Csak nézem, milyen rég nem írtam...

Hétfőn fáradt voltam, kedd este elaltatott Csenge, szerdán nem volt net, este elaludtam Csengével, de éjjel már nem tudtam aludni, ezért megnéztem egy filmet az '56 forradalomról, ezért alig bírtam ki a csütörtököt nyitott szemmel, az éjjel viszonylag jól aludtam. S most Anita oviban (ma Klári hozza haza), Csenge meg épp elaludt.
Erőt vett rajtam a lustaság és egy hétig nem sötüttem kenyeret, de végre most hétfőn kipróbáltam milyen a kefires kenyér. Hát remek!
A napokban sokat voltunk kint. Kétszer elmentem Csengével Anitáért az oviba. Hamar megtalálta a játéksarkot, megszerette a legkisebb kislányt... Csengéről még annyit, hogy nagyon sokat kell neki olvasni, mesélni, kedvenc könyvei: Bibliai utikalauz gyerekeknek, Gőgös Gúnár Gedeon, Mosó Masa mosodája és Szavakba öntött világ. Ezeket újra és újra átlapozza, kéri mondjuk mi van aképen, ő is mondja. Szeret "írni", irka-firkálni a színes ceruzákkal, és kéri, rajzoljunk neki, legtöbbször babát, de cicát, kutyát és egyebeket is. És legtöbbet babákkal játszik. Van belőlük bőven, mindegyiknek tudja a nevét.
A lányoknak újra vagy helyesebben még mindig csorog az orruk, Csengének most jobban, mint az elmúlt napokban. Az éjjel, úgy reggel felé többször is megébredt.
Nagyon szeretnék már egy éjszakát rendesen és jól végigaludni, de azt hiszem még legalább másfél évet kell várjak erre, de lehet, hogy kettőt, vagy ki tudja... Nem tudok jól aludni csak a hátamon, az meg azt mondják nem jó se a babának se a mamának. Emlékszem Anitával is háton szerettem aludni, még az utolsó napokban is. Csengével viszont oldalt szerettem aludni.
Megyek főzök egy levest, mert a másodikat már megettük. Csenge általában olyan sokat eszik egy fogásból, hogy mostanában 'kétültünkben' esszük meg az ebédet, hogy mind a két fogásból egyen rendesen.
Ha nem alszom el, még jelentkezem :).

Még mindig rém fáradt vagyok,

aludnék és aludnék és aludnék.
Kicsit húzós hétvége volt egy szép péntek este után. Elrohantunk Hunyadra és vissza. Jó volt találkozni, de még egyszer nem ismételném meg, mert szinte 24 órán át egyfolytában fájt a fejem :(. Na, de elmúlt, jó itthon, bár még nincs minden kipakolva. Szerintem a lányok is nagyon élvezték a kiruccanást, találkozást, barátkozást. Kell ez néha. De egyelőre elhatároztam, hogy nem fogok sehová utazni ilyen állapotban. És nem igazán lelem örömömet abban, hogy nem férek a nadrágjaimba, pedig még korai kismama ruhákat hordani. De majd le fogok fogyni és szép csinos anyuka leszek.
Örülök a szép, napos időnek.
Valami lakásokat nézegetek a neten, szépek, csak az áruk ne lenne olyan csillagászati. De minek nekem lakást nézegetni, mikor van hol lakjam? Inkább megyek, kiterítem a ruhákat, elpakolok, megnézem az órarendem...

:) (Yahoo 360-ról)

 Találtam pár idézetet, amit még licista koromban jegyeztem le, Méliusz József "Sors és jelkép" című könyvéből. 

"Mindig is a magunk fájdalama fáj a leggyötrőbben. Csak ezen keresztül érzékeljük a többiekét." 

"Mi közünk nekünk a románokhoz?... Sorsunk egymás sorsában tükröződik. Nincs mit tenni, nincs más megoldás, számba kell vennünk egymást. A tükröket szét lehet törni, de a valóság a tükörképe nélkül is valóság marad." 

"Azért vagyok hát magyar, mert más nem lehetek, másnak nem tudom magam elképzelni. ... nincs más választásom, nincs más hazám, nincs más otthonom ebben az embertelenségben, mint ez a nyelv, amelyben, amely által értelem és eszmélet vagyok." 

"Akinek nincs szülőföldje, olyan, mint az ember, aki elvesztette árnyékát, az árnyéka nélkül nem tudja meghatározni az önmaga helyét."

harminkétéveslettemén

Hát én most

nagyon örülök! Mert este már az autónkkal jön haza Józsi. Még gondolkozom, írjak-e örömömben egy bevásárlólistát vagy mégse? És megyek megsütöm a sütit. Nem szülinapi torta lesz, nem nagyon szoktam én ilyet, de fimon lesz. A lányok mamájukkal a parkban vannak, hintázni akartak. Örülök a jó időnek, napsütésnek. És várom a holnap estét. Ha valaki meg akar lepni, akkor vehet egy kis csomag kék vagy zöld penészes fííínom sajtot nekem. Puszi jár érte.
Na, mentem.

Az autónk

a szervízben van. Gyártási hibát javítanak ki. Nem sokat autózom, de azért az zavar, hogy nem mondták meg, meddig tart a javítás. Mert holnap péntek, aztán meg hétvége. És a jót hamar meg lehet szokni, ha nem lesz autó holnap estig, hát érezni fogom a hiányát. Milyen szép lett volna, ha míg megjavítják, adtak volna egy autót amit használjunk, vagy fizettek volna egy kölcsönzést... Na, de Romániában élek, örüljek, hogy megjavítják...

Rém álmos vagyok,

pedig az éjjel aludtam nyolc órát. Anita itthon van, mert csúnyán köhög, most épp játszik Csengével, aki nem akar akkor aludni, amikor én el tudnék aludni lábon állva is.
Bepakolok a mosógépbe és kitalálok valami másodikfogást a bableves mellé, valamit, amit nagyon hamar el lehet készíteni.

Vakáció!

Bár nem terveztem el előre, úgy alakult hogy egy hétig nem írtam ide semmit. És túléltem :). Jó volt ez a kis szünet. Úgy látszik akkor vesz erőt rajtam a blogírási kényszer, ha sok a dolgom.
Jó volt egy kicsit lazítani. Pénteken lett volna az utolsó vizsgám, amire nem mentem el, mert fizetni kellett érte, mivel ez első éves anyag volt a mostani évfolyamomnak, és nem tudtam rendesen felkészülni, a pénzt meg kár lett volna csak úgy kidobni az ablakon. Így hát lazítottam. Néztem pár filmet. Olvastam. Aludtam. És nem is szeretek arra gondolni, hogy mi vár rám. A licensz dolgozat megírása, leadása, és vagy tíz vizsga a következő szesszióban. Nem is tudom, hogy a végére érek-e. Lassan próbálom összeszedni magam. Ezen a héten a suliban is vakáció van, aztán kezdődik a neheze.
A lányok meggyógyultak és újra megfáztak. Ezért Csenge is már két éjszakája nem alszik jól. A jól azt jelenti, hogy nem ébrd fel éjszaka, amit én nagyon élvezek. De a múlt éjjel szinte félóránként felébredt. Most tán újra jobban van. Anita meg köhög. De hát nálunk ez így szokás.
Még a szesszióban megnéztem az Észak és Dél filmet, a BBC féle változatot, és talán a másikat is. És most a napokban a Büszkeség és balítéletet, a BBC és a másik változatot is, hát a BBC változat tetszett jobban, könyvhű. Még megnéztem az Értelem és érzelem és a Tartozkodó érzelem c. filmet, mind Jane Austin könyvei alapján készültek. Ezek olyan szép kis nyugis, lányoknak való filmek. Még el akarok olvasni vagy két könyvet, és aztán tanulni és tanulni és aludni :)
És biztos fogok blogot írni is.

Szerintem

egyre jobban sikerülnek a kenyerek amiket itthon a lerben sütök. Mama elmondta, hogyan tesz félre kovászt egyik sütéstől a másikig, tegnap sütöttem én is először úgy, hogy a múlkorról félretett kovászt is használtam. És teszek 1 kg liszthez egy kiskanál almaecetet. Ezt is mama mondta, hogy ők régen is így tettek, hogy miért nem tudja. Minden esetre, szerintem egyre jobb a kenyér, igaz a haja kicsit vastgabb mint az üzleti kenyéré, de a fogunknak is kell dolgozni. És legutóbb tettem a lerbe egy tányérba vízet, azt hiszem ez is jó volt. A liszt minőségét viszont nem tudom kipróbálni, mama szerint a rongyos palacsinta csak nagyon jó lisztből sikrül finomra. Egyszer talán kipróbálom én is.
Még van egy vizsgám.

Ma vagyis hát már tegnap

megvolt az utolsó előtti vizsgám. Nem remekeltem, de remélem átmegyek. Nem a legjobb formában érzem magam esténként (mikor tanulnom kellene), de azért sokkal jobban mint két évvel ezelőtt.
És ma végre megtudtam, láttam, hogy csak egy trónörököst kaptunk, amit nem is bánok, mert hát szépek az ikrek, de nem könnyű őket túlélni. És minden rendben odabent.

Üzenet Naplopónak

Blogot akarunk!
Blogot akarunk!
Blogot akarunk!

Mit ettünk az este?

Pírított házi kenyeret, finom házi disznózsírral és fokhagymával. A lányok persze fokhagyma nélkül, bár a végén Csenge a fokhagymás kenyérből is evett egy keveset. És milyen finom volt! Zsírt az én kedves szomszédnőm adott. Hát kényeztetnek engem.
Arról meg nem is írtam, hogy vasárnap meg Anita kapott mézessütit Ibitől, hát, az is milyen finom volt! Próbáltam már én is sütni mézes lapokat, de nekem nem lett olyan finom. Pedig Anita nagyon szereti. Na de kedvet kaptam kakós lapokat sütni, ma küld nekem mama is zsírt, aztán kezdődhet a sütés.
Most kenyér sül a lerbe.

Tehát,

letettem arról az álmomról, hogy ezen a tavaszon, vagy legkésőbb nyárára ismét csinos legyek. De jővő nyárára igenis csinos akarok lenni. És a kávéiszogatást is azért hagytam abba, mert kaptunk egy senkiseláttamég kis szekrényest (remélem egyszerre csak egyet). Ez nagyon komoly dolog. És nagyon örülünk neki. Egyelőre főleg az én életem változott meg, de nem bánom. És azt sem, hogy nem lesz nagyon könnyű (kérlek, ilyeneket ne írjatok, modjatok!!!), már alig várom, hogy lássam, de az még odébb van, ami nem is baj. Akkor legalább Csenge nem akar majd minden "babát" a parkból, utcáról hazahozni, legalábbis remélem. Anita szerint viszont még így se lesz elég testvére. Tudják-e a mai gyerekek mi az elég?
Hát leírtam, mert már nem nagyon fér belém az öröm, kivéve amikor nem vagyok a legjobb formában, de ez ezzel jár, és hamar elmúlik. Meg már találgatjátok is. Így meg legalább tudjátok miért, kiért imádkozzatok, ha ránk gondoltok. Majd meglátom én is milyen az, ha egyik kicsi másik pici, de már kaptam biztatást, hogy túlélhető. Én is így gondoltam.
:)

Csenge képes engem a kétségbeesésbe kergetni

Alig álltunk fel a reggelitől, odaállt a hűtő elé s el nem mozdult onnan míg ki nem nyitottam neki, s ez nem csak ma történt. S amikor kinyitottam az ajtót úgy nézelődött mint aki nem kapott reggelit. De most nem volt danonino, mert reggelire megette az utolsót, tej s egy kis maradék leves volt, na azt kapott. Hogy tíz perc múlva megint a konyhában bóklásszon. Hát látott még ilyet a világ?! És ha megkérdem, kell-e valami, modjuk banán, olyan határozottan rávágja a nemet, hogy csak na. Most pufarint tömköd magába.
Azt sem értem miért kell Anitát utánoznia, valahányszor csorog az orra Anitának. Ez sehogy se fér a fejembe. Mi jó van orrszívózásban?

Le kell írjam azt amivel az elmúlt napokban lemaradtam...

...úgyanis a következő vizsgára is tanulnom kell. Ezért jut annyi minden eszembe.

De valamit még mindenképp le kell írjak.
Sokszor úgy éreztem a vasárnap a hét legfárasztóbb napja. Mostanában ez nem tudom hogyan, de változott. Most vasárnap pl. úgy éreztem, a vasárnap a hét csúcspontja, a hét legszebb napja. Az is jó volt, hogy Csenge a délutáni prédikáció nagy részét Adina ölében halgatta, olvasta végig, én így nyugodtan figyelhettem.
Január témája Isten imádása.
Február: közösség.
Várom már a következő vasárnapi két prédikációt. És azt hogy alakuljon itt is az amit háziközösségnak neveznek. Mert nagyon jó tartozni valahová, konkrét dolgokért imádkozni és tapasztalni, hogy Isten meghallgat, válaszol. Hogy valakik megkérdik "hogy vagy", anélkül, hogy közben arra gondolnának, bárcsak azt mondanám "jól", hogy minnél előbb odébb álljanak. Szóval kezdek reménykedni, már nem olyan sötétnek látni mindent. Azt hiszem a legjobb ami velünk történhetett, az, hogy B. Gy. havonta kétszer ellátogat T.-ra szolgálni. Ez igazán áldás, olyas valami, amit nem érdemlünk meg. De másképp nagyon nehéz lenne. S talán még mindig a megfutamodás gondolata foglalkoztatna, még ha tudnám, hogy nem a legjobb választás.
Jó lenne ha az álmok tettre sarkallnának, nem pedig csalódással behúzódni a csigaházba.
Á, és megkaptam a névnapi ajándékomat, persze könyvek formájában. De nem bánom.

Ma reggel

olyan jót beszélgettem az én kedves Nagy mamámmal! Nagy ajándék Ő nekem. Mindig kész meghallgatni és megérteni. Hétfőn arra gondoltam, milyen jó lenne rongyos palacsintát enni. S hát, most azt mondta csütörtökön süt majd és küld nekem is. Hát nem csodás!? És megbeszéltük a kenyérsütést is, és elmondta, hogyan készítsek kovászt és tartsam egyik sütéstől a másikig, mert ettől lesz jó kenyér íze a kenyérnek. Drága kincs az ilyen nagymama. És úgy tud örülni nekem és annak ami nekem öröm, és tud bátorítani, hogy már nem is számít mit mondanak mások. Hogy jelenthet egy idős, beteg, törékeny asszony ennyi erőt? Ő nagyon tud szeretni engem az én "szeretetnyelvemen", vagyis úgy, hogy azt tényleg szeretetnek érezzem. Nem a teljesítményem volt neki a fontos, hanem én magam. Annyira, de annyira hálás vagyok érte.
Olyan megértő szeretettel fogadta a (szerintem nagyon) jó hírt is, hogy szinte már nem is fér belém. Közvetlen családomon kívül (J. és A., Cs. még nem igazán érti) neki volt a legjobb elmondani. És még azt szeretem nagyon Mamában, hogy imádkozik értem, néha el is mondok neki konkrét dolgokat, amik bántanak vagy csak úgy az épp aktuális problémát. Csak azt sajnálom, hogy olyan ritkán találkozunk. S hogy miért kell neki megöregedni külsőleg?
Milyen érdekes lehet neki végiggondolni gyermekeit, unokáit... imádkozni értünk, szeretni nagyon, mindenek ellenére. És szeretem az elfedező szeretetét. Ő nem egy hírszolgáltató központ. Ezért is bízom benne, mert ahogy nem tergeti ki előttem más rokonok dolgait, tudhatom az enyémekről is hallgatni fog. Hát ilyeneken gondolkoztam ma. Csak azt nem tudom, hogyan hasonlíthatnék jobban rá?

Egyre jobban tetszik

nekem a kenyér amit itthon sütök, a lerben. Maradtam a fele fehér liszt, fele teljes kiőrlésű liszt aránynál. Ma a palacsintába is tettem teljeskiőrlésű lisztet, és finom lett, más mintha csak fehér lisztből készült volna, de finom, igaz kicsivel több cukrot tettem bele. Levesbe, sószba pedig csak teljes kiörlésű isztet teszek. Egészségesebb s az íze nem rossz, szerintem észre se veszik az enyéim a változást.

A téli vakációban ezt olvastam:

George Kohlrieser: TÚSZOK A TÁRGYALÓASZTALNÁL Konfliktuskezelés mesterfokon, Háttér Kiadó, 2007

Egy tanárnőnk ajánlotta a könyvet. Örülök, hogy elolvastam. Nekem nagyon tetszett.

Annyi mindent szerettem volna írni, hogy mind halasztottam az írást, aztán most nehéz már sokat írni. Egyik rendhagyó könyv számomra, mert segített továbblépni egy olyan helyzetből, amiben régóta "túszként" éreztem magam. Itt találtam magyarul leírva a gyász folyamatát. Fő téma a konfliktuskezelés, de van benne szó az érzelmekről, dialógus, tárgyalás. Szeretnék ezt azt újra olvasni, átgondolni. Néha magamra ismertem. Pl. hogyan is működik az, hogy ha nem vagyok megelégedve valamivel, akkor legszívesebben "elköltöznék", mintha ez lenne a probléma megoldása. Akkor amikor a könyvet olvastam, többször gondoltam, hogy lehet ha egy gyülekezet nem úgy működik, ahogy szeretném, nem kapom meg azt amire nekem szükségem van, akkor a legjobb odébbállni. Most már másképp látom. Igaz az utóbbi időben, mióta B.Gy. látogat bennünket, úgy látom lassan, nagyon lassan változik valami, legalább bennem. Sokat számít nekem, hogy van jó tanítás, egy cél. Na, de írok egy idézetet a könyvből: " Legyen szó családról, klubról vagy vállalatról, ha a csoport tagjai kötődnek egymáshoz és a közös célokhoz, annak eredménye a jó közérzet, az energia magas szintje, és a közösen végzett tevékenység öröme." ... " Túsz állapotban az emberek úgy hiszik, nincs más választásuk, csak az, hogy a külső szituáción változtassanak. Ott kell hagyniuk állásukat, új helyre kell költözniük, vagy ki kell lépniük a kollektívából. ... A kötelékteremtés ennek ellentétét feltételezi, azt követeli meg, hogy döntően arra öszpontosítsunk amire a másik személynek szüksége van, amellett, hogy tudjuk, mi magunk mit akarunk - vagyis megengedi, hogy mások hassanak ránk és megfordítva: hogy belőlük reakciót váltsunk ki."

Ha nem tanultam volna a suliban az önbeteljesítő jóslatról, kicsit kikadtam volna, hogy az meg mi? Van olyan amivel nem értek egyet teljesen, de úgy összeségében, nekem jó volt ez a könyv, még bele fogok lapozni.

vakáció!

Szeretem ha Anitának vakációja van, mert akkor Csenge nem lóg rajtam egész nap, néha tíz percnél tovább is elvannak nélkülem, nyugodtan mosogathatok, főzhetek, stb. Most Anita rajzol Csengének. Ma vettem észre, hogy Csengének kibújt a tizenegyedik foga. Jól lehet vele beszélgetni is, válaszolgat, csodálom, hogy mennyi mindent mond már. A szopáshoz viszont ragaszkodik. Tejet csak nagyon keveset iszik, nem szereti. Joghurtot se eszik, csak danoninót, abból hármat is egy nap, de olyan is van, hogy egyet sem.
Úgy hallom a lányok megunták egyedül. Megyek.

Szeretném

ha az emberek úgy látatlanba is tudnának szeretni. De úgy érzem nem tudnak. Ez olyan bántó tud lenni... De csak addig míg rá nem jövök, hogy sokszor látva se tudok szeretni, látatlanba pedig egyáltalán.