A tegnapi nap nagyon nehéz volt Csengével. De hála Istennek túléltük hányás nélkül. Az éjjel viszont rosszul aludt, ezért ma fáradt volt, dél óta enni se akart, remélem, ha kialussza magát holnap már jobban lesz.
Voltam "Balázsnézőbe". A méhszáj még be van záródva. Balázs jól van, szépen és rendesen dobog a szíve, magzatvíz is van nem sok, de elég. Az elmúlt héten én sem ettem-ittam rendesen, de így szokott ez lenni ha a gyerekek betegek. Három és fél kg körül van. A méhlepény megérett (románul: s-a maturizat) a szülésre, max. 1 héten belül meg kellene szülessen Balázs, de bármikor hamarabb is. Hát kb. ennyi. Legközelebb szerdán kell bemenjek a kórházba, ha addig nem jön meg Balázs. Szóval mégis az én számításom bizonyul igaznak, ami szerintem természetes. Pszihológiából tanultk és aztán most a Lamaz kurzuson is azt mondta az orvosnő, hogy a beindított szülés a legrosszabb a gyereknek, a császármetszésnél is rosszabb, így hát örülök, hogy még várunk. Balázs sokat mozog, erős, nehéz itt ülnöm a gép előtt.
Köszönöm mindenkinek aki gondol ránk.
Anita hétfőn kezdi az iskolát Apával.
Ezek az utolsó napok a legnehezebbek, úgy testileg, mint érzelmileg - legalábbis emlékeim szerint én nagyon oda voltam. Neked még pluszba nagyon sok minden összejött, de jó, hogy azért van, aki segítsen. Sok erőt és áldást kívánunk nektek!
VálaszTörlés