csütörtök, július 31, 2008

Nálunk

ezt nagyon szeretik. Főtt kukorica vagy J. szerint főtt málé.

Ma olyan szép délelőttöm volt,

mert elmehettem a laborba, a munkahelyemre, persze a lányok nélkül. Olyan rég nem láttam már a kolleganőimet, jól esett egy részüket újra látni, már akik nincsennek szabadságon. Azt hiszem már fél év is eltelt mióta nem voltam a laborban. Azóta történt egy kis változás, a hematológián a régi gép helyére új került, a kagylók mellett papírtörülköző, új kémcsőállványok... De a kolleganők a régiek, a hangulat a régi. Néha hiányoznak nekem. Azért munka van elég, nem unatkoznak, hisz a kórház vezetősége csak pár hónapig adott helyettem más embert, de munkát többet kaptak, aztán a helyettesítőmet áthelyezték másik laborba, a munka mennyisége maradt.
Ha már laborban voltam, hát meg is szúrattam magam, a vérképre és vércukorszintre voltam kíváncsi, mindkettő jó, és a többi analízis is, csak az összkoleszterol szintem haladta meg több mint 100 egységgel a normál érték felső határát, de ezért nem kell pánikba esni, mert a TG és HDL érték nagyon jó. Terhességkor szokott nőni a koleszterinszint. A vérnyomásom is jó, 125/65. S kolleganőim szerint, mivel laborban dolgoztam, nem gondoltam arra, hogy jó lenne egy vizeletvizsgát is elvégezni, terheseknek ajánlott :D, de ez szokott így lenni. De gondolom az is jó.
Jó volt kicsit "világot látni".

Végül mégis

úgy néz ki, hogy kapok ajándékba egy dydimos hordozókendőt. Nem lesz meg mire Balázs megszületik, de nem baj, addig használjuk azt ami van. Remélem év végéig megkapom.
Tehát most azon gondolkozom, hogy milyen színt és modellt válasszak. Fiúsat Balázsnak vagy inkább az én ruháimhoz, hajam, szemem színéhez passzolót, pl. valami pirosat, bordót.
El fogom dönténeti. De olyan jól esik nézegetni a mintákat... Alig várom, hogy újra hordozhassak, annyira jó!

szerda, július 30, 2008

Mire jó a HORDOZÓKENDŐ ?

HORDOZÁSRA!!! (Lásd nálunk: 1, 2, 3) De másra is jó még. Az ötlet innen van, de még nem tudom, nálunk ez hogy lesz kivitelezhető, én nagyon szeretném. Ma reggel eléggé fájt a hasam ahhoz, hogy ne menjek a gyerekekkel a hintákhoz, amikor kint voltunk a parkban, mert a hintáknál nincs árnyék és sorba kell állni, nekem meg nehéz állni. Így itthon kipróbáltuk ezt:

Míg Anita is 1 percre kibróbálta, Csenge kiabált, húzta volnak ki Anitát az új hintából. Már több mint negyed órája hintázik, és nem akar kiszállni, képes lenne ott elaludni :) Én is szívesen kipróbálnám.

kedd, július 29, 2008

Nahát!


Micsoda meglepetés Áron részéről! Kreativ Blogger díj. Köszönöm szépen! Mindez miután láttam más blogokon és szerintem reálisa felmérve a dolgokat, az mondtam magamnak, az én blogom nem valami kreativ (a lányaim igen), de nem is baj, hisz ez csak egy napló apró hétköznapi dolgokról.
A díjjal feladat is jár, éspedig:
-ki kell helyezni a logót a blogba
-megnevezni az adományozót
-kiválasztani 5 olyan blogírót, akinek szívesen adnánk ezt a díjjat
-üzenetet hagyni a kiválasztottak blogján.
Az én 5 kreativ blogoíróm és a blogjuk:
1. Kisvirág, aki szeret fotózni és mindenfélét meglepiket készít papírból, cérnából és nem tudom még miből.
2. Evódia, aki igazi konyhatündér.
3. Renának, mert ügyes kis dolgokat készít és a nyakláncok is tetszenek.
4. Mártának, mert finomakat süt-főz.
5. Encónak, mert nagyon kreativ, fiai ágyát hajóvá alakítja.

Ma reggel

elmentem a kórházba egy ellenőrzésre, mielőtt a doki elmegy szabadságra.
Minden rendben. A méhszáj be van záródva, a baba pedig keresztbe van, a feje kissé lefelé itt jobb oldalt. Ezt az este és az éjjel csinálta, nagyon rugdosott, fészkelődött az este és az éjjel. Nagyon örülök, hogy elkezdett megfordulni, a doki szerint pár nap alatt leérkezik a feje. Hát köszönöm Balázs, ideje már rám is hallgatnod! Mert hát valózsínű Balázs lesz a neve, s talán még lesz egy neve, nem tudom, úgyanis a Balázs Apa választása s persze a lányok benne vannak. Még az Áron is szóba jött. Meg a Lóránt és a lányok részéről a Bálint. Mindenképpen lesz neki neve.
Tehát tovább imádkozom, hogy sikeresen befejezze Balázs időben a fejjel lefele fordulást, s aztán úgy is maradjon. Na és azt szeretném még, hogy a doki itthon legyen amikor már túl szűknek fogja érezni bent a helyet. És ne kelljen 5 napnál többet ülni a kórházban, sajnos nálunk ez a minimum. Jó nagy a pocakom. Nem is szükséges mondanom, hogy hamar elfáradok, nehéz állni, könnyebb járni. Néha szuszogni is nehéz. Néha vagy gyakrabban fáj a hasam. Néha keményedik, de ez természetes.
A babaruhákat még nem mostam át. S a kiságy matracát is fel kell emelni és a rácsot feltenni. S az én csomagomat is elkészíteni.
Mentem, mert dolgom van.

hétfő, július 28, 2008

Ma kipróbáltam

egy receptet
Evódiától.
Nagyon tetszett.
Gyorsan elkészül és nagyon finom.
Leírom tőle magamnak, hogy legyen itt meg.

Tehát: Gyümölcsös lepény
Hozzávalók: 4 tojás 1 csésze cukor 1 csésze margarin vagy olaj (én olajat tettem) 1 csésze tej vagy joghurt, kefir (most joghurtot tettem) 2 csésze liszt 1 sütőpor.

 Elkészítés: A tojásfehérjéket felverjük habbá -a tojás sárgákat összekeverjük a cukorral, olajjal. Hozzáadjuk a tejet (joghurtot), lisztet, sütőport, majd óvatosan hozzákeverjük a habot -bőven megszórjuk gyümölccsel (most kb. fél kg szilvát tettem rá).
Forró sütőben sütjük, majd félidőben lejebb vesszük a fokozatot.
A végén megszórtam porcukorral.

Nagyon-nagyon finom lett!
Lesz repeta! 
Mert én az ilyen "hamar finomat" recepteket szeretem. És ezt a sütit minden családtag szerette, ami nem mindig történik meg.

péntek, július 25, 2008

Ráakadtam

a natur hu oldalon egy éredekes cikkre, de van ott még sok más is, most épp a rákról olvasok. Nem teljesen új dolgok, olvastam máshol is hasonlókat főleg az étrend kiegészítőkről. Érdekes.

Ma

végre sütöttem palacsintát. Már tegnap szerettem volna, de már este lett mire sorra került volna, így mára maradt. Anita már nagyon várta. Ma ez volt a másodikfogás. Ritkán van ilyen, általában uzsinnára vagy deszertnek készítem, és általában lekvárosan esszük.

Hozzávalók (ahogy én csinálom egy régi recepteskönyv szerint):
1/2 l tej
2 db. tojás
1 kanál cukor
kevés só
1/4 kg liszt
zsíradék a sütéshez

A tej felét elkavarom a tojasokkak, cukorral, sóval, hozzáadom a lisztet, símára keverem (ált. mixerezem) aztán felhígítom a maradék tejjel, de van hogy ásványvízzel. Teszek bele 1-2 kanál olajat és teflonsütőben sütöm, amire van amikor teszek még pár csepp olajat, van úgy hogy nem.

Az első palacsintát el kell felezzem a két lány közt, s a következő párat azonnal megeszik, ahogy megsül. Most, hogy nem tudok annyit állni, csak annyit sütöttem, amennyit megettünk, a többit betettem a hűtőbe, este sütök meg, ha Józsi is hazajön, mert ő is szereti. És jó ha áll pár órát a tészta. Altalában dupla adagot készítek, mert ezt együltünken megesszük :)

Nagyon szeretem még a vinettaszalátát magyarul padlizsánsaláta lenne. Tegnap sütöttem először. A lányok nem szeretik, J. se eszik belőle sokat, ha egyáltalán eszik. De azért nekem kedvencem. És még nyári kedvencem akár minden nap is a görögdinnye.

Olvastam is mostanában

Tegnap fejeztem be a nem tudom mikor elkezdett Elisabeth Gaskell írta "Édesek és mostohák"-at, Lazi Könyvkiadó 2007. Több mint 600 oldal. Nehezen értem a végére és rájöttem, hogy az ilyen hosszú regények már nem nekem valók. De ettől eltekintve, szép volt, romantikus regény, egy lány felnőtté válása. Sajnos az írónő halála miatt befejezetlen maradt a regény, de sejteni lehet a végkifejletet. Összeszégében nem bánom, hogy elolvastam. Egy pihentető olvasmány, nem kell sokat gondolkozni felette. Néha ez is kell.


Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Helikon Kiadó. Ezt még a szabadságon kezdtem el olvasni és itthon fejeztem be. Eddig még nem olvastam semmit Máraitól és nem emlékszem a nevére a suliból, csak azután hallottam a nevét (legalább így emlékszem). A könyv tetszett, alig tudtam letenni, hisz az egész egy délután kezdődik és hajnalban ér véget. Érdekes volt ahogy összeállnak egy élet apró eseményei. Örülök, hogy elolvastam.

Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2005. Többektől hallottam, hogy a Max Lucado könyvek jók. Ez már majd' 3 éve várja a polcon, hogy elolvassam. Most elvittem a hegyekbe és ott olvastam el. Már ideje volt, és kellett is nekem. Nincs más Max Lucado könyvem, ha valakinek van, szóljon ha kölcsön tudná adni. Ahogy szeretni érdemes. Hogyan szeret engem Isten. Nem mert megérdemlem, hanem mert Ő úgy döntött. Szeret ahogy vagyok. Ez ad erőt elfogadni magamat, szeretni magamat és azután elfogadni és szeretni másokat. "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1 János 4:9-10) Milyen is Isten szeretete? Ez jut eszembe, ha a könyvre gondolok. Személyes, el nem múló szeretet. Amelyben biztonságban lehetek, Akitől megtanulhatok szeretni. Túl sok időt venne el idézeteket írogatni a könyvből. Ezt el kell olvasni!

szerda, július 23, 2008

Mozgalmas esténk volt :)

Adina eljött és segített kipakolni a szekrényekből. Majd Klári és Csongi feljöttek, és segítettek megcserélni a két szobában a bútort, és még az emeletes ágyat is összerakták Józsival. Kicsit későre lett vége, már majdnem éjfél volt, mire a lányok elaludtak, de az emeletes ágyban alszanak. Anita nagyon örül, hamar begyakorolta a le és felmászást. És Csenge sem tiltakozott az ágycsere ellen, ennek én nagyon örülök. Mindőnknek nagyon tetszik az ágy.Következik, hogy mindent visszapakoljak a szekrényekbe, s előkészítsük a kiságyat, szőnyeget vegyünk a kicsi szobába, a másikba meg más függönytartót, sötétítőt. De csak lassan. Nagyon-nagyon örülök.

hétfő, július 21, 2008

Szabadságon voltunk!

Nagyon jó volt kicsit elmenni a városból, a melegből, zajból.
Krassó-Szörény megyében, Poiana Mărului-on voltunk egy szép kis 4 margarétás panzióban.
Első nap esett az eső, de amikor nem, kimentünk, a lányok hintáztak. Első éjjel, vagyis hajnalban nem tudtam aludni, így kiültem az erkélyre, csak úgy csendben lenni, nézni, hogyan száll fel a pára a hegyoldalról, hogyan vonulnak a felhők. Háromnegyed hatkor ébredtek a madarak... Olvastam is egy keveset. Olyan jó volt a csend, a friss levegő...
Ez itt a panzió.
És volt focipálya is. Józsi és Anita rugták is a labdát eleget. Mi Csengével mezítláb sétáltunk a pálya puha fűvén. De a focilabda rugásával is próbálkozott Csenge.
Utolsó három nap málnáztunk, a lányok nagyon élvezték, Csenge szerint a málna "zamatos". Megcsodáltuk a teheneket, lovakat, csikókat. Amúgy nem sokat jártunk, csak épp a panzió környékén, főként miattam és mert Csenge csak hintázni és játszani akart.
Újra egy kis eső és felhő.

Udvar, napfény és felhők.
Nekem nagyon hamar eltelt és nagyon örülök, hogy kicsit elmehettünk itthonról.
A nagy pakolás közben nekem itthon maradt a pénztárcám, nem is a pénz (ami nem volt benne) volt a gond, hanem hogy így itthon maradt a személyim is, amit persze csak a panzióban vettünk észre. Kismama nyolcadik hónapban, minden írat nélkül... Isten megőrzött, nem is volt rá szükség, de máskor figyelmesebb kell legyek.
Ami még hiányzott, az a gyümölcs, de bepótóljuk. Amúgy rendeltünk kompótot és gyümölcssalátát. Az ennivaló is finom és jó volt, senki nem éhezett.
Összegezve: rövid de szép volt, pihentünk, együtt voltunk. Jó volt.

Egyre nehezebbnek érzem magam...

... és egyre gyakrabban érzem a hasam, a hátam és a derekam. Milyen jó, hogy vannak! A kéz és lábdagadadást már megszoktam. Néha délelőtt úgy érzem nincs erőm a lábamon állni. De aztán elmúlik. Ma reggel is nagyon kába voltam, alig vártam hazaérjek a lányokkal a parkból. Vásárolni is egyre kevesebbet tudok, mert magamat is nehéz felhoznom a harmadik emeletre.
Azért a lányok hagytak ma pihenni, igaz Csenge odahozta a könyveit, hogy olvassak, meg az edényes dobozt és a Mici macit, akit megetetett.
Ez a hét még zsúfoltnak ígérkezik: szerdán megcseréljük a két kisebbik szobában a bútort, majd összállítjuk az emeleteságyat. Aztán el kell készítsük a kiságyat, elővegyem a babaruhákat és elkészítsem az én csomagomat is.
És még jó lenne paradicsomot főzni, uborkát tenni a bödönbe, és nem tudom még mit.

vasárnap, július 20, 2008

Ma hajnalban


Csenge riadót fújt. Először halkan: "Tábi", majd hangosan: "Tábi!", majd sírva, kétségbeesve: "Táábii!".

Anya felkelt, kibotorkált a nappaliba, majd Anita szobájába. Üres kézzel a sötétre hivatkozva ágyba bújt. Csenge viszont vígasztalhatalan volt. Már mindenki felébredt a házban és tudta, Tábi nincs a kiságyban. Miért? Mert este olyan fáradtak voltunk, hogy bár nekem eszembe jutott villanyoltáskor, hogy Tábi nincs velünk, úgy láttam, Csenge megvan nélküle is.

Tehát még egyszer felkeltem, kétszer is körbejártam a házat, mindenütt villanyt gyújtottam. A konyhában, Csenge székén aludt csendesen a Tábi maci.

Csend lett. Csenge magához ölelte Tábikát s már aludt is. Én még jó darabig ébren feküdtem. A tanulságot levontam magamnak.

szombat, július 12, 2008

Nehezen értem meg,

hogy amíg Feleség és Anya vagyok reggel mindig frissnek kell lennem, függetlenül attól mennyit aludtam vagy nem alutam éjszaka.
hogy reggel jókedvűnek kell lennem, s ha lehet hamarabb ébredni mint a többiek. Még szombaton is!

hogy Csengének épp akkor vagyok nélkülözhetetlen, amikor rengeteg dolgom van, sietni kéne.
hogy Csenge akkor lesz rém anyás, amikor én meg vagyok győződve, hogy nincs időm csak vele foglalkozni. S sehogy se tudok szabadulni attól a máskor aranyos, most nyösziző csomagtól, csak ha 15-20 percig minden mást félreteszek és rá figyelek, ölbe veszem, olvasok neki vagy mesélek vagy épp játszok. S ez idő alatt csoda történik, újból aranyos, jókedvű kislány lesz, én pedig feállhatok mellőle vagy épp ő megy odébb játszani, olvasni...

péntek, július 11, 2008

Ez nagyon jó volt!

Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten? Magánkiadás, 2005 Rég volt, hogy ilyen nagyon tetszett nekem egy könyv. Jó lett volna, ha néhány évvel ezelőtt olvasom, de így se túl késő. Nagyon olvasmányos. Érdekes. Érthető. Olvasás közben azt hiszem megváltozott az keresztyén zenéhez való hozzáállásom. Ezután sokkal inkább az lesz, hogy "ez" tetszik nekem, másnak tetszedhet más. Nem az én ízlésem, a rám ragadt hagyományok a jók. A szerző bemutatja hogyan változik a zene az évezredek folyamán. Ószövetségben, Újszövetségben, majd az Egyházon belül. Éredekes, hogy ami nekünk most nagyon szép, azt régen világinak, érzékinek, ördöginek ítélték. Pl. a hangszerek bevezetése (de az Ószövetségben ez nem volt gond), a többszólamúság, a terc és egyebek. Egy másik dolog amiről olvastam, hogy főként a görög kultúra hatására amely a gondolkodást helyezi előtérbe, az érzelmi megnyilvánulások kiszorultak a istentiszteleti gyakorlatból, pedig Istent imádni teljes lényünkkel kell, úgymond kiönthetjük előtte szívünket, bánatunkat, örömünket, ez nem visszataszító Istennek, lásd Anna és Dávid példáját az Ószövetségben, a bánatát kiimádkozó Annát a pap részegnek nézte, Dávid szent tánca pedig feleségének tűnt visszataszítónak. Természetes, hogy a zene teljes valónkra hat, tehát érzelmeinkre, testünkre is. A szerző szerint az érzelemmentes zene a "limonádé citrom és cukor nélkül"-re hasonlít. Miközben olvastam, sokszor gondoltam arra, hogy jegyzeteljek, annyira tetszett a könyv, de aztán csak olvastam és olvastam... és azt hiszem közben bennem is változott valami. Ettől jó ez a könyv. nekem.

csütörtök, július 10, 2008

Nem írtam még arról,

hogy hétfőn Józsival együtt voltunk ultrahangon és láttuk a Fiúnkat, nagyon szép. Köszöni szépen jól van. Fejjel felfelé, úgy hogy azóta minden nap kérem, legyen szíves megfordulni fejjel lefele. 1900 g a súlya. A doki szerint augusztus vége, szeptember elejére várható. Eddig csak szeptember eleje volt, nem tudom, hogy számol az a számítógép, egyik lány se akkor érkezett amikorra a program kiszámolta. Na de meglátjuk, mert a fiúk mások mint a lányok. A doki épp augusztus második felében lesz szabadságon. Így hát mindenképp szeretném ha kivárnánk a szeptember elejét, ezt még megbeszélem a kis Pocaklakóval. Amúgy már körvonalazódnak mely nevek jöhetnek szóba, de még nincs végső döntés. Persze a lányok véleményét is megkérdezzük. És biztos lesz neki neve, előbb vagy utóbb.

Még ma is

fájlalta Anita a bokáját, amit hétfő este ütött meg a bicikli pedáljában.Tegnapra egész lelohadt, mert csúnyán meg volt dagadva. S már nem is fájlalta, járt rendesen a házban. Este nem még kötöttem be káposztalevéllel, gondoltam, most már jól van, igaz nagyon csúnya színű a bokája, de az eltart míg helyrejön. S ma reggel újra fájlalta. Tehát ma se mentünk ki, eljött mama és kivitte Csengét a parkba. Remélem hét végéig helyrejön, minden éjjel be fogom kötni káposztalevéllel. Mert jövő héten szeretnénk kicsit szabadságolni.

Talán ma hazahozzák az emeletes ágyat is. De majd csak szabadság után szereljük össze, mert előtte meg kell cseréljük a két kisebbik szobában a bútort. És aztán már itt lesz augusztus. Nem fogok unatkozni. Uborkát szeretnék még eltenni bödönbe, savanyúságnak. És előszedni a bébiruhákat. Elkészíteni a csomagomat... Hú, de rövid a 9 hónap!

Újra dzsemezek,


másodjára és remélem utoljára ebben az évben, és remélem elég is lesz ennyi lekvár az ezután sütendő palacsintákba, sütikbe, kenyérre.

Közben befejeztem egy a múlthéten elkezdett könyvet:
Baktay Zelka-Baktay Miklós: Eseteink. Páratlan párkapcsolatok, Saxum 2007.
A booklineról rendeltem, kiváncsiságból. Nekem érdekes is volt.
A haj hossza, a szag: testszagunk és kapcsolataink, gyerekekről, fejlődésről, horkolásról és egyebekről. Csak úgy, olvasmányosan, nem mindent elmondva, kicsit bepillantva egy pszihológusházaspár életébe.
Van amiről szeretnék még olvasni.

szerda, július 09, 2008

amit eszünk


Hétfő este elmentünk a Metróba is. Vettünk egy kenyérsütőgépet. Tegnap ki is próbáltam. Barna kenyeret sütöttem, vagyis 1/3 teljes kiőrlésű liszt, 2/3 fehér liszt és egy kevés korpa is. Nagy örömömre sikerült is, nem esett be a teteje meg hasonlók. Mert beleolvastam a fórumokba, s mindnefélét lehet ott olvasni, hogy a megadott recetek nem mindig jók, kinek mi vált be, stb. Hát én sem tartottam be teljesen az előírt receptet, kell póbálozni, variálni. Apumnak van egy jó kalácsreceptje, azt is ki szeretném próbálni s még egyebeket, szép lassan.
Amúgy örülök a gyümölcsnek, most épp a dinnyének, nagyon szeretjük a lányokkal a görögdinnyét. Ha rajtam állna nem is nagyon főznék, de a lányok miatt kell (J. ebédel a munkában).
Tegnap elfogyott minden főtt kaja, s nem főztem. Reggelire Csenge krumplilevest kért, nagy nehezen megértette, hogy nincs, de ebédre lesz. Tehát azt főztem, s most készítem a karfiolt, úgy ahogy Mártánál olvastam, remélem tetszeni fog a hölgyeknek.
Megyek, mert mindjárt szólnak, hogy éhesek :)

kedd, július 08, 2008

Brassó - esti képek

Szombat este egy nagyon rövidet sétáltunk a központban. Nekem nagyon tetszett az a kevés is amit láttam. Szeretnék még erre járni, mondjuk nem nagy pocakkal és fáradt gyerekekkel.




Brassó - Eljegyzésről

Nagyon örülök, hogy elmehettem az eljegyzésre (ekkora pocakkal). Nagyon szép volt, az ennivaló finom volt (fagyi is volt), volt udvar, ahol a gyerekek játszodhattak, máskülönben nehezen bírták volna. Bővül a Szekrényes család :).
Csengének gondja volt magára. 'Zsikével mesét olvastat magának. Persze Micimackóról.

hétfő, július 07, 2008

A hétvégén

Brassóban voltunk eljegyzésen.
Szép volt. Egy kedves családnál voltunk, ott volt két unoka is, lányaink örömére. Az út nekem hosszúnak tűnt, tegnap estére nagyon fáradtnak éreztem magam, a hasam már sehogy de találta a helyét. De a lányok jól bírták a hosszú utat. Isten megőrzött a hosszú úton.
Itthon nagyon jót pihentünk az éjjel.

Ma Józsinak még szabad napja van, együtt voltunk a parkban a lányokkal, délután elvisszük a lányokat édesanyámhoz és mi ketten, illetve hárman elmegyünk az orvoshoz, megnézni nevenincs királyfit.

csütörtök, július 03, 2008

Megérkezett

a Bookline rendelésünk. Anita egy könyvet és egy szövőkészletet kapott. Alig várta, hogy Csenge elaludjon és kipróbálhassa az utóbbit.Tetszik neki. Egyszer kartonra tettem föl neki cérnát, azt is nagyon élvezte, és kérte még szőhessen, csak nekem nem volt kedvem a kartont bevagdosni stb., hát ezért kapott most szövőkészletet.

szerda, július 02, 2008

Olyan jó, hogy ezek a lányok ketten vannak!

Ma nagyon jól eljátszottak együtt. Az éjjel későn feküdtem, ezért ma fáradt voltam. Miután délben bejöttünk a parkból, olyan jól játszottak, hogy alig akartak ebédelni, a lefekvésről nem is beszélek. Amúgy Csenge az, aki inkább szükségét érzi érzelmeit kimutatni, Anita néha mondja: engedj el, mert felborítasz.
Nagyon jó, hogy vannak nekünk.

kedd, július 01, 2008

Valahol olvastam:

"Azt mondják, szülés után hat hétig tart visszatérni a normál kerékvágásba.
Aki ezt mondja, nem tudja, hogy miután anya lettél, nincs többé olyan, hogy "normál kerékvágás"."


Hát így van.

Vettünk az este 4 kg. barackot dzsemnek. Szerintem még nincs itt az ideje a lekvározásnak, de nekem most még van hozzá erőm és épp kedvem is. Nem szeretnék erről is lemaradni, mint az eperlekvárról. Amúgy ma olvastam, hogy a lekvárban pépesített gyümölcs van, a dzsemben pedig gyümölcsdarabok is. Így hát amit én főzök az DZSEM.
Szóval most fő a dzsem. Úgy félig. Aztán lefekszem. Holnap előkészítem az üvegeket és még egyszer felfőzöm a dzsemet és beteszem az üvegekbe. Ha meg teszek el 3-4-szer ilyen kis adagot talán elég is lesz télire.

Azt hittem, ha vége lesz a sulinak, majd újból lesz időm olvasni. Annyi könyvet szeretnék kiolvasni! Itt vannak a polcon. S alig jut időm néhány oldalra. Na, de megyek és kavargatás közben még olvasok pár oldalt.