"kisütött a Nap"

tegnap.
Végre!
Nagyon örültünk. Olyan jó volt érezni a napsugarakat! Már úgy hiányzott.

Örülünk annak is, hogy a napok hosszabbak, este későbbig van világos.

Örülök, hogy Dóra mellett lehettem, mikor felfedezte magának a friss zöld fű lágyságát, a pitypang szirmait. Kiváltság.

Közben megjegyzem, hogy Dóra étvágya rendben van, néha nagyon jól eszik, máskor kevésbé, de még mindig szopik, s már nem olyan sovány, mint amikor tüdőgyulladása volt. Örülök, hogy szoptathatok, bár ez nálunk többszöri éjszakai ébredéssel is jár és néha fáradt nappalokkal, meg kötődéssel, függőséggel, de sok örömmel és könnyebbséggel is - bármikor, bárhol friss, tiszta, tápláló, megfelelő hőmérsékletű, tápanyag összetételű babaital.
Már lépeget Dóra egyedül is néhány lépést. Nem szeret egyedül maradni, ami nem csoda. Visításban mindenkin túltesz, bár nem tudom, kitől tanulta, lehet csak úgy rájött magától, hogy egyelőre ez a leghatékonyabb fegyvere. Tisztában van a "nem" értelmével, s elszomorodik, ha határozottan határt állítunk (tiltunk). Nem volt cumizás, cumis üveg. Szépen iszik pohárból és szívó szállal. Próbál enni is kiskanállal, sikerül is (néha) célba találni a kanállal, arról pedig inkább nem írok, hogy mi van, ha nem.
Itthon igyekszünk kihasználni az időt, amíg alszik: főzök, sütünk, tanulunk, játszunk, felolvasok, néha "akitv pihenéssel" kényeztetem magam: olvasok, tanulok. Amikor Dóra is ébren van, valahogy hozzáigazodunk, váltva játszunk, vigyázunk rá, van, hogy a hordozókendőbe teszem, így biztonságban van s senkit nem zavar de velünk van, van, hogy a nagyok mellett tesz-vesz, de ilyenkor figyelni kell, hogy mit kerül a keze ügyébe, a szájába, ami nem könnyű, hisz a nagyoknak sok apró játékjuk van. Tudom, Isten vigyáz ránk, tapasztaljuk ezt minden nap.
Mind nagyon szeretjük és hálásak vagyunk Dóráért Istennek.

változások

állandó változás az élet

Újra itt a december, hidegen, naposan, ködösen, szelesen, ünnepvárón.

Újra tanulom a babázás hozzátáplálós részét. Lassan haladunk, mert Dórának nem sietős. Nem egyszer kérdeztem magamban, hogy mi értelme az egy kiskanálnyiért, amit talán megeszik elkészíteni neki a külön kaját, nem lenne-e jobb várni még, mint... ? De most már két kiskanálnyit is megeszik néha. Miből? Kap gyümölcsöt, főtt zöldséget, gabonapépet. Most kezdjük a csirkehús evését.  Inni pohárból kap itthon.
A napi többszöri bilizés már napi rutin: minden ébredéskor, kimenés előtt, mikor bejövünk, pizsamába öltözéskor, és amikor még észreveszem, hogy jó lenne rátenni, mert a pellus még száraz. Legtöbbször jó eredménnyel ül a bilin néhány másodpercet, egy percet, nem többet, mert fontosabb dolgaink is vannak.
Vannak jó és nehezebb napok és sok sok vidám perc, játék, mosoly, nevetés.

... és itt az eső,

őszi eső. Örülök neki, hisz hónapok óta alig volt eső erre felénk. Persze, ha egy álló hétig tartana ez az idő, napsütésre vágynék, biztos.

Nézem a napos őszi képeket. Sok szép emlék - sok kincs, ami nem látható, csak a lelkünkben él, mert nem lehet lencsevégre kapni annyi mindent.

Lassan látom, hogy a kicsi apró dolgok sokra mennek.

Úgy érzem, elfelejtettem, hogy is kell kezdeni a hozzátáplálást. Most ezen gondolkozom, mert lassan esedékes lesz nálunk újra. S akkor azt is mondhatom, várom már az időt amikor (a kicsi 1 éves lesz) nem kell külön főzni, azt ehet majd, amit mi a többiek. Persze inkább valami örömöt kellene találnom abban, hogy valakit bevezethetek lépésről-lépésre családunk ízvilágába. Legalább érdekes, de biztos nagyon szép időszak előtt állunk, ülni, mászni, járni tanulás....
Szóval tanulnom kell még - az idő múlásával nem csak gyermekeink nőnek meg, hanem esélyünk van nekünk is felnőni hozzájuk, feladatainkhoz. Nem kis kihívás, s nem is mindig megy minden jól, mégis szép, ha nem adjuk fel.

Ultimátum

Már nem csak az orvos de az én számításom szerint is letelt a 40 hét.
Ma úgy látszott minden rendben odabent.
DE ha hétfő kora reggelig nem akar a királylány napvilágra jönni, akkor kisegítik - ez az orvos döntése.
Én jobban szeretnék egy magától beinduló szülést, mint egy indítottat. Ezért imádkozunk. Isten kezében van az életünk. Egyelőre reménykedve várunk.

Elválasztódás...

más, mint az elválasztás. Mióta olvastam erről, szerettem volna megtapasztalni, milyen is a nem siettetett elválasztódás. Szép. Nekünk most bő 28 hónap kellett hozzá. Csengét siettettem, mert már a pocakomban volt Balázs és ő még vígan szopott. De most nem kellett sietni. És ez így nagyon jó volt, egy időszak, amire örömmel gondolok vissza.
Most hirtelenjéban a szoptatásért.hu oldalon találtam egy jó írást a témában, onnan idézek:

Elválasztódásról akkor beszélünk, ha hagyjuk, hogy a kisgyermek fokozatosan, magától hagyja abba a szopást. Az első évben még az anyatej a fő táplálék, később azonban egyre inkább lelki táplálék forrása az anyamell. A szoptatások száma csökken, már nem az étkezés szempontjából van jelentősége, hanem az összebújást, a megnyugvást, a vigaszt jelenti. A tipegőkorú gyermek gyakran elesik, megüti magát, fájdalmai vannak, vagy egyszerűen csak nyűgös, dacos. Egy kis szopizás ilyen esetben csodákat tehet! A fogzással járó kellemetlenségek csillapítására is jó hatással lehet a szoptatás. A kisbabában a szopás hatására endorfinok, örömhormonok szabadulnak föl, s az anyában felszabaduló, az anyatejbe átjutó endorfinokkal együtt kétszeresen is csillapítják a kisbaba fájdalmát.
Az egyévesnél idősebb gyermek rendkívül elfoglalt: ideje nagy részét a világ felfedezése köti le. Egyre kevesebb ideje marad a szopizásra, jóllehet éjszaka szeretné bepótolni, ami napközben kimaradt. Ha az édesanya nem kínálja a babát, de nem is tiltja meg neki a szopizást, akkor a gyermek lassan, fokozatosan elválasztja magát. Egyre ritkábban szeretne szopizni, lehet, hogy több nap is eltelik két szopás között. Egyszer minden kisgyermek kinövi a szopás iránti igényét, s egy új korszak kezdődik az életében. De az összebújás, dédelgetés iránti igénye megmarad.
...
Ha a kisbabára bízzuk a dolgot, valamikor másfél és négyéves kora között valószínűleg abbahagyja a szopizást. Természeti társadalmakban nem ritka az öt-hatéves szopó gyermek sem. Az immunrendszer négy-ötéves korra érik meg, s az anyatejet körülbelül hétéves korig tudja feldolgozni a szervezet.

Hálás vagyok Istennek, hogy megtanulhattam szoptatni, mert ezt is tanulni kell. Szükséges, hogy jó információkhoz jussunk. Nekem egy anyuka és az internet (lll.hu) tanított. Tudom, mit jelent cumisüvegből etetni a csecsemőt és mit szoptatni. Nekem az utóbbi sokkal jobb tapasztalat volt. Odaszánás is kell hozzá, a gyerek rendelkezésére állni, de nekünk megérte. Balázzsal másfél év után történt meg az, hogy elmentünk egy éjszakára is itthonról nélküle. Akkor ő még semmiféle tejporos vagy rendes tejet, joghurtot, túrót nem fogadott el, bár egyébként mindent evett. Mostanra iszik tejet és eszik már joghurtot és túrót is. Mindent ki kell várni.

mindenféle

Ma borús, esős idő van, de tegnap nagyon szép, napos idő volt, tiszta kék éggel, melyen se felhő, se kondenzcsík nem látszott. Gyönyörű volt! Olyan jó volt kint a parkban. Anita fotózott. Balázs meg elindult egyedül a parkban is. Egyre jobban megy... amíg el nem esik. :D Ez már így van.

 

 

Kissé vakációs hangulatban vagyunk, mert csütörtöktől keddig nem kell menjen Anita iskolába. Jó ez. Szeretem a szabadabb programot. És jó volt délben kint sétálni a napsütésben.

Tegnap elkezdték nézni a gyerekek a Dzsungel könyvét, de nem fér bele egy egész film a napi rajzfilmnézési időbe. Csengének nem is tetszett. Így nem lesz folytatás, neki egyelőre nem. Anita meg elkezdte olvasni a könyvet, már a harmadát elolvasta, így ő is csak azután nézheti, miután kiolvassa a könyvet, hisz sokkal gazdagabb az ő képzelőereje, mint a rajzfilm adta képek, cselekmény. Én olyan 11 éves voltam, mikor ezt a könyvet olvastam. Emlékszem, nagyon tetszett. Nem gondoltam volna, hogy 8 évesen végigrágja magát rajta.

Úgy 1 éve kapta az Alice Csodaországban-t. Ekkor olvastam el én is... nem voltam elragadtatva tőle. Anita nem rég vette a kezébe egy délután. Estig ki is olvasta és azt mondta, nagyon tetszett neki. Vannak könyvek, amik gyerekeknek valók. Ilyen a Kobak könyve is, lassan megbarátkoztam vele, de a gyerekek nagyon szeretik, nem tudják megunni.

Tegnap a vámhivatal előtt mentünk el. Az épületre ki van tűzve egy zászló. Csenge mondta, hogy két féle zászló van, romániazászlója és magyariazászlója.

Ma Balázs megtanult együtt visítani a lányokkal. Eddig nem volt divat nálunk a visítás, de ma az ebédnél volt részünk egy kis koncertben. Nagyon változatos a felnőttek élete három gyerek mellett. Úgy örülök, hogy nem csak ketten vannak! Bár a visítozást tunám nélkülözni.

Amúgy Balázs egyre kevesebbet szopik. Nem is tudom, hogy nem-e inkább csak cumizik. Este már nem engedem szopizva elaludni, miután volt, hogy ez az elalvás fél órát is eltartott vagy még többet, tej pedig nem volt már. Első alkalommal óriási sírást rendezett. De másodjára már nem volt semmi tiltakozás. És mintha éjjel sem ébred meg olyan gyakran. Ez nekem is jobb, bár őszintén szólva, nagyon szeretek szoptatni is. De egyszer ennek is vége lesz. Azt viszont látom, hogy nehéz lesz az átállás más tejre, eddigi próbálkozásaim hiábavalóak voltak. Túrót se eszik és joghurtot sem. Utóbbiakat néha megkóstolja, pár falat erejéig. De remélem megleszünk. Csenge is elválasztódás után 3 hétig nem fogadta el a tejet és egyéb tejterméket sem evett.

Van egy tervem. Mivel Balázs már tud járni, csak nagyon ritkán kúszik a popsiján, és mivel a kakizást már régóta jelzi és csak elvétve, figyelmetlenségem miatt kerül kaki a pellusba, és mert van, hogy száraz pellussal ébred reggel, és napközben is többször pisil a bilibe, vécébe, megvan már az elengedési reflex, tudjuk azt is, amikor a pellenkába pisil, látszik rajta, jelzi is, ezért, ma vettem egy csomó fiúbugyit és jövő héten szeretném... szeretném használni őket, persze pellenka nélkül. Remélem pár nap alatt a lakásban már nem kell pellenkát használjunk. Kell jobban figyeljek Balázsra, időben bilire ültessem. No, meglátjuk, mi lesz ebből. De minek pellenkázódni két éves korig, ha nem muszáj? Érdekes és hasznos infók a témában a babaközelben oldalán ITT.

Babajelek

Mikor Csenge pici volt olvastam először a babajelekről, de mivel Csenge 1 évesen már mondatkban beszélt, nem volt aktuális. Most, hogy Balázs csak néhány szót mond, kicsit utánnanéztem, mert érdekesnek találtam a témát. Olvasás közben rájöttem, hogy tanulás nélkül kialakítottunk pár jelet magunknak. De miért ne bővitenénk ezt tudatosan? Hisz nem tudom, mikor fog mondatokban beszélni. Anita miután betöltötte a 3 évet mondta ki az első egyszerű alany-állítmányos mondatot, Csenge meg már 1 évesen. Mivel a babajelezés egy játék is, érdemes megpróbálni. Persze az eredmény nem 2 nap múlva lesz látható, de akkor is megéri. Amúgy Balázsnak mondtam és mutattam újra és újra már nem tudom mióta melyik a szemünk, a orrunk, a szánk, a fülünk. Ő nézett. Aztán egyszer elkezdte mutatni a fülét. Reméltem megérti hol a szeme, orra. De a mai napig semmi. Már nem is mondogattam neki minden nap, belefáradtam. S nem tudom, hogy jött elő, egyik étkezéskor megkérdeztem, hol a füle, s mutatta, aztán mutatta a szemét, az orrát, az enyémeket is, tehát csak megjegyezte, de nem tartotta szükségesnek tudatni velem, hogy mindezt már tudja, ne fárasszam magam vele. Hát így. Mostanában nagyon szereti a könyveket együtt olvasni velem, várja, hogy meséljek, mutat a képekre, kérve, hogy nevezzem meg amit mutat. Könyvben nincs hiány, képben sem. Csak legtöbbször az a könyv kell ami a másik kezében van. De ezen már nem csodálkozok.

Úgy jártam,

mint az egyik nem rég látott filmben a főszereplő, aki azt mondta, hogy néha amikor kellene az odaillő (odavágó) válasz nem jut eszébe, amit mondani kellene. Velem is ez történt, amikor egy ismerősöm, azt mondta, hogy hiba volt a babájukat hat hónapig kizárólag csak szoptatni, korán el kellett volna kezdeni a hozzátáplálást, mert akkor könnyebben felgyógyult volna a baba a hasmenésből, ha evett volna ennivalót is, így mivel szinte csak szopott, nem akart vizet inni és ennivalót enni a kórházban, ahol azt mondták, hasmenéskor nem jó a babát szoptatni ... hosszú és szomorú történet...
De a következtetés az lett, hogy korán el kell kezdeni a hozzátáplálást, hogy ez a kizárólagos szoptatás amerikai divat.  -Hát ez annyira megdöbbentett, hogy egyszerűen nem találtam választ... Aztán most este szoptatás közben arra gondoltam, hogy ha ez csak egy új divat lenne, nagyon kevés ember élne a földön, Afrika és a szegény országok eléggé néptelenek lennének, hisz a szoptatás -sok helyen nem csak hat hónapig van kizárólagos szoptatás, hanem tovább is, egyszerűen azért, mert nem lehet a hat hónapos babát gyökerekkel és egyebekkel etetni, tehát, a szoptatás a legkiegyensulyozottabb és leghigiénikusabb táplálsi módja a babának.

Az lll.hu oldaláról egy 2006-os cikk:

Egészségügyi és szoptatási szakemberek megegyeznek abban, hogy a legjobb, ha megvárjuk gyermekünk hat hónapos korát a szilárd ételek bevezetésének megkezdésével. A közelmúltban rengeteg kutatást végeztek ebben a témában, és a legtöbb egészségügyi szervezet frissítette ajánlásait, hogy azok megegyezzenek az érvényes kutatásokkal. Sajnos az egészségügyi dolgozók közül sokan nem naprakész információkkal szolgálnak a szülők számára, és nagyon-nagyon sok könyv sem naprakész.

A következő szervezetek ajánlják, hogy minden csecsemőt kizárólagosan szoptassanak (gabonaféle, gyümölcslé, víz és minden más adása nélkül) az első hat hónapban (nem az első 4-6 hónapban!):
WHO (Egészségügyi Világszervezet)
UNICEF
US Department of Health and Human Services
American Academy of Pediatrics
American Academy of Family Physicians
American Dietetic Association
Australian National Health and Medical Research Council
Royal Australian College of General Practitoners
Health Canada

A legtöbb kisbaba hat-kilenc hónapos korára jut odáig a fejlődésben, hogy készen áll a szilárd ételek fogyasztására. Egyes csecsemők számára hasznos lehet hat hónapos kornál későbbre tolni a szilárd táplálékok bevezetését; ha például a családban allergia fordul elő.
A szilárd táplálék késleltetésének okai

Bár az itt felsorolt okok némelyike feltételezi azt, hogy gyermekét szoptatja, vagy kizárólag anyatejjel táplálja, a szakemberek azt javasolják, hogy a tápszerrel táplált csecsemőknél is várjunk a szilárd ételek bevezetésével.
A szilárd táplálékok bevezetésének késleltetése nagyobb védelmet ad a betegségek ellen.

Bár a gyermekek mindaddig sok immunanyaghoz jutnak hozzá, amíg anyatejet kapnak, a legtöbb ellenanyagot mégis akkor kapják, amikor kizárólag szopnak a babák. Az anyatejnek ötvennél is több immunfaktorát ismerjük, és sok továbbiról valószínűleg még nem is tudunk. Egy tanulmány kimutatta, hogy azoknak a csecsemőknek, akiket több mint négy hónapig szoptattak, 40 százalékkal kevesebb fülfertőzésük volt, mint azoknak a szoptatott kisbabáknak, akik más táplálékot is kaptak az anyatej mellett. A légzőszervi betegségek megjelenésének valószínűsége a gyermekkor bármely szakaszában jelentősen csökken, ha a gyermek legalább 15 hetes koráig csak anyatejet kapott, és ezen időszak alatt semmilyen szilárd táplálékot nem adtak neki. (Wilson, 1998). Sok más tanulmány is azt találta, hogy minél inkább kizárólagosan szoptatták a kisbabákat, annál nagyobb mértékű volt a szoptatás egészségükre gyakorolt jótékony hatása.
A szilárd táplálékok bevezetésének késleltetése időt ad a csecsemő emésztőrendszerének a megérésre.

Ha a szilárd ételeket azelőtt kezdjük el adni, mielőtt a csecsemő szervezete felkészült arra, hogy feldolgozza azokat, akkor megemésztődésük elégtelen lesz, és kellemetlen reakciókat okozhatnak (emésztési rendellenesség, gáz, székrekedés, stb.). A fehérjeemésztés csecsemőkorban még nem teljes. A gyomorsav és a pepszin születéskor kezd kiválasztódni, és szintjük a következő három-négy hónapban emelkedik a felnőttkori értékekig. A hasnyálmirigyben termelődő amiláz enzim nem éri el a keményítők megemésztéséhez szükséges szintet nagyjából hat hónapos kor előtt, és a szénhidrát-emésztő enzimek mint a maltáz, az izomaltáz és a szukráz nem éri el a felnőttkori szintet kb. hét hónapos kor előtt. A fiatal csecsemőknek alacsony a lipáz- és az epesó-szintje is, így a zsíremésztés nem éri el a felnőttek szintjét 6-9 hónapos korig.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése csökkenti az ételallergia veszélyét.

Nagyon jól dokumentált tény, hogy a hosszan tartó kizárólagos szoptatás eredménye a kevesebb ételallergia. Születéstől kezdve nagyjából 4-6 hónapos korukig a gyerekeknek „nyitott” a bélrendszere. Ez azt jelenti, hogy a vékonybél sejtjei közötti réseken teljes makromolekulák is átjutnak, többek között teljes fehérjék és patogének, és ezek közvetlenül a véráramba kerülnek. Ez nagy hasznára van a szoptatott csecsemőnek, mert lehetővé teszi, hogy az anyatejben lévő hasznos antitestek sokkal közvetlenebbül jussanak a baba véráramába, de ez azt is jelenti, hogy más ételek nagy fehérjemolekulái (amelyek allergia veszélyének teszik ki a kisbabát), és betegségeket okozó patogének is könnyedén átjutnak. A csecsemő életének első 4-6 hónapjában, amikor a bélrendszer még nyitva van, az anyatej antitestjei (sIgA) bevonják a kicsi emésztőrendszerét, és passzív immunitást alakítanak ki, ezzel csökkentik a betegségek és az allergiás reakciók valószínűségét a bélhámsejtek közötti záródás megtörténte előtt. A csecsemő szervezete ezeket az antitesteket a hatodik hónap környékén kezdi termelni, és erre az időre már be kell fejeződnie a záródásnak.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít megóvni a csecsemőt a vashiányos vérszegénységtől.

A vaskiegészítés és vassal dúsított ételek bevezetése elsősorban az első hat hónapban rontja a vasfelszívódás hatékonyságát. Egészséges, időre született, 6-9 hónapos korig kizárólag szoptatott csecsemőkről kimutatták, hogy normális a hemoglobinszintjük, és megfelelő vasraktárakkal rendelkeznek. Egy tanulmányban (Pisacane, 1995) arra jutottak a kutatók, hogy a hét hónapig kizárólag szoptatott csecsemők (akik nem kaptak vaskiegészítést, vagy vassal dúsított gabonaféléket) magasabb hemoglobinszinttel rendelkeznek egyéves korukban, mint azok a kisgyermekek, akik hét hónapos koruk előtt már kaptak szilárd táplálékot. A kutatók nem találtak vérszegénységet egyetlen esetben sem a hét hónapig kizárólag szoptatott csecsemők körében, és arra a következtetésre jutottak, hogy a hét hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti a vérszegénység veszélyét.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít abban, hogy megóvjuk a csecsemőt a későbbi elhízástól.

A szilárd ételek korai bevezetése és a gyermekek szervzetének zsírtartalma, valamint a túlsúly között összefüggést találtak. (ld. Pl. Wilson, 1998).
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít az anyának fenntartani a tejtermelést.

Tanulmányok megmutatták, hogy egy fiatal csecsemő számára a szilárd étel helyettesíti az anyatejet, nem pedig többletként jelentkezik, azaz a baba összességében nem vesz magához több táplálékot. Minél több szilárd ételt eszik, annál kevesebb tejet szopik, és a kevesebb tejfogyasztás kevesebb tej termelődését okozza. Azok a csecsemők, akik sok szilárd ételt fogyasztanak, vagy túl korán kapnak kiegészítő táplálékokat, hajlamosak a korai elválasztódásra.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít a családtervezésben.

A szoptatás a terhesség megelőzésében sokkal hatékonyabb, ha kizárólag szopik a baba, és minden táplálék- és szopási igényét a mellen elégíti ki.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése könnyebbé teszi a bevezetést.

Azok a csecsemők, akik később kezdenek szilárd ételt fogyasztani, már egyedül tudnak enni, és kisebb a valószínűsége annak, hogy allergiával reagálnak az ételekre.

Egy jó cikket a csecsemőkori hasmenésről találtam babazug oldalon.
A szoptatás portálon pedig egy jó cikk, arról, hogy az anyatej hasmenés elleni hatóanyagot tartalmaz.

A Cincinnati Egészségügyi Központ Gyermekkórházának kutatói azonosították az emberi tejnek azt az alkotórészét, amelyik hatékony védelmet nyújt a csecsemőknek a súlyos hasmenés ellen.

Amint arról az eheti Journal of Pediatrics beszámolt, ez a felfedezés a gyermekek és felnőttek fertőző hasmenése elleni küzdelemben használható, új gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, ami világszerte milliók halálát előzheti meg.

Az orvosok régóta ismerik az anyatejben jelen lévő ellenanyagokat, amelyek egyfajta természetes immunitással vértezik fel a babákat a fül fertőzések, a bakteriális meningitis és más betegségek, köztük a fertőzéses eredetű hasmenés ellen.

Úgy tűnik azonban, hogy egy korábban ismeretlen mechanizmus, ami ezért az immunitásért nagyrészt felelős, szintén működik.

A kutatók úgy találták, hogy összetett cukormolekulák - ún. oligoszaharidok - csapdaként működnek, aminek következtében a hasmenést okozó vírusok hozzájuk kötődnek a csecsemő bélfala helyett.

“Ez a felfedezés újabb okot ad arra, hogy a szoptatás fontosságát hangsúlyozzuk” - mondja Ardythe Morrow, a Gyermekkórház kutatója, a tanulmány vezető szerzője. “Ezek a cukrok nem találhatóak meg a kereskedelemben kapható csecsemőtápszerekben vagy a tehéntejben.”

Szoptatásról az anyácska.hu oldalon is olvasnivaló. Egy szoptatástörténet itt.
Kedvencem, mégis az lll.hu oldal marad.
Csecsemőkori hasfájásról egy jó cikk itt.

Látom sikerürlt összegyűjtenek kedvenc infóim egy részét szoptatás, hozzátáplálás témában.

Mindezek ellenére igaz, hogy azok a csecsemők is (általában) éppúgy felnőnek, akiket korán hozzátáplálnak, vagy egyáltalán nem szopnak. Azok is, akiknek három hónaposan töltöttkáposztát adtak.

Az is igaz, hogy a szoptatásnak nem csak most van jó hatása a gyerekre és anyára, hanem később is.

Az is igaz, hogy általában az egészségügyben dolgozók nem ismerik vagy nem alkalmazzák a legújjabb kutatások eredményei alpján ajánlottakat - kivéve ha oltásokról van szó (ahol sokszor nincsennek is megfelelő kutatások). Pl.  kórházban ki volt plakátolva, hogy a csecsemőknek a legjobb az anyatej, de miért fáradjanak oda a gyerekkel az anyához éjjel, inkább adtak neki tejport, miközben az anya melle bedagadt, megcsomósodott a tejtől... Mi is saját bőrünkön tapasztaltuk ennek romboló hatását, és sok óra netes böngésésnek az eredménye, hogy megtanultam és mertem szoptatni, csak szoptatni, miközben mások azzal dicsekedtek, hogy bezzeg az ő gyerekük hat hónaposan töltöttkáposztát evett, s lám, milyen szép legény lett belőle.

És nem utolsó sorban, megint: minden család más és minden gyerek más. Ha nem megy a szoptatás, ha nem kényelmes, kellemes... a családi béke többet ér még talán a szoptatásnál is. Bár mivel mind e kétféle tapasztalatom van és a szoptatásra szavazok, a kizárólagos szoptatásra, a babáért és az anyáért. De lehet másként is látni a dolgokat. De az biztos, hogy ez az egész szoptatásos dolog nem egy újkeletű amerikai divat, hanem így szoptattak az elmúlt századokban, évezredekben, s a hosszantartó és kizárólagos szoptatás gyakran az életbenmaradás feltétele volt. Valahol olvastam, hogy a korai hozzátáplálás, a napi pontos időbeosztás a bébi számára a XX. század elejének új divatja volt, a németek karolták fel, a világháborúk előtti időben, jól megnevelt nemzedékre volt szükség, a szeretet, gyengéd érintes háttérbe szorult, a pontos (időben és mennyiségben) való étkezés, higénia betartása jelentette a gyermek helyes szeretetét (nehogy elkényeztessék), az anyai ösztönöknek nem volt szabad teret engedni, s hogy a gyerek szeretve érzi magát, nem számított. Erről láttam egy videót valahol, de most nem találom.

Ps. Nem akartam senkit sem untatni sem megbánatani.

Tavasz van.

A vasárnapi szél elfújta a nyári meleget, ami húsvét előtt volt. Szeretem ezt a kellemes tavaszi időt, amikor még nincs olyan nagy meleg. Úgy érzem, ebben az évben olyan hirtelen tört ránk a tavasz szinte nyári meleggel. Két nap alatt kizöldültek a fák. Húsvétra kinyílt az orgona, vagyis április közepére. Úgy emlékszem gyerekkoromban május elsejére nyílt.... Újra van sóska, olyan finom a sóskaleves. 

Tegnap voltunk babalátogatni. Csenge nem akart hazajönni, sírt, s ma reggel is vissza akart menni Abigélhez... Mintha anyukának született volna :). Itthon is sokat babázik, meg 'olvas' és rajazol, fest. Ezek a kedvenc foglalkozásai. És szeret segíteni a konyhában a főzésnél, sütésnél.

Balázs most épp elaludt a hátamon. 

Még mindig sokszor bukik. Képes a kétségbeesés szélére kergetni, amikor pár perccel szopás után minden kijön belőle! Tudom egyszer vége lesz ennek is, állítólag én is ilyen voltam, de néha fáraszt. Vigyázni kell mit csinálunk szopás után. Ő egy pillanat alatt átfordul a hasára, persze mindjárt böfizik is, de sokszor nem csak. A hozzátáplálás is nagyon lassan megy, előrehaladásról egyáltalán nem beszélhetek. Tudom, mire iskolás lesz mindenevő lesz, de most még nem. Van, hogy egy kiskanálnyi ételt se eszik meg, s ha erőltetem, készségen visszaszolgáltatja a negyedkiskanálnyit, amit már lenyelt. Hiába kínálgatom háromfélével is egy nap. Amit tegnap megevett ma már nem kell. Sajnálom is szegényt, amikor én kínálom, ő pedig fordítja el a fejét és sír. De persze azért rendületlenül próbálkozok, első kínáláskor mindg szépen nyitja a száját ha jön a kiskanál. Már ez is valami. 

Nagyon szeretem a háti hordozást. Másképp nem tudom, hogy boldogulnék. Néha eljátszik az ágyban, de ülni még nem ül stabilan, hamar eldől, ha kitámasztom szépen lecsúszik. A kocsiülésben és a billegetőben elül egy keveset. De aztán sír. El kellene tegyem a játékok felét, mert már nagyon ismeri őket, hamar megunja őket. És akkor sír, morog... Azt meg én nem szeretem. Nincs jó hatással az igedeimre, mert közben arra is gondolok, hogy ezt is, azt is el kell végezni, netalán egy másik gyerekem is épp nyafog vagy sír... Mindent megold a háti hordozás. A kezem szabad. A hátamon csend van, esetleg olyan bababeszéd, ami kedvet ad az élethez. S néha egy kis szunya.

Ez a bejegyzés

itt, a cumizásról, nagyon tetszett. Lehet azért, mert nekem is volt egy olyan babám, aki nem ismerte azt, hogy "elég" ha szopiról volt szó, s van egy másfajta babám is, akinek ha tele a hasa, hát nem kell több szopi. S volt cumis babám és olyan, aki nem cumizott. ...hát jól esett erről olvasni.

Hát... jót nevettem

az este itt magamban ezen a blogbejegyzésen. Talán mert már kétszer túléltünk ilyen időszakot, s még van két hetünk, s újra meg kell bírkóznunk vele.
Nevettem a leírt helyzeteken, az emlékeimen, amelyek eszembe jutottak, s nevettem magamon. Néha nem könnyű túlélni a kétségbeejtő helyzeteket. Jó ha van humorérzék, amivel nem bővölködök. Csak a harmadik gyereknél jöttem rá, hogy a kétségbeejtő pillanatokban jó kicsit kivülről szemlélni a helyzetet, nevetni egyet és nekifogni feltörölni a vízet, összeseperni a cukorot, puszit és simogatást adni a kis nyafizónak aki az idegeinkre megy s nem írom le, hogy legszívesebben mit csinálnánk vele, stb. Mert az élet szép, ha szépen élünk.

Hát legyen itt egy kis ízelítő vagy emlékeztető abból, amit itt olvastam.

Mindaz, amit nem tudsz addig, amíg nincs egy 6-12 hónapos csemetéd:

- a törlőkendő pont akkor fogy ki, amikor a babád nyakig kakis,...
- napi négyszer átöltöztetni nem is sok
- az egész szobát betakaró játszószőnyeg is kicsi
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik
- ha eddig nem volt kutyád, most van. 2 méternél nem távolodik el jobban és
még a WC-re is követ négykézláb
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve
eltüsszenti magát
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt

A csend és a nyugalom

drága kincs. Néha mindent megér. Nincs sírás, visítás, kiabálás. Csak csend, nyugalom és édes álom. S a munka is halad. Pl. ebéd készül és még ide is pötyöghetek egy keveset.

Ráadásul én is nagyon jól érzem magam. Olyan jó ez a hátizsák!

Anita-baba könyvei

Összeválogattam a gyerekek könyvei közül azokat amik emlékezetem szerint Anita első könyvei voltak. Van amit egészen elolvasott, például a Teora kiadó állatos lapozóit, amik szerintem nagyon szépek, a képen lent a zöld kis lapozó a vadállatokról, ezt már Csengének vettem meg, mert az Anitáé egész elkopott. De Anitának meg volt mind a négy, nagyon szépek és valósághűek.(Nem tudom, kaphatók-e még.) Könyveket vettünk és kapott is Anita. Egyik nagy kedvenc a postás bácsis könyv volt. Egyik első kedvenc meg a Tavaszi dal, arről sokat meséltem, mert nagyon szépek a rajzok, van ott virág, gomba, madár... Pici korában volt két textil könyve is.
Úgy kezdtük, hogy mi rengeteget olvastunk magunknak, nincs tévénk, nem volt net, számítógépünk sem volt eleinte. Mire 1 éves lett nagy szeretettel lapzogatta a könyveinket, ha nem volt kép benne akkor is. Nem szakította el őket.
Az ő lapozóiból kép után meséltem neki, első könyveit meg is rágta kicsit. Van olyan lapozó amiben vers van, ami iránt nem mutatott nagy érdeklődést, de meséltem, a képről, kérdeztem, pl. hol a gomba, ő mutatta, mert későre kezdett beszélni, de mindent megértett. Aztán lassan olvastam is neki. De csak úgy 2 éves kora után vettünk mesés könyveket. Kicsi korban a lapozók megfelelőbbek, mert nem szakadnak olyan könnyen.
Mikortól olvasok a gyerekeknek? Nem is tudom, de 6 hónaposan már biztos, sőt Balázsnak már 3 hónaposan mutattam képeskönyvet és mondtam hozzá, ami épp a képen volt: lufi, autó, fa, csillag. Nem számít, hogy mennyit ért belőle, azt biztos, érzi, hogy ez jó, mert vele vagyok, szeretettel beszélek hozzá, a képek szép színesek. Kezdetnek ez bőven elég.
Szerintem figyelni kell a gyerekre, nem kell minden gyerek könyvmoly legyen. Lehet sok más érdekes közös tevékenységet találni, mert az idő amit gyermekünkre fordítunk megfizethetetlen érték számára és miért ne nekünk szülőknek is.

25 hónap után

eljött az ideje vagy máshogy mondva, Csenge megérett arra, hogy anya és apa nélkül, jószántából és hívatlanul el akarjon menni a mamájához egy vasárnap délutánra. (Anita ezt 22 hónaposan tette).
Ma az istentiszteletről a szüleim hoztak haza autóval, mert Józsi maradt énekórán (volt már ilyen máskor is). Csenge nem akart feljönni, mert ő megy mamához. (Máskor volt, hogy hívták, de nem akart menni.) Végül mégis feljött, míg én váltóruhát tettem neki egy zacsiba és Anitával elmentek mamához. De az ötlet Csengéé volt.
Nem vagyok híve a gyerekek nagyszülőhöz vagy máshoz passzolásához. Igaz néha már hagytuk Csengét Anitával mamánál, míg "elszaladtunk" a Metróba amikor valami fontos, sűrgős vasárolni valónk volt, és meg is kellett beszélni mit veszünk. De még ilyen helyekre is legtöbbször magunkkal vittük őket, a Selgrosban többször is előfordult hogy élőben hallgattunk klasszikusokat, Csenge is láthatott hegedűt, kisbőgőt. Mert úgy gondolom, jó kivárni -ha lehet- míg a gyerek magától megérik arra, hogy szülők nélkül akar lenni, tapasztalni... Aztán, ha erre megérett akkor lehet hagyni mással is.
Szerintem fontos lépés ez a gyerek életében. Ahogy amikor pici kell hogy anyás legyen és anya nélkül ne legyen neki jó, és ha sír az anyja után nem azt kell mondani, jaj de anyás!, hanem örülni, hogy kötődik az anyjához, el kell jöjjön az az idő, (és jó kivárni erőltetés nélkül), hogy el akarja engedni az anyját, mert tudja biztosan, anya megvan, ha nem is ott vele, visszonlátja biztosan, szeretni is lehet úgy hogy nem látjuk állandóan. A anyáről való leválás fontos lépése ez. Anitánál is örömmel fogadtuk ezt, aki akkor még nem tudott beszélni, de értésünkre adta, hogy mehetünk haza, ő mamával akar menni. Most újra nagyon örülök, hogy Csengénél elérkezett ez az idő, amit már vártam, de mivel ő mindig anyásabb volt, gondoltam, még várni kell. És lám, csak úgy magától, készületlenül meglepett bennünket. Remélem a mama és tata se bánja.

Anya, vegyél az öledbe!

-szokta kérni Csenge. Viszont a hordozóba nekem könnyebb és ő is szereti, igazából mind a ketten élvezzük. Itt épp a reggeli teámból iszik, mert ő korábban reggelizett mint mi, én a reggelim felét Csengével a hátamon fogyasztottam. Azért Csenge nem szereti ha leülök, inkább járkáljak vele, tegyek vegyek. Közben magyarázhatok, hogy mit csinálok pl. a konyhában, mert a vállam fölött mindent jól lát.

Hordozni jó.

Balázs már 8 hetes. Többet van ébren. Nem szeret egyedül a kiságyban feküdni.
Eddig csak ritkán hordozókendőztem, mert aludt a kiságyban vagy a billegetőben. Viszont egyre nehezebb úgy betenni a kiságyba, hogy ne ébredjen fel. Mikor kimegyünk, általában alszik a babakocsiban, csak ne álljak egy helyben vele.
Két nehezebb napszak van, a reggel és az este. Este általában itthon van Józsi, így az egész elviselhető, Balázs anyázhat. Reggel nehezebb, mert Józsi és Anita elmennek, itt maradok Csengével. A pizsamát itthoni ruhára kell cserélni, reggelizni kell, Balázs is esetleg akar szopizni, el kell pakolni az edényeket, mosogatni kell, Csengét bilire kell ültetni, Balázs ébren van és figyelmet ígényel, de Csengének is mesét kell mondani vagy olvasni. S mindezt reggel 8 és 9 között.
Ezért előkerült a hordozókendő, a csend, békesség, jó közérzetért. Úgy látszik ez mind a hármónknak nagyon jó. Balázs elalszik benne, nagyon szeretem olyan közelről hallani a szuszogását. Közben mi reggelizünk, ágyat vetek, elpakolom az edényeket, még mosogatni is lehet.
Mivel Csengét nem akartam megkérni fotózzon le, a tükör elé álltam pár fényképet készíteni. Így teszünk-veszünk reggel. Lassabban, de jó kedvvel. A kendő jól tartja az alvó baba fejét.

Kinek jó a hordozás?

Tegnap Balázs késő délutántól az esti fürdetésig aludt. Nagyon örültem mert volt időm vasalni, teríteni, mesét olvasni, mosogatni, enni...
Már este volt, mikor Csenge a hordozós könyvet lapozgatta, abból kellett neki meséljek. S hát elmondtam, hogy én is úgy hordoztam őt. S megkérdeztem, szeretné-e, hogy most a hátamra vegyem a hordozókendővel? Igen, mondta s várakozó nagy szemekkel nézett rám. Így hát elővettem a hordozókendőt. (Bocs, hogy kicsit kócos vagyok, ezek olyan pillanatképek, s szoktam fésülködni is, de ez már a lefekvés ideje.)
Nagyon tetszett Csengének.
S mit mondjak, láttam Anitán, hogy ő is szívesen kipróbálná a hordozókendőt, mikor látta, CSenge milyen jól érzi magát.
Így hát megkértem Józsit, aki még nem hordozott eddig, próbálja meg felvenni a hátára Anitát, mert nem nekem való 21-22 kgt cipelni a hátamon.
Ez érdekes lesz!
Az eredmény:

Anita is nagyon élvezte.

Néhány percig így járt vele Józsi a lakásban.

"Nagyon jó!" mondta Anita.

S mivel Balázs kezdett ébredezni, le akartuk tenni a zsákjainkat. Mire ők hevesen tiltakoztak. Anita is.

De hogy Csenge milyen kétségbeesett sírást rendezett, hogy neki "még kell hordozás!", szinte vígasztalhatatlan volt. Megígértem, még fogom hordozni. Már csak azért is, hogy feltöltsem az "érzelmi tankját".

Tehát nagyon-nagyon jó a hordozás. Elsősorban a gyereknek, hisz egyik alapvető szükségletét elégíti ki, a biztonságérzetet. És hát akkor miért ne lenne jó a szülőnek is?

Nem tartom kizártnak, hogy Anitának sikerül még néha rávenni az apját, hogy ilyen módon a hátára vegye, s az sem kizárt, hogy később lesz olyan fénykép is, hogy egyikünk két ilyen zsákot cipel.

Ó, az az ÓRA!

Azt hiszem soha nem néztem ilyen gyakran és ennyi reménnyel az órára.
Reggel úgy örülök, ha Csenge nem ébred fel amikor Anita iskolába megy.
Háromnegyed nyolctól kilenc óráig egyedül vagyok itthon a két kicsivel. Nagyon örülök, ha Balázs újra elalszik és nyugodtan reggelizhetünk Csengével. S úgy örülök annak, amikor a nagymutató egy-egy számmal közelebb kerül a tizenketteshez.
Kedden és csütörtökön 12 óra és néhány perckor érkezik Józsi Anitával. Akkorra kell legyen ebéd. Hétfőn, szerdán és pénteken 1 óra után érnek haza.
Két óra fele Csenge kidől. Balázs éber. A csendet őrizni kell.
Mire Csenge felébred Balázs általában elalszik (kivétel ma), akkor ha a lányok játszanak van egy kevés szabad időm és sok tennivaló.
És várom a 6 órát, mert tudom nincs már sok Józsi hazaérkezéséig, legfeljebb 1-1,5 óra. Aztán jön a vacsora, fürdés, lefekvés. Mire mindennek a végére érünk általában elmúlik 9 is. És én is elalszom.
A mai nap kivétel, mert Balázs csak 5 óra fele aludt el, és én is elaludtam vele, nem is tudom mit csináltak addig a lányok a másik szobában. Biztos játszottak, mert hatkor még nem volt kész a házi feladat. No, de akkor most este nem aludtam el a gyerekekkel.
Csenge sokat meséltet, olvastat minket és ő is olvas. Ma még a parkba is kivitte a ma kapott könyvet. Tud öltöztetés és bilizés közben is könyvet olvasni. Ülve, állva, feküdve. Már annyi gyerekkönyv van! Mindegyiknek tudja a címét, s hogy miről szól. Nehéz meggyőzni arról, hogy egy-egy könyv nem neki való, mert van mese, történet, amit nem tud végighallgatni. Ha mesélünk akkor a hosszú meséket is figyelmesen végighallgatja, de hosszú meseolvasást nincs türelme végighallgatni. De azért a képekről mesélni kell.

Balázst ma mértük, 5400g. Szépen nő. Csak nehezen büfizik, ezért sokszor visszajön a tej egy része, mikor több, mikor kevesebb, mikor tej, mikor túró. Anita is ilyen volt, így most nem estem még kétségbe e miatt, emlékszem, akkor nagyon aggódtam, de aztán kinőtte. Tehát egy nap többször is átöltözünk. Van bőven mosnivaló. A gond csak az, hogy nekem kevés ruhám van, mert a kismama ruhák már túl nagyok, amiket az előtt hordtam kicsit szűkek vagy kicsik. Na, de lassan lefogyok- él bennem a remény, mert mióta haza jöttem nagyon lassan, de fogyok.

Szeretnék sokat olvasni, csak nem nagyon érek rá. Illetve olvasok szoptatások alatt és között mindenféle meséket és történeteket a lányoknak. De szeretnék csak úgy magamnak olvasni... Most másnak van itt az ideje.

Aztán néha még gondolkozom is ezen-azon. Három gyerekkel egyre inkább úgy látom, hogy kell valami rend, szabály, amihez a gyerekek igazodjanak (Balázstól még nem várunk ilyesmit, mi igazodunk hozzá), mert nem lehet (vagy lehet) összevissza élni, dolgokat enszer ismételni. Na de nem fejtegetem ezt a témát, hisz fáradt fejemben sincs most valami nagy rend.

Ó, és megjegyzem, hogy kipróbáltam a gyümölcslepényes receptet körtével. Nagyon finom.

Mennyit tudtam írni!!! Azt hiszem hasznosabb lett volna kicsit tornázni.

Popsitörlő házilag

Már régebb olvastam egy blogon erről, itt. Akkor nem sokat törődtem vele, de a napokban eszembe jutott, mert annyi babaolajom van maradva Csengétől, hogy nem hiszem, hogy mindet el tudom használni. Így gondoltam kipróbálom.
Józsi vett nekem Zewa Wish and Weg papírtörlőt, mert aki próbálta, azt írta ez a legjobb erre a célra (de azért lehet ki fogom próbálni olcsóbbal is). Egy tekercs feléből készítettem most popsitörlőket: minden lapot félbehajtottam és a perforációnál is behajtottam, mint a leporellót. Kicsit nagyobbak a törlők, mint a doboz, de bele lehet tenni. Aztán elkészítettem rá az "öntetet", abból is féladagot. Az egész adag: 3,5 dl víz, 2 kanál babaolaj és 2 kanál babafürdető összekeverve. Miután ezt ráöntöttem a törlőkre, fél napot hagytam állni, hogy az egész jól átitatódjon. Remek popsitörlőim lettek! Nagyon jó a tappintásuk. Nagyon tetszenek. Lehet nem is fogok már popsitörlőt vásárolni, hisz néhány perc alatt el lehet készíteni a házi változatot, ami szerintem nagyon-nagyon jó.

Három héttel ezelőtt

még nagy pocakkal jöttem-mentem itthon, terveztem egy hétvégi bevásárlást is, hiszen egy nappal előbb a szülészorvos azt mondta, még nem jött el a szülés ideje, várjunk egy hetet.
Este, mint máskor is fájt a hasam, fáradt voltam. Úgy 11 körül volt egy erős fájásom, meg is néztem az órát s arra is gondoltam, hogy netán most fogok szülni, de nem, hisz annyiszor gondoltam már ezt, egy kis pihenés és elmúlik. Fél 12-kor még egy fájás. Na, ideje lesz lefeküdni. Pár perc alatt ágyban voltam, remélve, hogy elmúlik. Anyósom már szerda óta nálunk volt. S a telefonom, amit nem szoktam kikapcsolni épp aznap este kikapcsoltam és a nappaliban hagytam, ahol Anyu aludt, pedig most jó lett volna - gondoltam, de biztos mindjárt jobban leszek, ebből biztos nem lesz szülés, hisz Csengével rámtört a hasmenés is, most meg semmi ilyesmi. S vártam, hogy elaludjak. Nem érzékeltem az időt, de újra és újra éreztem, hogy fáj a hasam, aludni akartam, vártam. Aztán egyszer arra gondoltam, hogy kellene számoljak, meddig tart egy fájás, mert nem akar alábbhagyni. Hát 32-ig számoltam, aztán mindjárt 35-ig. Hűha, ez komoly! "Józsi, kell menni a kórházba!", ébresztettem Józsit. Villanyt gyújtottam, éjjel fél 2 elmúlt. A fájások közt alig volt 5 perc. Gyorsan megmosakodtam, összeszedtem magam, a csomagom, vízet, telefont... így is eltelt több mint fél óra és indultunk is a kórházba.
Ott a sűrgősségin már várt két vajúdó kismama. Három óra körül vettek fel (kicsit lázasan és 144-88 vérnyomásal, állítólag a vajúdás miatt). A szülészorvos azt mondta, ha éjszaka kell szüljek, ne hívjam föl, menjek be a kórházba és onnan fogják őt hívni. Valóban, miután a sűrgősségin megvizsgáltak, felhívták az orvost az én telefonomról. Az ügyeletest kérdeztem, mennyire vagyok kitágulva, de nem tudom mit mondott, hogy nem lehet tudni, mert nem tudom mi..., de a dokinak a telefonba azt mondta, hogy 7 cm-re vagyok tágulva (micsoda emberek!), az orvos alig 20 perc múlva bent is volt. Kicsit aggódtam vajon be fog-e jönni, hisz többen jártak már úgy, hogy éjjel nem jött be az orvosuk. Nagyon örültem, hogy bejött, hisz előtte ügyeletes is volt: szerda reggeltől csütörtök reggelig, majd rendesen ledolgozta a csütörtöki napot is, mert nálunk az ügyelet előtt adnak egy szabadnapot, nem pedig utána.
Felkerültem a vajúdószobába. A magzatvíz nem folyt még el, ezen segített a doki, a szívhangok nagyon jók voltak. A fájások időtartama mintha csökkent volna és a köztük levő idő is (olvastam ez megtörténhet amikor a kismama otthonról a kórházba kerül). Oxitocin perfuziót kaptam. Így se voltak elég gyakoriak a fájások és elég hosszan tartóak. 5.37 -kor született meg Balázs, 52 cm, 3800g, Apgar:9. Nem volt könnyű szülés, én könnyebbre számítottam. Igaz nem tartott sokáig. Az orvos szinte végig remélte nem kell gátmetszést csinálni, de a végén mégis egy kicsit vágott, tényleg kicsit, mert elég hamar újra tudtam ülni. Gyermekeink közül Balázs sírt a leghangosabban születéskor. 2-3 percre a hasamra tették miután elvágták a köldökzsinórt. Aztán elvitték. Én meg visszamentem a vajúdószobába, 2 órát megfigyelés alatt tartanak szülés után. De aztán jött a nappali váltás stb. és csak regel 10 felé kerültem kórterembe, majd nemsokára hozták is Balázst, aki szopott és szunyókált és szopott és aludt és szopott... Este fürdésre és a reggel a vizitre vitték el, kétszer volt kék lámpa alatt 8 órát, mert nagyon besárgult. A második nap 3-szor kapott "pótlást", Milupa tejet. A gyerekosztályon egy olyan nővér volt szolgálatos, aki amint hallotta, hogy az egyik gyerek sír, jött és elvitte egy kis pótlásta, nekem akkor még csak az előtej volt. Szerintem egyszer bőven elég lett volna, bár túléltük volna pótlást nélkül is, mert második nap este már bőven volt tejem. De ez van. Valószínű ekkor kaptuk meg a Candidát is.
A kórházban a tisztaság nagyon hiányos volt. A személyzet kedvesebb mint az elmúlt alkalmakkor. Viszont mindent kell vinni otthonról. Pl. az egyik kismama kért glicerin kuppot, azt mondták, vásároljon a gyógyszertárból, aki fájdalomcsillapítót kért attól megkérdezték, van-e algocalmin fiolája, mert ha igen szívesen beadják. Ezelőtt két évvel ott volt az algocalmin a kórteremben, azt mondták, ha kell lehet venni belőle. Hát valahogy így volt. Nagyon örültem, amikor hazaengedtek.
Hazafelé Balázs a babaülésben aludt. Itthon a lányok nagy szeretettel fogadtak, nagyon örültek a csöpp Balázsnak.
Hát erről ennyit.