Olvasni jó!

A tavaly még nagyon sokat olvastam a legkisebbünknek. (Szerinte nagyon keveset.) Ezt azt is jelenti, hogy kevesebbet olvastam magamnak. Az elmúlt év utolsó negyedében csak tíz könyvnek jutottam a végére, ezek nagy részét felolvastam. Még legalább tíz olyan könyv van, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. A lassú előrehaladásnak másik oka az, hogy sok órát kézimunkáztam. Ez öröm és pihenés volt. A befejezett könyvek nagyobb részét felolvastam, tehát gyerekkönyvek. Ezért most gyerekkönyveket mutatok be, amelyek nekem is nagyon tetszettek az elmúlt negyedévben.

Helena Sehauf: Tip meg a lámpája. Régi gyerekkönyv. Már többször felolvastam s nem untam még meg. Egy nagyon szegény kisfiúról szól a könyv, akinek lassan megváltozik az élete miután komolyan veszi azt, amit egy vasárnap a templomban hallott. Jézus Krisztusba vetett hite, a Biblia olvasása nem csak az ő életében hoz változást. Hatással van családjára és másokra.

Anny Wienbruch: Vidám család című könyve is egy sokszor olvasott, felovasott könyv. Az ősszel újra felolvasásra került s én örömmel olvastam, mint mindig. Érdekes, szép, tanulságos, valós történetek az írónő édesanyjának életéből az 1800-as évekből. Hasonlóak "A napsugaras ház", "Tizenegyen voltunk", "Nem csüggedünk".

A gyerekek hívták fel a figyelmemet a Naphegy kiadó életrajzi sorozatára. Három könyv kapott helyet a polcunkon. "A lány, aki szavakkal varázsolt"- Szabó Magdáról gyerkeknek. "A fiú, aki Varjúvárról álmodott"- Kós Károlyról. "A fiú, aki imádta a matekot"- Erdős Pálról, a híres matematikusról. Nagyon szép könyvek, érdekes információkkal, szép képekkel, gyerekeknek. Rövidek, negyven-ötven oldalasak. Remélem elmúlik ez a járvány és eljutok majd egy olyan könyvesboltba, ahol kezembe vehetem a sorozat többi kötetét is.