Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét olvasni. Minden nap (legalább) egy zsoltár: segít imádkozni és megküzdeni az élet gondjaival.
A napokban, amikor betelt a naplóm, épp a 103. zsoltár következett. "Áldjad, én lelkem, az ÚRat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!" (2.v.) -olvastam a régi zsoltár szavait. De sok jótéteményt észre se vettem és mennyit elfelejtettem! Hogyan lehetne számon tartani a számtalan áldást, ha nem jegyezzük fel? Lám, a hálanapló ötlete nagyon régi. S az új naplómhoz most találtam meg a mottót (mit nem is kerestem).
Hét évvel ezelőtt került kezembe a könyv - Ezernyi ajándék- melynek nyomán elkezdtem számba venni az apró, mindennapi szépségeket, örömöket. Egy kis jegyzetfüzetbe kezdtem el számlálni, gondoltam ezerig. De aztán nem akartam megállni, a utolsó sorig soroltam. S közben kinyílt a szemem és a szívem. Miután a kis füzetem betelt, már nem szántam erre külön füzetet, ide-oda írtam és lassan csak hébe-hóba a napi, heti örömöket. Annyi szépséggel gazdagodtam az elmúlt évek alatt! Most újra fel akarom frissíteni a régi szokást. A rendszeres, tudatos számbavételét a kegyelemnek. Meglátni és nevén nevezni a csodákat, melyeket nekem készített Isten. Ann Voskamp könyvét is újraolvasom. Nem gondtalan, fájdalom mentes életből lett ez a könyv, talán épp ezért van súlya és ereje a leírtaknak. Ezért a könyvért is nagyon hálás vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?