A tavasz

 mint mindig, most is gyönyörű. Virágzik a a bangita, a magnólia, az aranyeső. Nyílik az ibolya, a jácint, a nárciszok. Virágillat a levegőben. Itt-ott ébredezik az eper. Nő a sóska, a spenót. A csalánt is levághatom, teának szoktam szárítani. Hamarosan ehetjük a zöldhagymát a kertből. A citromfű, menta, oregánó, zsálya, rozmaring, kakukkfű mind jól vannak, átteleltek. Már nincs bennem a kezdők nagy lelkesedése a néhány négyzetméteres kiskertem iránt. De megpróbálom rendben tartani. Most ott tartok, hogy számba veszem, mi maradt a tél után. A gyom nagyon gyorsan nő, akkor is, ha száraz a föld. Locsolnom is kell. Elkezdtem a gyomlálást. A vadszedertől nem sikerült megszabadulni, mindig előbújik valahol a kerítés mellett, gyorsan nő, kúszik, újra gyökeret ereszt és szúr. Nagyon nem szeretem. Viszont örülök a virágoknak, s hogy néhány szálat behozhatok az ebédlőasztalra a vázába. Míg elgyönyörködöm a kiskert szépségeiben, elfeledkezem a tágabb világunkban levő káoszról. Az ég kékjén ragyog a nap, a kerítés túloldalán építkeznek, itt a lábam előtt ibolya, kiskapa, egy kupac kihúzott gyom, a kezem sáros, a szívem pedig tele örömmel és reménnyel.

Tegnap hallgattam egy beszélgetést egy hölggyel, aki túlélte a több mint 10 évvel ezelőtti tüzet a Colectiv klubban. Ujjpercei egy részét elvesztette, arcán is látszik még egy kicsit, hogy történt vele valami. Elmondása szerint máshogy néz ki, mint az égési sérülése előtt. De él, a szörnyű veszteség, fájdalmak után megtanult újra örülni. Azt mondta, hogy nem is tudjuk, milyen boldogok vagyunk. A veszteségek ébresztenek rá sokszor arra, hogy milyen jó nekünk. Ezért örüljünk a mának, a kisebb-nagyobb kellemetlenségek ellenére is.

Tavaszi kertről

Minden tavasszal új lelkesedéssel fogok hozzá a kert alakításához. Bár csak zsebkendőnyi terület felett rendelkezem, újra és újra próbálkozok. Már nincsennek nagy álmaim. Nem könnyű a gyomok ellen harcolni. A termésért meg kell dolgozni, kitartóan locsolni, ápolni a növényeket. Ebbe gyakran belefáradok. De minden tavasz az új remények, új kezdetek ideje.

Nagyon szeretem nézni, ahogy nőnek a palánták, ahogy a tavalyi munkának idén beérik a gyümölcse. Tavalyi munka eredménye a zöldhagyma, a friss fokhagyma. A sóska egy része kipusztult a tavalyi  szárazságban, de valami szélfútta magok életre keltek a kert árnyékosabb részeiben. Megvigasztalódtam és ott hagytam őket, azon a helyen amelyet maguknak választottak. Így teszek évek óta a citromfúvel, amit Ildikótól kaptam majdnem tíz éve. Eleinte ide-oda ültetgettem, majdnem kipusztult. Pár éve ott hagyom ahová a szél fújja a magját és kikel. Nagyon finom teát lehet belőle készíteni. Tavaly alig tettem el teafűvet. Így most tavasszal már szedtem és szárítottam mentát, citromfüvet, körömvirágot, damaszkuszi rózsát teának. Az oregánó fékezhetetlenül elterjedt a kertben, ajándékoztam, kidobtam, még nem virágzik de egy részét levágtam szárítani. Gondolom az elmúlt évek gondtalanságát aratom, mikor hagytam elszáradni a szárán s a szél elhordta a magot. Sose leszek én kertész. Sokszor csak túlélünk. Néha nem. Mint a málna egy része, ami a tavaly gyengén nőtt, itt-ott elszáradt az szárazság miatt. Talán idén jobban fogok vigyázni rájuk. Az új hajtások, amik jövőre teremnek majd, szépen nőnek, locsoltam is őket lelkesen. Idén elhatároztam, hogy megelégszem kevéssel és nem zsúfolom be a kertet. Azt hiszem mégis egy hónap múva minden összenő. De még veszek pár paprikát, mert 3-4 palánta teteje mintha elszáradt volna. Valaki azt mondta, nemrég savas eső esett, látszik a fákon is. A napokban volt egy kis jeges eső is. 

Idénre szaporodott el a gyöngyvirág annyira, hogy egy kis csokorra valót szedhettem.

Most érik az eper. Volt eperágyásom. Nagy reményekkel vártam a finom epreket. Nem három, de öt év után átültettem őket. Vettem egész évben termő epreket. Volt ami kipusztult.  S az ígéret ellenére csak kis eprek termettek. Most már feladtam. Ami a széleken megmaradt, azt esszük. Nem sok, nem nagy. Apró, de finom. Itt-ott egy-egy nagyobb fajta. Ezek csak úgy teremnek. Lehet, ha külön trágyáznám, gondoznám, jobb lenne a termés. Talán majd jövőre próbálkozom. Addig örülök annak ami van.

A kert emlékeztet az édenkerti átokra, mert a gyom jobban nő, mint amit termesszteni akarok. Emlékeztet arra is, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok, kései fagy, egy jégeső, a szárazság s egyebek sok kárt tehetnek, elpusztíthatják a termést. A kártevőket nem is említem. Minden termés áldás és kegyelem. Isten hűségére emlékeztet és gondviselésére. Milyen lesz, ha a ítélet átalakulásai után eljön ide a földre Isten országa és Jézus lesz a király? Nem csak az oroszlán és a bárány fog együtt legelni, a kertek is biztos sokkal szebbek lesznek és bővebben fognak teremni. Nem pusztít fagy és jégeső.

Annyi szépség vesz körül! Múlt hónapban a tulipánokban, előtte a nárciszokban gyönyörködtünk. S elhatároztam ősszel újabb virághagymákat veszek és dugok a kerítés mellé, a szőlő alá. 

Tavasz

Nem tudok betelni a kikeleti bangita illatával. Virágba borult a kajszifa. Szép, de kissé korai, mert még leviheti egy fagy a virágokat és akkor megint nem ehetünk napsugárízű kajszit. Sokkal zamatosabb a piacinál. A kerítés tövében mindenfele kék és fehér ibolyák illatoznak. Nyílik a nárcisz, a jácszint. Bújik a tulipán. Apró finom sóskalevelek nőnek a fügefa alatt Az évelő spenót levele is finom. A barna kerítés előtt szinte ragyognak az aranyeső sárga virágai. Felér egy terápiával kimenni a kertbe. Most már tényleg az utolsó pár zoknit kötöm. Ideje a kerttel is törődni. 

Jó lenne a könyvekhez is visszartérni. Sok olvasnivalóm van.

Itt még nem említettem a tavalyi év egyik nagy olvasmányát. Évek óta néztem a polcon a könyvet, de olyan vastag és elég apró betűs is volt, hogy mindig elhalasztottam. Nyár elején kezdtem el olvasni, majd egy hosszabb szünet után késő ősszel fejeztem be.

Eric Metaxas: 'Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém.' Vastagsága ellenére olvasmányos.  Nem csak életrajz, de korrajz is, bemutatja a második vilgháború előtti és alatti németországi viszonyokat és nem csak.  Mindezt akkor olvastam, amikor október 7. után szerte a világon újra hihetetlen erőre kapott a zsidók elleni gyűlölet. Erről szóltak a hírek, erről szólt a könyv, amit olvastam. Fura érzés volt. Sosem értettem, hogyan lehetett egy értelmes emberekből álló országot így belevinni a gyűlöletbe. A könyvet olvasva értettem meg, milyen nyomás nehezedett az egyházra, milyen nehéz idők voltak azok. Milyen nehéz volt emberségesnek maradni. Nem akarom említeni a borzalmakat, amikről olvastam. Példamutató az az elszántság, amivel Bonhoeffer szolgált, ahogy kitartott meggyőződése melett, hogy nem választotta a könnyebbik utat.   Már miután elolvastam a könyvet, egy a Bonhoeffer életét, teológiáját kritizáló cikkre akadtam. Azt hiszem mindenkit lehet kritizálni, hisz itt még nem értük el a tökéletességet. Mégis jó alázattal, megértéssel nézni, olvasni azoknak az életrajzát, akik nehéz időkben vállalták a kitartást, a szenvedést azért, amit hittek. Azt hiszem nem szabad kiragadni a szavakat a körülményekből melyben íródtak. Annyira emberi, ahogy elénk tárja az író Bonhoeffer harcait. Olvashatunk részleteket leveleiből. Nehéz időkben nehéz döntéseket kellett hoznia. Az életrajz kedvelőknek ajánlom ezt a könyvet. Rám pedig még vár pár Bonhoeffer könyv, hogy elolvassam őket. 

Új tavasz érkezik

Azt hittem, belefáradtam a kert gondozásába. Oda lett a tudatlanok és tapasztalatlanok lelkesedése. A gyomok minden évben gyorsabbak, mint én. A tavaszi fagy rendre csirájában fojtja el a reményt, hogy napsugár ízű, saját termésű kajszibarackot eszünk. A szárazság, ami a fúrt kút elapadásával társult elkerülhetetlenül pusztulást hozott. Karácsony előtti áskálódások feldúlták a virágoskertet, rózsa, évelők, virághagymák eltűntek. Remények vesztek el. Kidobott pénz, hiába végzett munka. Miért fáradni újra? Emlék maradt az öröm. Ami nincs, az nincs. Beletörődéssel végig lehet így olvasni a telet.

Aztán jön a március, a napsütéses virágillat az utcán és a kertben. Nem pusztult el minden. Elég két-három játcint, pár nárcisz és a többi. Lassan újra remélni kezdek és tervezni. Már nem olyan határtalanul, mint először, amikor szép könyveket  lapozgatva tanultam a növényekről, kiskert gondozásáról. Ma már sejtem, mennyi telik tőlem. Tapasztaltam, hogy milyen a talaj, a fény-árnyék arány a kerítés mellett, mennyire szárazak a nyarak itt felénk. Nem hoz termést a paprika, de a zöld hagyma roppant finom pár perccel vacsora előtt kihúzva a földből. Próbálok kiegyezni magammal és a kis kerttel. Én mennyit fektetnék bele, ő mennyit adna nekem?

Elért hozzám a tavasz. Vettem pár virágot a szépségért és egy málnát a finom termés reményében. A piacon pedig újra a növényárusokat fogom figyelni. Már nem akarok mindent. Csak azt, amit akarok. Gyakorlom a "nem"-et mondás művészetét. Kell neked ilyen fa? Nem. (De amolyan kell, kivárok.) Kell ez a növény? Nem. (De kell más, majd beszerzem.) Kell olyan növény? Nem, már volt, kipusztult. Korlátoz a hely, az idő, a tér.  Ezekkel és önmagammal megbékélve örülök annak, ami itt van nekem és örülök annak, hogy olyan szép és gazdag a világ a kerítésen túl is.

Szeretek sétálni. Lassan kiismerem magam a környéken, hogy hol milyen fák, bokrok, virágok nyílnak.  Milyen jó, hogy láthatom, örülhetek! S észrevétlen tervezni kezdek. Ősszel új tulipán és nárciszhagymákat veszek, a télen kiásottak helyett, talán egy erika bokrocskát is a régi helyére... Közben kigyomlálom az epres ágyást, megcsodálom ami épp virágzik. Legfőképpen pedig, örülök az új tavasznak, az életnek.

Május, május, virágdús

 -tanulták a verset a gyerekek.

Ma borús, esős nap van. Végre! Nagyon száraz volt már a föld. A májusi eső pedig aranyat ér.

Mivel az elmúlt télen kicsit később jött a hideg és tovább tartott, a virágok is később nyitottak. Ősszel újabb nárcisz és tulipánhagymákat dugdostam el, ezért idén többféle virágom volt, és örömömre nem egyszerre nyíltak.

Kezd nyílni a bazsarózsa.

Lassan kezdenek érni az eprek. Most kezd virágozni a naspolya.

Szeretem nézni a formálódó gyümölcsöket. A jövő ígéretét. Érdekes a várakozás, ahogy éveről évre figyelem, lesz-e virág, lesz-e termés. A kajszinon kevés virág volt. Az almán is kevesebb, mint tavaly. Egy-egy bokornál, fánál ki kell várni a 3-5 évet is, főleg, ha közben még át is ültettem.

Szeretek ilyenkor tavasszal piacra járni. Gyönyörködni a virágokban, palántákban. Ma bazsalikomot vásároltam. Nagyon megkedveltem a friss bazsalikomot. Spagattihez, makarónihoz készített szósz kihagyhatatlan, jellegzetes aromát adó fűszere, és pizzára is finom. Sikerült egy bazsalikomot nagy cserépben átteleltnem és tavasz elejéig használtam róla a leveleket. Aztán áprilisban kitettem, megfázott és elpusztult. A ma vásárolt palánták elég nagyok voltak. Levágtam a tetejüket. A nagyobb leveleket leszedtem, vágtam belőlük a mai szószba és a többit eltettem száradni. A hajtások tetejét pedig vízbe tettem, egy héten belül gyökereket növesztenek és lesz négy új bazsalikom növénykém.

Készülök kitenni a paradicsompalántákat amik itt az ablakban keltek ki. Idén fűszereken kívül csak ez lesz a kertben. A kert is már második éve egyre kisebb lesz. Nincs elég energiám főleg így tavasszal foglalkozni vele, a föld is elég gyenge. Annyi itt nem terem ezen a pár négyzetméteren, hogy ne kelljen vásárolni. Így a nagy lelkesedések, próbálkozások után lassan ejutok a lehiggadt megelégedésig. Ma is nagy szeretettel néztem végig a piacon a palántákat, örömmel ismertem fel őket. Lehet, hogy ha marad hely veszek egy zellert a friss levelekért. Elültetek két uborkamagot és ...

Élet "maradj otthon" idején

Az idei tavasz is csoda. Újra öröm volt látni, ahogy sorban megjelentek, kibomlottak a rügyek, a virágok, ahogy a magokból lassan előbújnak a sziklevelek, ahogy nőnek a növények. Nap nap után betölt az csodálat, ámulat és hála és boldog vagyok. A kertben sétálva elfeledkezem erről az egész megszokott világunkat felforgató járványügyi helyzetről. Viszont azt látom, hogy nagy a szárazság. Télen se volt sok csapadék. Nyomát se találtam nedvességnek a földben, amikor a palántákat ültettem. Máshol is így van? Kevesebb élelmiszer lesz, drágábban?

Néha elmegyek itthonról. Vásárolni.

Van, hogy sor nélkül bejuthatok a boltba. Maszkban és kesztyűvel, távolságot tartunk egymástól a boltban. Nem csak az ember, de egyes áruból is kevesebb van, egyes zöldségek viszont ládákban állnak, fonnyadnak (pl. saláta, retek). Gondolom, nincs elég emberük vagy akadozik az ellátás ebből-abból, illetve kevesebben vásárolnak, ritkábban térnek be az emberek a szupermarketbe és a romló árú kevésbé fogy. Élesztő sincs mindig vagy van, de csak friss és fél kilós csomagolásban. Akkor már inkább készítek itthon kovászt. (Miért gondolták, hogy ezentúl a köznép legalább fél kiló élesztőt óhajt majd vásárolni és mindneki saját pékséget nyit?)

Vannak akik otthonról tanulnak, dolgoznak.
Nem is olyan egyszerű, ha az otthon átalakul iskolává, irodává. Ugyanaz az tér nehezen lehet egyszerre mind a három, főleg egyszerre több személynek.
Itt is néha egyszerre öten lógnak a neten, hallgatnak, beszélnek. Én is igyekszem a konyhából dél körül egy kis aláfestést adni és hát beszélnem is kell már csak azért, mert nő vagyok. De elvagyunk, egyelőre nincs panasz, de a pénteki ebéd egyben a heti tanulás és munka végét is jelzi mindneki nagy örömére.

Gondolok Másokra.
-Akik otthon vannak, mert nem dolgozhatnak vagy mert már nincs munkájuk...
-Akik rendesen bejárnak dolgozni, talán még több munkájuk is van, mint eddig. Esetleg órákon át beöltözve védőruhába kell dolgozniuk. Nem könnyű. A maszk vislése órákig... nem kellemes, főleg ahogy egyre melegebb lesz kint és bent.
-Akik próbálnak megélni a megváltozott körülmények ellenére, próbálnak lehetőséget találni a túlélésre...
-Akiknek szüksége lenne el nem érhető szolgáltatásokra, s bár most éppen nem ezen múlik az életük, de később talán igen...

Ezeket átgondolva azt kell látnom, hogy nagyon jó dolgom van. Össze vagyok zárva azokkal, akiket a legjobban szeretek. Az életterünk tágasabb, mit amikor tömbházban laktunk a városban. Volt alkalmam jól kifáradni a gyomlálásban és örülni apró növényeimnek, a jövő ígéretének. Jókat lehet olvasni, előbb-utóbb jut erre is idő. Jó együtt énekelni. Sok szépet is lehet nézni, hallgatni. S lehet alkotni.

Szünet!

Végre! Úgy vártuk már a lazítás lehetőségét!

Úgy érzem, az elmúlt hetek fárasztóak voltak, annak ellenére, hogy elmaradtak a gyerekek zeneórái. A gyerekek is sokat tanultak, elfáradtak. De most már pihenünk. Élvezzük a napsütést.

Örülök a kertnek, a virágoknak. Még annak is örülök,  hogy egyesek és kettesek és hármasok annyit rugják a labdát, hogy ha sokáig így folytatják, nem lesz fű ami ezt túlélje ezen a kis talpalatnyi ház körüli földön. Jó, hogy van ki és hol rugja a labdát.

Megtapasztaltam a kamra áldását. El tudtunk itt éldegélni több, mint néhány napig...  Milyen jó, hogy még van ez-az eltéve télire, így mégse kell mindenért boltba menni. Az elmúlt években úgy tűnt kár bajlódni az eltevéssel, de most nagyon jól jött, hogy ott sorakoztak a tele üvegek a polcon.

Sikerült kovászt is készíteni, így volt zsemlénk, pizzánk, kalácsunk, kenyerünk. Ma már volt a boltban élesztő, vettem is, mert sajnos van köztünk olyan, aki nem szereti a finom kovászos kenyeret. Annak majd készítek élesztővel. Milyen jó dolgunk van!

A maszk viselése itt még nem kötelező, de kipróbáltam. Nem kényelmes. Nem lehet könnyű minden nap órákon át viselni.

A kert áldásának is örülünk. Ma ettünk először sóskalevest. A fűszernövények is éledeznek. A rozmaring virágzik. A spagettiszószt kerti fűszerekkel készítettem. Oregánót csak frisset tudtam használni, mert tavaly nem figyeltem arra, hogy szárítsak, pedig abból sokat használok. (A szárított oregano erős antioxidáns.) Szárított oregánót viszont nem találtam a boltban. Azt hiszem jobban fogok figyelni arra, hogy elég fűszernövényt szárítsak a nyáron.

A komposztládánk teljesen szétesett. Nem gondoztam az elmúlt évben. De most, ha már így itthon vagyunk és nem lehet csak úgy elszaladni egy kis virágföldért, hát rendbeszedtük. Lett jó 3 vödör föld az aljából és pár cserépnyi is. Kicsit feljavítottam a kert egyik részét, ahová bármilyen növényt teszek, nagyon gyatrán nő és alig terem. Új kedvvel hordom ki a komposztálható hulladékot, remélve, hogy még több jó földet fog "teremni".

Idén nem palántáztam, remélem a piacon kapok majd paradicsom és paprika palántát. A többi csak kedvtelés: fűszerek, petrezselyem, zöldhagyma ez-az, épp csak mutatóba. De valahogy mintha a földből kivett és tíz perc múlva a vacsorához fogyasztott zöldhagyma finomabb, mint amit a piacon szokatm venni. Valahogy úgy van ez, mint az eperrel...

Öröm és napfény legyen kint, hála és mosoly bent!

Tavasz

A hegyekben még síelnek. Itt nálunk egy blúzban lehet sétálni, süt a nap, és 21 fok van. Ez már tavasz. Kinyíltak a nárciszok, nyílnak a jácintok. Illatoznak az ibolyák és én szeretem a virágok ízét is. Kivirágzott az aranyvessző. S mindenütt bomlanak a rügyek. Szeretem a tavaszt.

Akkor is, ha nem értek a fákhoz, a földhöz, a metszéshez, a kerthez, ahol néha úgy tűnik, hogy a gyom az úr. Most minden kis előbújó zöldnek örülök. Van növény mely több gondoskodást ígényelt volna, mint amit én adtam neki, s elveszett. De van amelyik mindenek ellenére tőből próbál újra nekiindulni az életnek. Ezért én is új reménnyel fogok hozzá a kert gondozásához... Ásó, kapa, magvak, remények...

csak egy virág, egy macska és egy kislány

Végre idén virágzott a bazsarózsa! Már harmadik éve itt van a kertben, de elég össze van zsúfolva más növényekkel, levendula, krizantém, nárciszok. Két éve azt hittem, hogy kipusztult, de aztán tavaly újra előbújt tavasszal, s idén virágzott. :)

Mirci és a kicsi lány. Tán ő szereti legjobban ezt a fekete, nem túl barátságos macskát, neki tűr el a legtöbbet.

vasárnapi jegyzet

Meleg van, nyári meleg. A kertet locsolni kell. Már szedtem tegnapelőtt teának: körömvirágot, csalánt és citromfüvet. A menta is szedhető már. A késői tél, hó és fagy nyomot hagyott a kertben. Megártott a fügefának, a törzses ribizlinek. De ez az első tavasz, amikor százszorszépek nyíltak a fűben. És a gyerekek sokat vannak kint, főleg a kisebbek. Én is szeretek kiülni az árnyékba egy könyvvel pár oldal erejéig vagy csak úgy, nézni az eget, a madarakat, a felhőket, a gyerekeket, virágokat, növényeket.  Ez nekem a pihenés.

A mai vasárnapot azzal ünnepeltem, hogy összeírtam egy olyan ... zsoltárfélét. A zsoltárok között van olyan, amelyiknek mindegyik verse a héber ábécé egy-egy betűjével kezdődik, persze ábécésorrendben. Fordításban ezt nem sikerült visszaadni. Milyen lenne egy ilyen magyar zsoltár, nekem? Lehet-e minden betűvel egy-egy zsoltárverset találni? Próbálkoztam. Persze nem lett összefüggő egész, csak épp majdnem minden betűhöz egy mondat a Bibliából. Amolyan Istenre és imára hangoló.

Az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm.

Áldjad én lelkem az Urat és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről.

Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.

Csak Istennél csendesül el a lelkem, tőle kapok segítséget.

Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete.

Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért!

Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?

Fordítsd jóra, sorsunkat, Uram!

Gondol ránk az Úr, azért nincs még végünk.

Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, örömbe öltöztettél.

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Igaz vagy Uram és helyesek döntéseid.

Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.

Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

Megtartja az Úr mindazokat, akik őt félik. 

Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok és Ő meghallgat engem.

Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékában.

Parancsolataidat igazságban rendelted el és igen nagy hűségben.

Ragyogó arccal nézz szolgádra és taníts meg rendelkezéseidre.

Segítsen jobbod és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Te vagy Istenem - mondom az Úrnak, figyelj hát könyörgő szavamra.

Utaidat Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól tudod.

Várom az Urat, várja lelkem és bízom ígéretében.

Zengjetek hálaéneket az Úrnak!

Tavasz, napsütés, élet

Nagyon szeretem a napsütéses tavaszi napokat. Napról napra történik valami, a gyerekek is észreveszik, és szólnak, mint például ma: anya, kinyíltak a tulipánok!

Már virágzik itt-ott az eper.

Egresvirág

Feketeribizli virágzás előtt.

Cseresznyevirág.

Szilvavirág.

Ezüstfenyő

Egy másik fenyő

Számomra néha felér egy terápiával csendben végigjárni a kertet, s csak nézni, csendben csodálkozni, ahogy minden növény teszi a dolgát, a tőle telhető legjobbat nyújtja a körülményekhez képest. S ez elég. Ennél több nem kell.

Bárcsak én is így élnék ma és minden nap!