Vihar előtt

Az élmúlt napok melege után,  ma délután szinte fáztunk kint. Mintha vihar készülne. Mit tehet vihar előtt, akinek kertje van? Körbejár, néhány gyomot kihúzgál, ami ehető leszedi. Hála Istennek, itt eddig nem tett kárt az eső, a jég s egyéb a kertben.

Ez még a tegnapi nagy melegben szedett körömvirág. Gyönyörű, megunhatatlan. Majd' minden teába kerül egy-két virág.

S mit tesz, akinek cicája van? Cicázik. Kóborló tekergőt egyszer már a szomszéd utcából szedtük össze. 

A macska

A gyerekek többnyire Mircinek szólítják. Nem a miénk. Egy őszi napon csak úgy megjelent. És itt ragadt. Akár a miénk is lehetett volna, de nem voltunk felkészülve a befogadására. Azóta a szomszédéknál lakik. De gyakran, rendszeresen átjár hozzánk. A gyerekek nagyon szeretik.

Körülöttünk vannak még üres telkek, nem egyszer láttunk nyulat, fácánokat. Persze egér és poc is van. A legdurvább talán az volt, amikor a máshol mérget evett egér a mi kertünkben múlt ki, még jó, hogy nem a gyerekek találták meg.

Most is jár a kertben egy egér vagy poc, egyszer láttam egy pillanatig, mert nagyon gyors volt. S a macska, mely eddig inkább csak a ház előtt járt, ma (de lehet már máskor is) hátra ment, arra, ahol az  poc vagy egér jár. Jó reménnyel vagyok. Egyszer már láttuk, amint épp egeret fogott a házunk előtt az úton. Egyszer pedig a lépcsőnk elé tett egy egérkét.
A gyerekek eleinte csak simogatták. Most már játszanak és kis labdát is dobnak neki, aminek ő, ha kedve van, utána veti magát.

Hát így van is meg nincs is macskánk.