apróságok

-Anya, mondjuk, hogy ezután csak ünnepnapokon legyen deszert.
-Nagyon jó lesz! Ma nincs ünnepnap.
-De!
-Milyen ünnep?
-Hát azt ünnepeljük, hogy jön a húsvét.
És kerítenem kellett valamit deszertnek. Miért ne lehetne az egész élet ünnep?

Múlóban a blogozási láz. Látszik, úgy-e?

Voltunk Szegeden bőrgyógyásznál. Hogy haszonnal? Talán. Még elválik, hosszú lesz a kezelés, mondták.

Közben néha olvasok.

 Inkább kikapcsolódásként, amolyan pihentő olvasmányokat. Ilyen volt Lomb Kató: "Egy tolmács a világ körül" (Gondolat, 1979). Aztán Kulik Andrea: "A senki gyermeke" (Novum, 2008), szomorú történet. És Petre Luscalov: " A hegyek fia" (Ion Creanga, 1987), gyerekkönyvtárból van, egy egynapos izgalmas olvasmány, nem is tudtam, hogy ilyen érdekes könyvek is voltak, mikor én gyerek voltam. Biztos, mert nem jártam a megyei gyerekkönyvtárba.

 Aztán került a házba pár néhány könyv a Kálvin kiadótól, csak hogy ne panaszkodjak, nincs mit olvassak. Tóth-Máthé Miklós: "Pecúrok" (RPI, 2009) lett az első elolvasott. Ez is inkább gyerekeknek való könyv. Szép történet, tanulságos. Csak két sort ídézek:

-Nem vagyok gyáva!
-De az vagy, fiam! Aki az első kudarc után csak a szökést látja a legcélravezetőbb megoldásnak, az gyáva.

Ezen kívül felolvasok még sok szép gyerekkönyvből. Sok szép mesét, történetet. Hát nem jó dolgom van nekem itt a gyerekekkel?

És szép a központ tavasszal, sok a virág.

 

apróságok

Végre kicsit enyhült az idő, -5 fok van.

Ma reggel B. jött hozzám:
-Anya, megütöttem a lábam könyökét. Haragszol?

Mostanában fedeztem fel Szabados Ádám blogját. Sok jó írást találtam ott.

S ami még érdekel, a táplálkozásról jókat ír Liv a blogján néha. Bár orvos, mégis a közembernek is érthetően fogalmaz, s aki akar (és érti) olvasson utánna komolyabban.

Ma este

itt volt a húgom. Így búcsúzott, mert valószínű egy hétig nem találkozunk:
-Szép hetet nektek!
-Szép nyolcat! - viszonozta a köszönést Csenge.

reggel

-Lányok, felöltözni, megfésülködni!
Kicsit később:
-Csenge fésülködj meg!
Mire Csenge:
-Balázs, Balázs, gyere fésüljelek meg, olyan borzos vagy!
Kicsit később:
-Anya, anya, szép vagyok? Megfésültem a hajamat.
És:
-Anya, korog a gyomrom az éhségtől.
És:
-A kisvakondot reggeli után megnézhetem?

Csenge-száj

1.) Lefekvéshez készülünk, Csenge még a szülők ágyán húzza az időt. Apa ráparancsol :
- Csenge, keresd meg a helyed !
Csenge elkezdi tapogatni az ágyat :
- Itt nincs... itt sincs...

2.) Anya el van menve vásárolni, Csenge kunyerálni kezd :
- Apa, ehetek karamellát ?
- Nem tudom mennyi édességet ettél már ma, meg kell majd kérdezzük anyát.
Épp nyílik az ajtó, jön be anya. Csenge :
- Anya ! Anya !!!
Anya :
- Igen ?
Csenge :
- Apa, anya azt mondta, hogy igen !

apróságok

Ma elmentem a gyerekkel baba-mama klubba. Balázzsal most voltam először. Hordozókendő bemutató volt. Így én is vittem kendőt. Balázs aludt egyet a hátamon, mert épp a délutáni alvás ideje volt neki.

Csenge ma nagyon nyafogós volt. Keresem az okát... illetve azt, hogy lehetne ezt elhagyni, mert néha nagyon zavar. Amúgy aranyos. Nagyon szereti Balázst. De már két nap egymás után felébresztette Balázst amikor ő felébredt a délutáni alvásból. Egyszerűen kimászik a hordózóból és odagurul Balázs mellé, átöleli és ez elég, hogy a kicsi felébredjen. Mondtam neki, ne még ébressze fel. Mire ő: Segítettem Balázsnak felébredni, mert egyedül nem tud. Reggel is ha elébb ébred mint a kicsi és ha résen vagyok és nem egedem, hogy felébressze megkérdezi nem tudom hányszor: felébredt Balázs? aki már csak ezért fel kell ébredjen.
Aztán csak tegnap, a blúza alá betett egy kis plüss macit és mutatta: itt a hasamban a baba. Kedvenc még a plüssállatok hordokéndőbe (egy hosszabb sálam) hordása.

Anita ma megvált még egy fogától.
Mikor a kicsik alusznak néha nagyon jókat játszik magában.

Csengés rigmus

Anita : "Fáj a hasam !"
Csenge :

Fáj a hasa rémesen,
Pislog szeme pépesen.

Apa : "Ezt hol tanultad ?"
Csenge : "Az iskolában, mikor a tanító nénivel beszélgettünk."

Egyik

lányom azt mondta, hogy a másik lányom abban hasonlít rám, hogy egy kicsit kövér.

Khm, mondtam neki, hogy nem kövér, mármint a másik lányom. 

És tornázom, és minden második nap sikerül betartani a Norbi Update-et. Péntek óta. De remélem, mindennapos lesz. A tornától nagyon jól érzem magam. 

Ma reggel

végre nem 6.30 -kor ébredttek a kicsik!
"Reggel van? Felébredt Balázs?"- kérdésekkel ébred mostanában Csenge.
Épp elmentek a nagyok, mikor a kicsik felébredtek. Kicsit ültünk még pizsamában, örültünk egymásnak. Csenge ölelte, puszilta Balázst: "Nagyon szeretlek. Leszel a feleségem, Balázs?" -kérdezte tőle.

Aztán mesékben van olyan, hogy "megkéri a kezét". S egyszer mondtam Csengének, hogy Apa is megkérte Anya kezét. "És te odaadtad?" -kérdezte. Ő ezt szó szerint értette, s nagyon tiltakozott a válasz ellen.
Ma mellettem volt a konyhában, mikor az ebédet készítettem. Megkérdezte: "Apa nagyon szeret téged?" Mondtam, hogy igen. "Megkérte a kezedet?" Igen, válaszoltam. "És odaadtad?"- faggatott. Igen, mondtam. "Nem, neki van más keze." Nehéz ezt megérteni. Miért kell Apának az én kezem, mikor neki is kettő van?

Csak olvasunk és tanulunk

Az este újra A rút kiskacsát kellett olvasni Csengének.

Ma reggel kereste a könyvet. Nem volt a szobában ahol aludtunk. Mondtam neki, hogy mindjárt megnézem, hova vitte Apa. Mire Csenge nagy komolyan:

-Elvitte a munkába, tanuljon belőle.

... hát van mit tanulni belőle. De azért megtaláltam a másik szobában.

Csenge-száj

Esti bibliai történet olvasás. Téma - Gedeon. Seregével Haród forrásánál ütött tábort. Csenge figyel és nem szívbajos megkérdezni, amit nem ért :
- Mi az a Háród ?
- Egy bácsi, aki kutat ásott. Ez volt a neve, így hívták.
- És a kutyáját ?

"én nem"

Kedd este fürdésre készültünk vacsora után. A lányok néha a babáikat is beviszik magukkal fürdeni, de ezt előre megbeszéljük vagy legalább szólnak előre. Mert úgy szokott lenni, hogy először beteszem Balázst s mellé jön Csenge, aztán kiveszem Balázst beszáll Anita, mert két gyerek elég egyszerre a kádban, főleg, hogy Balázs még nem ül. S nem szeretem ha a babát is beteszik míg Balázs a kádban van.
Anita szólt nekem, hogy Csenge bepottyantotta Máriát (baba neve) a vízbe. De nem volt energiám erre is reagálni. Aztán mikor már vittem Balázst a kádban, kérdezte Józsi a lányoktól, hogy "ki dobta a babát a vízbe?", úgyanis a lányoknak két egyforma babájuk van.
A: Én nem.
Cs: Én nem.
Összedugtuk a fejünket a kedvessel, hogy akkor hát a lányok hazudnak, átvernek bennünket...
Végül kiderült:
Cs: Én dobtam a babát a vízbe. Hazudtam. Többet nem hazudok.
Érdekes, pedig nem emlékszem, hogy leckét adtam volna Csengének a hazugságról. De úgy látszik tudja mi az. És nem könnyű kideríteni az igazságot, ha mind a két gyerek tagad s én a szülő a fáradságtól alig állok a lábamon...

Ma orvosos napunk volt,

ezért már tegnap készítettem erre Csengét. Mondtam, hogy őt megmérik milyen hosszú és hány kiló, mert a héten két éves lesz és lehet, hogy a torkát is megnézi a doktor néni, Balázst is megvizsgálják és fog kapni oltást.
-Nekem is kell oltás, mondta Csenge.
-Nem lehet, te már nagy vagy, nem kaphatsz.
-De kell!
-Tudod milyen az oltás?
-Igen.
-Milyen?
-Hááát, olyan, mint a puzzle.
-Nem, az oltás az egy kis szuri, amit Balázs a lábába kap.
Hiába volt minden előkészület, Csenge már itthon sírt, hogy ő fél a doktor nénitől, nem akar menni. Ott meg azt sírta, hogy félek, haza akarok menni! Hangosabb volt, mint Balázs, aki csak oltáskor sírt. (Euvax és Pentaxim)

mese mese esti mese (részletek)

Pizsamák, párnák, takarók.
Villanyoltás.
Csenge: Kérek mesét! A királyosat.
Apa: Az hogy van?
Cs: Holnemvolt.
A: Na, holnemvolt, volt egyszer egy király ... a királyfi megállt a béemvével, megállította a zenét, letekerte az ablakot és megkérdezte a királylányt...
Anya a nevetést visszatartva bökdösi Apát.
A: Nagy lakodalmat csapnak, meghívják a királylány apját is...
Cs: Hogy hívják?
A: Elküldik a meghívókat.
Cs: De hogy hívják?
A: Odaadják a meghívókat a vendégeknek.
Cs: De hogy hívják?
Anya tolmácsol: Mi a nevük?
Apa: Nevenincs és Nekeresd.
Cs: Nem! Sára, Anna és Enikő.

:D

Anita: Anya, Csenge levette a zoknikáját.
Anya odasiet a gyerekszobába.
Anya: Csenge, miért vetted le a zoknikádat?
Csenge nagy komolyan leül a földre, megfogja csupasz lábait: Azért, hogy tudjak gondolkozni.

5 perc múlva, mikor ki akart menni a szobából: Anya gyere vedd fel a papucsomat, hogy ne tudjak gondolkozni, csak menni iskolába.

Az este

nem kellett mesét mondani villanyoltás után, mert mesélt Csenge, míg el nem aludt.
Élvezet hallgatni, ahogy mindenfélét összemesél, ahogy párbeszészed folyatanak a mese szereplői.
Közben Józsi lement a szomszédba, kifizetni a közköltséget. Persze Csenge megkérdezte, hogy hova megy és amikor visszajött, kijelentette:
-Apa kifizette a közköltséget. Reggel megkóstoljuk.
Mert ő mostanában mindig csak enne:
-Anya adjál valamit!
És ez a "valami" valami édesség kell legyen.

Aztán, bár Csenge szobatiszta lett és nem kell neki pellenka, 7-10 napban egyszer előfordul, hogy éjszaka vagy nem szól vagy mi nem halljuk meg és eláztatja az agyneműt. A matrac le van védve. De éjszaka pizsamát, ágyneműt kell cserélni. S reggel mind kicsit kábábbak vagyunk mint máskor. Ilyen volt ez a reggel is. De azért Anita időben beért az iskolába, mert az ébresztő előtt már felébredt. Csenge viszont most reggeli után újra alszik.

Örülök,

hogy elmúlt a kánikula. Éjjel már nem kell légkondizni, s tán nappal sem. Ma reggel 25,5 fok volt a lakásban, persze az ablakok éjjel nyitva voltak hajnalig, akkor a forgalom miatt be kellett csukni az ablakokat. Kint is sokkal kellemesebb. A parkban sinccsennek nagyon sokan. És esszük a szőlőt. Örülök, hogy még itthon vagyok. Teszek-veszek. Rengeteg a vasalnivalóm. Nem győzöm. Csenge egyre többet használja a "nem" szót, belső kényszer hajtja, hogy amikor csak lehet, ellenkezzen. Néha már nem tudom mit tegyek. Hagyom sírni is, pl. ma délben elalváskor. Máskor várok kicsit. De azt se mindig lehet. Akkor magam mellé veszem a virgácsot. Mint ma délben, mert hát éhes volt és jól evett, de előtte nemezni kellett. A virgácsot látva meg azt mondta: "Haragszom." A miértre nem felelt, de a kire haragszolra: "Anyára." volt a válasz. Mit tegyek? Elmúlik ez az időszak is. Ma rajzoltunk is Csengével, fiú és lány babákat kért, de amint megvolt a fejük és a szemük elkérte, hogy ő folytassa :).
Összegezve: szép az élet felénk.

Egy Vasárnap

Délelőtt itthon maradtam Csengével. Már tegnap fájt az egyik hónom alja, a nyirokcsomók, de az éjjel nem aludtam jól miattuk, s ma reggel minden kézmozdulás fájdalmas volt. Most kicsit jobban vagyok, de még nem jól. Azért remélem elmúlik...

Szóval itthon voltunk. Nedves borús idő volt. Nehezen telt a délelőtt. Még ebéd előtt lefektettem Csengét, mert fáradt, nyűgös volt.

Ebéd után a lányok elvoltak többé-kevésbé. Persze Micimackót is néztek. De volt civakodás vagy veszekedés vagy minek nevezzem, hol egyik kiabált vagy sírt, hol a másik bántódott meg. Lényeg, hogy azért mi szülők felváltva kicsit pihentünk. Anita meg azt mondta, hogy azért csak jobb Csengével, mint egyedül.

Mikor a délutáni istentiszteletre készültünk, javában dörgött az ég, s mire indulni kellett zuhogott az eső. Gondolkoztam is magamban, hogy menjek-e a lányokkal, de azért csak elkészültünk és elindultunk.

Nagyon örülök, hogy mégis elmentünk. Csenge nagyon élvezte, hogy kapucnis kabátot vehetett, nem akarta levenni. Nekem meg az istentisztelet volt nagyon jó.

-A böjtről és imádkozásról, rövid tömör gondolatok.

-Jézus kérdése a 38 éve beteg emberhez: akarsz-e meggyógyulni? és a "nincs emberem" - kapcsolatok

-tanítványság: odaszánás, egy életen át.

Aztán a végén egy pár szó ezzel, egy pár szó azzal - igazán frissítő. Míg én beszélgettem Anita kint szaladgált, Csenge a szokásos esti magán énekórán volt Katinál, majd' minden vasárnap tanul Katitól egy-egy gyerekdalt, én nem is tudom mindet. Kapuzáráskor jöttünk haza, amin nem is csodálkozom már.
Itthon senki se volt nagyon éhes, így kilencig mindenki lefoglalta magát. Akkor kaptam észbe, hogy holnap hétfő, le kell mindjárt feküdni. Gyorsan vacsorára! Józsi nem volt éhes. Anita pirított kenyeret kért, Csengét inkább nem kérdeztem, mert tudtam, a pirított kenyeret elfogadja, Józsi is éhes lett a pirított kenyér gondolatától, így örömömre hamar asztalhoz ültünk. Mondanom sem kell, hogy nincs finomabb vacsora meleg vajas pirított kenyérnél és kakaóstejnél. Békességel fűszerezve.
Aztán végre pizsamában voltak a lányok. Gondoltam, lévén majdnem tíz óra, nem lesz meseolvasás, de imádkozás közben, Csenge átölelte a nyakamat és olyan ellenállhatatlanul mondta, kérte: "edényezünk, anya", hogy odaadtam neki az edényes dobozt, s főztünk, ettünk míg Józsi olvasott egy fejezetet Csupafül meséiből, amiről én sem mondtam volna le csak úgy. Jó éjt puszik után Csenge még sírásos zsarorással próbálta megszerezni a Pöttyös Panni az ovodában-t, de nem sikerült neki, hisz az is jó nagy keménykötésés könyv, épp nem kiságyba való. Hogy lehet véget vetni a sírásnak? Egy jó mesével. Csak háromszor kellett elmondjam lerövidítve a Józsi olvasta mesét. Ez nagyon jó, mert a múlt este, miután négyszer meséltem el ugyanazt a történetet, Csenge még mindig azt mondta "még egyszer", s kérdésemre, hogy "már négyszer elmeséltem, hányszor meséljem még?" azt válaszolta "tízszer".

Száz szónak is egy a vége:
1. Éljen a vajas pirított kenyeres vacsora!

2. Éljen az esti mesefelolvasás! Milyen jó, ha egy családban van(nak) gyerek(ek).

Néha beszélgetünk Csengével

arról, hogy is áll a dolog a kisbébivel aki a hasamban lakik, úgynis néha eszébe jut és meg kell nézze a pocakomat. Elmondtam neki, hogy most még kicsi, de ha megnő, akkor majd kibújik.
-Mit csinálunk majd vele? kérdeztem.
-Megpuszilom.-mondta Csenge.
Elmondtam, hogy adunk majd rá ruhácskát, popsija alá pellenkát, megfürösztjük, ha sír és éhes kap szopikát.
Ma reggel újra ellenőrizte a pocakomat és a bébiről beszéltünk. Ő huncut mosollyal mondta, hogy "kislány", én visszamosolyogtam, s mondtam: kisfiú. Aztán megkérdeztem:
-Ha éhes lesz a kisbébi, mit adunk neki?
-Káposztát.-válaszolta
-Nem, szopikát.
És megbeszéltük, hogy akkor majd Csenge is kaphat újra didikét, mert azt megértette, hogy most nem lehet.

Ma ebédre káposztafőzelék volt, ha már annyira emlegette a káposztát.

Mindennap

meglep Csenge valamivel, mert sokat beszél, mintha belső kényszertől hajtva el kellene mondjon mindent ami megfordul a kicsi fejében, mindent amit lát.
Pl. ma mikor voltunk vásárolni ilyeneket mondott:
Kiterítette a ruháhat.
Turbékol a galamb. Nem bánt.
Szép busz.
Néni adta Csengének füzetet.

Itthon:
Nem kell palacsinta. Majd később.

Az este:
Apa, nézd meg Csengét, levette kabátját.
Vacsora vége felé: Semmit. Kérek semmit.

Szépen mesél a képek nyomán. S rákapott arra, hogy: Anya mesélj. S én szebbnél szebb meséket próbálok kitalálni állatokról, gyerekekről. Csak azt nem szeretem amikor a mese végén azt mondja: Még egyszer! Néha kisegít Anita, mert ő azt kéri: másikat. Ez sem a legkönnyebb dolog s nem tudom nem sejti-e, hogy ezek csak olyan kitalált mesék. Azt hiszem neki kell álljak meséket olvasni. Ajálhattok valami olyat ami nektek használt. (Csak lenne már vége ennek a szessziónak). Amúgy vasárnap este az autóban Jairus lányának a történetét meséltem el, s Csenge majdem elkezdett sírni ott, ahol azt mondtam, hogy a kislány meghalt, de úgy felragyogott a szeme amikor azt mondtam, hogy az Úr Jézus feltámasztotta, evett, aztán tudott játszani, ugrálni... És el kellett mondjam nem tudom hányszor míg hazaértünk. De azt hiszem ezt egyelőre nem még mesélem. Amúgy van néhány bibliai történet amit elég jól el tud mesélni képek alapján. De nem csak bibliai történeteket, szinte minden képes könyvet ismer, már keres új könyveket, segítség! nem is tudom mit vásároljak neki, amúgy úgysem tudnék eleget vásárolni, marad a saját kreativitásom. Pl. Nóé történetét szeretem rajzolva elmesélni, de állatokat nem rajzolok, csak bárkát, felhőket, esőt, aztán újra bárkát egy hegy tetején, oltárt, Nóét, szivárványt, s ezt újra és újra.
Nem tudok kutyát rajzolni, s ezzel majdnem megrikattam ma reggel Csengét, s akkor összeszedtem minden képzelőerőmet s sikeredett valami kutyafélét rajzolni. Meg kell tanuljak még mindenféle állatot rajzolni. Mondjuk tudok cicát, egeret, tyúkot, gólyát, disznót, elefántot, kacsát, csigát s még néhányat, de ez nem elég...
Szóval meséket kérek.
S megpróbálom lejegyezni amit mond a kisasszony, csak nem mindig sikerül.
Mert tanul románul is, angolul is, ez utóbbit Józsival, tegnap angolul jóreggelezett az apjának. Rendkivül jó a beszédkészsége, jól tud utánozni hanghordozást. Csak győzzük mondani neki.
Amúgy igazi kisgyerek, szinte sír a más gyereknél látott játék után, nem akar leszállni a hintáról s inkább nem sorolom. Anitával nem nagyon voltak ilyen élményeink, de kell ez nekünk, hogy ne legyen unalmas az életünk, nem merjünk nyugodtan bemenni az önkiszolgálóba, s megértsünk más szülőket.