hogy nem jutott időm ide is írni. Ezernyi szépség vett körül. Jó volt ott lenni, ahol a napsütésben az apró sárga leveleket felkapta és szórta a szél, mint ünnepi konfettit. Öröm volt látni a színek kavalkádját, amit fotó nem tud visszaadni. Próbáltam pórusaimba zárni az őszi nap melegének emlékét. Lehajoltam a koppanva lábamhoz hullt dióért. Hallgattam a talpunk alatt összetört száraz levelek zenéjét. Mélyen belélegeztem a szomszédtól kapott birskörte illatát. Körülvesz és betölt az ősz. Hogy lehet az elmúlás, az elengedés ilyen gyönyörű?!
A megrövidült nappalok, a hideg szél, a köd, a szürke ég - az ősz másik arca. Ha borús az ég, alig jön be fény az északra néző ablakokon. Elővettem a gyertyákat, régit és újat. Ideje elkezdeni a készülést karácsonyra. Megsütöttem az első adag mézeskalácsot. Felét eldobozoltam. Ha minden héten elteszek egy kis dobozzal, nem lesz üres a sütis tányér az ünnep közepén. Talán lesz erőm nem elővenni az elrejtett dobozokat karácsony előtt, mint az elmúlt évek egyikén. Itt éhes szájak minden nap "úgy ennének valamit!" Ez a "valami" nem főtt étel, még csak nem is gyümölcs, csakis valami süti, ropi, édesség vagy ehhez hasonló lehet.
Mi a legjobb a karácsonyban? Őszinte választ a gyerekszáj ad: mákos kalács, süti, finom ennivaló, karácsonyfa... (Nem mintha a mai ebéd nem lett volna finom...) Lám, nem kell a Hold az égről, csak együtt körülülni a megterített asztalt nagy békességben. Most hát tervezem, hogy kipróbálok pár olyan receptet, amit jó előre el lehet készíteni. És tervezem, hogy olvasok, keresztszemezek, zoknit kötök, kicsit többet mozgok, mint "tegnap" és örülök minden nap, akkor is ha kint borús az ég és hideg a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?