Gyerekkönyvek - emlékek

Nemrégiben kérdeztem a gyerekeket, akik már nagyok, mely gyerekkönyvek voltak a kedvenceik kicsi korukban? Arra már rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a könyv, amit én jónak tartok, volt rájuk legnagyobb hatással.

Mi szülők szeretünk olvasni. Ma is, ha csak lehet, olvasunk, könyvből, kütyüről. S mert a gyermeknek az kell, amit a szülei kezében lát, és mert sok szép gyerekkönyv van (nem mint az én időmben), igyekeztünk venni nekik könyveket, hogy ne a miénket akarják lapozni. Gyermekeink legtöbbször könyvet kaptak ajándékba és örültek is neki, mert nálunk a könyv értékes. Lassan gyűltek a gyerekkönyvek a polcon. S bár egyeseket rongyosra lapoztak, mindig vigyáztak a könyvekre. Persze olvasták őket ágyban, földön, asztalnál, utazáskor, bármikor. De nem dobálóztak velük és nem tépték ki a lapokat. A leporellókból építettek babaházat, garázst, de olvastuk is őket. Legtöbb könyv a legkisebbünknek volt elérhető. Ráadásul minden egyben, egyszerre, nem mint a legnagyobbnak, akinek ahogy nőtt, úgy vettük a gyerekkönyveket, melyekről gondoltuk, hogy neki valók.

Melyek voltak nálunk a gyerekek kedvenc könyvei, amikor kicsik voltak? Hát ezek: 

Évszakos Böngészők 

Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca-Évszakos könyv

Marék Veronika: Kipp-kopp meséi, Boribon meséi, A csúnya kislány

Pettson és Findusz

Berg Judit: Maszat,  Lengemesék

Vidám állattörténetek kicsiknek

Geronimo Stilton: Esti mesék a világ minden tájáról

Zágoni Balázs: Barni mesék

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Rémusz bácsi meséi

Fésűs Éva: Ezüsthegedű, Palacsintás király

A felsorolást lehetne folytatni még sokáig. Egyikük azt mondta, hogy a könyvtárból hozott könyveket nagyon szerette. Érdemes ellátogatni a könyvtárak gyerekrészlegére. Sok szép, érdekes könyvet lehet találni, amit nem akarunk vagy nem tudunk megvenni. Ha valamelyik nagy kedvenc lesz, újra és újra ki lehet kölcsönözni. Régi könyvtározásainkról itt írtam - jól esett visszaidézni.

Kb. 20 évig voltam gyermekeim felolvasója. Mára már kinőttek ebből. És szinte sajnálom. Leginkább az összebújást, az együtt töltött értékes időt. Hálás vagyok a kiváltságért, hogy olvashattam nekik, kincseimnek. Örülök a sok szép képeskönyvnek, gyerekkönyvnek és regénynek, amit miattuk, nekik olvastam fel. Bár sokszor úgy éreztem, sok idő kell ehhez, most, visszatekintve egyetlen percet sem sajnálok abból, amit így együtt töltöttünk.

Olvassatok sokat!

Könyvet kaptam ajándékba

Tegnap könyvet kaptam ajándékba.  Először arra gondoltam, hogy gyerekkönyv. (Nagyon szeretem a szép gyerekkönyveket.) Miután elolvastam, inkább családi könyvnek nevezném. Van ilyen kategória? Ahogy az ajánlóban írja, jó lenne, ha minden család könyvespolcán ott lenne. Jó lenne felolvasni gyerekeinknek, vagy ha nagyok, elolvashatják maguknak és jó lenne beszélgetni a témáról. Őszintén.

Ez a könyv - Budai Pálma: "A sárga Hold" -  nagyon szép történet szeretetről, befogadásról, gondoskodásról. Segít tudatosítani, hogy a szerető család, az otthon nem minden gyereknek természetes. Vannak árva, elhagyott gyerekek. Nem emlékszem, hogy tettem volna valamit azért, hogy szerető családba szülessek. Ahogy azok, akiknek nincs ebben részük, nem hibáztathatók ezért. Forduljunk feléjük szeretettel.

Hiánypótló ez a könyv. Olyan témát hoz elénk, amiről talán nem jut eszünkbe beszélni gyermekeinkkel, vagy nem tudjuk hogyan tegyünk. Pedig lehet, hogy óvodai, iskolai környezetükben találkoznak hasonló esettel. Esetleg ismerőseink között van olyan család, aki örökbefogadott egy vagy több gyereket. Jó, ha szóba kerül ez a téma is a családban. Ehhez hasonló volt számunkra Bartos Erika: Őrangyal című kötete, ami a sérült gyerekek másságát segít elfogadni, megérteni. Gyerekeinket elsősorban mi, szülők neveljük, tőlünk tanulhatják meg leginkább az elfogádást, szeretet mások iránt.

Nagy tisztelettel tekintek azokra a házaspárokra, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Vannak, akiknek nem születhet saját gyerekük. Vannak, akik úgy érzik, túláradó szeretetükben van hely még másnak is. Nem mindenkinek kell ezt az utat járnia. Ismerőseim között vannak, akik örökbefogadó szülők, kis és felnőtt gyerekekkel. Szép példa az életük, hálás vagyok értük. A szép nem azt jelenti, hogy könnyű. Saját gyerekeinket se a "könnyű" miatt szeretjük és neveljük. De a szeretet soha nem jár egymagában, öröm és áldás jár a nyomában.

arvamisszio.hu

https://www.arvamisszio.hu/rolunk/

Olvasni jó!

Mint szoktam, az elmúlt két hónap olvasmányaiból osztok meg itt hármat. 

Elinor Greenwood: Mit érzel? Az érzelmek színes világa - Ez a könyv gyerekeknek íródott, segítség kíván lenni az érzelmek megismerésében, megértésében és kezelésében. A környezetismeret tankönyv tett említést az érzelmekről, viselkedésről. Ennek kapcsán gondoltam, hogy ideje jó alaposan elbeszélgetni az érzelmekről. Időnk volt, nekem pedig kedvem is, hisz nagyon fontos felismerni, elfogadni, kezelni az érzelmeinket. Én még úgy nőttem fel, hogy ilyesmiről nem esett szó se a suliban, se a családban, esetleg arról, hogy "ezt nem szabad", de hát az érzelmek nem így működnek. Az érzelmek hozzátartoznak az életünkhöz, se nem jók,  se nem rosszak. Hogyan keletkeznek, hogyan hatnak ránk, mihez kezdjünk velük, magunkkal, másokkal? Szép színes lapok, képek, hasznos ismeretek és tanácsok vannak ebben a könyvben. Megint elmondhatom, hogy én tanultam a legtöbbet. De remélem, kedves gyermekem is maradt legalább egy kevéssel abból, amit átbeszéltünk ennek a szépen ilusztrált könyvnek a segítségével.

Marc Elsberg: Blackout. Holnap már túl késő - Már hat éve megjelent magyarul ez a könyv, s csak most bukkantam rá. Mi lenne, ha egy téli napon összeomlana Európa elektromos hálózata? Nem lehetetlen felvetés. Szerintem sokkal rosszabb lenne, mint amit a könyv leír. Nem gondoltam volna, hogy ennyire átszövi életünket az áram használata. S ha az áramszünet ideje nem egy-két nap vagy egy-két hét, s nem is behatárolható kis területre korlátozódik, ahogy néha előfordul, az felér több katasztrófával. Kicsit furcsa volt ezt a könyvet most olvasni, hogy néhány hónappal ezelőtt hivatalos német, osztrák oldalak tájékoztatták a lakosságot hogyan kell felkészülni, mit kell tenni áramkimaradás esetén. Gyerekkoromban gyakori volt, hogy több óráig áramszünet volt, megszoktuk, úgy alakítottuk az életünk. De ezek azért nem több egész napos kimaradások voltak. Izgalmas és elgondolkodtató volt ez a  regény.

Dr. Sorfraz Zaidi: Puterea vitaminei D - magyarul: A D vitamin ereje. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Kb. tíz éve olvastam először arról a neten, hogy kutatók felfedezték, hogy a D vitamin hatással van az immunrendszerre is. Ezért télen elkezdtem én is szedni és a gyerekeknek is adni D vitamint. Mikor ezt említettem a gyermekorvosnak, azt mondta, hogy a D vitamin nem arra való, nem kell szedni. Azt már akkor tudtam, hogy a tudományos felfedezéseknek kell 10-15 év is mire a háziorvosok a gyakorlatban felhasználják. Ma már egyre szélesebb körben kezdenek kicsit máshogy nézni a D vitaminra. Amikor bennünket is elkapott a covid és mondtam (ugyanannak az amúgy nagyon jó, kedves) gyerekorvosnak, hogy mi már egy ideje rendszeresen szedjük a D vitamint, és mondtam a napi adagunkat, akkor csak azt mondta, duplázzam meg az adagot. Azt hiszem ma már nem kérdés, hogy ennek a vitaminnak fontos szerepe van az immunrendszer működésében. Gondoltam, hogy valami hasonlót fogok olvasni ebben a könyvben. De ennél többről volt benne szó. Nem mondhatom, hogy utánajártam, hogy a könyv információi tényleg helyesek-e. De ha csak a negyede igaz, akkor is kincsre bukkantam. Állítólag nem csak a kalcium csontokba való beépülésében segít és az immunrendszer jó működésére van hatással ez a vitamin. Sok más hatása is van, illetve a hiánya sokfajta problémát okozhat. Ráadásul nem szoktak arra gondolni, hogy e vitamin hiánya van a gondok mögött, ezért a beteg más kezelést kap. Bőrszínünktől is függ, hogy mennyit kell napon lennünk, hogy a napsugárzásból megfelelően feltöltődjünk D vitaminnal. A könyv ajánlása szerint nekem pl. napi két óra kaliforniai erősségű napsütésre lenne szükségem. Hát... nyáron se ülök minden nap ennyit napon és nem Kaliforniában lakom. Elhatároztam, hogy ha legközelebb elmegyek vérvételre, ellenőrizi fogom a D vitamin szintemet (25-OH-Vitamina D - erre felénk így hívják ezt a tesztet, és most 100 ron körül van az ára).

Olvasni jó!

Hűvös, szeles és esős az idei május. Néha bekuckóznám magam egy puha takaróval, egy csésze meleg itallal és egy jó könyvvel.

Most is esik az eső, kellemetlen, erős északi szél fúj. Legjobb bent lenni.

Hogy ne legyen bent olyan hűvös, a mandulatejtől maradt mandulát felhasználva sütöttem egy kis kevert vega sütit. Két csésze liszt, a tejtől maradt mandula (ha ez nincs a rendes recept 3 csész lisztet ír), 1 kk szódabikarbóna, csipet só, 1 csésze cukor, 10 kanál olivaolaj, 2 csésze víz, 2 kanál karobpor (a kakaót váltja ki) és bármi ízesítésül: fahéj, szegfűszeg, mézeskalácsfűszer, mazsola, csoki (-most mindenből tettem.)  A recept Elena Pridie vega-sütis könyvéből van, kisebb módosítással.

Mácius-áprilisban kevesebbet olvastam, mint általában.

Egyik kedves olvasmányom Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg volt. A harmadik osztályosom tankönyvében volt belőle részlet. Azért vettem elő, hogy többet olvassunk belőle. S magamnak újra elolvastam. Kevés könyvet olvasok el többször. Ez egy újraolvasós könyv. Tetszik maga a könyv is, kicsi, keményfedelű, nekem egy antikvár példány van. Azt hiszem első olvasásakor, gyerekkoromban  nem sok minden maradt meg bennem a történeten kívűl. Nem is tetszett különösebben.  Aztán minden újraolvasáskor érdekesebb lett, mondott valami újat vagy valami elfeljtett régit. "megszelídíteni ... Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.", "ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem."

Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok. Többször jöttek a gyerekek hozzám könyvet ajánlani, mert már olyan rég nem olvastam valami igazán érdekeset, izgalmasat. A nagyok angolul olvasták, de a legkisebbnek megvettük magyarul és épp itt volt ez a könyv, én pedig kiváncsian belelapoztam, lássam, mit adok a gyerek kezébe. És beszippantott a történet. Olyan jó, mai ifjúsági regény, izgalmas, érdekes. Gyerekekről, könyvekről és nem csak. Még egy közös pont az én és gyerekeim olvasmányaiban. Kell ez is. Ha sok időm lenne elolvasnám a folytatást is. A második kötet megvan magyarul, a harmadik angolul. De mire én odaérek, lehet azt is lefordítják magyarra :D.

Janette Oke és T. Davis Bunn: Locul de întâlnire (A találkozás helye). Bár olvasok híreket, cikkeket románul szinte napi szinten, könyvet már rég nem olvastam. Ezért most a lányoktól kértem egy pihentető olvasmányt. Janette Oke sok szép történetet írt. Magyarul csak két könyvét láttam. Az ő könyvei ihlették a "Szelíd szerelem" c. filmet és a "Ha szólít a szív" sorozatot. Románul sok könyvét kiadták. Ezt társszerzővel írta, ilyet még nem olvastam. De ez is egy nagyon szép édes-szomorú történet az 1700-as évekből. A mai Új Skóciában az angolok és franciák közötti ellenségeskedés árnyékában két család története. Fordulatos, izgalmas, nagyon szép történet. Már jól benne jártam a könyvben, mikor megtudtam, hogy van folyatatása, még négy kötet. "Szóba se jöhetnek! Miért nem adtál egy egykötetes regényt?" - mondtam a lányomnak. De már belekezdtem a második kötetbe. Igaz, csigatempóban haladok, hisz nekem magamnak is van egy végtelen listám az elolvasásra váró könyvekből.

Sosem elég

az olvasásra szánható idő. Túl rövidek az órák, a napok és az élet elolvasni mindent, amit szeretnék. S ha nem lenne semmi más dolgom, csak olvasni és olvasni, belefáradnék, egy idő után úgy érezném, nem tudok többet olvasni. A véges és a végtelen, a vágy és a valóság, a lehetőség és a megelégedés megbékélése kapcsolódik bennem az olvasás fogalmával.

Annyira különbözünk abban, amit olvasunk! Mindenki egy külön világ. Akik közlebb vannak hozzám, azoktól meg szoktam kérdezni, hogy "mit olvasol?" Legtöbbször olyat, amiről nem is hallottam. Néha ajánlanak a gyerekeim is olvasnivalót:  Anya olvasd el ezt a könyvet, olyan érdekes! Nem, ezt olvasd, ez sokkal izgalmasabb!

Lassan lejár a már bő 18 éve tartó időszak, amikor gyeremekeimnek olvastam fel. Mennyi sok szép olvasmányélmény kapcsolódik ehhez az időszakhoz! Megunhatatlan, rongyosra újra és újra felolvasott könyvek. Gyerek és ifjúsági regények - egész más volt felnőtt fejjel olvasni, mint régen gyerekként. Felolvastam meséket, igaz történeteket, életrajzokat s mennyi mennyi mindent!

Az utóbbi időben egyre ritkábban kellett hangosan felolvasnom. Legkisebbünk is  jól elboldogul bármilyen könyvvel, minden nap olvas s már nem szokott kérni, hogy olvassak, olvassunk neki.

Legutoljára ennek az évnek az elején olvastam fel neki egyik gyerekkori kedvencemet, Erich Kastner: A két Lotti c. regényét. Annak idején nagyon tetszett nekem ez a történet a két iker kislányról. Gyerekeim nincsennek úgy oda érte, mint én annak idején, de hát akkor sokkal kisebb volt a választék gyerekirodalomból, mint ma. Ha nem kellett volna felolvasnom, nem olvastam volna el most újra. Mégis nagyon jó volt legkisebbemmel magam mellett olvasni és hallani, ahogy kéri egy-egy fejezet végén: tovább.  Lassan vége ennek a korszaknak. Hálás vagyok az így együtt töltött időért.

Az év első két hónapjában olvasott könyvek közül kettőt említek még meg itt. Nem a leg-leg könyvek, nem is ajánlónak szánom, inkább csak emléknek, visszanézésre.

Év eleji olvasmányaim között volt Aldous Huxley: Szép új világ c. regénye. Évek óta várólistán volt. Többször olvastam már róla, ezért úgy gondoltam, hogy "illik" személyesen is megismerni. Így voltam Orwell 1984 c. regényével is, amit pár éve végre többedik nekifutásra sikerült elolvasnom. A Szép új világ-ot is már rég terveztem elolvasni és végre kicsit nyögvenyelősen el is olvastam. Ahogy nem tetszett Orwell világa, hát ez sem tetszik. Csak ez valahogy más, de mégis ijesztő. Hova juthat az ember?! Azt hiszem az 1984 mellett ez is olyan kötelező olvasmány kellene legyen azoknak, akik már nem gyerekek. Szemet nyitogató, elgondolkodtató könyv.

Nagy-nagy kíváncsiság vett rá, hogy elovassam Boldízsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja c. könyvét. Nagyon szerettem volna tudni, mit is rejt az a szó, hogy "meseterápia". Ez nem egy szakkönyv, szerintem. Közönséges, kiváncsi halandók számára is lehet olvasmányos. A szerző esettanulmányokat mutat be. Azt hiszem ezért is akartam elolvasni. Érdekes ahogy egy-egy mesével nyújt segítséget a szerző különböző életválságokban lévő embereknek. Nagyon érdekes megközelítés. Örülök, hogy elolvastam.

Olvasni jó!

A tavaly még nagyon sokat olvastam a legkisebbünknek. (Szerinte nagyon keveset.) Ezt azt is jelenti, hogy kevesebbet olvastam magamnak. Az elmúlt év utolsó negyedében csak tíz könyvnek jutottam a végére, ezek nagy részét felolvastam. Még legalább tíz olyan könyv van, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. A lassú előrehaladásnak másik oka az, hogy sok órát kézimunkáztam. Ez öröm és pihenés volt. A befejezett könyvek nagyobb részét felolvastam, tehát gyerekkönyvek. Ezért most gyerekkönyveket mutatok be, amelyek nekem is nagyon tetszettek az elmúlt negyedévben.

Helena Sehauf: Tip meg a lámpája. Régi gyerekkönyv. Már többször felolvastam s nem untam még meg. Egy nagyon szegény kisfiúról szól a könyv, akinek lassan megváltozik az élete miután komolyan veszi azt, amit egy vasárnap a templomban hallott. Jézus Krisztusba vetett hite, a Biblia olvasása nem csak az ő életében hoz változást. Hatással van családjára és másokra.

Anny Wienbruch: Vidám család című könyve is egy sokszor olvasott, felovasott könyv. Az ősszel újra felolvasásra került s én örömmel olvastam, mint mindig. Érdekes, szép, tanulságos, valós történetek az írónő édesanyjának életéből az 1800-as évekből. Hasonlóak "A napsugaras ház", "Tizenegyen voltunk", "Nem csüggedünk".

A gyerekek hívták fel a figyelmemet a Naphegy kiadó életrajzi sorozatára. Három könyv kapott helyet a polcunkon. "A lány, aki szavakkal varázsolt"- Szabó Magdáról gyerkeknek. "A fiú, aki Varjúvárról álmodott"- Kós Károlyról. "A fiú, aki imádta a matekot"- Erdős Pálról, a híres matematikusról. Nagyon szép könyvek, érdekes információkkal, szép képekkel, gyerekeknek. Rövidek, negyven-ötven oldalasak. Remélem elmúlik ez a járvány és eljutok majd egy olyan könyvesboltba, ahol kezembe vehetem a sorozat többi kötetét is.

Negyedévenként

 írok egy bejegyzést az olvasményaimról, terveztem még év elején.

Ha a nyári olvasmányokra gondolok, akkor főleg felolvastam. A vakációban Arthur Ransome "Fecskék és fruskák" sorozat tíz kötetét olvastuk fel. Ha épp nem én olvastam, akkor hallgattam a felolvasást. Gyerekkoromban még csak nem is hallottam ezekről a könyvekről. Aztán megvettem egy kötetet a gyerekeknek. Ők pedig kérték a sorban a többit. Amit nem tudtunk megvenni letöltöttük a netről (pl. a mek oldaláról).  Mondták, hogy nagyon jó történetek, olvassam el én is. De eddig nem volt időm. Most sem olvastam volna el csak úgy a magam örömére. Viszont legkisebbemnek felolvasni - így már jutott rá idő. Nekem is tetszettek ezek a regények. A "Nem akartunk tengerre szállni" lett a kedvencem. Szeretek felolvasni a gyerekeknek.

Szeptemberben a Winnetout olvastam fel. Gyerekként nagy kedvencem volt Karl May regénye. Alig tudtam letenni annak idején. Egész más volt most felnőttként olvasni.

Aztán olvastam, lapoztam kézimunka könyveket. Találtam olcsón antikvár keresztszemes mintás könyveket. Egyet anyósomtól kaptam. Ezeket is lapozgattam és órákat varrtam.

A sok felolvasásnak az lett a következménye, hogy szinte alig olvastam magamnak.

Azért mégis megosztok egy könyvet, ami tetszett. Pihenésként olvasom néha Karen Kingsbury könyveit. Érdekes és aktuális témákat vet fel regényeiben. Ezen a nyáron az "Olyan, mint te" regényét olvastam magamnak, kikapcsolódásként, pihenésként.

Közben az "elovasnám" című listámon csak gyűlnek a címek. Mostanában sokat varrok mert teszik, pihentet. Próbálok közben hallgatni könyveket, előadásokat, ami érdekel vagy csak egyszerűen varrok...

Napok óta

egy versike kezdő sorai jutnak eszembe, amit a gyerekeknek tanítottam, amikor kicsik voltak: "Augusztusban már a nyár/kissé őszben sántikál..."  Általában hűvösebbek a reggelek, rövidülnek a nappalok. Volt már ködös reggelünk is. Már-már itt az iskolakezdés ideje. A napokban mondta valamelyik gyerek, hogy már várja a következő nyári vakációt. Még ránk férne egy kis szabadság. Annyira kellett ez a pihenés, lazítás!

Sikerült kipróbálnunk a foltvarrást! Egyetlen-egy párnahuzatot készítettünk, csak kétféle anyagot használtunk és a foltok is elég nagyok lettek. Szeretnénk még folytatni, mert nagyon érdekesnak és szépnek találjuk a patchworkot.

Aztán, ha már vettünk szép anyagokat, készítettem pár mosható textil maszkot. Úgy néz ki sokáig kell még maszkot viselni boltokban, zsúfolt helyeken. Sokkal jobban érzem magam ha pamutból készült maszkot viselek.

Iskolás korom óta nem készítettem keresztszemes kézimunkát. Egyik nap kezembe került egy kézimunka, amit a mamám kezdett el, de mivel már nem látott jól nekem adta, hozzátűzött pár mintát, még tű is volt benne, belefűzött cérnával. Először csak arra gondoltam, hogy befejezem az elkezdett mintát a munka szélén. Aztán olyan jól esett ez a fajta pihenés, hogy lassan kivarrtam az egész terítőt és már újat tervezek. A gyerekek egyre nagyobbak így újra van időm ilyen aktiv pihenésre mint varrás, hímzés, kötés, horgolás s még ki tudja mi minden.

Ha nyár, akkor idő olvasásra. Igen én nem. Ha órákat szántam varrásra, akkor nem olvastam. Sok volt a "felolvasás" is. Ezen a nyáron Arthur Ramsone Fecskék és fruskák magyarra fordított tíz kötetét terveztük felolvasni. Már a kilencediknél tartunk. Többnyire én olvasok, de sokat besegített a férjem is, mert legkisebbem szerint, akinek felolvasunk, így is nagyon keveset olvasunk. Pedig ezek nem is olyan vékony olvasmányok. Legszebb élményem, amikor egy este, a gyerkek már pizsamában, négyen hallgattuk férjem felolvasását. Épp egy nagyon izgalmas résznél voltunk. Mi a két felnőtt és a legkisebb először olvastuk, hallgattuk a történetet, de a nagyobbak már ismerték mégis élvezettel hallgatták. Együtt izgultunk, örültünk, nevettünk. Akkor este, mitán a gyerekek elaludtak elolvastam magamnak a maradék fejezeteket, mert nagyon érdekesnek találtam. Aztán másnap persze hangosan is. Így hát magamnak sokkal kevesebbet olvastam, mint terveztem. Van egy listám a könyvekkel, amiket szeretnék elovasni. Ezen a nyáron nem rövidült, egyre hosszabb lett ez a lista.

A kert... hát nem ment valami jól. A paradicsomjaim elszáradtak, megbetegedtek. Ilyen nem volt még. Annyi paradicsomtő pusztult el! Épp csak hogy ettünk egy keveset. Bőven termett a laposbarack, van férges bio almánk, néhány körte. Terem a szőlő. A tök kikelt, de valószínű gyenge a föld, mert nem terem, illetve ledobta a termését. A bogyósok jól teremtek, én főleg az egresnek örültem, nagyon finom volt pirosra megérve.

Igyekszem eltenni ezt-azt télire. Mindent meg lehet venni, de én jobban szeretem a házit, amit én vagy anyósom és anyukám főzött be télire. Ma paradicsomot főztem be és padlizsánt (vinettát) sütöttem. Utóbbit a fagyasztóba teszem kisebb dobozokba, nagyon jó télen elővenni. Sajnos nem erősségem a téli eltevés s a félresikerült próbálkozások kedvemet szegték. Sokszor se időm, se energiám nem volt vagy nem volt módomban a megfelelő időben eltenni. Arra gondolok, milyen öröm elővenni télen a kamra polcáról a most eltett paradicsomot, lekvárt, vagy a fagyasztóból egy kis nyárra emlékeztetőt. Így jó kedvvel készülök a téle.

Olvasni jó!

Az elmúlt negyedévben kevesebbet olvastam, mint szoktam vagy inkább kevesebb könyvnek értem a végére. Sok megkezdtett könyv vár elolvasásra és még több, hogy belekezdjek.

Székely Júlia: Elindultam szép hazámból - Bartók Béla élete
A gyerekek zongoratanárnőjének köszönhetem, hogy ezt a nagyon szépen, sok szeretettel, tisztelettel megírt életrajzot elolvastam. Míg a gyerekekre vártam, zongoraszó mellett olvastam, aztán a lányom megtalálta a mek.oszk.hu oldalon, így már nem kellett megvárjam a következő órát, hogy tovább olvashassam, hogyan is alakult Bartók Béla élete. Bár a Bánságban élek mégis nagyon keveset tudtam Bartók Béláról és nem is érdekelt. Kamaszként biztos, hogy nem örültem volna, ha az életrajzát meg kell tanulnom. De most felnőttként nagy örömmel olvastam a könyvet, csak mert épp érdekelt. Bartókot is hallgattam mellé. Legalább az egyik gyerekünkről tudom, hogy elolvasta és nagyon érdekesnek találta. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek érdekes lesz, de lehet egy próbát megér. Mint a rendkívüli embereket, akik koruk előtt járnak, Bartókot is sokan nem értették, értékelték. Nem írja akönyv, de szerintem zseni volt. Olvassátok el!


Tavaly év vége felé fedeztem fel egy podcastet, lapozz a 99-re! Érdekesnek találtam, néha vasalás, főzés közben hallgatom. Könyvekről, írókról, kiadókról, olvasásról szól. Azóta kicsit bővült az "elovásnám" című listám. :)

Kölcsönkapta elolvasásra az egyik gyerek az Anett Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet c. könyvet. Érdekes ahogy egy történet segítségével fejezetről fejeztre bemutatja melyek azok a fontos szempontok, amelyek olvasmányossá, letehetetlenné tesznek egy könyvet. Bárki írhat egy könyvet, akár véletlenül is. Bármi lehet érdekes, ha érdekesen van megírva, de hogy hogyan lehetséges ez? Olvassátok el a könyvet, olvassatok sokat és írjatok, írjatok, írjatok. (Gyerekkönyv, nem csak gyerekeknek.)

A Harmat kiadó jelentette meg Pat Alexander: Gyermekbibliáját. Több gyermekbibliánk van, de nekem ez a kedvencem. Most a 8 évesemnek olvastam fel újra és remélem nem utoljára. Szeretem, mert nem a rajzok benne a lényeg, a szöveg nincs lebutítva se elbonyolítva. Úgy tapasztaltam, hogy a Biblia szövegét ott a hol történetek vannak a gyerekek is megértik. Ez gyermekbiblia nem épp a totyogóknak való, a kiadó 9 évtől ajálja. Szerintem ha egy gyereknek sokat olvasnak, akkor 6 éves kortól vagy korábban is érdekes lesz. Örülök, hogy nem csak polcunkon, de gyakran a kezünkben és az éjjeliszekrényünkön van ez a könyv. Nem lehet túl korán és túl sokat olvasni Isten üzenetét, amit számunkra írt. Olvastad már?

Szanaszét

hevernek a könyvek, itt is ott egy, kettő, három. Mindenki olvas, itt ezt, ott azt, belelapoz ebbe is abba is.
Már többször gondoltam arra, hogy összeszedem, megszámolom, lefotózom egy-egy nap könyvkavalkádját.
Múlt hét egyik napján, ami vakáció is volt, ez a kép készült (tablett, könyvolvasó - volt aki épp azon is olvasott):

Örülünk

a napsütésnek, végre itt a nyár, elmúlt az esős május.

Közben elolvastam a "Lányom nélkül soha" c. könyvet.

Egy más világ, amit nehéz nekünk megértenünk. Egy két hetesnek induló családlátogatás Iránba több mint egy éves rabság lesz. Bepillantás egy iszlám országba, ahol a nő és a gyerek a férfi tulajdona. Érdemes elovasni, tudni, hogy ilyen is van, így is élnek emberek.

Közben egy másik szörnyűségre is gondolok, amit így hívnak: észak korea.

Legyen itt valami nagyon szép is: a napokban olvastam fel Zágoni Balázs: Barni és a lányok (Koinónia, 2009) c. könyvet. Nagyon tetszett! Van benne olyan mese, amit már ötször fel kellett olvassak Csengének. Balázsnak egyelőre a képek tetszenek benne, tényleg nagyon szépek. A történetek is nagyon jók, valóságosak, el lehet beszélgetni az olvasottakról.

Láttam a könyvesboltban Barni Berlinben-t is. Azt más ilusztrálta, nem tetszett annyira. De a mesék attól még jók lehetnek benne, Anita egyszer kölcsönkapta elolvasni, tetszett neki, nekem sajnos nem volt időm elolvasni, most pedig úgy fúrja az oldalam a kiváncsiság. Jobb lesz elkerülni a könyvesboltot.

most egy kicsit lazítok

bár a szakértők szerint a számítógép előtt ülés nem pihenés.

Az elmúlt bő két hétben a három gyerek egymás után három napig lázas volt. Csak ennyi. Anita csak délután, este lázasodott be, a két kicsi viszont 3x24 órára. A legkisebbnek végül harmadik nap lázhúzót is adtam, mert 39 fölé ment a láza. És újból nagyon örültem, hogy még szoptatok, hisz alig evett, de legalább szopott, sokkal többet, mint általában. Érdekes, hogy nem gond, ha másfél napig nem szoptatok, de ha szükséges, akkor akár napi tíz szoptatás is megy. És nem hiszem, hogy semmi tápértéke nincs a tejnek amint a gyerek betölti az 1 évet, és főleg ha gyerek beteg, jól jön a szopi. 

Közben készűl a dolgozatom. Ma voltam a tanárnál. Jövő hétre szeretném a végleges előtti nyomtatott változatot láttamozásra elvinni, aztán az utolsó javítás  után végre befejezni. 

Időközben olvastam: utazáskor, altatáskor, szoptatáskor. Csupa Harmat könyvet. Így sikerült.

Elöször: Miklya Luzsányi Mónika: Kistamás (Harmat, 2004)

"Az ifjúsági regény fõhõse, egy tizenéves fiú megszökik a munkaszolgálatból, és Sztehlo Gábor lelkész vöröskeresztes otthonában vészeli át a második világháborús üldözést és az ostromot, majd az árvákból szervezõdõ gyermekváros építõje lesz." (Harmat)

Érdekes volt, azért is, mert kevés könyvet olvastam a világháborús Magyarországról. Igaz ez sem Magyarországról szól, de a második világháborús Budapestről indul a történet és a háború utáni Budapestbe is bepillanthatunk. Nehéz idők voltak.

Jó volt elolvasni.

Azután Broqueville, Huguette de: Uraho? Élet és halál Ruandában(Harmat, 1999) következett.

Döbbenetes egy köny! Nem ajánlom. De el kellett olvassam.

"A neves belga írónõ elementáris erejû dokumentumregénye misszionárius bátyjáról, aki a békés, keresztény országnak tûnõ Ruandában szolgál, amikor 1994-ben kitör a hutuk és tuszik közötti véres törzsi háború. Az érthetetlen öldöklés közepette a "fehér atya" a megbékélést hirdeti. A nem vallásos írónõ a bizonyára sokak számára túlzott naturalizmussal megírt regénye végén döbbenten áll meg bátyja életpéldája elõtt, talán magában is melengetve már a hit csíráit."

"Ők is, mi is, képesek vagyunk a legrosszabbra." -szúrja be megjegyzését az írónő a sok elborzasztó esemény leírása közben, rádöbbentve, hogy akkor és ma is sok-sok szörnyűség történik bolygónkon, és nem teszünk semmit: némaság, tehetetlenség, bűntudat...

És akkor valami egészen más: C. S. Lewis kozmikus trilógiájának utolsó két kötete: Perelandra (Harmat, 2006) és A rettentő erő (Harmat, 2007). Az trilógia  első kötetét több évvel ezelőtt olvastam, románul, és nagyon tetszett. Végre most sor került a folytatásra.  Nem is tudom mi tetszik annyira C. S. Lewis írásaiban... de szeretem olvasni a könyveit. Mind a két könyv tetszett.

És vannak szép, pihentető olvasmányaink is. Mindenki talál magának valót. 

Egy nagyon szép könyvet olvastam fel Csengének az elmúlt hetekben: Zágoni Balázs: Barni könyve (Koinónia, 2005).

"Barni óvodáskorú kisfiú, a mesék az ő szemén keresztül láttatják a világot, elsősorban a családját, a várost, a szomszédokat, az elárusító nénit, a járműveket, a nyári kirándulások helyszíneit: a tengert, Budapestet. A rövid kis történetek a gyermeki következetességről, igazságérzetről, együttérzésről, a szülői tekintély szeretetteljes elfogadásáról beszélnek. A meséket Reményi Schmal Róza tüneményes rajzai díszítik." (Koinónia) 

vagy

"A szerző négyéves kisfiának, különleges, életszerű kalandjait ismerhetjük meg a kis kötetben. Barnabás - azaz most még csak Barni - nagycsoportos óvodás, aki imádja édesapja róla szóló meséit. Így ismerhetjük meg Barnit több kedves és megmosolyogtató szituációban. Megtudhatjuk például, hogy hogyan viszonyul az esti mesékhez, a lefekvéshez, a reggeli ébredésekhez, a pénzhez, a cicákhoz, a kutyákhoz, a tengerparthoz, vagy a Nagyravágyó Földalattihoz, akinek minden vágya, hogy igazi nagy Kék Metró legyen. A rövid kis történetek a gyermeki következetességről, igazságérzetről, együttérzésről, a szülői tekintély szeretetteljes elfogadásáról beszélnek.A kötetet Reményi Schmal Róza elragadó festményei illusztrálják." (Pagony)

No, hát írtam. Nem pihentem eleget az elmúlt éjszakákon. Megkeresem a kispárnám. Jó éjt!

Napsütés

Úgy vártuk már, hogy múljon a hideg, süssön a nap! Tegnap csak pár percre sikerült előbújnia a felhők mögül, de ma már jót sétáltunk a napon ebéd után.

Egy jó bejegyzést olvastam a külfödről hozott szép eprekről itt, ajánlom figyelmetekbe. Én is vettem a gyereknek háromszor néhány szemet, mert hát kérték és olyan nehéz nemet mondani. Azért én is gondolkoztam, mitől áll úgy el a gyümölcs, hisz a kertből szedett eper két nap múlva már romlik ha nincs a hűtőben tartva. És az íze is más! 
Amúgy érdemes lenne elgondolkozni, hogy miért is olyan nehéz kitartani a nem mellett, amikor tudjuk, hogy az a gyermek javára van, inkább engedünk néha vagy gyakrabban, akkor is ha tudjuk, ez nem válik javára. És most nem csak az eperre gondolok...

S mit csináltunk az esős napokon? Betegeskedtünk. És olvastunk. Kérésre felolvastuk, elolvastuk Csengének Johanna Sryri: Heidi -ját (Könyvmolyképző, 2oo7), a 25o oldalt, amit 8 éves kortól ajánlanak. Kicsit korainak gondoltam én is, de az olvasás közben, után feltett kérdésekből úgy gondolom, megértette, követte. Én élveztem. Egy szép, pihentető olvasmány. Gyerekként ebből kimaradtam, s ha nem kellett volna felolvasni, nem szántam volna időt rá. De így nagyon jó volt. 

Balázzsal majdnem szobatiszták vagyunk. Nem tudom már hányadik nekifutásra úgy néz ki, most végül sikerül elhagyni a pellenkát, legalább nappal itthon. Nem is tudom, hogy jutottunk idáig. Én sem erőtettem nagyon az pellus elhagyását, mert hát kényelmes volt, bár a gyereknek 6 hónapos kora óta ki volt formálódva a reflexe, ha bilire ült, azt hiszem az elmúlt egy évben nem láttam 5 kakis pellusnál többet, mert azt jelezte, s nem tudta a pellenkába engedni. A pisilést viszont nem jelezte, én meg elmúlasztottam megfelelő időközönkét leültetni. Egy éves kora óta többször próbálkoztam a pellus elhagyásával, de nem voltam kitartó, délutánra már belefáradtam, hogy mindig tisztát adjak rá. De most úgy néz ki sikerül. Először nem is szólt, úgy kellett ellenőrizzem, pisis-e a nadrág. Két nap után már szólt ha pisis lett. Nem tudom hányszor cseréltünk alsót. S jött ez az esős idő, mikor a ruhák sem száradtak, úgyhogy két napra leálltunk, mert nem volt száraz nadrágunk. De akkor már pellenkásan elkezdett szólni. Amikor pedig megszáradtak a nadrágok elhagytuk bent a pellenkát és ő is elkezdte kérni a bilit. Néha még megtörténik egy kis baleset, de nem gond. Nagyon ügyes. Én pedig örülök, hogy lassan nem kell már pellenkára költeni. S úgy érzem lehetett volna hamarabb is. De most ez van. Örülok, hogy a nagy melegek már pellenka nélkül találnak.

itt a tavasz még sincs tavasz

Olyan hideg van! Nálunk itthon beindult a fűtés is egy kicsit. Az ég szürke, lent minden vizes, a szél meg csak úgy cibálja a fákat. Micsoda idő!

Szombatra gyerekek nélküli kimenőt szerveztünk magunknak, ha már Eszti meghívott az OO konferenciára. Hosszú napunk volt, hajnalban keltünk és indultunk, éjfél után értünk haza. Hogy mennyi akácfa ligetet láttunk! Micsoda akácillat volt reggel korán a parkolóban, ahol megálltunk egy kicsit pihenni!

Budapestből kb. ennyit láttunk. 

A bicskei imaház nagyon szép! Kintről és bentről is. A konferencia pedig nagyon tetszett. Jók voltak az előadások. Rövid volt, sűrített, bár a végén úgy éreztem, még lenne miről beszélgeteni.

S hogy üres kézzel mégse jöjjünk, vettünk a kicsiknek egy Bartos Erika versekkönyvet: Bárányfelhők. Nagy sikere van. Mindenki kiolvasta, felolvasta, meghallgatta. És újra és újra felolvassuk. Kézről kézre jár. A két kicsi egymás kezéből veszi ki. Nekem is jó, amikor valamelyik az ölembe ül és kéri olvassak neki :). Újra egy könyv, amit érdemes volt megvenni.

Szívesen bementem volna még egy rendes könyvesboltba (a fentit a tescoban vettük) , remélem következő magyarországi utunk alakalmával arra is sor kerül. 

Szép kis régi könyvet találtunk

a megyei könyvtárban (ahol nincs is új magyar nyelvű könyv). Kis Péter: Világjáró Krisztina (Móra, 1964). Felolvastam Csengének. Krisztina 5 éves, egy tömbház földszintjén lakik, engedetlen, aztán világgá is megy haragjában, saját tömbházukban. Estére kerül csak haza, s közben megérti, érzi, hogy a nagyvilág csak akkor barátságos hely, ha az embert nem bántja a lelkiismerete.

péntek

Ma jó nagyot jártunk a városban Csengével. Először elmentünk a kórházba, hogy kivegyék a szálat, szépen gyógyult a seb. Persze most is küldtek egyik helyről a másikra, de azért elég hamar (épp mikor azt gondoltam legalább egy órát kell még várjunk) túlestünk ezen is.  
Azután elmentünk városunk egyetlen kicsi magyar könyvesboltjába. Nemrég újították fel a Márai téri református templom épületét, lencsvégre kellett kapjam. 

Azután még visszavittük a könyveket a könyvtárba: Mézga Aladár különleges kalandjai (Móra, 200) és Kormos István: Mesék Vackorról (Osiris, 2006). Mézga Aladárról még gyerekként láttam néhány mesét, nekünk nincs meg rajzfilmben, nem is hiányzik, de elolvasni pár történtet elmegy. Vackor meg nagy kedvenc, ebben a kötetben mind a három mese megvan, nekünk itthon csak az óvodás Vackorról szóló mese van meg.

És már dél körül járt az idő, épp elértünk Anitáért az iskolába és már hármasban érkeztünk haza, kissé éhesen és fáradtan. 

Nyílnak az orgonák, szépek, illatosak.

Vakáció,

eső... és olvasás, ha már nem lehet kimenni.

Úgy látszik ragályos a könyvszeretet, mert Balázs is egyre hozza a könyveket, hogy meséljek neki.

Közben a gyerekek valahogy megfáztak, mind köhögnek, ezért kapják a mézet, a D és C vitamint, sziropot a köhögésre. 

Mostanában ezeket kölcsönöztük a könytárból:

Lázár Ervin: Hapci király (Osiris, 2006)

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika (Osiris, 2004)

James Matthew Barrie: Peter Pan (Ion Creangă, 1976)

Carlo Collodi: Pinocchio kalandjai (Kriterion, 1986)

Nagy képes állatenciklopédia (Graph-Art, 2005)

És most ezek a Roy Krisztina könyvek "futnak", amiket nem rég rendeltünk Kolozsvárról: A második feleség, Biztos kézben, Újra megtalált paradicsom-Végre otthon, Száműzetésben, Elveszettek, Az idegen szolgalegény.

A kicsik pedig minden nap sok-sok könyvet kézbe vesznek, átlapoznak, bár Csengének felolvasok vagy két-három könyvből párhuzamosan.

Mikor van időm Szendi: Páleolit táplálkozását olvasom, és közben fogytam is vagy 4-5 kgt.

... hát akkor feljegyzem itt

magamnak amit mostanában olvastam.

Először: Tvrtko Vujity románul megjelent könyvét, Călătorii în infern, de nem tudom melyik magyar könyvének felel meg, azt hiszem pontosan egyiknek sem, hanem legalább kettőből van itt összeválogatva 7 történet. Ez a második Tvrtko könyv, amit elolvastam. Nem igazán mondanám azt, hogy jó könyv, de rendkívüli könyv, el kell olvasni. Olyan, amit nem hamar felejt el az ember. S nem csak ennyi. De rájövünk, hogy sokkal rosszabb körülményk között is élnek pl. Észak Koreában, vagy a világ legnagyobb lepratelepén, vagy a pakisztáni szemétvárosban. A szerző saját élményeit írja le.

Egy könyv egy oktatási alternatíváról. Kiolvastam  Christopher J. Klicka: Otthonoktatás egy helyes döntés (Presbiteriánus Kiadó, 2008). Érdekes volt, bár a sok netes olvasmány és a konferencia után nem annyira új. Azt mondják ez az egyetlen magyar nyelvű könyv a témában. Nemrég megjelent román nyelven is. Mivel érdekel a téma el akartam olvasni. Van benne elmélet, gyakorlat, statisztikai adatok, persze mind az Államokból. De azért nem csak ott létezik otthonoktás, a wikipédia említ még más országokat is. 

A könyvtárból kölcsönöztem ki Csengének és felolvastam Móra Ferenc: Sétálni megy Panka... (Móra, 1979)

Tetszett, a legtöbb verset élveztük. Örülök, hogy rábukkantam a megyei gyermekkönyvtárban, így ezt már nem óhajtom megvenni, hisz bármikor kivehetjük, ha kedvet kapunk az olvasásához.

Örülök, hogy ha nem is sok és főleg nem újak, de a régen kiadott könyvekből van néhány jó könyv a megyei gyermekkönyvtárban.

És egy másik nagy kedvenc, szintén a gyermekkönyvtárból: Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó (Móra, 1969) Nagyon szép a történektés a rajzok is. Itt találtam leírva a történetet: szepi.hu. És megnézhető változata a mesetv-n. Bár a könyvet lapozva olvasni és elképzelni -nem tehető egyik előző változathoz sem.

Ezeket a könyveket viszem vissza

holnap a könyvtárba. Egyiket sem olvatam el, pedig a Mary-s érdekel. Igaz nem magamnak vettem ki, hanem Anitának, ő két nap alatt végzett is velük.  

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér (Osiris, 2004)

P. L. Travers: A csudálatos Mary (Móra, 1987)

Bálint Ágnes: Szeleburdi család (Móra, 2006)

Néha szeretnék még egyszer gyerek lenni és ilyen édes ki semmiségeket olvasni, s nem törni a fejem mindenféle felnőtteknek való dolgon, gondon. De csak egy kicsit lennék gyerek, mert a gyerekeknek sem könnyű, s nem szeretnék mindent újra átélni. De nem lehet, ezért én olvasok kevésbé szép, de a valós életről szóló könyvet...

Könyvtárban voltam

úgy egy hete, Anitának hoztam könyveket. Csak hármat lehetett kivenni. Két könyvet két nap alatt kiolvasott.

Felix Salten: Bambi (Móra, 2007) A rajzfilm tetszik a lányoknak. Kicsit féltem, vajon elolvassa-e, ha már olyan sokszor megnézte a rajzfilmet. De elolvasta. Csengének is olvastam belőle, de aztán vele visszatértünk a Nyomok a hóban-hoz, amit már nem tudom hányadjára olvasunk föl neki. Abból, amennyit én is felolvastam szép a könyv, más mint a film.

Simai Mihály: Zobb, a lecsibészebb robot (Móra, 1986) -Erről a könyvtárosnő mondta, hogy a kisiskolások azt mondják érdekes. Biztos, mert Anitának is tetszett és azt kérdezte, van-e folytatása? Azt hiszem nincs. Hogy miről szól? Egy robotról. Ennél többet nem tudok. És eljutottam újra oda, ahol már nem tudom ellenőrizni mit olvas a gyerek. Ne beszéljünk most a felelősségteljes nevelésről, hogy kinek a felelőssége s egyebek... Emlékszem én is elég sok mindent összeolvastam. Amúgy külön bejegyzést érdemelne a nevelés és az olvasmányok. Emlékszem még a liciben volt egy kötelező háziolvasmányunk, hát alaposan megvislet, jó lett volna kihagyni. De ez is más téma.

Weöress Sándor: Bóbita (Móra, 2006) - Erre nagyon kíváncsi voltam, mert annyi jót olvastam róla, hogy biztos voltam, ezt még megvenni is érdemes. Szóval örültem, hogy most belelapozhatok. Hát belelapoztam. De nekem történetesen nem tetszett. Nem értem miért olyan jó ez a könyv -persze ízlések és pofonok, mondják. Hát ez olvasatlanul megy vissza a könyvtárba. És újra eszembe jutott, hogy össze kellene szedjem azokat a gyerekkönyveket, amik nálunk nem váltak be, és írjak róluk is pár sort. Nem tudom, mikor lesz rá időm.

Én most Szendi Gábor Paleolit táplálkozását olvasom. Hát van min gondolkozni, annak ellenére, hogy mielőtt nekifogtam is már tudtam hogy mire számtsak. Mindenképp nagyon érdekesnak találom, és nem kizárt, hogy igaza is van, legalább részben. Az pedig biztos, hogy én kenyérfüggő vagyok és nem csak.