Élet "maradj otthon" idején

Az idei tavasz is csoda. Újra öröm volt látni, ahogy sorban megjelentek, kibomlottak a rügyek, a virágok, ahogy a magokból lassan előbújnak a sziklevelek, ahogy nőnek a növények. Nap nap után betölt az csodálat, ámulat és hála és boldog vagyok. A kertben sétálva elfeledkezem erről az egész megszokott világunkat felforgató járványügyi helyzetről. Viszont azt látom, hogy nagy a szárazság. Télen se volt sok csapadék. Nyomát se találtam nedvességnek a földben, amikor a palántákat ültettem. Máshol is így van? Kevesebb élelmiszer lesz, drágábban?

Néha elmegyek itthonról. Vásárolni.

Van, hogy sor nélkül bejuthatok a boltba. Maszkban és kesztyűvel, távolságot tartunk egymástól a boltban. Nem csak az ember, de egyes áruból is kevesebb van, egyes zöldségek viszont ládákban állnak, fonnyadnak (pl. saláta, retek). Gondolom, nincs elég emberük vagy akadozik az ellátás ebből-abból, illetve kevesebben vásárolnak, ritkábban térnek be az emberek a szupermarketbe és a romló árú kevésbé fogy. Élesztő sincs mindig vagy van, de csak friss és fél kilós csomagolásban. Akkor már inkább készítek itthon kovászt. (Miért gondolták, hogy ezentúl a köznép legalább fél kiló élesztőt óhajt majd vásárolni és mindneki saját pékséget nyit?)

Vannak akik otthonról tanulnak, dolgoznak.
Nem is olyan egyszerű, ha az otthon átalakul iskolává, irodává. Ugyanaz az tér nehezen lehet egyszerre mind a három, főleg egyszerre több személynek.
Itt is néha egyszerre öten lógnak a neten, hallgatnak, beszélnek. Én is igyekszem a konyhából dél körül egy kis aláfestést adni és hát beszélnem is kell már csak azért, mert nő vagyok. De elvagyunk, egyelőre nincs panasz, de a pénteki ebéd egyben a heti tanulás és munka végét is jelzi mindneki nagy örömére.

Gondolok Másokra.
-Akik otthon vannak, mert nem dolgozhatnak vagy mert már nincs munkájuk...
-Akik rendesen bejárnak dolgozni, talán még több munkájuk is van, mint eddig. Esetleg órákon át beöltözve védőruhába kell dolgozniuk. Nem könnyű. A maszk vislése órákig... nem kellemes, főleg ahogy egyre melegebb lesz kint és bent.
-Akik próbálnak megélni a megváltozott körülmények ellenére, próbálnak lehetőséget találni a túlélésre...
-Akiknek szüksége lenne el nem érhető szolgáltatásokra, s bár most éppen nem ezen múlik az életük, de később talán igen...

Ezeket átgondolva azt kell látnom, hogy nagyon jó dolgom van. Össze vagyok zárva azokkal, akiket a legjobban szeretek. Az életterünk tágasabb, mit amikor tömbházban laktunk a városban. Volt alkalmam jól kifáradni a gyomlálásban és örülni apró növényeimnek, a jövő ígéretének. Jókat lehet olvasni, előbb-utóbb jut erre is idő. Jó együtt énekelni. Sok szépet is lehet nézni, hallgatni. S lehet alkotni.

Olvasni jó!

Az elmúlt negyedévben kevesebbet olvastam, mint szoktam vagy inkább kevesebb könyvnek értem a végére. Sok megkezdtett könyv vár elolvasásra és még több, hogy belekezdjek.

Székely Júlia: Elindultam szép hazámból - Bartók Béla élete
A gyerekek zongoratanárnőjének köszönhetem, hogy ezt a nagyon szépen, sok szeretettel, tisztelettel megírt életrajzot elolvastam. Míg a gyerekekre vártam, zongoraszó mellett olvastam, aztán a lányom megtalálta a mek.oszk.hu oldalon, így már nem kellett megvárjam a következő órát, hogy tovább olvashassam, hogyan is alakult Bartók Béla élete. Bár a Bánságban élek mégis nagyon keveset tudtam Bartók Béláról és nem is érdekelt. Kamaszként biztos, hogy nem örültem volna, ha az életrajzát meg kell tanulnom. De most felnőttként nagy örömmel olvastam a könyvet, csak mert épp érdekelt. Bartókot is hallgattam mellé. Legalább az egyik gyerekünkről tudom, hogy elolvasta és nagyon érdekesnek találta. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek érdekes lesz, de lehet egy próbát megér. Mint a rendkívüli embereket, akik koruk előtt járnak, Bartókot is sokan nem értették, értékelték. Nem írja akönyv, de szerintem zseni volt. Olvassátok el!


Tavaly év vége felé fedeztem fel egy podcastet, lapozz a 99-re! Érdekesnek találtam, néha vasalás, főzés közben hallgatom. Könyvekről, írókról, kiadókról, olvasásról szól. Azóta kicsit bővült az "elovásnám" című listám. :)

Kölcsönkapta elolvasásra az egyik gyerek az Anett Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet c. könyvet. Érdekes ahogy egy történet segítségével fejezetről fejeztre bemutatja melyek azok a fontos szempontok, amelyek olvasmányossá, letehetetlenné tesznek egy könyvet. Bárki írhat egy könyvet, akár véletlenül is. Bármi lehet érdekes, ha érdekesen van megírva, de hogy hogyan lehetséges ez? Olvassátok el a könyvet, olvassatok sokat és írjatok, írjatok, írjatok. (Gyerekkönyv, nem csak gyerekeknek.)

A Harmat kiadó jelentette meg Pat Alexander: Gyermekbibliáját. Több gyermekbibliánk van, de nekem ez a kedvencem. Most a 8 évesemnek olvastam fel újra és remélem nem utoljára. Szeretem, mert nem a rajzok benne a lényeg, a szöveg nincs lebutítva se elbonyolítva. Úgy tapasztaltam, hogy a Biblia szövegét ott a hol történetek vannak a gyerekek is megértik. Ez gyermekbiblia nem épp a totyogóknak való, a kiadó 9 évtől ajálja. Szerintem ha egy gyereknek sokat olvasnak, akkor 6 éves kortól vagy korábban is érdekes lesz. Örülök, hogy nem csak polcunkon, de gyakran a kezünkben és az éjjeliszekrényünkön van ez a könyv. Nem lehet túl korán és túl sokat olvasni Isten üzenetét, amit számunkra írt. Olvastad már?

Szünet!

Végre! Úgy vártuk már a lazítás lehetőségét!

Úgy érzem, az elmúlt hetek fárasztóak voltak, annak ellenére, hogy elmaradtak a gyerekek zeneórái. A gyerekek is sokat tanultak, elfáradtak. De most már pihenünk. Élvezzük a napsütést.

Örülök a kertnek, a virágoknak. Még annak is örülök,  hogy egyesek és kettesek és hármasok annyit rugják a labdát, hogy ha sokáig így folytatják, nem lesz fű ami ezt túlélje ezen a kis talpalatnyi ház körüli földön. Jó, hogy van ki és hol rugja a labdát.

Megtapasztaltam a kamra áldását. El tudtunk itt éldegélni több, mint néhány napig...  Milyen jó, hogy még van ez-az eltéve télire, így mégse kell mindenért boltba menni. Az elmúlt években úgy tűnt kár bajlódni az eltevéssel, de most nagyon jól jött, hogy ott sorakoztak a tele üvegek a polcon.

Sikerült kovászt is készíteni, így volt zsemlénk, pizzánk, kalácsunk, kenyerünk. Ma már volt a boltban élesztő, vettem is, mert sajnos van köztünk olyan, aki nem szereti a finom kovászos kenyeret. Annak majd készítek élesztővel. Milyen jó dolgunk van!

A maszk viselése itt még nem kötelező, de kipróbáltam. Nem kényelmes. Nem lehet könnyű minden nap órákon át viselni.

A kert áldásának is örülünk. Ma ettünk először sóskalevest. A fűszernövények is éledeznek. A rozmaring virágzik. A spagettiszószt kerti fűszerekkel készítettem. Oregánót csak frisset tudtam használni, mert tavaly nem figyeltem arra, hogy szárítsak, pedig abból sokat használok. (A szárított oregano erős antioxidáns.) Szárított oregánót viszont nem találtam a boltban. Azt hiszem jobban fogok figyelni arra, hogy elég fűszernövényt szárítsak a nyáron.

A komposztládánk teljesen szétesett. Nem gondoztam az elmúlt évben. De most, ha már így itthon vagyunk és nem lehet csak úgy elszaladni egy kis virágföldért, hát rendbeszedtük. Lett jó 3 vödör föld az aljából és pár cserépnyi is. Kicsit feljavítottam a kert egyik részét, ahová bármilyen növényt teszek, nagyon gyatrán nő és alig terem. Új kedvvel hordom ki a komposztálható hulladékot, remélve, hogy még több jó földet fog "teremni".

Idén nem palántáztam, remélem a piacon kapok majd paradicsom és paprika palántát. A többi csak kedvtelés: fűszerek, petrezselyem, zöldhagyma ez-az, épp csak mutatóba. De valahogy mintha a földből kivett és tíz perc múlva a vacsorához fogyasztott zöldhagyma finomabb, mint amit a piacon szokatm venni. Valahogy úgy van ez, mint az eperrel...

Öröm és napfény legyen kint, hála és mosoly bent!