apróságok

-Anya, mondjuk, hogy ezután csak ünnepnapokon legyen deszert.
-Nagyon jó lesz! Ma nincs ünnepnap.
-De!
-Milyen ünnep?
-Hát azt ünnepeljük, hogy jön a húsvét.
És kerítenem kellett valamit deszertnek. Miért ne lehetne az egész élet ünnep?

Múlóban a blogozási láz. Látszik, úgy-e?

Voltunk Szegeden bőrgyógyásznál. Hogy haszonnal? Talán. Még elválik, hosszú lesz a kezelés, mondták.

Közben néha olvasok.

 Inkább kikapcsolódásként, amolyan pihentő olvasmányokat. Ilyen volt Lomb Kató: "Egy tolmács a világ körül" (Gondolat, 1979). Aztán Kulik Andrea: "A senki gyermeke" (Novum, 2008), szomorú történet. És Petre Luscalov: " A hegyek fia" (Ion Creanga, 1987), gyerekkönyvtárból van, egy egynapos izgalmas olvasmány, nem is tudtam, hogy ilyen érdekes könyvek is voltak, mikor én gyerek voltam. Biztos, mert nem jártam a megyei gyerekkönyvtárba.

 Aztán került a házba pár néhány könyv a Kálvin kiadótól, csak hogy ne panaszkodjak, nincs mit olvassak. Tóth-Máthé Miklós: "Pecúrok" (RPI, 2009) lett az első elolvasott. Ez is inkább gyerekeknek való könyv. Szép történet, tanulságos. Csak két sort ídézek:

-Nem vagyok gyáva!
-De az vagy, fiam! Aki az első kudarc után csak a szökést látja a legcélravezetőbb megoldásnak, az gyáva.

Ezen kívül felolvasok még sok szép gyerekkönyvből. Sok szép mesét, történetet. Hát nem jó dolgom van nekem itt a gyerekekkel?

És szép a központ tavasszal, sok a virág.