A lányokért

 
Szeretem nézni Csengét ahogy szopizik, ahogy odabújik hozzám, békésen elszenderül. Olyan szeretnivaló! Úgy örülök, hogy újra lányunk született. Bár terhességem elején arra gondoltam, hogy lány után jó lenne fiú, nagyon örülök, hogy két lányunk van. És ha még lesz gyerekünk, szivesen venném ha újra lányt kapnánk. Pedig hát úgy nyár elején kezembe került Ingrid Trobisch egyik románra fordított könyve, amiben szerintem elfogadható magyarázatot ad arra hogyan lehet a születendő gyermek nemét úgymond befolyásolni. E magyarázat szerint utánnaszámolva, Csenge csakis lány lehetett. Akkor arra gondoltam, jó lenne következőleg úgy összeegyeztetni a dolgokat, hogy a baba fiú legyen. De ma már nem gondolok ilyesmire. Szívesen, szeretettel fogadom a lányokat. :)

Talán két hónappal ezelőtt olvastam egy cikket, arról, hogy földünkön a fiú-lány arány általában 105 a 100-hoz, de van ahol 115 a 100-hoz, sőt ahol szabályozzák az 1 családban születhető gyerekek számát (mint pl. Kína, talán India és valmelyik Korea-sajnos nem volt időm utánnakeresni a cikknek, de a http://ro.altermedia.info/ oldal cultura vietii arhivumában meg kell legyen), ott 150 a 100-hoz az arány!!! Indiában van úgy, hogy a megszületett lánycsecsemőt nem szoptatják, hogy meghaljon. Aztán ma már sok helyütt a modern tehnika segítségével előre meg lehet határozni a születendő gyermek nemét, arról pedig szívfájdító írni, hogy hány magzatot ölnek meg, csak azért, mert lány.
Mindezeket elolvasva, örülök, hogy lányaink vannak. És annak, hogy Józsi is örül nekik, szereti őket. Mikor megtudtuk, hogy a második babánk is lány, Józsi meg volt elégedve, és azt mondta, hogy ha 3 lánya lesz, ő akkor is egy boldog apuka lesz. Hát ez remek, lányok!

S bárcsak az Istent szerető szülők szeretettel fogadnák gyermekeiket nemüktől függetlenül.

P.S. A cikk itt olvasható el.