Október

Tegnap éreztem úgy, hogy ez már az ősznek az az arca, amit nem szeretek annyira. Köd, nedvesség, hűvös. Az óraátállítás miatti korai sötétedés előhozta belőlem  a "mikor lesz már tavasz?" kérdést. Viszont továbbra is ámulattal töltenek el az őszi színek. Nem tudok betelni velük. Sétáinkról leveleket hozok haza. Képekben és emlékeimben próbálom megőrizni a napsütéses napok színét, melegét. Hogy lehet az elmúlás ilyen gyönyörű? 

Az idei tovatűnő október tele volt örömmel és fáradsággal. Volt sok napsütés. Volt utazás, találkozás. Volt szülinap és évforduló. Szépség és hála.

A húgom is hosszú szünet után visszatért a blogvilágba gondolatébresztő írásokkal és egyik kedves hobbijával, képeslapkészítéssel. Az elmúlt években sok szép, érdekes, személyreszabott saját készítésű képeslappal lepett meg bennünket. Megmutatok nektek néhányat, ami most gyorsan előkerült. Szerintem sok szépség van még a tarsolyában.

Az ősz margójára

A szeptemberi esők után az októberi meleg újra rávette a rózsákat a virágzásra. Csodás illatuk a nyár emlékét idézi.

Szirmaikat összegyűjtöttem megszárítani. Teának szedtem még körömvirágot, mentát, citromfüvet. 

Nemrég ajándékba kaptam egy csodás ízű és egyedi finom illatú teakeveréket. Az ajándékozó maga gyűjtötte, szárította a növényeket. Én magam is a kertemben szedett fűvekből főztem neki mentás-citromfűves teát, családi kedvencünket. Ő amint megkóstolta, máris mondta, hogy ez nem bolti  tea. Érdekes ez a különbség a saját gyűjtésű teafüvek javára.

Jövőre szeretném én is elkészíteni a saját keverékemet. Mivel az arányokat nem is kérdeztem kedves vendégemől, tudom, hogy nem lesz pont olyan, mint amit tőle kaptam, de biztos finom lesz. Szóval a hozzávalók: hársfavirág, bodzavirág, akácvirág, menta, ciromfű, kakukkfű, zsálya s néhány cipkebogyó. A virágoktól olyan finom, hogy nem is kell bele cukor vagy édesítő. Össze lehet rakni ezt a keveréket a nálunk "Plafar" néven futó üzletláncból vett teafüvekből is, csak gondolom nem lesz olyan illatos, aromás. Ha elfogy az eredeti, talán ki fogom próbálni. Őszi reggeleken és téli estéken egy jó tea több mint meleg, íz és illat.

103-2

 Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét olvasni. Minden nap (legalább) egy zsoltár: segít imádkozni és megküzdeni az élet gondjaival.

A napokban, amikor betelt a naplóm, épp a 103. zsoltár következett. "Áldjad, én lelkem, az ÚRat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!" (2.v.) -olvastam a régi zsoltár szavait. De sok jótéteményt észre se vettem és mennyit elfelejtettem! Hogyan lehetne számon tartani a számtalan áldást, ha nem jegyezzük fel? Lám, a hálanapló ötlete nagyon régi. S az új naplómhoz most találtam meg a mottót (mit nem is kerestem). 

Hét évvel ezelőtt került kezembe a könyv - Ezernyi ajándék- melynek nyomán elkezdtem számba venni az apró, mindennapi szépségeket, örömöket. Egy kis jegyzetfüzetbe kezdtem el számlálni, gondoltam ezerig. De aztán nem akartam megállni, a utolsó sorig soroltam. S közben kinyílt a szemem és a szívem. Miután a kis füzetem betelt, már nem szántam erre külön füzetet, ide-oda írtam és lassan csak hébe-hóba a napi, heti örömöket.  Annyi szépséggel gazdagodtam az elmúlt évek alatt! Most újra fel akarom frissíteni a régi szokást. A rendszeres, tudatos számbavételét a kegyelemnek. Meglátni és nevén nevezni a csodákat, melyeket nekem készített Isten. Ann Voskamp könyvét is újraolvasom. Nem gondtalan, fájdalom mentes életből lett ez a könyv,  talán épp ezért van súlya és ereje a leírtaknak.  Ezért a könyvért is nagyon hálás vagyok.

Októberi derű

 Az előző poszt címe szinte kéri ezt az új címet. S milyen jó, hogy épp most van a vénasszonyok nyara! Reggel igazi őszi hideg. Aztán napsütés, meleg, csodás színek és ízek.

A nyár úgy szállt el felettünk, hogy vagy utaztunk vagy valaki beteg volt a családból. Reméltem, hogy az ősz majd kicsit nyugodtabb lesz. De eddig nem lett. Annyi tennivaló, program, mit nem terveztem, nem kerestem, elrendeznivaló van, hogy sokszor már csak lendületből megyünk, tesszük amit kell. Szólnak a gyerekek, hogy lassítani kellene, beszól az Élet, hogy ennek így nem lesz jó vége, változtatni kell. Csak egy kis csendet szeretnék, időt magamnak és kedveseimnek. Egymás szemébe nézni, beszélgetni, sétálni, csak lenni.

S hát kaptam egy röpke kis szünetet, egy nyugodt, csodás hétvégét, hogy  erőt gyűjtsek a következő napok, hetek rohanásához. Mint kincseket gyűjtöm szívembe a csendes, kedves csodákat. Isten gondviselő szeretetének jeleit. 

Hálás vagyok a sok szépségért, a békéért, családomért. Annyi szép és érdekes dolgot tanulhatok! Örülhetek a mai napnak s hogy a hírek ellenére a holnap félelmét nem kell ma magamra vennem. Aki eddig gondomat viselte, erőt fog adni, bártmit hozzon is az holnap.

Nemcsak kedvenc kávézónkat találtuk meg, de eljutottunk egy magyar könyvesboltba is. Ez felér egy ünneppel. Itt a hideg, esős napokra lélekmelengető könyveket is találtunk. Hát nem szép az élet?