Albert Schweizer: Életem és gondolataim

Már nem is tudom, hogyan akadtam rá a neten 'véletlenül' Albert Schweizer nevére és mi is volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elkezdtem keresni magyarul megjelent könyveit, és találtam is egy antikváriumi könyvet, amely a Gondolat kiadónal jelent meg 1974-ben, címe "Életem és gondolataim", de három az egyben, mert három könyvét tartalmazza egy kötetben. Az Életem és gondolataim"-ot olvastam el, tetszett, bár volt, ahol nagyon figyelnem kellett, hogy megértsem a gondolatvezetését.

A wikipédia itt ír Albert Schweizer-ről.

Franciául értőknek egy felvétel itt.

Most látom, hogy film is van az életéről itt.

Egy kis Bach zene itt, itt, itt, itt és itt hallgatható.

Pár idézet könyvéből, amit most olvastam: 

"Gyakran meg kellett állapítanom, hogy a "valami különöset cselekedni" vágy a a lélek bizonytalanságából fakad. Az ilyen személyek nagyobb feladatot akartak végrehajtani, mert az, amit csináltak, nem elégítette ki őket. Elhatározásukat nemegyszer mellékes körülmények motiválták. Csak aki a cselekvés minden formáját értékeli, és kötelességének tudatában teljesen átadja magát munkájának, annak van joga arra, hogy kivételes feladatot válasszon az eredetileg reászabott helyébe. Csak az, aki tervét természetesnek tartja, nem különleges, hősies, hanem józan lekesedéssel vállalt feladatnak, lehet úttürő a szellem birodalmában, olyan ember, akire szükség van e földön. "A cselekvés hőse" - ilyesmi nem létezik. Csak a lemondásban, szenvedésben lehetünk hősök. Ilyenek ezerszám vannak, de nem ismerik őket, legalábbis a tömeg nem."

"Boldogok azok, akik valóban és teljesen feláldozhatják magukat."

"Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számthat arra, hogy az emberek eltakarítják útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Csak az az erő győzheti le őket, amely a nehézségek közepette megacélózódik és megtisztul; az az erő, amely csak a lázadást ismeri, kimerül."

"Bárcsak mindenki azon igyekeznék, hogy emberségesen viselkedjék felebarátaival ott, ahol éppen van. Ettől függ a világ jövője."

"A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak. Átérzi a másik életét a sajátjában. Jónak tekinti az élet fenntartását és minden fejlődőképes élet lehető legmagasabb értékszintre emelését. Rosszank tekinti az élet megsemmisítését, az élet veszélyeztetését, a fejlődőképes élet növekedésének akadályozását. Ez a gondolati alapon álló erkölcs abszolút alapelve."

"Két tapasztalat árnyékolja be életemet: az egyik az, hogy a világ értehetetlenül titokzatos és gyötrelmes; a másik pedig, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korában születtem."

"A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall vagy olvas. Ezt találja az embereknél, akikkel összejön, a pártokban és az egyesületkben, amelyek magukhoz láncolják. A legkülönbözőbb eszközökkel hatnak rá. Napjaink korszelleme nem engedi, hogy az egyén önmagából merítsen. Szüntelenül meggyőződéseket tukmálnak az emberre, akárcsak a tőkeerős nagyvállaltok, amelyek a nagyvárosok utcáin villogó fényreklámjaikkal lépten-nyomon ránk erőszakolják cipőpasztáikat meg levesporaikat."

"Mikor azt kérdezik tőlem, pesszimista vagyok-e vagy optimista, azt válaszolom, hogy ismereteim alapján pesszimista, de akaratom és reményem szerint optimista."

"Véleményem szerint az emberiségnek nem lehet más a sorsa, mint az, amit gondolkodásával maga kovácsol ki magának."