Három héttel ezelőtt

még nagy pocakkal jöttem-mentem itthon, terveztem egy hétvégi bevásárlást is, hiszen egy nappal előbb a szülészorvos azt mondta, még nem jött el a szülés ideje, várjunk egy hetet.
Este, mint máskor is fájt a hasam, fáradt voltam. Úgy 11 körül volt egy erős fájásom, meg is néztem az órát s arra is gondoltam, hogy netán most fogok szülni, de nem, hisz annyiszor gondoltam már ezt, egy kis pihenés és elmúlik. Fél 12-kor még egy fájás. Na, ideje lesz lefeküdni. Pár perc alatt ágyban voltam, remélve, hogy elmúlik. Anyósom már szerda óta nálunk volt. S a telefonom, amit nem szoktam kikapcsolni épp aznap este kikapcsoltam és a nappaliban hagytam, ahol Anyu aludt, pedig most jó lett volna - gondoltam, de biztos mindjárt jobban leszek, ebből biztos nem lesz szülés, hisz Csengével rámtört a hasmenés is, most meg semmi ilyesmi. S vártam, hogy elaludjak. Nem érzékeltem az időt, de újra és újra éreztem, hogy fáj a hasam, aludni akartam, vártam. Aztán egyszer arra gondoltam, hogy kellene számoljak, meddig tart egy fájás, mert nem akar alábbhagyni. Hát 32-ig számoltam, aztán mindjárt 35-ig. Hűha, ez komoly! "Józsi, kell menni a kórházba!", ébresztettem Józsit. Villanyt gyújtottam, éjjel fél 2 elmúlt. A fájások közt alig volt 5 perc. Gyorsan megmosakodtam, összeszedtem magam, a csomagom, vízet, telefont... így is eltelt több mint fél óra és indultunk is a kórházba.
Ott a sűrgősségin már várt két vajúdó kismama. Három óra körül vettek fel (kicsit lázasan és 144-88 vérnyomásal, állítólag a vajúdás miatt). A szülészorvos azt mondta, ha éjszaka kell szüljek, ne hívjam föl, menjek be a kórházba és onnan fogják őt hívni. Valóban, miután a sűrgősségin megvizsgáltak, felhívták az orvost az én telefonomról. Az ügyeletest kérdeztem, mennyire vagyok kitágulva, de nem tudom mit mondott, hogy nem lehet tudni, mert nem tudom mi..., de a dokinak a telefonba azt mondta, hogy 7 cm-re vagyok tágulva (micsoda emberek!), az orvos alig 20 perc múlva bent is volt. Kicsit aggódtam vajon be fog-e jönni, hisz többen jártak már úgy, hogy éjjel nem jött be az orvosuk. Nagyon örültem, hogy bejött, hisz előtte ügyeletes is volt: szerda reggeltől csütörtök reggelig, majd rendesen ledolgozta a csütörtöki napot is, mert nálunk az ügyelet előtt adnak egy szabadnapot, nem pedig utána.
Felkerültem a vajúdószobába. A magzatvíz nem folyt még el, ezen segített a doki, a szívhangok nagyon jók voltak. A fájások időtartama mintha csökkent volna és a köztük levő idő is (olvastam ez megtörténhet amikor a kismama otthonról a kórházba kerül). Oxitocin perfuziót kaptam. Így se voltak elég gyakoriak a fájások és elég hosszan tartóak. 5.37 -kor született meg Balázs, 52 cm, 3800g, Apgar:9. Nem volt könnyű szülés, én könnyebbre számítottam. Igaz nem tartott sokáig. Az orvos szinte végig remélte nem kell gátmetszést csinálni, de a végén mégis egy kicsit vágott, tényleg kicsit, mert elég hamar újra tudtam ülni. Gyermekeink közül Balázs sírt a leghangosabban születéskor. 2-3 percre a hasamra tették miután elvágták a köldökzsinórt. Aztán elvitték. Én meg visszamentem a vajúdószobába, 2 órát megfigyelés alatt tartanak szülés után. De aztán jött a nappali váltás stb. és csak regel 10 felé kerültem kórterembe, majd nemsokára hozták is Balázst, aki szopott és szunyókált és szopott és aludt és szopott... Este fürdésre és a reggel a vizitre vitték el, kétszer volt kék lámpa alatt 8 órát, mert nagyon besárgult. A második nap 3-szor kapott "pótlást", Milupa tejet. A gyerekosztályon egy olyan nővér volt szolgálatos, aki amint hallotta, hogy az egyik gyerek sír, jött és elvitte egy kis pótlásta, nekem akkor még csak az előtej volt. Szerintem egyszer bőven elég lett volna, bár túléltük volna pótlást nélkül is, mert második nap este már bőven volt tejem. De ez van. Valószínű ekkor kaptuk meg a Candidát is.
A kórházban a tisztaság nagyon hiányos volt. A személyzet kedvesebb mint az elmúlt alkalmakkor. Viszont mindent kell vinni otthonról. Pl. az egyik kismama kért glicerin kuppot, azt mondták, vásároljon a gyógyszertárból, aki fájdalomcsillapítót kért attól megkérdezték, van-e algocalmin fiolája, mert ha igen szívesen beadják. Ezelőtt két évvel ott volt az algocalmin a kórteremben, azt mondták, ha kell lehet venni belőle. Hát valahogy így volt. Nagyon örültem, amikor hazaengedtek.
Hazafelé Balázs a babaülésben aludt. Itthon a lányok nagy szeretettel fogadtak, nagyon örültek a csöpp Balázsnak.
Hát erről ennyit.

Megszületett Balázs

Ma reggel fél 6-kor, 3.8 kg-val, hangos ordítással. Itt van mellettem, már szopizott is.
Ezt a bejegyzést a kórház wireless hálózatáról írom.
Na jó, ez utóbbi csak vicc, Józsi vagyok, itthonról, én is csak most jutottam géphez.
Az éjjel kb. 3 körül mentünk be (Tüci, próféta szólt belőled), addig hagyott aludni, de akkor már olyan gyakoriak voltak a fájások, hogy azt hittem, a kórház folyosóján szül meg, vitték is egyenesen a szűlőszobába.
Most akarok menni megnézni a fiamat, aztán ha lesz kép, az is kerül ide.

Mai mindenféle

• Reggel elmentem a kórházba "Balázsnézőbe". Balázs köszöni szépen, jól van, nincs szándékában szembenézni ezzel a hideg őszi világgal. Még. És akkor levontam a következtetést, hogy csak jól tudtam, mikor kell megszülessen, a számítógép nem tudhatja amit én tudok... nem tudom, hogy számol, de hogy nálam nem jól, az biztos.
• Megjött anyósom. Nincs már gondunk a mosogatással és egyébbel. Csenge első kérdése mamájához: Mit hoztál?
• Mióta Csenge beteg volt, mindennap krumplipirét kér. És ha rátör az éhség, akkor szinte éhen hal, azonnal kell neki, ma pl. épp nem volt krumpli, hát eldöntötte, hogy a konyhában várja ki, míg az a két krumpli megfő, egy részét félig főve ette, mert nem volt türelme kivárni.
• Még mindig eszembe jut, hogy jó lenne most a napokban még megvenni ezt vagy azt innen vagy onnan.
• Anita szeret iskolába járni. Könnyű házikat kapnak, pl. befejezni az iskolában elkezdett feladatot, kiszínezni valamit, nem több, mint 5 perc. Holnap mennek bábszínházba.

Most kb. ennyi. Néha annyi mindent írnék, de egyre nehezebb gépközelbe kerülnöm, és itt ülni is nehéz.

Még itthon

A tegnapi nap nagyon nehéz volt Csengével. De hála Istennek túléltük hányás nélkül. Az éjjel viszont rosszul aludt, ezért ma fáradt volt, dél óta enni se akart, remélem, ha kialussza magát holnap már jobban lesz.
Voltam "Balázsnézőbe". A méhszáj még be van záródva. Balázs jól van, szépen és rendesen dobog a szíve, magzatvíz is van nem sok, de elég. Az elmúlt héten én sem ettem-ittam rendesen, de így szokott ez lenni ha a gyerekek betegek. Három és fél kg körül van. A méhlepény megérett (románul: s-a maturizat) a szülésre, max. 1 héten belül meg kellene szülessen Balázs, de bármikor hamarabb is. Hát kb. ennyi. Legközelebb szerdán kell bemenjek a kórházba, ha addig nem jön meg Balázs. Szóval mégis az én számításom bizonyul igaznak, ami szerintem természetes. Pszihológiából tanultk és aztán most a Lamaz kurzuson is azt mondta az orvosnő, hogy a beindított szülés a legrosszabb a gyereknek, a császármetszésnél is rosszabb, így hát örülök, hogy még várunk. Balázs sokat mozog, erős, nehéz itt ülnöm a gép előtt.
Köszönöm mindenkinek aki gondol ránk.
Anita hétfőn kezdi az iskolát Apával.

Remélem

ez az éjszaka nyugodtabb lesz mint az eddigiek. Nagyon szeretnék már vagy még egyszer végig aludni egy éjszakát.
Anita bár az este nagyon rosszul volt, még láza is volt, ma reggel miután megitta a rehidratáló kis itókát és reggelizett, láthatóan jobban lett.
Csenge, ő megint hányt az éjszaka, rosszul aludt (tehát én is), ma nagyon kába volt (én is), estére viszont jobban lett, bár hányt egy kicsit most este a hányás elleni cseppek ellenére.
Nekem még sose volt ilyen nehéz a hasam. Alig tudok itt ülni a gépnél. Holnap ügyeletes lesz a doki. Fel kellene hívjam. Ha Csenge jobban lesz, fel is hívom, lássuk mi lesz már velünk.

Jó volt a mai nap.

Együtt ebédeltünk itthon, mert Józsi nem csak elvitt, ott volt velem, de haza is hozott, csak délután volt munkában.
Milyen volt a tanfolyam? Jó. Rajtunk kívül csak egy házaspár volt még. M. is kb. két hét múlva kell szüljön. Ezért ez olyan tömörített kurzus, amit 4xheti 1,5 órában tart az orvosnő, ma és holnap elmondja, 2x 2,5-3 óra alatt. Hasznosabb lett volna ezeket az infókat a terhesség elején hallani, gyakorolni, nem beszélve arról, milyen jó lett volna tudni az első szülés előtt. De most se túl késő.
Volt szó a terhességről, a baba fejlődéséről (film is), hasznos tornagyakorlatok, a vajúdásról (ez nagyon jó volt), (apás) szülésről (film is) csak ez nálunk sajnos nem gyakorlat még, légzési tehnika, mit kell vinni a kórházban, mit kel megbeszélni az orvossal, mit tegyünk ha az orvosunk mégse jön be, gyakorlati dolgok. Jó volt, csak ajánlani tudom.
Ultrahang vizsgálat is volt. 37-38 hetes vagyok, de nem a számítógép számolta ki, hanem a csontok szervek lemérése alapján, ez egyezik az én számításaimmal is. Mutatta, hogy a méhlepényen látszik, hogy még nincs itt a szülés ideje. A baba tényleg nagyon lent van. A szülés beindulhat akármikor egy emléstől vagy egyébtől, de még 2-3 hétig is együtt élhetünk :). Van elég vize a babának, minden szép és rendben van.
Várom holnapi folytatást.
Egy szép nagy kerek labdán ültem két és fél órát, nagyon kellemes, kényelmes volt.

Tegnap még nem tudtam

megállapítapítani, hogy lejjebb ment-e a hasam. Vasárnap valaki megjegyezte, hogy mintha máshogy állna a hasam, mint eddig. De hát ki tudja, nézi azt?
Aztán tegnap ahogy belelapoztam a Naplómba, olvastam, hogy Csenge születése előtt 15-16 nappal "leszállt" a hasam. És ma hajnalban, mikor Csenge felébredt és tejet kért (ilyen ritkán fordul elő), csak úgy, határozottan éreztem, lejjebb van a hasam. Ez biztos. Tehát Balázzsal az egybe-napjaink meg vannak számláva. A napokban gyakran fájt a hasam, Balázs is sokat fészkelődött. Valószínű ezért. Ma reggel lesz egy ultrahang vizsgálat is. És ma vagy holnap tényleg elkészítem a csomagom (egy része már elő van készítve), tányért, csészét, fogkefét, mindent bepakolok.

Készülődés

Lassan bekerülnek a bébi ruhák a kiságy fiókjába. Még nincs minden kész, de már nincs sok.
Alig várom, hogy lássam, halljam, érezzem.

Hétfői apróságok

-Még netezni is nehéz ilyen nagy pocakkal, nem tudok sokat ülni a gép előtt.
-Nagyon szeretek kenyeret sütni és a lányok is szeretik a friss kenyér sarkát.
-A déli pihenő is nagyon jó a hátamnak, derekamnak.
-Pocaklakó neve valószínű mégsem Balázs lesz, hanem Áron. Vagy mind a kettő? Vagy valami más? Ki tudja? Kár, hogy a nevet nem lehet változtatni, illetve lehet, de elég bonyolult. Úgyanis jó lenne ha a név illene a gyerekre, a majdani felnőttre. Milyen nehéz nevet adni a gyereknek! Anitánál ez volt az egyetlen lánynév, ami mind a kettőnknek tetszett és nem volt a közeli rokonságban (ami nem kicsi) és valhogy ő olyan komoly lett, mint az Anita név hangzása. Csengénél már nem tudom, hogy volt, de úgy látjuk nagyon talál rá a név, mert ő olyan csengés, csupa életöröm, beszédes, mosolygós. No most, hogy Pocaklakó Balázs vagy Áron lesz? Honnan tudjam mi illik rá jobban? Egy anyuka mesélte, hogy neki elő volt készítve néhány név s míg a kórházban volt próbálgatta melyik is illik jobban a kisbabájára, aztán az egyik névről úgy gondolta, ez illik hozzá, úgy ahogy megmagyarázhatatlanul "ráérzünk" dolgokra és az lett a baba neve. Szóval nem kis dolog a névadás. De lesz név!

Ma reggel

elmentem a kórházba egy ellenőrzésre, mielőtt a doki elmegy szabadságra.
Minden rendben. A méhszáj be van záródva, a baba pedig keresztbe van, a feje kissé lefelé itt jobb oldalt. Ezt az este és az éjjel csinálta, nagyon rugdosott, fészkelődött az este és az éjjel. Nagyon örülök, hogy elkezdett megfordulni, a doki szerint pár nap alatt leérkezik a feje. Hát köszönöm Balázs, ideje már rám is hallgatnod! Mert hát valózsínű Balázs lesz a neve, s talán még lesz egy neve, nem tudom, úgyanis a Balázs Apa választása s persze a lányok benne vannak. Még az Áron is szóba jött. Meg a Lóránt és a lányok részéről a Bálint. Mindenképpen lesz neki neve.
Tehát tovább imádkozom, hogy sikeresen befejezze Balázs időben a fejjel lefele fordulást, s aztán úgy is maradjon. Na és azt szeretném még, hogy a doki itthon legyen amikor már túl szűknek fogja érezni bent a helyet. És ne kelljen 5 napnál többet ülni a kórházban, sajnos nálunk ez a minimum. Jó nagy a pocakom. Nem is szükséges mondanom, hogy hamar elfáradok, nehéz állni, könnyebb járni. Néha szuszogni is nehéz. Néha vagy gyakrabban fáj a hasam. Néha keményedik, de ez természetes.
A babaruhákat még nem mostam át. S a kiságy matracát is fel kell emelni és a rácsot feltenni. S az én csomagomat is elkészíteni.
Mentem, mert dolgom van.

Nem írtam még arról,

hogy hétfőn Józsival együtt voltunk ultrahangon és láttuk a Fiúnkat, nagyon szép. Köszöni szépen jól van. Fejjel felfelé, úgy hogy azóta minden nap kérem, legyen szíves megfordulni fejjel lefele. 1900 g a súlya. A doki szerint augusztus vége, szeptember elejére várható. Eddig csak szeptember eleje volt, nem tudom, hogy számol az a számítógép, egyik lány se akkor érkezett amikorra a program kiszámolta. Na de meglátjuk, mert a fiúk mások mint a lányok. A doki épp augusztus második felében lesz szabadságon. Így hát mindenképp szeretném ha kivárnánk a szeptember elejét, ezt még megbeszélem a kis Pocaklakóval. Amúgy már körvonalazódnak mely nevek jöhetnek szóba, de még nincs végső döntés. Persze a lányok véleményét is megkérdezzük. És biztos lesz neki neve, előbb vagy utóbb.

Hát így állunk...

a legutóbbi ultrahang alkalmával kérdezte a doki, hogy nincsennek még izomgörcseim? És örömmel mondtam, hogy nincsennek.

Ma éjjel viszont kétszer is rámköszönt az izomgörcs, mind a kétszer a bal lábamban, és rémes volt!!! Ezután félni fogok nyújtózkodni... minden terhességnél volt ilyen... Jó, hogy csak a szülésig tart.

És ma vásároltam túrót. És mindennap fogok inni tejet vagy enni joghurtot.

Amúgy a Nevenincs királyfi rengeteget mozog, pedig igazán nem áll rendelkezésére focipálya. A múlt éjjel Csenge hirtelen megébredt és elkezdett sírni, válaszként odabent úgy elkezdett a baba rugdalózni... Hát így vagyunk.

Már több mint egy hete

elmondtam Csengének, hogy "anya hasában van egy bébi". Kereste is, nézte a hasamat, hogy hol van. Mondtam, hogy most nem látszik még, majd ősszel... Nem tudom, mit értett, de elfogadta. S azóta arra a kérdésre, hogy mi van anya hasában, azt válaszolja, hogy "bébi". Pénteken megkérdeztem tőle, mi szeretné, hogy legyen a kisbébi, kisfiú vagy kislány. Rámnézett nagy szemekkel és azt mondta: "kisfiú". Tegnap este az istentisztelet végén kérdezték tőlem páran, hogy tudom már, "mi lesz a baba?". Én mondtam, hogy nem tudjuk még, de Csenge határozottan azt mondta, hogy "kisfiú". Ezen mosolyogtunk egyet.
Ma elmentem ultrahangra.. Megkérdeztem az orvost, látszik-e már, hogy mi lesz a baba? Igen, volt a válasz. S máris mondta, hogy "fiú". Hát jó. Végül is nagyon jó. Úgyis mi hölgyek leszünk többségben. Meg hát lesz kiért megvenni a "fiús" játékokat. Komolyra fordítva a szót: nem bánom, mert így nem annyira kiszámítható az élet, ez új kihívás, no meg ideje közelebbről megtudni, mit jelent ha egy anyának fia van, már csak azért hogy jobban megértsem a fiús anyákat. Kiváncsi is vagyok.
Amúgy a baba jól van. Azért a csengecipelést jó lesz elhagyni. Sokat inni, nem enni édességet, mert máris sokat szedtem magamra (4kg). Az orvos szerint négy és fél hónapos vagyok, szerintem kicsit kevesebb, de mindegy.
Tehát örülünk. Néven még nem gondolkozunk. Nincs idő most erre. Meg nehéz is olyan nevet találni, ami nincs a családban s mind a kettőnknek tetszedjen. Majd ennek is eljön az ideje s biztos találunk neki egy nevet.