Niszán 14

 A zsidó naptár szerint ma niszán hónap 14.-e van. Ez az a nap, amikor elkészítik a páskabárányt és este (az már niszán 15.-e) a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján (ami a naplementével kezdődik) este elfogyasztják az előzőleg elkészített vacsorát. Jézus pedig, mint a mi páskabárányunk, ezen a napon áldozta életét megváltásunkért. Niszán 14.-e a hét különböző napjaira eshet. De amikor szerdára esik, mint ebben az évben is, megegyezik azzal, ahogy abban az évben volt, amikor Jézus Krisztust keresztre feszítették. Mert Jézust az előkészület napján feszítették keresztre az evangélium szerint, és még naplemente előtt eltemették. Így okoskodások nélkül érthető, hogy Jézus teste három napot és három éjjelt volt a sírban. Mennyit törtem a fejem és számoltam gyerekként, hogyan lehet nagypéntektől húsvét reggelig három nap és három éjjel! De most már tudom, hogy ez csak hagyomány. Még nem tudom, hogyan lett ennyire elfogadott. Hagyománya van annak is, mi történt Jézussal a bevonulástól a keresztrefeszítésig napokra lebontva. Egyszer megpróbáltam magam utánajárni az evangéliumokból, és arra jutottam, hogy túl sok napunk van. Néhány éve értettem meg, hogyan is történtek az események. Niszán 14.-e nem mindig szerdára esik. De Jézust ezen a dátumon feszítették keresztre. Az Ószövetségi történet ismeretében sokkal gazdagabb jelentősége van ennek a megemlékezésnek. Ahogy régen a bárány vére által szabadultak meg a héber elsőszülöttek az öldöklő angyal kardjától, így bennünket is Jézus vére szabadít meg a nekünk jogosan kijáró isteni ítélettől, haragtól. Feltámadása sem egy akármilyen véletenszerű napon történt, hanem az első zsenge felmutatásának ünnepén. Ez minden évben a páskát követő első szombat utáni nap. Ilyenkor felmutatta a pap az első termésből a legszebbet, és azt az áldást mondta, hogy ilyen legyen a többi is. Ahogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból (a Szentírás szerint Ő az első zsenge), és igazolva, hogy elfogadta áldozatát, új, mennyei testet adott neki, ígéretünk van, hogy mi, akik hiszünk benne, hozzá hasonlóak leszünk, amikor megkapjuk új testünket a feltámadáskor. Nagyon szeretem ezt az ünnepet. Nem a nyuszira, a festett tojásra gondolok, hanem az üzenetre, amit hordoz, az ünnepekhez kötődő isteni ígéretekre. Örömteli, áldott ünneplést kívánok minden erre járónak!

Ui. Angolul és/vagy románul tudóknak ajánlom ezt a videót. Ugyanezt magyar felirattal itt.

Boldog Új Évet!

Amikor Szilveszter este visszaemlékeztünk az elmúlt évre, úgy találtuk, hogy mindennek ellenére sok jóban volt részünk.

Az elmúlt év furcsasága, hogy más évekhez képest több halálhírt kaptam. Azért van ez így, mert mindjárt fél évszázadot tudhatok magam mögött? Vagy csak így alakult az elmúlt év? Szóval többször kellett megemlékeznem arról, milyen mulandó az életünk.

A vissza- és előretekintésben nekem már évek óta segítség a Year Compass füzet. És a Bullet Journalom, amely segít gyorsan felidézni az elmúlt évben történteket.

Minden Szilveszter este nagy örömmel olvassuk fel az év során a Hálaüvegben összegyűlt cetliket.

 Aztán felolvassuk az év elején írt "tervek-vágyak" listánkat. Nagyon szeretjük ezt a családi hagyományt.  Csak olyan dolgok kerülhetnek a listára, amiket fel tudunk, merünk olvasni év végén egymásnak, mert ez családi hagyomány, nem titkos lista. A tervekhez azok a dolgok kerülnek, amelyek megvalósulásáért január 1.-én, - amikor meg szoktuk írni ezt a listát - úgy gondoljuk, hogy tenni fogok. Bár be szoktam másolni  magamnak  a BuJomba, legtöbbször elfeledkezem évközben rendszeresen ránézni a listára. Aztán december közeledtével eszembe jut, de akkor már általában nem sokat tehetek. Így jól meg kell gondolnom, mi az a néhány dolog, amiért valóban tenni akarok. A "vágyak" listája is érdekes. Ide olyan kívánságokat írunk, amelyek megvalósulása nem rajtuk múlik. Persze itt se lehet végtelen a lista. Ezért meg kell gondolnunk, mi az, ami nagyon fontos számunkra.

2026 január elsején, szokásunkhoz híven, újra megírtuk az erre az évre szóló listáinkat, a borítékot lezártuk és eltettük. Év végéig nem bontjuk ki, mindenki csak a saját listáját ismeri (ha el nem felejti). Reméljük, ha eljön a boríték felnyitásának ideje, újra együtt leszünk. Nagyon jó együtt örülni, annak ami megvalósul év közben, és én mindig kíváncsi vagyok családtagjaim vágyaira, terveire, amiket majd év végén megosztanak velem. A gyerekek kérésére elővettem az elmúlt évek felgyűlt borítékait. Így tudtam meg, hogy 12 éve gyakoroluk ezt a szokást. Az első borítékban legkisebbünk egy rajzos irka-firkával képviselte magát, mert még nem tudott írni. S magam sem gondoltam, hogy ilyen szép szokást alakítunk éppen, mert csak úgy ceruzával vetettem papírra néhány dolgot. Visszanézve érdekes volt látni, hogy mennyit változtunk abban is, hogy mire vágytunk, milyen terveink voltak. Az utóbbi években a vágyak listáján mindig ott szerepelt "hogy legyen béke". Tíz évvel ezelőtt még természetes volt, hogy békében élhetünk, nincs háborús veszély. Mennyit változott a világ, amelyben élünk!

Nem tudom, mit tartogat számomra ez az év. De bárcsak jó felé változnék! Fiatalabb már nem lehetek. De lehetek jobb szívű, türelmesebb, kedvesebb, szolgálatkészebb, együttérzőbb, irgalmasabb. S hogy boldog legyen az év, szeretném gyakorolni minden nap a hálát, meglátni az apró örömöket.

Máris kezdhetem az örömmel. Bár nem szeretem a nagy hideget, a csúszós utakat, de mindig elvarázsol a csodálatos havazás, a mindent puhán betakaró fehérség. Az elmúlt években nagyon kevés hó hullt erre felénk. De most az elmúlt napokban több havat lapátoltunk mint az elmúlt években egész télen. S még nincs vége, most is havazik. Minden csodaszép!

Emlékezés

A tavasz

érkezése minden évben csodálatos. Minden nap öröm kimenni és számbavenni a változásokat: kinyílt még egy virág, bomlanak a rügyek. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a kis zöld területért a ház körül. Már egy ideje folyamatosan van virág a vázában a kertből.  Tettem néhány málnabotot a kertbe. Locsolom őket, és várom, lesem, hogy életre kelnek-e. Mostanában a macska is mellémszegődik, amikor kimegyek a kertbe meglocsolni az új málnabotokat s a kutya is a közelben sertepetél, de őt nem engedem be a kis elkerített veteményes részbe. Annyi remény, ígéret van az előbújó rügyekben, virágokban!

S míg annyi szépség vesz körül próbálom a szívemet is ünneplőbe öltöztetni. Idén nagyon koránra esett a magyar húsvét. A páska idén az ortodox egyház húsvétja körül lesz. A mi virágvasárnapunk egybeesett idén a bibliai purim ünneppel. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok figyelni az ószövetségi nagy ünnepkre, hisz mindnek fontos üzenete van. S hogy látható jele legyen ennek, kipróbáltam egy új sütit, a hámántáskát vagy hámánfülét. Mind elfogyott. De a purim messze több, mint sütizés. Újra meghallgattam Eszter történetét. A gonosz Hámán mögött felismertem a régi ellenséget, aki a zsidó nép kipusztítására törekedett azért, hogy megsemmisítse Isten megváltásunkra irányúló tervét. Nagyon csodálom Eszter bátorságát, engedelmességét, odaszánását. S azóta hányszor tört a zsidók életére a nagy ellenség, aki Krisztus egyházának is ellensége! S még nem adta fel a harcot, mint aki tudja, hogy már csak kevés ideje van, láthajuk ma is tombolását.  De ahogy Eszter idejében  nem tudott győzni, úgy ma sem és a jövőben sem fog győzni, akor sem, ha úgy látszik, hogy igen. Gondolkozom, hogyan tudtak három napig étel és víz nélkül böjtölni Eszter és súsáni zsidók? Ma is a purim előtti napom így böjtölnek a zsidók pirkadattól naplementéig, emlékezve Eszter böjtjére (vagy ha ez a nap szombatra esik, akkor a szombat előtti csütörtökön böjtölnek, mint idén is). Azt hiszem azért, mert nagyon nagy volt a tét, nagy ellenséggel álltak szembe és nem volt semmi esélyük a megmaradásra, csak ha Isten lép közbe értük. Isten szabadítása örömünnep. Micsoda öröm lesz, amikor Isten végleg és örökre leszámol lelkünk vádlójával! Csodálatos jövő, kimondhatatlan öröm felé megyünk, bár most kissé meg vagyunk szomorodva azok miatt, amik most történnek.

Ünnepek ünnepe

Mózes 3. könyvében a 23. részben olvashatunk az ÚR ünnepeiről. Ezek megtartásáról azt mondta Isten, hogy örök rendelkezés. Ezek között van az engesztelés napja, amiről azt olvassuk, hogy "ünnepek ünnepe ez nektek". Nem tudom, hogy tényleg így tartják-e a ma élő zsidók. Az ószövetségi áldozatok elfedezték a bűnt. Nekünk, akik az Újszövetség népe vagyunk, bűneink nem csak el vannak takarva, hanem el vannak törölve, mert Jézus, Isten Báránya tökéletes áldozat a bűneinkért.

Ma Yom Kipur alkalmával 25 órán át böjtölnek a zsidók és sok imát mondanak. Többek között Jónás könyvét is felolvassák ezen a napon. A bűnvallás és a megtérés összetartoznak. A megtérés jelentheti azt is, hogy életemet Isten terveihez, céljaihoz igazítom. Jónas is ezt tette. Azt is olvastam, hogy van a zsidóknak erre a napra egy külön bűnvalló imádságuk. A bűnbánó zoltárok, segítenek Isten elé jönni a bűneimmel. Kíváncsi lettem erre az imára is, mi állhat benne? Ez a zsidó ima nem szentírás. Mégis lehet több, mint érdekesség. Sorra lehet venni a lehetséges bűnöket, számot vetni, önvizsgálatot tartani. ( Itt találtam magyarul)

Nagyon megfogott ez a mondat az imából: " Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes." Valóban, minden rosszra, amit elkövettem, elmondhatom, hogy nem volt érdemes. Nem volt érdemes... 

Legyen itt egy részlet a bűnök listájából: 

Vétkeztünk, árulók voltunk, raboltunk, rágalmaztunk, rontottunk, igazságtalanul viselkedtünk, önhittek voltunk, erőszakoskodtunk, hazugságot koholtunk, rosszat tanácsoltunk, hazudtunk, gúnyolódtunk, lázadoztunk, káromoltunk, félreléptünk, vétettünk, bűnöztünk, gyűlölködtünk, nyakasak voltunk, gonoszkodtunk, romlottak lettünk, elvetemedtünk, megtévedtünk és tévútra vezettünk.

Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes. Te pedig igazságosan jártál el mindenben, ami velünk történt, mert igazul cselekedtél, s mi voltunk a rosszak.

Mivel állhatunk elébed, ki a magasban trónolsz, mit mondhatunk Neked, ki az egekben lakozol, hisz a nyilvánvaló és a rejtett dolgokat egyaránt ismered. Ismered a világ rejtelmeit, minden élő leplezett titkait. Betekintesz bensőnk rejtett zugaiba, kivizsgálod szívünk legbelső gondolatait. Semmit sem lehet elrejteni előled, eltitkolni szemed elől. Ezért legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy eltörlöd minden bűnünket, elnézed összes vétkünket, megbocsátod minden gaztettünket!

A bűnt, amit kényszerből* vagy szándékosan követtünk el ellened,

és a bűnt, amit makacsságból* követtünk el ellened,

a bűnt, amit tudtunk nélkül* követtünk el ellened,

és a bűnt, amit meggondolatlan szavakkal* követtünk el ellened, ...

Bűnbocsánat Istene, mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el nekünk.

Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőkenek. - tanított Jézus imádkozni. Jézus számunkra az engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világért is. Ha megvalljuk bűneinket ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minden hamisságtól- írja János apostol (1 Jn.2:2, 1:9)  

Gondolatok az ünnep fényében.

Kedvenc ünnepem a pünkösd.

Ebben az ünnepben nincs télapó és karácsonyfa, nyuszi és színes tojás. Miről szól ez az ünnep? Többek között a Szentlélekről, "akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt." Gondolom nem lenne kifizetődő a boltok kirakataiban, a reklámfelületeken Szentlélekkel kapcsolatos bibliai idézetek villogtatása. Nagyon lecsökkenne az értőn olvasók száma. 

Gondolataim az ünnep kapcsán most ezek:

Az ünnep eredetét a Tórában kell keresnünk. A zsidó hagyomány szerint ez a törvényadás emlékünnepe. Sokáig nem tudtam megérteni, hogyan lehetséges, hogy a zsoltárok írói a törvényt szépnek, jónak látják. Hogyhogy nem  szabályok száraz gyűjteménye a Törvény, hanem valami olyan, amiben gyönyörködni lehet? Aztán lassan én is elkezdtem másként látni a törvényt. Ahogy egy tanító mondta, a törvény (a 613 parancsolat) megmutatja nekünk, milyen Isten és hogyan élne, ha közöttünk lakó ember lenne. Jézus volt az egyetlen, aki be tudta tölteni a törvény előírásait hibátlanul. Ő mondta el a törvény lényegét is: szeretet Isten és emberek iránt. Elképzelhetetlenül csodálatos lenne egy olyan világ, amely ilyen alapon működik. Ígéretünk van egy olyan Isten országára, melynek uralkodója Jézus. Várom, s míg el nem jön, a Miatyánkban is ezért imádkozom.

A hetek ünnepének is nevezik ezt az ünnepet, mert az első zsenge felmutatásától (ami a feltámadás napja - Krisztus az első zsenge) hét hetet kellett számolni az aratás ünnepéig. A hetes számról azt mondják, hogy a szentség száma. A szent egy bizonyos célra félretettet jelent. Ilyen Izráel népe. És ilyenek azok, akik hisznek Jézus megváltó kereszthalálában és feltámadásában. Pál apostol azt írta egyik levelében, hogy ezentúl ne magunknak éljünk, hanem annak aki érettünk meghalt és feltámadt.

Görögről az ünnep nevét ötvenediknek fordíthatjuk. Ötven napot kell számolnunk  húsvéttól pünkösdig. Az ötvennek is nagyon szép jelentése van az Ószövetségben. Az ötvenedik év a jubileum éve. Az öröm, a szabadság, a rabszolgák felszabadításának éve, ünnepe. Jézus az ő áldozata árán szabadított fel minket a bűn, a Sátán hatalmából. Pünkösd a gyülekezet magalakulásának ünnepe. A Jézusban való hit által Isten gyeremekeivé lettünk, szabadok arra, hogy a bennünk lakó Szentlélek által képesek legyünk Isten akarata szerint élni. 

... még folytathatnám unos-untalan. Sokat lehet még írni erről a szívemnek kedves  ünnepről. De most elég ennyi.

Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül, mert volt egy pünkösd, amikor beteljesedett Jézus ígérete, elküldte a Parakletos-t.

Szívemből a dal

 

Túlélés

Az elmúlt néhány napban próbáltam túlélni a fáradságot. Gyakran főztem teát. Hársfavirág, kakukkfű, fenyőrügy adta a tea alapízét variálva egy kis mentával, kamillával, citromfűvel, bodzavirággal. Ki örömmel, ki szükségből itta. Volt nálunk láz, torokfájás, orrcsorgás, rekedtség és szörnyű köhögés. Utóbbi nem csak nappal, de főleg éjjel. S a legnagyobb gond: egy kialvatlan (és már nem olyan fiatal) anya, aki elfelejtette milyen kialvatlanul élni heteken, hónapokon át. Így hát pihentünk, mert nem tehettünk mást.

Végigolvastam és átgondoltam Ann Voskamp adventi könyvét. Közben kiragasztottam a kis képeket a szekrényajtóra, melyek egy-egy bibliai történetre, ígéretre, Isten szeretetére és hűségére emlékeztetnek.

Megszerettem az adventi időszakot. Nem azért, mert a karácsonyt várom, hanem ilyenkor még inkább emlékeztetem magam arra, hogy Jézus vissza fog térni, mint király. De előtte még ígéretünk van arra, mielőtt Isten kiönti haragját a Földre, ha addig élünk elragadtatunk a felhőkbe azokkal együtt akik addig az Úrban haltak meg a nagy találkozásra, hogy mindenkor az Úrral legyünk. Bármilyen zordnak is látszik a jövő, van Megtartónk, van reménységünk és Velünk az Isten.

Nagypéntek

Jézusom, áldozatodra gondolok... -ezt az éneket dúdolom. Mai olvasmányom pedig az Ézsaiás próféta könyvének az 53. része.

"Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt és nem gondoltunk rá; pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a bűntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk  meg." (Ézsaiás könyve 53. részből, Károli revideált ford.)

Nagyon szeretem ezt az ünnepet a szomorúságával és örömével.

Ráadásul ebben az évben erre felénk nagyon szép a tavasz.

BÚÉK!

A napokban többször is mondtam és leírtam, hogy "boldog új évet kívánok". Közben eszembe jutott, amit nem rég olvastam, hogy a boldogság nem cél, hanem mellékterméke (micsoda kifejezés!) annak, ha a helyünkön vagyunk, ha tudjuk merre tartunk, mi a célunk, ha megtaláltuk életünk értelmét.

2021-es Hálaüvegünk cetlijei 

Év kezdetekor újból leírtuk mit szeretenénk tenni és mi az, amit várunk ettől az évtől. A borítékot lezártuk és eltettük. Ha élünk és együtt leszünk, Szilveszterkor elővesszük. Addig pedig megpróbálunk a terveink valóra válásáért dolgozni, megtalálni a helyünket, feladatunkat. A napi boldogságért pedig hálára tanítjuk szívünket. A konyhapulton egy új üveg várja az új hálacetliket. Mert amíg élünk, Isten szeretete kíséri életünk és lesz okunk örülni.

Elmúlt az ünnep.

Az ég szürke és esik az eső. Mindenki itthon pihen. Én is. Maradt elég maradék, ma nem kell főznöm. Szabad csak ülni és nézni a fenyőn pislákoló apró égők meleg fényét. Van idő olvasni, gondolkozni, csak lenni. Ajándék ez is. Szeretteim kedvessége újból meglepett. S míg én kellett volna ajándékot adjak, a legnagyobb Ajándékozó kincseivel mehetek tovább az ünnep után:

-Ne félj, mert meghallgattatott a te könyörgésed (Lk.1,13),

-Ne félj, mert kegyelmet találtál Isten előtt (Lk.1,30),

-Mert az Istennél semmi sem lehetetlen (Lk.1,37),

-Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki (Lk.1,45),

-és végül: ünnep után is: Immánuel, velünk az Isten. 

Szeretem a tavaszt

amikor a szél melegen simogató, vidáman süt a nap, a gyerekeknek vakáció van és az élet szebbik oldalát látom.
Szeretek ilyen nem sietős, napsütéses reggeleken kimenni az udvarra,  számba venni a virágokat, bomló rügyeket, nyíló pitypangokat, a sóskát, apró csalánt, nefelejcset. Nem tudok betelni az aranyeső boldog-sárgán virító virágaival. Szeretem látni, ahogy legkisebbem a veteményesben sétálva leszakítja a hagyma zöld szárát és lassan elrágcsálja, mert ott finomabb, mint amikor behozom a vacsorához.
S mindeközben megunhatatlanul ott zsong a fülemben a húsvéti ének: "mert Jézus él, vele szép a jövő, ha jő a vész, nem hagy el Ő, hatalma véd a próbák éjén, így vándorutamat vidám járom én."

Gondolatok ünnep után.

Szeretem a pünkösd ünnepet. Úgy érzem ez maradt még meg keresztyén ünnepnek. Nincs télapó, nyuszi és piros tojás ami elvonja a figyelmet a lényegről: hogy nem vagyunk egyedül, magunkra hagyottak, mert velünk az Isten, nem egyszer, nem tízszer, nem százszor, nem ezerszer, hanem megszámlálhatatlanul, minden nap, mindenütt ahol valaki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, aki meghalt a mi bűneinkért. Mondhatjuk mi itt, hogy "velünk az Isten" és mondhatod te ott, hogy "velünk az Isten". S ha elmegyek itthonról, velem az Isten és itthon is szeretteimmel, velük az Isten. Hálás vagyok az első pünkösdért, a csodáért. Velünk az Isten!

Pünkösdi képem nincs, ezért most ezt a húsvétit teszem ki, ami húsvétkor elmaradt.  Idén először készítettünk ilyen kis kertet, szemléltetendő az ünnep lényegét: kereszt és üres sír.

Karácsony van.

Egyszerű. Nincs itthon fenyőnk. Most így sikerült. Jó ez így most. Hogy ne csak beszéd legyen, hogy "nem a kacsonyfát ünnepeljük". Fa nélkül is ünnep a karácsony. Volt fa a gyülekezetben, mamánál. Nálunk most nem.

Nagyon szép napos idő volt 24-én. Jót sétáltunk a gyerekekkel. Láttuk, ahogy egy apuka egy télapót fogad a tömbház ajtajában, hogy a gyerekét meglepje vagy bizonyítsa, hogy van télapó. Nálunk nincs jézuska, télapó, angyal. Ajándék azért van, amit egymásnak készítünk. Újra jó volt beszélgetni a télapós meséről. Mégis- kérdezte egyikük, miért mondják az emberek a gyerekekenek, hogy van télapó, ha ez nem igaz?
Aztán karácsonykor az angyalka. Valaki állította hogy hozzájuk angyalka hozta az ajándékot. Igazán kellemetlen helyzetbe kerültem, mikor azt a kérdést szegezte nekem egyik gyerek, hogy akkor az apuka és az anyuka hazudtak? Még jó, hogy nem kértek bennünket, hogy angyalkázzunk, télapózzunk. És önként, örömmel készítettek ajándékot egymásnak és nekünk szülőknek, mert úgy-e nem angyal, télapó vagy jézuska hozza az ajándékot, hanem szeretettől indittatva készítik és adják azok, akik szeretnek, mert bár nagyon jó kapni, adni is jó, még gyerekként is. S közben Isten kimondhatatlan Ajándékára gondolunk...

Hol vol, hol nem volt

volt egyszer egy, a maihoz hasonló nap, egy napos, meleg októberi szombat, amikor elkezdődött a mi közös életünk.

Most hozzánk tartoznak ők is, megannyi kedves ajándék.

Visszanézve hálás vagyok Istennek a sok jóért ami velünk történt. Az elmúlt években, volt hogy arra is gondoltam, hogy csak Isten lehetett olyan merész, hogy egy életre egymás mellé tegyen két annyira különböző embert mint mi. Épp ezért ez nagyon jó ötlet volt, láthatom, hogy ami lehetetlennek tűnik, az lehetséges Vele. Hálás vagyok az Emberért, aki hűségesen szeret, megbocsát, és más mint én. Szeretnék vele együtt megöregedni... s hogy történetünk vége valahogy ilyen legyen: gyermekeik és unokáik is mind áldottak voltak, Istent tisztelték, ragaszkodtak hozzá és boldogan éltek míg meg nem haltak.

Még egy

menyegzőben voltunk szeptemberben.
Más volt. Szép volt. Jó volt.
Az istentisztelet egy református templomban volt. Egyszer régen egy este arra sétáltunk kettesben és megcsodáltuk kívülről, szerettem volna látni belülről is, de zárva volt. S lám, megadatott, bent lehettem egy istentiszteleten, s még milyenen!

A vacsora is szép helyen volt és finom volt. Volt hely a gyerekeknek kint lenni. Azt hiszem nem hamar felejtik el a buborékfújást :). S az új barátságot sem.

Nagyon gyorsan telnek a napok. Sok szép pillanat. Szép emlékek.

Nem tudtam eddig

hogy milyen is az, ha az ember lányának a hugicája (végre) férjhez megy. Azt hiszem még nem tudom, milyen sok minden változott meg számunkra is. Már úgy beleszoktunk sok jó szokásba. Remélem újak, jobbak következnek.

A menyegző szép volt és örülök, hogy ott lehettünk, bár kisbabásan kicsit fárasztó volt, de ma már vissza lehet nézni az istentiszteletet a neten - nekem most ez jut. Jó volt találkozni rokonokkal, ismerősökkel. Szépek az ilyen alkalmak. (Ebben a hónapban nagymánám még egy unokája fog férjhez menni.)

Áldott ünnepet!

Minden kedves olvasómnak kívánok békés, boldog karácsonyt! 

gyönyörű

(bajor) ősz.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt, gyönyörű hetet töltöttünk a hegyekben kettesben, október utolsó hetét. Az erdők szinte szemünk láttára lettek egyre rozsdásabbak. Gyönyörű volt! S most évek múlva mintha itt ez lenne a folytatás... Egy sokkal szebb folytatás, amire akkor gondolni se tudtam volna. November első hete, már többen... egy még szebb ősz.

Gyerekkoromban mamámnál kezemebe került egy régi kis könyv, Fanny J. Crosby életéről. A történet szép és érdekes volt, de azt hiszem csak később értettem meg ki is volt Fanny Crosby.

A napokban egy újabb énekét ismerhettem meg. Leírom a szövegét magyarul az énekeskönyvből.

Jézus híven vezet engem;
Lelkem mit kívánhatsz még?
Mért nem bízol kegyelmében?
Nála kész a segítség!
Békét, nyugtot nyer a lelkem, 
Hogyha Jézust követi,
/: Súlyos, kínzó szenvedésem
Egyedül Ő enyhiti! :/

Jézus híven vezet engem;
Segít bajban, szükségben.
Sötét völgyön átvezérel, 
Táplál életkenyérrel.
Hogyha megremeg a léptem,
Szomjas lelkem eleped,
/: Kősziklából fakaszt nékem
Életadó friss vizet. :/

Jézus híven vezet engem;
Ó mily nagy e kegyelem!
Atyám égi otthonában
Helyet készített nekem.
Majd ha mennybe száll a lelkem,
Fönn az égi trón előtt
 /: Örök hálával dícsérem,
Hűségéért áldom Őt. :/