Olvasmányaimnak a tartalmukon túl van egy másik történetük, az, amivel hozzám kapcsolódnak. Ez arról szól, hogy jutott el a könyv hozzám, mikor és miért olvastam el, milyen érzéseket ébresztett bennem, hogyan lett az életem része. E két történet bennem szorosan összekapcsolódik. Így lesz az én könyvélményem kicsit más, egyedi és megismételhetetlen.
Ezt a könyvet - Tibi Ușeriu: 27 de pași (27 lépés) - magamtól biztos soha nem olvastam volna el. Talán kézbe se vettem volna. A borítójára pillantva eszembe jutott volna, hogy már olvastam hegymászós könyvet, ez is biztos olyan, elég volt egy. Nem mert rossz volt, hanem mert a főszereplő fent maradt a hegyen. Mi vett rá, hogy mégis elolvassam? Találkoztam valakivel, aki ismeri az írót, a testvérét, és a projektet, amelyet létrehoztak. A könyvet maga is olvasta, s melegen ajánlotta. Aztán valaki, aki épp olvasta az új bővített kiadást, spoilerezett, mert nagyon érdekesnek találta. S nem utolsó sorban, mert a könyv önéletrajz, az író még él, tehát a vége nem lesz szomorú. Sikerült kikölcsönözni. Nehéz napokra könnyű olvasmány való, amit nehéz letenni. Lehet, hogy Tibi Useriu nevét sokan ismerik. Én nem. Élettörténete érdekes, mert abban a kommunista rendszerben kezdődik, amelyben kicsit magam is éltem. De megoszt olyan élettapasztalatokat, ami számomra elérhetetlen. Ablakot nyit számomra ismeretlen világra is. Maffia, rablás, börtön, szökés, letöltött évek, újrakezdés, szembenézés, megbocsátás, határok feszegetése, állóképességi futás, versenyek, kitartás. Lehet változni, a nehéz múlt ellenére lehet értelmesen, szépen élni.
