Az ősz

számomra nem csak az elmúlásról szól, hanem a reményről is.

A reggelek hidegek. Dél körül még gyakran kellemesen felmelegszik. De ha felhő kúszik a nap elé, fázósan gombolózom be. A szél is hol kellemes, hogy telet idézőn hideg. A falevelek egyre több helyen kezdenek sárga-barnán hullani. Az őszi gyümölcsök örömmet hoznak a rövidülő nappalokba. Sétáink alakalmával szinte mindig találunk diót.

A boltokban a facsemetéktől a virághagymákig minden kapható. Mert az ősz nem a vég, hanem egy új kezdet reménye, ígérete. Ezért vásároltam én is néhány virághagymát. Emlékszem az idei tavasz örömére. Ezt szeretném fokozni. Legyen majd még több szín, illat, öröm. Hová is lehetne még néhány virághagymát rejteni?

Közben arra gondolok, hogy olyan ez, mint a feltámadás. Ez az ígéretünk, reménységünk, a bizonyosságunk. De minden feltámadás előtt ott a halál, az elmúlás. Ezen az úton mindenkinek végig kell menni. Csak nem  mindegy, hogy hogyan.

Ősz

Lassan egy hónapja készülök írni ide. De nagyon nehéz bármit is írnom. Nem tudok nem gondolni az október 7-én történtekre. Azt hittem a tatárjárás kegyetlenségei régi dolgok, hozzá fogható ma már nem történhet. De ez tán annál is szörnyűbb lehetett. S hogy annyi gyűlölet lappang a felszín alatt itt erre felénk, számomra hihetetlen.

S míg mások szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat éltek át, nálunk az ősz gyönyürű volt, mint mindig. Nem emlékszem ilyen hosszan meleg őszre. Szokatlanul sokáig élvezhettük a meleget, a napsütést. De most már lassan kezd lehűlni, bent is néha bekapcsol a fűtés. A fákról hullanak a levelek. Volt a kertben alma, körte, szőlő, füge.  A fügefáról másfél hónapig eszegettük a fügét, (csak a család fele szereti), minden napra vagy kétnaponta jutott pár darab finom édes gyümölcs. A kissé savanyú, gyakran férges kerti almák miatt többször is sütöttem almás sütit. Most érik az első datolyaszilva. A naspolya még éretlen, de majd ha megcsípi a dér finom lesz. Még van szőlő is, de mivel kissé félárnyékban van, kicsit később érett, mint a napos részen levő társa, és nem is olyan édes. Lassan leszemezgetjük majd, ha nem lesz más finomság. Itt-ott pár szem málna is van még. Már bújik a zöldhagyma, amit nagyon szeretünk frissen szedve enni. Van a kerttel munka de öröm is.

Volt a családban szülinap és évforduló is. Mit is mondhatnék visszanézve az elmúlt évekre, mint azt, hogy Isten jó hozzánk? 

Utaznunk is kellett. Szép volt de fárasztó is. Három nap alatt mind a két autónk elromlott. Mégis Isten gondot viselt rólunk. Minden nap volt öröm és szépség. Nehézségeink pedig sokkal kisebbek, mint másoknak. Mostanában többször láttam azt, hogy jó, kedves, istenfélő emberekkel is szörnyű dolgok történnek. Ilyen világban élünk.

Az elmúlt hét iskolai szünet volt egyeseknek. Én nagyon örültem, nagyon jól jött egy kis pihenés, több olvasás, egyéb munka, egy kis játék. 

Ma elmehettem a kedvenc román könyvesboltomba. Rámtalált egy könyv, amelynek még csak a borítóját olvastam el. Többek között azt írja, hogy a szenvedéshez viszonyulhatunk úgy, mint kiváltsághoz, nem pedig büntetéshez. Az öröm nem csak a fájdalommentes élet velejárója. Míg megküzdök a magam apró gondjaival, eszembe jutnak kedves ismerőiseim, akik sokkal súlyosabb terheket cipelnek. És újra leírom, hogy kedvenc imádságom: Jöjjön el a Te országod! 

Olyan szép volt az ősz,

hogy nem jutott időm ide is írni. Ezernyi szépség vett körül. Jó volt ott lenni, ahol a napsütésben az apró sárga leveleket felkapta és szórta a szél, mint ünnepi konfettit. Öröm volt látni a színek kavalkádját, amit fotó nem tud visszaadni. Próbáltam pórusaimba zárni az őszi nap melegének emlékét. Lehajoltam a koppanva lábamhoz hullt dióért. Hallgattam a talpunk alatt összetört száraz levelek zenéjét. Mélyen belélegeztem a szomszédtól kapott birskörte illatát. Körülvesz és betölt az ősz. Hogy lehet az elmúlás, az elengedés ilyen gyönyörű?!

A megrövidült nappalok, a hideg szél, a köd, a szürke ég - az ősz másik arca. Ha borús az ég, alig jön be fény az északra néző ablakokon. Elővettem a gyertyákat, régit és újat. Ideje elkezdeni a készülést karácsonyra. Megsütöttem az első adag mézeskalácsot. Felét eldobozoltam. Ha minden héten elteszek egy kis dobozzal, nem lesz üres a sütis tányér az ünnep közepén. Talán lesz erőm nem elővenni az elrejtett dobozokat karácsony előtt, mint az elmúlt évek egyikén. Itt éhes szájak minden nap "úgy ennének valamit!" Ez a "valami" nem főtt étel, még csak nem is gyümölcs, csakis valami süti, ropi, édesség vagy ehhez hasonló lehet.

Mi a legjobb a karácsonyban? Őszinte választ a gyerekszáj ad: mákos kalács, süti, finom ennivaló, karácsonyfa... (Nem mintha a mai ebéd nem lett volna finom...) Lám, nem kell a Hold az égről, csak együtt körülülni a megterített asztalt nagy békességben. Most hát tervezem, hogy kipróbálok pár olyan receptet, amit jó előre el lehet készíteni. És tervezem, hogy olvasok, keresztszemezek, zoknit kötök, kicsit többet mozgok, mint "tegnap" és örülök minden nap, akkor is ha kint borús az ég és hideg a szél.

Ha lenne

 egy nagy kertem vagy inkább telkem, sok gyümölcsfát ültetnék és mindenféle ehető bogyót termő bokrot, úgy hogy kora tavasztól télig mindig teremjen valami.

Hetek óta minden nap a lehullott almákat esszük reggel, délelőtt. Férges és ütődött. De friss és zamatos. Tán még kitart egy hétig, tíz napig. Finom a boltban, a piacon vett alma is. De ez - biztos elfogult vagyok - nagyon finom. Szépségben a bolti a nyerő. De nem baj.

Hat éve lakunk már itt. A ház körül csak gaz volt. Tömbházban nőtt zöldfülöként kezdtem kertészkedni. S hogy terem valami, az nem az én érdemem. Csak csodálom minden évben, ahogy magától nő, terem, ami a földbe kerül. Milyen csoda a mag, az élet, mit Isten hozott létre!

Micsoda reménnyel ültettem a facsemetéket! A naspolya termett először, két éve. Tavaly a kajszibaracknak örültünk nagyon. Olyan finomat azóta se ettem, mert idén csak kevés virág volt a fán és azt is elvitte a fagy, csak egyetlen barack érett meg. Azt elosztottuk. A laposbarack is termett a tavaly. Idén a körtefa, az almafa és a fügefa, a laposbarck örvendeztetett meg terméssel. Tavasszal az első gyümölcsöt a mézbogyóról ettem. A málna még most is terem pár szemet. A naspolya az első fagyot várja.

Már sárgulnak a levelek.

Szeretem az őszi napsütést.

Az őszi óraátállítás is kedvenc napom. Az az egy óra plusz pihenés olyan jól esett! Gyakrabban kéne "bevenni" egy óra extra pihenést. S most itt az őszi szünet. Nagyon vártuk már. A pihenés az egyik feltétele annak, hogy immunrendszerünk jól működjön. Tehát lazítunk illetve elvégezzük azt, amire suli idején se kedvünk se enegiánk. Pl. eltenni a nyári cuccokat, felásni a kertet...

November

Javában itt az ősz.

Még nem szoktam meg az óraváltás okozta változásokat. Nem szeretem ezeket a fázós, hamar sötétedős estéket. De örülök minden napsütéses őszi napnak. Olyan jó kiállni vagy dolgozni a kertben az őszi nap melegénél!

Most láttam, milyen az első fagy a kertben, ami egyes növényeknek a véget jelenti.

Ezen az őszön is szereztem be pár új növényt. Tavasszal derül majd ki mi marad meg. Rendezgetem, átrendezem kicsit a kertet.

Növények a kertből

Jó kimenni és nézni, hogyan változnak a növények. Nőnek, szépülnek vagy éppen télre készülnek.

Talpalatnyi kertünk az emeletről:

Nem sok minden van itt. De azért van mit nézni. Főleg ha arra gondolok, hogy mikor idejöttünk csak gyom volt. Azokból is átmentettünk egy pitypangot, egy útifüvet és két varjúmákvirágot. A pitypanglevél jó teába. Az útilapu sebgyógyító. Hoztunk még az utcáról egy pásztortáskát, mert az is hasznos és egy katángkórót, teája jó a vesének.

A varjúmák virág még ősz elején:

A kertésztől kaptunk egy kis tuját. Icur picur volt. Kis cserépbe tettem. Nem tudtam, mit kezdjek vele. A kertész mondta, hogy jó lenne minél előbb kiültetni. De fogalmam se volt, ebben a kis kertben (ahol alig volt növény a füvön kívül :D) hová is tegyem. Mert úgy-e lassan meg fog nőni. Már látszott rajta, hogy nőtt. Végre nemrég eszembe jutott, hol is mutatna jól. Nem most, mert alig látszik ki a körülötte levő tyúkhúr közül, hanem majd 5-10 év múlva. Most ekkora:

Mivel csak 2-3 levélke volt, mikor kaptuk, nem tudom, hogy fog kinézni, ha megnő, hisz annyi féle fajta tuja van. Majd meglátjuk, ha megmarad.

Az anyukámtól kapott málna:

A vásárolt málnák pedig csak botok. Hogy lesz ebből valami? Majd meglátjuk.

Ez itt a bodza anyukámtól:

Ez itt a zöldhagyma. legkisebbünk ha kint van, odamegy szakít belőle s elrágcsálja. Finom.

Köszméte vagy egres:

Két tő spenót. Inkább zöldturmixba használom a leveleit. A főzelék nem kedvencünk.

Sóska. Szeretjük nyersen és levesnek. Alól kakukkfű.

Menta.

Fügefa. Remélem megmarad.

Fekete ribizli bokor, mögötte eprek.

Rózsabokor édesanyámtól. Gyökereztetés. Két helyütt még futórózsát is gyökereztetek hasonló módon. Mindennap locsolnom kell. Nem értek hozzá, de így bízták rám a veszőket.

Futórózsa, fehér. Bal sarokban ott a citromfű.

Orgona bokor vagy bokor orgona. Egyelőre csak egy bot.

Büdöske. csak egy van belőle. Mellette egy körömvirág.

Calluna vulgaris vagy csarab:

Viola.

Borostyán a kerítés mellett. 

S végül egy nevenincs kis apróság, amit a fű között találtak a gyerekek: 

Mára elég is ennyi kert. Vajon egy év múlva milyenek lesznek ezek a növények?

Eper

Tervezem már egy ideje, hogy írok. Miről? Főleg a kertről.

Szép volt eddig az ősz. Volt egy lehűlés, amikor azt hittem jön a tél, de aztán mostanában újra szép idő van. A gyerekek sokat vannak kint, kertben, utcán. Ennek nagyon örülök. Ezért is gondoltam néha azt, hogy jó lenne házba költözni.

Kaptam a szomszédtól vagy 3 tő egész évben termő epret, amiket -tanácsára- szétvégtam, így lett 9 darabom, kis gyökerekkel, rendszeresen öntöztem őket és miután az első 24 órában úgy néztek ki, mintha el akarnának hervadni, de aztán helyrejöttek. A virágokat leszakítottam -ezt is a szomszéd tanácsára, hogy a gyökerek erősödjenek. De az érőfélben levő pár epret nem szakítottam le. S tegnapra egész szép piros lett az egyik kis eper. Igazán jó volt az illata-nekem ennyi jutott belőle.

Ez az első eper ami a mi kertünkben ért be, mert hát még a szomszédnál termett. Négy gyerek nézte, várta, hogy akkor most mi legyen az eperrel. Anya majd elosztja.

Megették. Csak néztem őket... senki nem panaszkodott, nem kért még. Finom volt. (Hogy lehetett érezni az ízét ilyen pici darabnak?)

Ma átszólt a szomszéd, hogy akarok-e még epret. Igen - válaszoltam. Mi az a néhány tő eper ennyi szájnak? Ő már átültette a saját szükségletükre valót, fólia alá, az epertövekre szépen csepeg a víz a csövekből... Ami kimaradt azt szívesen átdobta a kerítésen. Azokat is szépen szétválasztottam, s most már van a szomszédfajta egész évben termő eperből 25. Remélem megmaradnak, megerősödik a gyökerük, mert kezdő kertészként a tövek szétválasztása, vágása nem sikerült mindig jól, volt, hogy alig maradt gyökere az epernek. Most újra van néhány fehér és pirosodó eprünk. Remélem beérnek. Dóra ma számba vette az epreket. Mármint az érő gyümölcsöket. Ahol látott gyümölcsöt odament, lehajolt, kezébe vette.

Az egész évben termők a szomszédtól:

Itt meg a 3 szintén egész évben termő eper, amit én vásároltam, mikor még nem tudtam, hogy fogok kapni a szomszédtól. Ostara eper a nevük.

Amúgy a szomszéd is úgy vásárolt 5 tövet, interneten néhány évvel ezelőtt. Abból az 5 tőből aztán lett az évek alatt jó sok, több helyen, kertben is.

Tavaszi vagy talán kétszer termő epret kaptam a húgomtól. Édesanyám ültette el őket.

S a vásárolt Elsanta eper, ami csak tavasszal terem:

Mielőtt a szomszédtól kaptam volna epret, az eprek mind egymás mellett voltak. Aztán szétültettem őket, hogy a fajták között legyen 2-3 méter távolság. Ez állítólag azért kell, hogy ne keveredjen össze a virágpor.