Egy kis meleg

Tagadhatatlan: megérkezett az ősz. Volt már köd, eső, a reggeli hűvös hidegre változott, s az egész nap hűvös volt. Éjszakára egyre gyakrabban becsukom az ablakot és előkerültek a takarók is. A fűtést még nem indult be, de szinte olyan a benti hőmérséklet, mint télen szokott lenni fűtéssel. Jól esik a meleg tea, egy kis bekuckózás egy jó könyvvel.

Örömmel vettem elő a takarót, amit télen-tavasszal kötöttem. Sok maradék anyagom volt, régi pulóverek, mellények, sálak, sapkák maradékai, amik már úgy igazán semmire se elegek. A kockák összeillesztését tartottam a legnehezebbnek, de aztán valahogy sikerült összevarrni őket. Ha újra kezdhetném, szebben csinálnám. De ez csak egy egyszerű takaró nekem, össze-vissza anyagokból. Csak én tudom, hogy melyik anyag mi volt előtte. És számomra ettől lesz nagyon értékes. Minden kocka mesél valamit. Van, ami előbb felnőtt pulóver volt, majd gyerekruha lett, végül évekig gombolyagként pihent elfelejtve. Aztán, hogy ne dobjam ki, minden fonal új célt és értelmet kapott. Együtt. Olyan mintha sok szép emlékkel takaróznék, melegednék. Mert idővel a múlt megszépül, a nehéz is értelmet nyer. Emlékeink fényt és derűt hoznak fáradt estéinkbe.