ébredtünk. Reggelinél egy ének kapcsán jutott eszembe a "borítsunk fátylat a múltra" kifejezés. Azt hallgattam, hogy "a pusztában vezttél, megbékélést üzentél, kenyereddel tápláltál, sasszárnyakon hordoztál...." Az Ószövetségben Isten sokszor kéri népétől, hogy emlékezzennek a múltra, a jóra és a rosszra is, hogy okuljanak belőle, hogy eszükbe jusson mit tett Isten és milyenek voltak ők. A múlt rendezésére nem a "fátylat borítás" a megoldás, hanem a megbocsájtás. És Isten azt ígéri, hogy ha bocsánatot kérünk tőle bűneinkért, Ő nem emklékezik többet azokra. Ez az egy dolog van, amiről a Mindenható Isten azt mondja, hogy elfelejti, nem emlékezik többet rá.
5Móz 8,2 - Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?
Zsolt 25,7 - Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Zsolt 143,5 - Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain
Ézs 43,25 - Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.
Zsid 8,12 - Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."
Jel 2,5 - Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?