Ó, az az ÓRA!

Azt hiszem soha nem néztem ilyen gyakran és ennyi reménnyel az órára.
Reggel úgy örülök, ha Csenge nem ébred fel amikor Anita iskolába megy.
Háromnegyed nyolctól kilenc óráig egyedül vagyok itthon a két kicsivel. Nagyon örülök, ha Balázs újra elalszik és nyugodtan reggelizhetünk Csengével. S úgy örülök annak, amikor a nagymutató egy-egy számmal közelebb kerül a tizenketteshez.
Kedden és csütörtökön 12 óra és néhány perckor érkezik Józsi Anitával. Akkorra kell legyen ebéd. Hétfőn, szerdán és pénteken 1 óra után érnek haza.
Két óra fele Csenge kidől. Balázs éber. A csendet őrizni kell.
Mire Csenge felébred Balázs általában elalszik (kivétel ma), akkor ha a lányok játszanak van egy kevés szabad időm és sok tennivaló.
És várom a 6 órát, mert tudom nincs már sok Józsi hazaérkezéséig, legfeljebb 1-1,5 óra. Aztán jön a vacsora, fürdés, lefekvés. Mire mindennek a végére érünk általában elmúlik 9 is. És én is elalszom.
A mai nap kivétel, mert Balázs csak 5 óra fele aludt el, és én is elaludtam vele, nem is tudom mit csináltak addig a lányok a másik szobában. Biztos játszottak, mert hatkor még nem volt kész a házi feladat. No, de akkor most este nem aludtam el a gyerekekkel.
Csenge sokat meséltet, olvastat minket és ő is olvas. Ma még a parkba is kivitte a ma kapott könyvet. Tud öltöztetés és bilizés közben is könyvet olvasni. Ülve, állva, feküdve. Már annyi gyerekkönyv van! Mindegyiknek tudja a címét, s hogy miről szól. Nehéz meggyőzni arról, hogy egy-egy könyv nem neki való, mert van mese, történet, amit nem tud végighallgatni. Ha mesélünk akkor a hosszú meséket is figyelmesen végighallgatja, de hosszú meseolvasást nincs türelme végighallgatni. De azért a képekről mesélni kell.

Balázst ma mértük, 5400g. Szépen nő. Csak nehezen büfizik, ezért sokszor visszajön a tej egy része, mikor több, mikor kevesebb, mikor tej, mikor túró. Anita is ilyen volt, így most nem estem még kétségbe e miatt, emlékszem, akkor nagyon aggódtam, de aztán kinőtte. Tehát egy nap többször is átöltözünk. Van bőven mosnivaló. A gond csak az, hogy nekem kevés ruhám van, mert a kismama ruhák már túl nagyok, amiket az előtt hordtam kicsit szűkek vagy kicsik. Na, de lassan lefogyok- él bennem a remény, mert mióta haza jöttem nagyon lassan, de fogyok.

Szeretnék sokat olvasni, csak nem nagyon érek rá. Illetve olvasok szoptatások alatt és között mindenféle meséket és történeteket a lányoknak. De szeretnék csak úgy magamnak olvasni... Most másnak van itt az ideje.

Aztán néha még gondolkozom is ezen-azon. Három gyerekkel egyre inkább úgy látom, hogy kell valami rend, szabály, amihez a gyerekek igazodjanak (Balázstól még nem várunk ilyesmit, mi igazodunk hozzá), mert nem lehet (vagy lehet) összevissza élni, dolgokat enszer ismételni. Na de nem fejtegetem ezt a témát, hisz fáradt fejemben sincs most valami nagy rend.

Ó, és megjegyzem, hogy kipróbáltam a gyümölcslepényes receptet körtével. Nagyon finom.

Mennyit tudtam írni!!! Azt hiszem hasznosabb lett volna kicsit tornázni.