Gyönyörű

a tavasz felénk. S már-már nem is tudom, tavasz van-e vagy nyár.
Igyekszünk minél többet kint lenni a gyerekekkel. Így sokkal hamarabb eltelik egy nap.
Többek között újra olvasom "A Pál utcai fiúk"-at. Most felnőtt fejjel, hogy témában legyek az olvasónapló elkészítésekor. Más felnőttként újraolvasni az egykori kötelező háziolvasmányt. ...

Ezek a fELNŐTTEK!

Zárójelben megjegyzem, a negyedik is elindult gyalog bejárni és felfedezni a világot. Egyetlen akadály: a felnőttek és a nagyobb testvérek.

Vagyis mindenki. Lehetetlen velük szót érteni. Kimondhatatlanul önzőek. Teljesen elfelejtették mi  a kíváncsiság. A felfedezés, kalandok ismeretlen fogalmak számukra. Ha kinyitom a konyhaszekrény ajtaját kétségbe esnek, nem engedik hogy a zománcos edényeket tanulmányozzam. Könyveik titkait se akarják megosztani velem, csak képeskönyveket adnak, pedig engem már a kottás könyvek is érdekelnek és minden amire nekik csak két szavuk van, "nem szabad", épp úgy mint nekem minden állatra a "vau-vau". És azt hiszik, hogy nem látom a különbséget a kutya, a galamb, a ló között, csak azért, mert nem tudom kimondani. Ha látnátok milyen beleéléssel magyaráznak, hogy "nem kutya, hanem galamb"! Nagyon félénkek is ezek a felnőttek. Nem engedik hogy tapasztalat útján tanuljak, pedig bizonyára hallották már, hogy ez a leghatékonyabb tanulási módszer. Megszopogatnám én is a parkban talált sok cigi csikk egyikét, de nem engedik, kétségbe esnek, mindenfélét mondanak. De azért sikerült éberségüket kijátszanom. S ha füvet kóstolgatok, mi abban a rossz? S a tesóim? Azt mondják, elrontom a tornyukat, a játékukat. Ha tudnátok mennyi apró mütyürjük van! Nem engedik, hogy számba vegyem, érezzem milyen az ízük, a keménységük, az alakjuk. Mindent féltenek tőlem. Nehéz velük. Nem akarják megérteni, hogy mást akarok mint ők. Csupa korlátok között élnek. S nem azt akarják amit én!
...
Nem könnyű időszak ez. De szép. S örülünk látva, hogy fejlődik, értelmesedik kicsi lányunk. Nehéz és könnyű, nevetés és sírás, derű és bánat váltják egymást. Közben formálódunk, alakulunk, tanulunk és tanítjuk egymást.

"kisütött a Nap"

tegnap.
Végre!
Nagyon örültünk. Olyan jó volt érezni a napsugarakat! Már úgy hiányzott.

Örülünk annak is, hogy a napok hosszabbak, este későbbig van világos.

Örülök, hogy Dóra mellett lehettem, mikor felfedezte magának a friss zöld fű lágyságát, a pitypang szirmait. Kiváltság.

Közben megjegyzem, hogy Dóra étvágya rendben van, néha nagyon jól eszik, máskor kevésbé, de még mindig szopik, s már nem olyan sovány, mint amikor tüdőgyulladása volt. Örülök, hogy szoptathatok, bár ez nálunk többszöri éjszakai ébredéssel is jár és néha fáradt nappalokkal, meg kötődéssel, függőséggel, de sok örömmel és könnyebbséggel is - bármikor, bárhol friss, tiszta, tápláló, megfelelő hőmérsékletű, tápanyag összetételű babaital.
Már lépeget Dóra egyedül is néhány lépést. Nem szeret egyedül maradni, ami nem csoda. Visításban mindenkin túltesz, bár nem tudom, kitől tanulta, lehet csak úgy rájött magától, hogy egyelőre ez a leghatékonyabb fegyvere. Tisztában van a "nem" értelmével, s elszomorodik, ha határozottan határt állítunk (tiltunk). Nem volt cumizás, cumis üveg. Szépen iszik pohárból és szívó szállal. Próbál enni is kiskanállal, sikerül is (néha) célba találni a kanállal, arról pedig inkább nem írok, hogy mi van, ha nem.
Itthon igyekszünk kihasználni az időt, amíg alszik: főzök, sütünk, tanulunk, játszunk, felolvasok, néha "akitv pihenéssel" kényeztetem magam: olvasok, tanulok. Amikor Dóra is ébren van, valahogy hozzáigazodunk, váltva játszunk, vigyázunk rá, van, hogy a hordozókendőbe teszem, így biztonságban van s senkit nem zavar de velünk van, van, hogy a nagyok mellett tesz-vesz, de ilyenkor figyelni kell, hogy mit kerül a keze ügyébe, a szájába, ami nem könnyű, hisz a nagyoknak sok apró játékjuk van. Tudom, Isten vigyáz ránk, tapasztaljuk ezt minden nap.
Mind nagyon szeretjük és hálásak vagyunk Dóráért Istennek.