Emlékezés

A tavasz

érkezése minden évben csodálatos. Minden nap öröm kimenni és számbavenni a változásokat: kinyílt még egy virág, bomlanak a rügyek. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a kis zöld területért a ház körül. Már egy ideje folyamatosan van virág a vázában a kertből.  Tettem néhány málnabotot a kertbe. Locsolom őket, és várom, lesem, hogy életre kelnek-e. Mostanában a macska is mellémszegődik, amikor kimegyek a kertbe meglocsolni az új málnabotokat s a kutya is a közelben sertepetél, de őt nem engedem be a kis elkerített veteményes részbe. Annyi remény, ígéret van az előbújó rügyekben, virágokban!

S míg annyi szépség vesz körül próbálom a szívemet is ünneplőbe öltöztetni. Idén nagyon koránra esett a magyar húsvét. A páska idén az ortodox egyház húsvétja körül lesz. A mi virágvasárnapunk egybeesett idén a bibliai purim ünneppel. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok figyelni az ószövetségi nagy ünnepkre, hisz mindnek fontos üzenete van. S hogy látható jele legyen ennek, kipróbáltam egy új sütit, a hámántáskát vagy hámánfülét. Mind elfogyott. De a purim messze több, mint sütizés. Újra meghallgattam Eszter történetét. A gonosz Hámán mögött felismertem a régi ellenséget, aki a zsidó nép kipusztítására törekedett azért, hogy megsemmisítse Isten megváltásunkra irányúló tervét. Nagyon csodálom Eszter bátorságát, engedelmességét, odaszánását. S azóta hányszor tört a zsidók életére a nagy ellenség, aki Krisztus egyházának is ellensége! S még nem adta fel a harcot, mint aki tudja, hogy már csak kevés ideje van, láthajuk ma is tombolását.  De ahogy Eszter idejében  nem tudott győzni, úgy ma sem és a jövőben sem fog győzni, akor sem, ha úgy látszik, hogy igen. Gondolkozom, hogyan tudtak három napig étel és víz nélkül böjtölni Eszter és súsáni zsidók? Ma is a purim előtti napom így böjtölnek a zsidók pirkadattól naplementéig, emlékezve Eszter böjtjére (vagy ha ez a nap szombatra esik, akkor a szombat előtti csütörtökön böjtölnek, mint idén is). Azt hiszem azért, mert nagyon nagy volt a tét, nagy ellenséggel álltak szembe és nem volt semmi esélyük a megmaradásra, csak ha Isten lép közbe értük. Isten szabadítása örömünnep. Micsoda öröm lesz, amikor Isten végleg és örökre leszámol lelkünk vádlójával! Csodálatos jövő, kimondhatatlan öröm felé megyünk, bár most kissé meg vagyunk szomorodva azok miatt, amik most történnek.

Ünnep után

új dalokkal a szívünkben lépünk tovább.
Biztatom magam, hogy a sötétség fogyni fog, egyre több lesz a fény.
S ha a szél elfújja a ködöt, a felhőket és újra ránk ragyog a Nap, tudjuk, hogy valahol messze jön a tavasz. Nem lehet örök a tél. Ősz végén behoztam a leandert, nehogy megfagyjon és karácsonyra bimbót bontott.

Az évek száma teszi-e, hogy olyan rövidnek tűnik az ebben az évben megtett út? Nemrég volt, hogy itt ültem és képeket gyűjtöttem a tavalyi évről szilveszteri visszapillantónak, s most újra azon agyalok, hogyan lehetne bölcsebben kezelni az időt, amit még ajándékba kapok... Ha visszapillantok akkor kegyelem és irgalom jut eszembe, a sok meg nem érdemelt áldás, a mindig időben érkezett segítség, a keresések végén a megtalálás.

A mosogatás

nem lenne rajta azon a listán, amire három kedvenc időtöltésemet írnám fel. De benne van a napi programomban már több éve. S mostanában olvastam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy amit el kell végeznünk, azt ne örömmel végezzük. Igaza van annak, aki azt mondta nekem nem rég, hogy mosogatás közben nagyon jól lehet gondolkozni.
Ilyen gondolatokkal néztem ma a halom mosatlanra a mosogatóban.

Hálát adok, Istenem ezért a sok mosatlanért, mert van kik után mosogatni. A sok csészéért, kiskanálért. Köszönöm, hogy tehettünk mézet a teánkba. Köszönöm, hogy gyermekeink itthon étkezhetnek. Kiváltság és felelősség ez. Köszönöm, hogy eddig nem kellett az ételen spórolni, mindig vehettem zöldséget, gyümölcsöt. Mennyi kés! Már nem én kell mindenkit kiszolgáljak. Milyen jó ez a kis piros tál, amikor kevés maradékot kell eltenni! Örülök, hogy bármikor van meleg víz a mosogatáshoz. Emlékszem falun mamám nagy vájlingban mosogatott... Soha nem emlékszem, hogy panaszkodott volna. Mennyit robotoltak a régiek! Mennyivel könnyebb nekem. Mégis sokszor úgy érzem nincs időm... pedig van, pont annyi mint a régieknek, naponta 24 óra.

A hitről

Semmi újat nem mondhatok a témában.
Talán a legtömörebben a Bibliában a Zsidókhoz írt levélben olvasnuk a hitről, mint a remélt dolgokban való bizlaom és nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

 Nagyon tetszett egy megfogalmazás, amit a napokban olvastam arról, hogy mit jelent hinni: 

A szó legáltalánosabb értelmében hinni annyi, mint szabadon igaznak elfogadni egy hiteles személy kijelentéseit a belé vetett bizlom alapján. (dr. Matus István)

Így a hit személyek közötti viszonyról is szól.

Év végére

Jó kicsit megállni, elgondolkozni, számot vetni, számot adni.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
TEGNAP

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

És a Mai Igéből (Bob Gass):

Okos évkezdet
„…az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.” (Jób 17:9)

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!

Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).

Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.

Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!

A HIT MEGÍTÉLÉSE

"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

...tö - re - dék...

...Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.

...Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.

...Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk.

...Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

részlet

a Mai Igéből:

„Igaz ösvényen vezet.” (Zsoltárok 23:3)
George Washington mondta: „Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek.” De ez az, amit tennünk kell, ha olyan jellemet akarunk fejleszteni, amely megtart minket. Nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor a) meg kell fizetni az árát; b) a helytelen dolog sokkal célszerűbb; c) senki sem fogja tudni, csak te. Ezek azok a pillanatok, amikor a jellemed erősödik. Martin Luther King mondta: „A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez?

Felhős, esős reggelre

ébredtünk. Reggelinél egy ének kapcsán jutott eszembe a "borítsunk fátylat a múltra" kifejezés. Azt hallgattam, hogy "a pusztában vezttél, megbékélést üzentél, kenyereddel tápláltál, sasszárnyakon hordoztál...." Az Ószövetségben Isten sokszor kéri népétől, hogy emlékezzennek a múltra, a jóra és a rosszra is, hogy okuljanak belőle, hogy eszükbe jusson mit tett Isten és milyenek voltak ők. A múlt rendezésére nem a "fátylat borítás" a megoldás, hanem a megbocsájtás. És Isten azt ígéri, hogy ha bocsánatot kérünk tőle bűneinkért, Ő nem emklékezik többet azokra. Ez az egy dolog van, amiről a Mindenható Isten azt mondja, hogy elfelejti, nem emlékezik többet rá.


5Móz 8,2 - Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

Zsolt 25,7 - Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!

Zsolt 143,5 - Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain

Ézs 43,25 - Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Zsid 8,12 - Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."

Jel 2,5 - Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.

Már rég nem voltam

istentiszteleten. Október utolsó vasárnapján nálunk a reformációról emlékezünk meg. Most nem tudtam ott lenni, pedig szeretem ezeket az emlékezéseket. Örülök, hogy a Reformáció utáni korban élek. Emlékszem a BB líceum könyvtárából olvastam annak idején egy érdekes könyvet Luther életéről, nagyon tetszett.
Nekem személyesen is jól jönne egy reformáció, az életem átértékelése, változás.
Ez a régi vers is eszembe jutott a héten, hát bemásolom ide:

Jelige

Kinálhatták arannyal és ezüsttel,
bíbor palásttal, hiú tömjénfüsttel,
Barát volt, egyszerű, ígénytelen...
Megállt s keményen azt felelte: "Nem"
Mert nem tehetett másképp...

Ezért lett nagy, ezért lett Isten hőse,
diadalmas véres tusák erőse.
Emlékeihez, min nem győz a pokol
új nemzedék ezért zarándokol:
Mert nem tehetett másképp.

Bár így állhatnék kőszikla keményen,
gyönyör ne vonna, ne riasztana szégyen
és lenne úr az életem felett
egy akarat, egyetlen felelet:
Én nem tehetek másképp.

Akarja Isten? Így akarja? Akkor
nem tudok másról, vágyról, akaratról
vérezzen bár lázadó szívem
nekem mennem kell. Indulok. Igen.
Én nem tehetek másképp.

Gúny, megvetés, rágalom ha hull rám,
de akkor is ha szeretet borul rám,
lepegő könny ha áztatja lábnyomom
hadd égjen ott vonagló ajkamon:
Én nem tehetek másképp.

Lutheri lélek légy urrá felettem,
homályba födve bár és megvetetten,
de bélyege díszítse homlokom
s valljam áttörve minden poklon:
Én nem tehetek másképp.

Szinte kötelező lett

számomra a déli pihenő. Másképp nem bírom a napot. S estére újra nagyon fáradtnak érzem magam. Épp csak a legszükségesebbeket végzem el. Sajnálom, hogy nem tudok kedvemre piacolni, bár Józsi mindent megvesz, amit kérek. Na meg elfáraszt az ülés is, nehéz a netezés is. A hétvégén megnéztem a Büszkeség és balítélet c. filmet, vagyis újranéztem, de már rég nem néztem filmet, és most is inkább olvasni szeretnék erről-arról sokat... de nem tudok már.
Jövő héten részt vehetek egy Lamaze szüléselőkészítő tanfolyamon. Várom és kiváncsi vagyok. Tehát addig nem szabad szülnöm. Ez azért is érdekel, mert az egyetemen is megemlítették, na meg ismerem az orvosnőt aki tartja majd... Több info itt: pregătirenaştere.

Aztán gondolkodom azon is vagy annak kapcsán, ami a vasárnapi istentiszteletből megmaradt bennem. Szabadság "ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" János ev. 8:36. Szabad vagyok-e? Ha azt teszem amit akarok szabadság-e? Szabadság: szeretetben szolgálni egymásnak. Gondolkozom azon is, merre is tartok, és hogyan élek? Meg úgy általában azon, hogy család, gyereknevelés. Megint olvastam az otthonoktatásról Romániában is, és nekem nagyon tetszik a gondolat, minden tiszteletem azoknak akik ezt gyakorolják, szerintem is jobb mint a suli, csak a szülők részéről több munkát igényel, de érdemesnek tartom. Azért Anita be van íratva, és jövő hónaptól állami iskolába fog járni.

Kell egy kis csend, gondolkodás, változtatás legalább gondolati szinten, de nem csak.

szeretem a Vasárnapot

mostanában egyre jobban.

a délelőttből kevés maradt meg bennem. De tetszett a sok régi ének. Anitának is. Az érzelmeim kiöntését Isten előtt jobb szeretem akkor tenni, amikor egyedül vagyok itthon csak Ő és én. Nem érezném jól magam, ha tapsolnom kellene, vagy kezeimet felemelni, ha nem érzem erre szabadnak magam... A magam módján szeretek örülni.

délután: az "okos istentisztelet" -ért a testünk meg kell adja az árát, másképp csak a fölöslegből adunk... Én magamról tudom, hogy elég kényelmes vagyok. Jézus is alvás helyett imádkozott...-ezt azt hiszem ma olvastam. Istentisztelet, szolgálat, Isten rendelkezésére állni.

Boldogok akik sírnak

mondta Jézus.
Nemrég a gyász folyamatáról olvastam. Veszteséget nem csak akkor érzünk, amikor egy számunkra kedves személy meghal, hanem életünk során sokszor szembesülünk kisebb-nagyobb veszteségekkel és nem mindegy mit kezdünk a veszteséggel, hogyan dolgozzuk fel - ezt a suliban mondták. Veszteség lehet egy személy elvesztése, de egy állat, egy tárgy, egy cél vagy aminek a hiányát veszteségként éljük meg, ami fontos, amihez kötődtünk.
Nemrég olvastam a gyász folyamatának fázisairól.
1. Tagadás.
2. Tiltakozás és harag.
3. Szomorúság, hiányérzet és vágyódás.
4. Félelem vagy rettegés.
5. Mentális és emocionális elfogadás.
6. Újrakötődés és megújulás.
7. Megbocsájtás.
8. Hála.
Nem mindenki és minden esetben megy végig mind a nyolc fázison, de fontos eljutni az utolsó ponthoz. Hogy képesek legyünk újra kötődni, örülni.

Miért is írtam ezt le? Mert ez jutott eszembe, amikor ma ezt olvastam a Bibliából: boldogok aki sírnak, mert ők megvígasztaltatnak. Tudom, a klasszikus értelmezés, boldogok, akik a bűneik miatt sírnak. De nemrég szembesültem azzal, hogy egy veszteséget teherként cipelek magammal és hogy ez mennyire bénító. Hogy jó elismerni a veszteséget, engedni, hogy fájjon, sírni miatta, szomorúnak lenni, félni, hogy mi lesz így, elfogadni, hogy ez van, lehet így is élni, mégis akarok örülni, nem bezárkózni a veszteség miatt, megbocsájtani és örülni mégis. Nem rég sírtam ilyen boldogítóan. S nagyon jó volt.
Olyan jó, hogy amíg élünk változhatunk. Akarok változni. Elgondoltam, milyen szeretnék lenni majd az öregség küszöbén. Hát sok mindenen kell változtassak. Eleget éltem már "csak úgy".
Hát ilyesmiken gondolkozom mostanában.

"Aki sötétségben jár,
és nem ragyog rá fény,
bízzon az Úr nevében,
és támaszkodjon Istenére!"
(Ézsaiás 50:10)

kezd összeállni a kép, a hogyan a miérttel, az hogy hogyan lehetne tovább menni, nem kell a múlt rabságában élni, lehet változtatni, jó döntéseket hozni, remélni, örülni.

A délelőtti istentiszteleten

nagyon jó tanítás volt arról, mi a gyülekezet célja. Ilyenkor sajnálom, hogy Csengétől nem tudok jegyzetelni, de ennél sokkal jobban örülök annak, hogy Csengével együtt úgy ahogy, részt vehettünk az istentiszteleten.
Tehát a Gyülekezet célja:
1. Isten imádása
2. Evangélizáció
3. Közösség
4. Tanítványság
5. Szolgálat
Még jó lenne megfogalmazva látni, hallani és újra meg újra elolvasni és gyakorlatba ültetni a TMBGy (Temesvári Magyar Baptista Gyülekezet) célkitűzését, amit egy mondatba bele kellene foglalni. No, erre várok.
Mentalitás változás szükséges. Ehhez idő kell. De remélni kell, akkor is ha én inkább feladnám. Nem tudom, sikerül-e remélni, nem jobb-e odébállni. Ha nem magamért -mert ma már sok jó tanítást lehet a neten is találni, a gyermekeimért, hisz nekik baráti kör kell, kamaszként egy jó gyüli életbevágóan fontos. Van ismerősöm, aki gyerekei miatt gyülit váltott. Magyar gyüli itt viszont csak egy van... Ezek nem valami felemelő, szívmelengető gondolatok, de megfordulnak a fejemben... Hátha lesz változás... Úgy kellene nekem! Mert azért szerintem is kell ebben a városban egy jó magyar gyüli.
Még egy gondolat: egy családnak, házasságnak is kell legyen célja. tehát nem elég csak ógy beleélni a mába...

gondolokodom

Ma délelőtt nekem nagyon jó volt a gyüliben, minden szomorúságom ellenére. Nem lettem vidámabb, nem is azért mentem el. De olyan nekem való Ígék lettek felolvasva.
Igazán sírnom kell magam miatt, mert ijesztő az, hogy a szív teljességéből szól a száj. Ez valóság. Ijesztő a felismerés, hogy mi van a szívemben. Jaj! Milyen vak vagyok, ha rólam van szó! Elcserélném a szívem. Kérek egy újat! Tisztát!
S fölvillant a metakomunikáció fontossága is.
S hogy hány Ige hiába volt nekem! Milyen kevés hozhatott gyümölcsöt.
... nem akarok így menni tovább...

Úgy érzem... kisütött a nap

Tegnap nagyon szép napom volt. Délelőtt és délután is voltam istentiszteleten és elég jól tudtam figyelni Csengével az ölemben. Igaz segített a húgom (könyvet hozott) és Gyuri (kutyát és babát hozott) lekötni Csenge figyelmét.
Délelőtti gondolatok:
- aki megvallja és elhagyja vétkét irgalmat nyer (Pb. 28:13)- és irgalmas szívűvé válik.
- a nyomorúságnak van célja és/vagy oka. Mit kell tenni ha nyomorúság ér? Imádkozni, böjtölni, s ha kell, áldozatot is hozni.
Délután:
-nézz Jézusra -Karcsi bácsi és Szivi néni 50 éves házassági évfordulója.
És sok szép ének.
Már nagyon várom a jövő vasárnapot, itt lesz Bayer György lelkipásztor. Jó tanítása van.
Az elméleti tudást gyakorlatra kell váltani.
Még sokat-sokat kell változnom, de jó, hogy van aki bízik bennem, és reméli, lesz változás.

Pillanatkép

Ilyen is van? Csenge amikor meglátta Anitát ott fent, ő is ölbe akart :)

A Csongi készítette Hozsánna kórus-felvételt hallgatom. Én a gépről, de letölthető a www.baptista.hu/temesvar Arhivum oldaláról.

Az elmúlt napokhoz képest ma nyugis nap volt. Klári hazahozta Anitát az oviból. Az egyetemen voltam, de hiába, holnap is el kell menjek. De csak keveset voltam elmenve itthonról, addig Csenge a parkban volt édesanyámmal. Csenge jól evett. Kedvére aludt napközben. Elmaradt az esti hiszti. Napközben tudtam egy kicsit blogolvasni. Míg szopizott olvastam. Szép nap volt. Este egy percre megszakadt az áramszolgáltatás, a lányoknak nem tetszett. Mikor én gyerek voltam, főként télen, szinte minden este volt áramszünet, fél óra jó esetben, de egy-két óra... hozzátartozott az életünkhöz. De nem hiányzik :)).

Az este úgy éreztem, nem fogom bírni ezt az iramot... S úgy szokott lenni, mikor érzem, nincs erőm tovább, új erőt kapok vagy enyhülnek a körülmények.

Oláh Lajosné: Erőről erőre

Zsoltár 84:8

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!

Vége, nincs tovább...

Megtántorodtam, már-már elestem,

elborított a nyomorúság.

Szóltam: saját erőmből nem telik több,

nem bírom tovább!

És akkor új erő jött.

Csendben és észrevétlen.

Nem a győztesek hódító ereje,

nem az erők világrengető serege,

csak épp annyi, amire szükségem volt,

csak épp annyi, amennyi fölemelt,

megiszamodott lábam lépésre bírta,

s nyomorúságom rengetegéből

a kivezető utat megmutatta.

Csak épp annyi.

S ha elfogy?

Akkor újra küldi Ő,

a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!

Mindig csak annyit.

És épp eleget!

Eleget ahhoz, hogy el ne essem,

és ha a szakadék szélére értem,

ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,

e szent erővel átallépjem,

s csak a túlparton roskadjak össze.

Aztán megint ad új erőt.

Naponként újra ad!

Mindennap kinyújtom kezem

a napi mannáért, és Ő ad.

"Erőről erőre jutok",

világlik már a szent titok!

Az inség földén új forás fakad,

amerre bizakodó lábam elhalad.

Tekintetem a célt kutatja már,

nem révedek erőtlen magamra,

végtelenné tárul a láthatár.

Mindig csak előre, előre,

át a völgyön a heytetőre!

Kőről, kőre, erőről erőre...

Átmenvén a siralom völgyén,

erőről erőre jutok,

míg fenn, a Sionon megállhatok.

1975.XII.

Ez a vers jutott eszembe. Sokszor lesz még úgy, hogy 'nem bírom tovább'. Jó, hogy nem vagyok egyedül.

Anitával

több időt kell töltsek. (Azt hiszem a minőségi együtt töltött idő a fő szeretetnyelve.) Ezt próbáltam ma délután míg Csenge aludt. Józsi kiterítette a ruhákat. Mi pedig a Attiláéktól kapott állatkert színezéséhez fogtunk. Ha elkészül, újra lefotózom. Egyelőre színeztünk. Nagyon jó volt együtt lenni csak úgy. Kellett ez mind a kettőnknek. Parajdon alig voltunk így együtt, hisz mindig ott volt Csenge. S mióta hazajöttünk még anyásabb, egész rám van kapva. De kell időt szakítsak 'csak úgy' együtt lenni Anitával, akkor is ha ez-az elmarad. Este is kicsit beszélgettünk. Készülünk az ovicserére.
Még egy lazább év és aztán suli.
Nekem nem volt nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, főként az anyukámmal, bár most felnőttként tudom, hogy szeretett. Néha félek, hogy elrontom a kapcsolataimat, azokat, amelyek a legértékesebbek. Ha megkezdődik a suli sok minden változni fog. Azt hiszem több odafigyeléssel kell építsem Anitával a kapcsolatomat. Nagyon különbözünk. Imádkozom bölcsességért. Csak a kegyelem...