Gondolatok ünnep után.

Szeretem a pünkösd ünnepet. Úgy érzem ez maradt még meg keresztyén ünnepnek. Nincs télapó, nyuszi és piros tojás ami elvonja a figyelmet a lényegről: hogy nem vagyunk egyedül, magunkra hagyottak, mert velünk az Isten, nem egyszer, nem tízszer, nem százszor, nem ezerszer, hanem megszámlálhatatlanul, minden nap, mindenütt ahol valaki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, aki meghalt a mi bűneinkért. Mondhatjuk mi itt, hogy "velünk az Isten" és mondhatod te ott, hogy "velünk az Isten". S ha elmegyek itthonról, velem az Isten és itthon is szeretteimmel, velük az Isten. Hálás vagyok az első pünkösdért, a csodáért. Velünk az Isten!

Pünkösdi képem nincs, ezért most ezt a húsvétit teszem ki, ami húsvétkor elmaradt.  Idén először készítettünk ilyen kis kertet, szemléltetendő az ünnep lényegét: kereszt és üres sír.