglepetéseket is tartogat. És újra meg újra tapasztaljuk Isten gondviselését.

Nagyon örülök, hogy tavaly nyár óta van egy kis villanysütőnk kint. Így amikor nagy meleg van, akkor is süthetek, anélkül, hogy nagyon felmelegíteném a lakást.

Nyári kedvencem lett a focaccia Annuskámtól. A család 5/6-a szereti is. Még utazásra is ezt vittünk szendvics helyett, nagyon finom volt.

A másik újdonság, hogy végre én is készítettem szilvás gombócot. Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz, de most úgy találtam, hogy mégsem. Családom ezt is hasonlóan fogadta, mint a focacciát. Hat különböző személy esetén nem túl gyakori, hogy valami mindenkinek egyformán tetszedjen. Ha pedig valami a többség szerint finom, akkor abból újra kell készíteni. Így hát tervbe van véve az új adag szilvás gombóc. 

Közben nem lehet nem észrevenni, hogy sokkal hamarabb sötét lesz. Közeleg az ősz. A boltok tele vannak tanszerekkel. De ki szeretné felcserélni a nyár szabadságát az iskola kötöttségére? Itt nálunk senki, mert még nem volt idő unatkozni a vakációban.

A július

 olyan gyorsan szállt el felettünk, mintha ez lenne az év legrövidebb hónapja. Volt benne sok utazás. Volt egy hét pihenés, olyan felnőttesen, unatkozó, éhes, szomjas, nyafogó gyerekek nélkül a hegyekben, egy házikóban erdő és patak mellett egy tisztáson. Volt nagy meleg, mint nyáron szokott. Kiapadt a víz abból a kútból, amiből a kertet locsoltuk, a legnagyobb melegben. És újra elkapott a covid, kicsit szelídebben, mint a tavaly.

Úton.

Borvíz.

Kós Károly házának makettje (Mini Erdély Park)

Érzem, egy ideje, hogy új életszakaszba léptünk. Nincs már kisgyerekünk. Csak tízévesnél nagyobb gyerekeink vannak és van már felnőtt gyerekünk is. Más a család dinamikája. Érdekes. Örülök minden napnak, amit együtt tölthetünk.

Elmúlt az ünnep.

Az ég szürke és esik az eső. Mindenki itthon pihen. Én is. Maradt elég maradék, ma nem kell főznöm. Szabad csak ülni és nézni a fenyőn pislákoló apró égők meleg fényét. Van idő olvasni, gondolkozni, csak lenni. Ajándék ez is. Szeretteim kedvessége újból meglepett. S míg én kellett volna ajándékot adjak, a legnagyobb Ajándékozó kincseivel mehetek tovább az ünnep után:

-Ne félj, mert meghallgattatott a te könyörgésed (Lk.1,13),

-Ne félj, mert kegyelmet találtál Isten előtt (Lk.1,30),

-Mert az Istennél semmi sem lehetetlen (Lk.1,37),

-Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki (Lk.1,45),

-és végül: ünnep után is: Immánuel, velünk az Isten. 

Játsszunk utazást!

Mostanában, amikor itthon vagyunk gyakran utazós társasjátékkal játszunk. Nagy kedvenc lett a Ticket to Ride. Múlt ősszel ismerkedtünk meg a New York változattal, ami kisebb és rövidebb a többinél. Nyár elején viszont berobbant hozzánk az Európa s mivel valakinek nagy kedvence lett, még egy kiegészítő térképet is vett Indiával és Svájccal. Az én kedvencem a New York, de mostanában csak a nagy vonatos térképek kerülnek asztalra. Mindegyik változat kicsit más, kicsit változnak a szabályok, máshogy lehet plussz pontokat szerezni. Eddig úgy gondoltam, nem olyan nagy szám ez a már viszonylag régi játék, nem éri meg megvenni. Mégis, most, hogy itt van, és gyakran elővesszük, úgy gondolom, megérte az árát.

Egy másik utazós játékunk a Travelin. Először nehéznek tűnt, de nem az. A játékszabály egyszerű. Viszont elég sok a szöveg a kártyákon, ezek befolyásolják a játék menetét. Párszor olyan helyzet alakult ki, hogy nem volt számunkra elég egyértelmű, mit is kell lépni ha... Ettől eltekintve jó kis játék, mindenki előtt ott a saját kis  Európa térképe és tervezheti is az utazását. A játék akkor ér véget, amikor valaki eljut az ötödik országba.

A Brain Box sorozatból egyik kedvencünk a világ országai. Én ritkán nyerek. Abban a néhány másodpercben, míg a homokóra szemei leperegnek, igyekszem elolvasni a kártyán levő információkat. Aztán olyan kérdéseket sikerül dobnom, hogy milyen színű a templom tornya vagy hány süti van a tányérban vagy van-e kalapja a képen levő férfinak. Ezzel szemben főleg a legkisebbünk, aki gondolom, nem olvas el minden betűt, megjegyzi a képeket és többnyire ő nyer. A városos dobozzal ritkán játszottunk, ezért bár régi, mégis újnak hat. Azt hiszem két homokórányit fogjuk tanulmányozni a kártyákat, mi, a kezdők. :)

Szóval... utazzatok játékból és valóságban is. És örüljetek, minden nap.

Július és

a nyár nagyobb része már elmúlt. Volt sok nagy meleg, pihenés, ünnep, vizsga, izgulás, öröm, játék, olvasás, utazás, találkozások, beszélgetések. Minden napra jutott öröm és szépség.

Ezen a nyáron

valahogy sokkal kevesebbet társasoztunk, mint tavaly. Főleg a rövid, gyors játékok kerültek asztalra. Szeretem én ezeket is, de ha nem vagyok fáradt, én inkább a nagyobb, hosszabb játékokkal játszanék, ha van kivel.

A nyár egyik nagy kedvence a Cortex volt, amit nyár elején vettem. Amit hallottam róla, annak alapján gondoltam, hogy tetszeni fog a gyerekeknek. Lehet ketten vagy többen is játszani. A játék helyigénye is kicsi. Sokszor kint a terasz kis asztalánál játszottunk (csak ketten).

Egy másik kedvenc a Brain Box játokok. Az évek során három dobozt szereztünk be. Így a játék témája elég változatos. Nekünk ennyi elég. A játék hosszát mi határozzuk meg időben vagy addig játszunk, amig valaki begyűjt 3, 5, 10 lapkát. Én mókásnak tartom és tanulni is lehet vele. Tíz másodperc alatt igyekszem a legtöbb infót elolvasni és megjegyezni. Van, amikor semmire sem jutok. A legkisebbem amint kezébe veszi a lapot a színeket, tárgyakat nézegeti, azt hiszem meg sem próbál olvasni. S vajon kinek sikerül hamarabb több kártyát megszerezni? Itt nem mindig segít az olvasás.

Egy másik kedvencünk ezen a nyáron szintén egy régi játék, Idővonal, ami talán már tíz éve is polcon van. Sose szerettem a történelmet és dátumokat megjegyezni. Mégis szívesen játszom ezzel a játékkal. Tippelhetek a lent levő eseményeket látva, hogy a kártya amit épp le akarok tenni hogyan viszonyul a már lent levőkhöz. Ebben nem csak a történelmi ismereteim segítenek. A logikus gondolkozás is és végső soron a szerencse is. Szeretünk ezzel a játékkal játszani kortól függetlenül. 

Más játékok is előkerültek, egyszerűek és nagyszerűek, rövidebbek és hosszabbak, de mivel ezek kerültek elő leggyakrabban, ezekről írtam. Egy játék értékét nem az ára vagy a mérete határozza meg, hanem hogy milyen gyakran és jó kedvvel játszunk vele, kötődnek-e hozzá kedves emlékek, tanultunk-e valamit magunkról és másokról.

Ha tehetitek, társasozzatok. Játszani jó!

Napok óta

egy versike kezdő sorai jutnak eszembe, amit a gyerekeknek tanítottam, amikor kicsik voltak: "Augusztusban már a nyár/kissé őszben sántikál..."  Általában hűvösebbek a reggelek, rövidülnek a nappalok. Volt már ködös reggelünk is. Már-már itt az iskolakezdés ideje. A napokban mondta valamelyik gyerek, hogy már várja a következő nyári vakációt. Még ránk férne egy kis szabadság. Annyira kellett ez a pihenés, lazítás!

Sikerült kipróbálnunk a foltvarrást! Egyetlen-egy párnahuzatot készítettünk, csak kétféle anyagot használtunk és a foltok is elég nagyok lettek. Szeretnénk még folytatni, mert nagyon érdekesnak és szépnek találjuk a patchworkot.

Aztán, ha már vettünk szép anyagokat, készítettem pár mosható textil maszkot. Úgy néz ki sokáig kell még maszkot viselni boltokban, zsúfolt helyeken. Sokkal jobban érzem magam ha pamutból készült maszkot viselek.

Iskolás korom óta nem készítettem keresztszemes kézimunkát. Egyik nap kezembe került egy kézimunka, amit a mamám kezdett el, de mivel már nem látott jól nekem adta, hozzátűzött pár mintát, még tű is volt benne, belefűzött cérnával. Először csak arra gondoltam, hogy befejezem az elkezdett mintát a munka szélén. Aztán olyan jól esett ez a fajta pihenés, hogy lassan kivarrtam az egész terítőt és már újat tervezek. A gyerekek egyre nagyobbak így újra van időm ilyen aktiv pihenésre mint varrás, hímzés, kötés, horgolás s még ki tudja mi minden.

Ha nyár, akkor idő olvasásra. Igen én nem. Ha órákat szántam varrásra, akkor nem olvastam. Sok volt a "felolvasás" is. Ezen a nyáron Arthur Ramsone Fecskék és fruskák magyarra fordított tíz kötetét terveztük felolvasni. Már a kilencediknél tartunk. Többnyire én olvasok, de sokat besegített a férjem is, mert legkisebbem szerint, akinek felolvasunk, így is nagyon keveset olvasunk. Pedig ezek nem is olyan vékony olvasmányok. Legszebb élményem, amikor egy este, a gyerkek már pizsamában, négyen hallgattuk férjem felolvasását. Épp egy nagyon izgalmas résznél voltunk. Mi a két felnőtt és a legkisebb először olvastuk, hallgattuk a történetet, de a nagyobbak már ismerték mégis élvezettel hallgatták. Együtt izgultunk, örültünk, nevettünk. Akkor este, mitán a gyerekek elaludtak elolvastam magamnak a maradék fejezeteket, mert nagyon érdekesnek találtam. Aztán másnap persze hangosan is. Így hát magamnak sokkal kevesebbet olvastam, mint terveztem. Van egy listám a könyvekkel, amiket szeretnék elovasni. Ezen a nyáron nem rövidült, egyre hosszabb lett ez a lista.

A kert... hát nem ment valami jól. A paradicsomjaim elszáradtak, megbetegedtek. Ilyen nem volt még. Annyi paradicsomtő pusztult el! Épp csak hogy ettünk egy keveset. Bőven termett a laposbarack, van férges bio almánk, néhány körte. Terem a szőlő. A tök kikelt, de valószínű gyenge a föld, mert nem terem, illetve ledobta a termését. A bogyósok jól teremtek, én főleg az egresnek örültem, nagyon finom volt pirosra megérve.

Igyekszem eltenni ezt-azt télire. Mindent meg lehet venni, de én jobban szeretem a házit, amit én vagy anyósom és anyukám főzött be télire. Ma paradicsomot főztem be és padlizsánt (vinettát) sütöttem. Utóbbit a fagyasztóba teszem kisebb dobozokba, nagyon jó télen elővenni. Sajnos nem erősségem a téli eltevés s a félresikerült próbálkozások kedvemet szegték. Sokszor se időm, se energiám nem volt vagy nem volt módomban a megfelelő időben eltenni. Arra gondolok, milyen öröm elővenni télen a kamra polcáról a most eltett paradicsomot, lekvárt, vagy a fagyasztóból egy kis nyárra emlékeztetőt. Így jó kedvvel készülök a téle.

Hihetetlenül

gyorsan telik a vakáció! (Néha jól jönne egy-egy 12 hónapos vakáció.)

Itthon vagyunk.

Kérdeztem a gyerekeket, hogy unatkoznak-e? Hová gondolsz? - volt a válasz illetve olyan csúnya nézés, ami azt jeleti: Anya, hogy kérdezhetsz ilyet? Nem látod, hogy túl hamar este lesz, nincs időnk mindarra, amit szeretnénk?

Pedig gondolkoztam azon, hogyan fogják megélni ezt a főként itthonülős nyarat a gyerkek. Vajon nem fognak panaszkodni, unatkozni? Kell én különleges programokat szervezzek hogy szórakoztassam őket? Eddig nem kellett. Egyszerűen éljük az életünket. A gyerekek úgy látom elégedettek, boldogok  azzal ami van, ami elérhető.

Nagy örömmel fedeztem fel, hogy legkisebbem este lefekvés előtt olvas és reggel ébredéskor is egy darabig még olvas az ágyban. S már nem csak Geronimo Stilton könyveket. Aztán azt vettem észre, hogy napközben egyre gyakrabban leül itt-ott, kint vagy bent egy könyvvel a kezében és olvas.

A nagyok is sokat olvasnak magyarul, angolul, románul.

Tanulnak is a gyerekek, azt ami érdekli őket. Gondolom ez normális, én is szeretek olvasni, többet megtudni arról, ami épp érdekel. Társasozunk is néha, inkább a gyors, rövid játékokat választják, mert nincs sok szabad idejük a gyerekeknek. (Vakációban? Ezt nem értem.) De jut idő kipróbálni ezt-azt. Mindenkinek más az érdeklődési köre és így nagyon érdekes az élet. Hálás vagyok Istennek családomért.

Örülünk nagyon az udvarnak. Olyan jó, hogy van hová kiülni. Elkerítettük a kis veteményest, így a kutya sokat van szabadon, a kisebbek örömére. Nem szabad kint hagyjunk cipőt, papucsot.

Ez a nyár más mint a többi...

vagy mégsem?

Rajtunk múlik, az elvárásainkon, azon, hogyan éljük meg lehetősegeink korlátozását. Boldogságunk forrása külső körülményeinkben vagy belső értékeinkben van? Tudunk-e örülni minden nap annak a sok szépnek ami körülvesz, azoknak, akiket szerethetünk?

Emlékszem mennyire hihetetlen volt számomra, amikor Jules Verne életrajzában olvastam, hogy rövidebb hajóúttól eltekintve nem hagyta el Franciaországot. Könyvei alapján azt hittem, hogy beutazta a fél, ha nem az egész világot.

Ezen a nyáron mi is kevesebbet utazunk.
Furcsán alakul ez a járvány. Sokkal több megbetegdést jelentenek itt nálunk, mint amikor mindent bezártak, de az élet megy tovább, nem lehet mindnet újra bezárni. Aki akar és tud vigyázzon magára. Nem tudjuk mit hoz a nyár vége, még kevésbé majd az ősz.

Addig is, most itt a nyár, gyerekeknek a vakáció.
Nagy örömömre az itt dolgozó munkások ma összeszedték a szerszámaikat és elmentek. Most már újra kiülhetünk az udvarra a reggeli müzlivel, a fák árnyékába olvasni, a napra napozni, az árnyékos teraszra rajzolni, színezni, játszani, kertet ápolni, pihenni, akár aludni is, amikor akarunk. Van még itt földkupac, hulladék, festésre váró kerítések, falak, kerti munka. Lassan a végére járunk majd. Hálásak vagyunk azért, hogy találtunk megbízható munkásokat, akik elvégezték azt, amit mi nem tudtunk.

Úgy néz ki, sokat leszünk itthon. Valahogy nem is bánom. Úgy vagyok már vele, hogy itthon tudok a legjobban pihenni. Itt nem kell maszk és öt percenként kezet sem mosok. Van virág, érő gyümölcs. Reggel csendes hűvös, este szúnyogos naplemente.
Más tájakat bejárhatok videón vagy inkább egy-egy jó könyvet olvasva vagy felolvasva. Csak a képzeletem szab határt. Így voltam már ezen a nyáron: hajóúton, kutattam kincs után, menekültem kalózok elől. Másztam hegyeket, jártam veszélyes sziklaperemen, aludtam sátorban szigeten, korcsolyáztam befagyott tavon hóviharban. Jártam párizsi kávéházban, budapesti szerkesztőségben, a Balaton partján, kastélyban és kunyhóban. Ha olvashatok, úgy érzem enyém a világ. S ha kedveseim is megosztják velem olvasmányélményüket, akkor még gazdagabb leszek.

Számomra csodás ez a nyár is, akár a többi mind.

Ünnepek között

Még két nap.

Valahol szembe jött velem a már jól ismert Year Compass.
Tavaly végül nem sikerült kitöltenem csak úgy félig, s nem is tudom megőriztem-e egyáltalán. De most nagyon jól jött, így karácsony után, szilveszterre készülve foglalkozni ezzel is. El is készültem az évrendező erre az évre vonatkozó részével. Jó volt megállni számot vetni, gondolkozni. Mivel a kérdések rövidek, hát most nem nyomtattam ki, hanem a bullet journalba írtam, mert van még hely benne és így könnyebb lesz nem elveszíteni.

A bullet journalom még nem telt be, ezért a jövő év januárja is a régiben kap még helyet. Az elmúlt években is februárban váltottam. Legalább túl leszünk az első félév végi vizsgákon. Kicsit túl sok most füzetet is váltani ezzel a sok ünneppel. De lassan készítem az új füzetet. Pihentet az idő, amit a füzet előkészítésével töltök. Jó kicsit megállni, gondolkozni, tervezni. Újból azt érzem, hogy a különböző tervezők szebbnél szebbek, de ezt tudom legjobban magamhoz igazítani. Az évrendező kitöltése előtt is jó volt visszalapozni az idei füzetben, ami lassan emlékfüzetté is lesz.

Tervezem a szilveszter estét. Már van családi hagyomány. Az év elején írt terveket és vágyakat tartalmazó boríték kibontása, felolvasása, beszélgetés. A hála-üvegünk kinyitása. Képek az elmúlt évről. Még kellene szerkesszek a már nagyobb gyerekeknek évrendező füzetet. Talán megjön holnap a karácsony előtt rendelt mókás társasjáték. De ha nem akkor a már ismert játékok is jók lesznek. Ilyen az Activity, Dixit, Igen és amihez még kedvet kapunk. Jó lesz együtt énekelni. Úgy tekintek az előttünk álló évbúcsúztatóra, mint ajándékra, mert még egyszer együtt lehetünk, együtt befejezni egy évet és elkezdeni egy újat.

Közben nagy levélírási láz tört ki nálunk. Mert hát van postaládánk, de nincs postás, aki kihozza a leveleinket. Mi megyünk el néha a postahivatalba és rövidebb vagy hosszabb sorbaállás után megkapjuk az elmúlt hetek, hónapok küldeményeit. De hát milyen izgalmas dolog levelet kapni! És valakinek eszébe jutott, hogy lehet írni levelet, itt egymásnak és bedobni a postaládába. Nem kell igazi bélyeg, nem kell elmenni a postára -ami a tegnapi szélben nem lett volna kellemes. Aztán lehet izgatottan várni, míg a címzett ma vagy holnap kézhez kapja és talán ma, holnap vagy holnapután válaszolni is fog a levelünkre. Én kaptam egy titkos rovás írással címzett levelet (a családból csak ketten tudunk így olvasni és írni). Egyesek angol nyelven akarnak levelezni, hogy illetéktelenek előtt érthetetlen legyen a levél vagy csak így akarnak ingyen angolórát kapni, mert biztos ki lesznek javítva a hibáik és akkor tanulhatnak. Mennyi izgalom van itt körülöttem! Igazán örülök, hogy itt lakom. :) És megyek is, mert még meg kell írnom három levelet. Jó éjszakát!

Volt egyszer egy nyár

Hogyan lehet elbúcsúzni a nyártól? Hetek óta halogatom. De már tagadhatatlanul itt az ősz. A reggelek egyre hidegebbek. Már nézem a naptáramban, hogy mikor fog kezdődni az őszi szünet. Gyömbér teát iszogatva igyekszem megszabadulni az orrcsorgástól, rekedségtől.

Újra számba veszem mit adott és tanított ez a nyár.
El kell felejtenem vagy csak mosolyognom szabad azon a véletlen egybeesésen, hogy pont akkor fogyott el a laktózmentes fagyi, amikor késő délután elmentünk fagyizni.
Tanulnom kell a polcon talált koszos csészék esetéből, hogy nem elég a kedves szó, a dolgoknak bezzeg utána kell nézni, számba kell venni.
Tanultam azt, hogy a szenvedés sokszor nem látható, hallható, de ott van a mosolyok mögött, mindenkinek vannak harcai, nehézségei. S olyan szép ha ezeken túl tudunk segíteni egymásnak, tudunk örülni és mosolyogni.

Még a nyár előtt olvastam valahol, hogy egy ember, azt hiszem misszionárius, rendszeresen imádkozott az autójáért, és nem hiába. Az elmúlt években többször volt baj az autónkkal utazásaink alkalmával, ezek nem olyan szép emlékek. Ezért, megvallom nem nagy hittel, de kértem Istent, őrizzen meg ezen a nyáron, ne kelljen elromlott autó miatt újratervezni a nyarunkat vagy busszal, vonattal utazni. És elmondhatom hogy bár sokat utaztunk, hála Istennek, nem volt gondunk az autóval. Nekem már csak ettől szép volt ez a nyár.

Utazások, új helyek, szép vidékek, hideg és meleg, meglepetések, találkozások, sok játék, pihenés, együtt töltött idő, beszélgetés. Legtöbbször eszembe se jutott fényképet készíteni emlékül. Csak most jövök rá, mennyi szépségről, találkozásról, jó beszélgtésről, szép tájról nincs képem.

Az itthon töltött idő is nagyon jó volt. Kellett a pihenés. Jó volt nézni a felhőket, virágokat, az érő paradicsomot, a macskát és kutyát. Nagyon jó volt egyszerűen csak együtt lenni.

Itthon és máshol sokat játszottunk. Annyi játék előkerült! Egész egyszerű és nehezebb is. Eljutottam a társasjátékos boltba, ahonnan már rendeltem játékot régebben. Hát ez is élmény volt számomra: két terem csupa polc és csupa játék. De elég veszélyes ilyen helyre betévedni, mert több játékot ki is lehet próbálni, és ... jó hogy az időnk véges volt. Gondolom fölösleges megjegyeznem, hogy nagyon szeretek társasozni kedveseimmel és nem csak.

Örültem, hogy a benzinkútnál, ahol megálltunk kicsit pihenni a kávéhoz volt növényi tej és fahéj is. Csak néha iszom kávét, de szívesen teszek hozzá fahéjat, szegfűszeget.

Meglepett a rólam készült rajz is, mert roppant vidámnak látszom, ősz hajszálak nélkül.

Sok jó könyvet felolvastam.

Sokszor símult gyerekkéz a kezembe.

Gyermekeim készítette sütit, palacsintát, pudingot ehettem.

Sok szeretet kaptam.

Nem is tudom számba venni a sok jót.

Nagyon hálás vagyok Istennek és családomnak ezért a szép nyárért.