ilyenisvan

fáradt vagyok
nem jutok gépközelbe, esetleg csak pár percre
még mindig meg vagyok fázva
Balázs és Csenge is taknyos
tegnap kivittem egy kicsit Balázst
sosealszomkimagam érzésem van

azért nevetünk is, örülünk is,
lassan szokjuk az életet ötösben

Nahát!

Micsoda meglepetés Áron részéről! Kreativ Blogger díj. Köszönöm szépen! Mindez miután láttam más blogokon és szerintem reálisa felmérve a dolgokat, az mondtam magamnak, az én blogom nem valami kreativ (a lányaim igen), de nem is baj, hisz ez csak egy napló apró hétköznapi dolgokról.

A díjjal feladat is jár, éspedig:

-ki kell helyezni a logót a blogba

-megnevezni az adományozót

-kiválasztani 5 olyan blogírót, akinek szívesen adnánk ezt a díjjat

-üzenetet hagyni a kiválasztottak blogján.

Az én 5 kreativ blogoíróm és a blogjuk:

1. Kisvirág, aki szeret fotózni és mindenfélét meglepiket készít papírból, cérnából és nem tudom még miből.

2. Evódia, aki igazi konyhatündér.

3. Renának, mert ügyes kis dolgokat készít és a nyakláncok is tetszenek.

4. Mártának, mert finomakat süt-főz.

5. Encónak, mert nagyon kreativ, fiai ágyát hajóvá alakítja.

... ... ...

Milyen bénító tud lenni egy-egy szó! Sokkoló! Pedig meggondolatlanul könnyen oda lehet vetni, gondolni rá, mint megoldásra, vagy fenyegetni vele. S ha elcsitúl a vihar, belegondolva azt mondani, meggondolatlan voltam, nem, az nem megoldás, sajnálom. Örülök, hogy neked nem fordul meg ilyesmi a fejedben. Már nekem se, régóta. Pedig napjainkban minduntalan hallani, olvasni. Ezeridegen, nem érint. De ma fáj. Jobban tán, mint a halál. Nem értem. Ez hihetetlen. Darabokra törik a világ...

Kávét!

Mától átállok a kávézók táborába. Elméletileg. (most épp nincs kedvem kávét inni)
Mert állítólag
-a rendszeres kávéfogyasztás csökkenti a májrák kockázatát
-csökkenti a vastagbélrák kockázatát nőknél
(lásd itt)
-nem ártalmas, sőt... aki kíváncsi, olvassa el.

Tehát utánna kell nézzek, melyik az igazán jó kávé. S mivel a cukor nagyon mérgező (itt és itt), a cukor nélküli kávéra kell rászoknom.
Aztán hogy is kell kávét főzni? Kaptunk egyszer egy kávéfőzőt, sokáig azzal főztük a teát. Ha vendégünk kávét kért, megkérdeztem, hogyan készítsem el, esetleg ha el akarta készíteni magának... Tehát ha vége a szoptatásnak vagy ha jön egy szesszió (vajon jön még, mi lesz velünk?), gyakorlatban is átállok a kávézók táborába. Addig is tiszteletem a kávézóknak!

Csak gyorsan,

mert olvasni akarok.
Szóval egy blogban olvastam a tejről. Volt ott két link is. Hát azokat az oldalakat olvasom.
1. http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/tej.htm
2. http://www.tenyek-tevhitek.hu/tej.htm
Elgondolkoztam ezen a rákról szóló cikken is. Nem akadtam ki, mert már olvastam hasonló dolgokról az altermedian. Szomorú.
Érdekes volt ez is. Még nem olvastam el mindent.
Most épp ezt olvasom.
na, érdekes, nem tudom, hogy menyire igaz, részben biztos, és nagyon érdekelnek a 'mindenkitől ' eltérő vélemények.

Micsoda vakációs hangulat!

Még a blogokon is. Ez cseppet sem tetszik nekem. Hát mit olvassak? Ó, persze, van mit, de én blogokat akarok olvasni... és persze nem írni mindig, minden nap :)). Amúgy jó vakációzást mindenkinek.

Ha elhagyom a házat

legyen nálam: kulcs, pézsé, víz, mobil, pénztárca és fényképezőgép, na meg pellus és popsitörlő ha Csenge is velem van.

KÖZHIRRÉ TESZEM:

Amikor a Yahoo Messenger-en látható vagyok:

• nem biztos, hogy a gép előtt ülök,
• nem biztos, hogy a szobában vagyok,
• lehet, hogy itthon se vagyok.

Ezért: elnézést kérek azoktól a kedves barátaimtól, akik kerestek a messengeren és én nem válaszoltam - sajnos nem egyszer vagy kétszer fordult már elő... Köszi, hogy kerestetek. :) Elolvastam amit írtatok.

P.S. Az úgy szokott lenni, hogy nem kapcsolom ki a messengert, nem kapcsolódok le a netről, nem kapcsolom ki a gépet, amikor elmegyek elaltatni Csengét, vagy egyéb dolgom 'akad'. Vagy, ahogy ma történt: nagyon borús volt, de a lányokkal ki akartam menni egy fél órára. Gondoltam: a gépet nem kapcsolom ki, úgyis mindjárt jövök. Eszembe se jutott, hogy a messen jelzzem, hogy nem vagyok itt (ugyan ki keresne engem?). Aztán, a felhők eloszlottak, és négyesben kimentünk a parkba, majd vásárolni. S mire hazaértünk, látom kerestek... Bocsika.

A lányokért

 
Szeretem nézni Csengét ahogy szopizik, ahogy odabújik hozzám, békésen elszenderül. Olyan szeretnivaló! Úgy örülök, hogy újra lányunk született. Bár terhességem elején arra gondoltam, hogy lány után jó lenne fiú, nagyon örülök, hogy két lányunk van. És ha még lesz gyerekünk, szivesen venném ha újra lányt kapnánk. Pedig hát úgy nyár elején kezembe került Ingrid Trobisch egyik románra fordított könyve, amiben szerintem elfogadható magyarázatot ad arra hogyan lehet a születendő gyermek nemét úgymond befolyásolni. E magyarázat szerint utánnaszámolva, Csenge csakis lány lehetett. Akkor arra gondoltam, jó lenne következőleg úgy összeegyeztetni a dolgokat, hogy a baba fiú legyen. De ma már nem gondolok ilyesmire. Szívesen, szeretettel fogadom a lányokat. :)

Talán két hónappal ezelőtt olvastam egy cikket, arról, hogy földünkön a fiú-lány arány általában 105 a 100-hoz, de van ahol 115 a 100-hoz, sőt ahol szabályozzák az 1 családban születhető gyerekek számát (mint pl. Kína, talán India és valmelyik Korea-sajnos nem volt időm utánnakeresni a cikknek, de a http://ro.altermedia.info/ oldal cultura vietii arhivumában meg kell legyen), ott 150 a 100-hoz az arány!!! Indiában van úgy, hogy a megszületett lánycsecsemőt nem szoptatják, hogy meghaljon. Aztán ma már sok helyütt a modern tehnika segítségével előre meg lehet határozni a születendő gyermek nemét, arról pedig szívfájdító írni, hogy hány magzatot ölnek meg, csak azért, mert lány.
Mindezeket elolvasva, örülök, hogy lányaink vannak. És annak, hogy Józsi is örül nekik, szereti őket. Mikor megtudtuk, hogy a második babánk is lány, Józsi meg volt elégedve, és azt mondta, hogy ha 3 lánya lesz, ő akkor is egy boldog apuka lesz. Hát ez remek, lányok!

S bárcsak az Istent szerető szülők szeretettel fogadnák gyermekeiket nemüktől függetlenül.

P.S. A cikk itt olvasható el.