Gondolatok a háromszázhatvanötödik napon

 Még egy nap és vége az évnek...

Az év első vagy második napján írtam egy kis listát terveimről erre az évre. Tudom, hol a lista és azt is hogy nem csak hetek, de hónapok óta nem néztem meg. Pedig jó lett volna gyakrabban ránézni, havi, heti céljaimat ehhez igazítani. De az élet minden lassítás, lezárás ellenére elég mozgalmas volt, sose unatkoztam és hosszú listát írhatnék az elhalasztott, elvégzésre váró munkákról. (de nem írok) Egyesekről kiderült, hogy nem is olyan fontosak, hogy megakadályoznák az örömöt, hálát, boldogságot.

2020-ról talán mindenkinek ez a járvány, a lezárások, maszkok jutnak eszébe. Ezekről  tavasszal azt hittem, csak néhány hét és vége, most viszont úgy tűnik még legalább néhány hónapig életünk része lesz.  Viszont szeretném, hogy ennél több és sok jó dolog jusson eszembe erről az évről. Bénító teherként lehetne gyűjteni a veszteségeket, félelmeket, fájdalmakat, könnyeket, bántásokat és bántódásokat. De mire lenne mindez jó? Ki akarná ilyen keserves munkával keseríteni az életét? Hisz annyi szépség és öröm volt minden napban! Inkább ezeket próbálom számba venni, bár olyan sok van belőlük, hogy holnap estig se érnék a végére.

Talán soha ennyire nem örültem a bomló rügyeknek, mint ezen a tavaszon. Bár sokszor kicsinek éreztem ezt a udvart, a bezárások idején tudtam, hogy fele ekkorának is nagyon tudnék örülni. Tavasszal vége lett a sok délutáni rohangálásnak ilyen-olyan órára - végül egyikünk se bánta. Nagyon-nagyon jól jött ez a lassítás! Minden nap örültem az otthonnak és családomnak ahol és akikkel békében élhetek. Ez óriási ajándék! Örülök az elolvasott könyveknek. Annak, hogy ha nem találkozhattunk, mégis láthattuk szeretteinket. Ebben az évben a rózsa úgyanúgy virágzott és illatozott, mint az elmúlt években. A gyümölcsök szépek és rendkívül finomak voltak. Megvehettünk mindent, amire szükségünk volt. Nehéz időkben nem kellett orvoshoz, kórházba mennünk. A gyerekek nőttek, változtak. Amit lehetetlennek gondoltam az is valóra vált. Isten gondot viselt rólunk mindenben.

Ezért továbbra is minden nap akarom keresni a szépet, minden nap akarok találni okot az örömre, minden nap szeretnék bízni Isten ígéreteiben és várni életem legnagyobb találkozására.

A legrövidebb nap

Végre kisütött a nap! Már nagyon vágytam egy kis téli napsütésre. Napok óta szürke volt fölöttünk az ég. "Édes a világosság és jó látni szemünkkel a napot" -írta egy képeslapon, amit kis tiniként kaptam. Akkor nem igazán érztem át ezt a bibliai idézetet. De egy ideje, ha napokig felhős, ködös idő van, szinte fájón hiányzik a napsütés.

Olyan ez a nap, mint egy ünnep.

Ragyogó napsütéssel megkezdődött a téli szünet.

Ráadásul ez az év legrövidebb nappalja. Olyan ez, mint egy vég- és kezdőpont. Ezentúl újra mindennapi örömöm lesz a több fény, világosság. 

Emlékül őrzöm az érzést, ahogy a téli hideg reggelben nap felé fordított arcomat melengeti a napsugár.

Naspolyák napozása, hogy édesebbek, finomabbak legyenek.

Ha lenne

 egy nagy kertem vagy inkább telkem, sok gyümölcsfát ültetnék és mindenféle ehető bogyót termő bokrot, úgy hogy kora tavasztól télig mindig teremjen valami.

Hetek óta minden nap a lehullott almákat esszük reggel, délelőtt. Férges és ütődött. De friss és zamatos. Tán még kitart egy hétig, tíz napig. Finom a boltban, a piacon vett alma is. De ez - biztos elfogult vagyok - nagyon finom. Szépségben a bolti a nyerő. De nem baj.

Hat éve lakunk már itt. A ház körül csak gaz volt. Tömbházban nőtt zöldfülöként kezdtem kertészkedni. S hogy terem valami, az nem az én érdemem. Csak csodálom minden évben, ahogy magától nő, terem, ami a földbe kerül. Milyen csoda a mag, az élet, mit Isten hozott létre!

Micsoda reménnyel ültettem a facsemetéket! A naspolya termett először, két éve. Tavaly a kajszibaracknak örültünk nagyon. Olyan finomat azóta se ettem, mert idén csak kevés virág volt a fán és azt is elvitte a fagy, csak egyetlen barack érett meg. Azt elosztottuk. A laposbarack is termett a tavaly. Idén a körtefa, az almafa és a fügefa, a laposbarck örvendeztetett meg terméssel. Tavasszal az első gyümölcsöt a mézbogyóról ettem. A málna még most is terem pár szemet. A naspolya az első fagyot várja.

Már sárgulnak a levelek.

Szeretem az őszi napsütést.

Az őszi óraátállítás is kedvenc napom. Az az egy óra plusz pihenés olyan jól esett! Gyakrabban kéne "bevenni" egy óra extra pihenést. S most itt az őszi szünet. Nagyon vártuk már. A pihenés az egyik feltétele annak, hogy immunrendszerünk jól működjön. Tehát lazítunk illetve elvégezzük azt, amire suli idején se kedvünk se enegiánk. Pl. eltenni a nyári cuccokat, felásni a kertet...

Negyedévenként

 írok egy bejegyzést az olvasményaimról, terveztem még év elején.

Ha a nyári olvasmányokra gondolok, akkor főleg felolvastam. A vakációban Arthur Ransome "Fecskék és fruskák" sorozat tíz kötetét olvastuk fel. Ha épp nem én olvastam, akkor hallgattam a felolvasást. Gyerekkoromban még csak nem is hallottam ezekről a könyvekről. Aztán megvettem egy kötetet a gyerekeknek. Ők pedig kérték a sorban a többit. Amit nem tudtunk megvenni letöltöttük a netről (pl. a mek oldaláról).  Mondták, hogy nagyon jó történetek, olvassam el én is. De eddig nem volt időm. Most sem olvastam volna el csak úgy a magam örömére. Viszont legkisebbemnek felolvasni - így már jutott rá idő. Nekem is tetszettek ezek a regények. A "Nem akartunk tengerre szállni" lett a kedvencem. Szeretek felolvasni a gyerekeknek.

Szeptemberben a Winnetout olvastam fel. Gyerekként nagy kedvencem volt Karl May regénye. Alig tudtam letenni annak idején. Egész más volt most felnőttként olvasni.

Aztán olvastam, lapoztam kézimunka könyveket. Találtam olcsón antikvár keresztszemes mintás könyveket. Egyet anyósomtól kaptam. Ezeket is lapozgattam és órákat varrtam.

A sok felolvasásnak az lett a következménye, hogy szinte alig olvastam magamnak.

Azért mégis megosztok egy könyvet, ami tetszett. Pihenésként olvasom néha Karen Kingsbury könyveit. Érdekes és aktuális témákat vet fel regényeiben. Ezen a nyáron az "Olyan, mint te" regényét olvastam magamnak, kikapcsolódásként, pihenésként.

Közben az "elovasnám" című listámon csak gyűlnek a címek. Mostanában sokat varrok mert teszik, pihentet. Próbálok közben hallgatni könyveket, előadásokat, ami érdekel vagy csak egyszerűen varrok...

HELLÓ, OKTÓBER!

Már több mint egy hónapja megkezdődött a suli. Minden tanévkezdés változást hoz a napirendünkben. Miért is nem esik egybe a tanévkezdés az évkezdéssel?  Szeptembertől júniusig az iskola határozza meg napirendünket. Ebben a tanévben csak három iskolásunk van. Mindenkinek érezhetően több tanulnivalója van. (Nem mindig öröm nagyobbnak lenni.) Hétközben nehezebb összehozni a közös ebédet, hol egyik, hol másik tanul még. A nagyobbak délután is tanulnak. S bár nem mindig könnyű, egyre jobban szeretem a szerepem, az életem (á, te nem nem dolgozol, csak otthon vagy!).

Lassan kezd ősziesre fordulni az időjárás. A reggelek hűvösebbek. Sajnos a nappalok is rövidebbek. Az árnyékok hosszabbak. A lombok még zöldek. Érik az alma, finom. A szőlő is finom, édes. Jól esik kiülni a napra, kicsit feltölteni a D vitamin tartalékot, ami nem csak a kálcium felszívódását szabályozza, hanem az immunrendszerünk is jobban működik, ha nincs hiányunk ebből a vitaminból. A gyerekeket is ki szoktam küldeni a napra. Kell nekik néha a noszogatás, mert olyan jó bent ülni és olvasni, nézni, hallgatni valamit. A piacon vettem fokhagymát, legyen ha jön a tél. A múlt hétvégén a magyar napok alkalmával volt vásár a központban. Ott találtam hidegen préselt homoktövis levet mézzel (fele fele arányban) és méz nélkülit is. Régen én is készítettem egyik évben, biológus kolleganőm ajánlására. Sok benne a C vitamin és erősíti az immunrendszert. S mert ősz van, készülni kell a tavaszra. Hóvirág, tulipán és nárcsisz hagymák várják, hogy eldugjam őket a földbe. Zöldhagymának való dughagymát is vettem a piacon, egy részét már földbe tettem. Még lehet mentát szedni, szárítani, zsályát levágni.

A héten megcsináltattam néhány analízist. Volt egy idő, amikor vagy másfél - két évig rosszul jött ki a vérképem. A családi orvos azt mondta, parazitózis, szedjek gyógyszert s rendbejövön a vérképem. Mertem azt gondolni, hogy nem erről van szó, és nem akartam beszedni a gyógyszert, amit ajánlott, mert minek terheljem a májamat. Volt főnöknőm elküldött egy szakorvoshoz, kutatóhoz, egyetemi tanárhoz, azt hiszem a leghozzáértőbb emberhez. Szerinte olyan nagy az elváltozás a vérképemben, hogy nem lehet parazitózis az oka, de végigmentünk a teszteléseken, úgy, ahogy elő van írva és kutatásoknál is végzik és valóban nem az volt. De nem tudott rájönni, mi okozza a fura laboreredményt, amit sokszor megismételtem. Hajlamos vagyok minden rosszra gondolni, de nem tudtam rájönni mi okozhatja ezt az elváltozást. Végül egyszer eldöntöttem, hogy nem foglalkozom ezzel többet, éreztem, hogy nem tesz jót. Testünknek vannak öngyógyító képességei, ha jól bánunk vele, igyekszik jól működni. Mivel az elmúlt években hoztam pár pozitiv változást életmódomban, amelyeknek pozitiv hatását orvosi leleteim is igazolták, gondoltam ezen sem aggódom tovább. Így több, mint két éve nem kutattam, hogy is állnak a fehérvérsejtjeim. Viszont most egy rutinellenőrzésen kiderült - alig tudtam elhinni, hogy minden rendben, minden érték a normál paraméterek között van. Furcsa, ahogy a testünk működik! Szóval, most nagyon örülök.

Zsombolyán virágzik az orgona. Ilyet még nem hallottam. Akácot láttam már ősszel virágozni. De orgonát nem. Furcsa, meleg szeptember volt, és nagyon száraz. Az elmúlt napokban volt eső. Ma reggel esőre állt, de most süt a nap. Örülni akarok minden nap. Megtalálni minden őszi nap szépségét, legyen meleg napsütés, színpompa, vagy szürke, nedves, gyertyafényes, esős a nap.

S ime egy őszi szépség. Lábadozó mamámnak küldte, vitte valaki szeretettel. Mikor én is meglátogattam, ez díszítette az asztalt. Gyönyörű!

Azt hiszem pihentem eleget

ezen az éppen tovatűnő nyáron. Ezt abból gondolom, hogy évek óta nem volt türelmem, kedvem, időm leülni kézimunkázni, de az elmúlt hónapban valahogy megtalált a kedv és az időt is rászántam. Persze ez azzal jár, hogy megint alig jut idő az olvasásra, a vasalatlan nem akar fogyni, inkább csak gyarapszik, a kert is... De nem lehet mindent. Minden nap 24 óra áll rendelkezésre munkára, örömre, életre.

Egyik nap, amikor valami cérnára volt szüksége az egyik lánynak és elővettem a dobozt a horgoló- és kötőtűkkel, cérnákkal, kezembe akadt egy megkezdett keresztszemes kézimunka, amit évekkel ezelőtt mamám adott, hogy hátha én vagy a lányok kivarrják, mert ő már nem lát jól. Még a cérna is be volt fűzve a tűbe, s az anyaghoz hozzátűzve pár minta egy régi lapból.

Iskolás koromban varrtam utoljára keresztszemes mintát, egy nagy katicabogarat, kézimunka órán. Most, ahogy a megkezdett munkát kézbe vettem, gondoltam elvarrom a már befűzött cérnát. Aztán gondoltam befejezem a sort. Közben kedvet kaptam, hogy még valamit varrjak hozzá. Vajon mit varrt volna mama? Az éjjelilámpa alatt egy mama varrta keresztszemes terítő van. Tudnék-e én is hasonlót varrni? Újra éreztem azt az örömet, amit a kézimunkázás ad. Ezért folytattam, míg úgy éreztem betelt az anyag. Öröm volt számomra mintát tanulva öltést öltéshez igazítani.

Olyan rég hiányzott az öröm, amit a kézimunkázás ad! Az élet állandó változás. A gyerekek nőnek, már nem kell állandóan mellettük lenni, sőt már akár együtt, egymás mellett is kézimunkázhatunk. Így kedvet kaptam még kipróbálni kisebb darabokon a keresztszemes varrást, mielőtt valami nagyobb munkába fognék.

De a legjobb az, hogy látva az örömömet, ahogy gyakran kezembe vettem az éppen megkezdett munkát, legkisebb lányom elém állt, hogy adjak neki is anyagot, tűt és cérnát, mert ő is akar varrni. És varr, örömmel, türelemmel. Példája ez annak, hogy amit megélünk, azt akaratlanul is átveszik a gyerekek, megtanulják, mert nem lehet másképp. Sajnos ez érvényes a jóra és a rosszra is amit eléjük élünk. Ezért úgy gondolom, Isten kegyelme nélkül nem tudnék élni. És nagyon-nagyon örülök, amikor látom, hogy valami jó és szép továbbadódik, ahogy én is láttam és tanultam most ők is láthatják, kipróbálhatják, megkedvelhetik... továbbélhetik.

Ezen a nyáron

valahogy sokkal kevesebbet társasoztunk, mint tavaly. Főleg a rövid, gyors játékok kerültek asztalra. Szeretem én ezeket is, de ha nem vagyok fáradt, én inkább a nagyobb, hosszabb játékokkal játszanék, ha van kivel.

A nyár egyik nagy kedvence a Cortex volt, amit nyár elején vettem. Amit hallottam róla, annak alapján gondoltam, hogy tetszeni fog a gyerekeknek. Lehet ketten vagy többen is játszani. A játék helyigénye is kicsi. Sokszor kint a terasz kis asztalánál játszottunk (csak ketten).

Egy másik kedvenc a Brain Box játokok. Az évek során három dobozt szereztünk be. Így a játék témája elég változatos. Nekünk ennyi elég. A játék hosszát mi határozzuk meg időben vagy addig játszunk, amig valaki begyűjt 3, 5, 10 lapkát. Én mókásnak tartom és tanulni is lehet vele. Tíz másodperc alatt igyekszem a legtöbb infót elolvasni és megjegyezni. Van, amikor semmire sem jutok. A legkisebbem amint kezébe veszi a lapot a színeket, tárgyakat nézegeti, azt hiszem meg sem próbál olvasni. S vajon kinek sikerül hamarabb több kártyát megszerezni? Itt nem mindig segít az olvasás.

Egy másik kedvencünk ezen a nyáron szintén egy régi játék, Idővonal, ami talán már tíz éve is polcon van. Sose szerettem a történelmet és dátumokat megjegyezni. Mégis szívesen játszom ezzel a játékkal. Tippelhetek a lent levő eseményeket látva, hogy a kártya amit épp le akarok tenni hogyan viszonyul a már lent levőkhöz. Ebben nem csak a történelmi ismereteim segítenek. A logikus gondolkozás is és végső soron a szerencse is. Szeretünk ezzel a játékkal játszani kortól függetlenül. 

Más játékok is előkerültek, egyszerűek és nagyszerűek, rövidebbek és hosszabbak, de mivel ezek kerültek elő leggyakrabban, ezekről írtam. Egy játék értékét nem az ára vagy a mérete határozza meg, hanem hogy milyen gyakran és jó kedvvel játszunk vele, kötődnek-e hozzá kedves emlékek, tanultunk-e valamit magunkról és másokról.

Ha tehetitek, társasozzatok. Játszani jó!

Napok óta

egy versike kezdő sorai jutnak eszembe, amit a gyerekeknek tanítottam, amikor kicsik voltak: "Augusztusban már a nyár/kissé őszben sántikál..."  Általában hűvösebbek a reggelek, rövidülnek a nappalok. Volt már ködös reggelünk is. Már-már itt az iskolakezdés ideje. A napokban mondta valamelyik gyerek, hogy már várja a következő nyári vakációt. Még ránk férne egy kis szabadság. Annyira kellett ez a pihenés, lazítás!

Sikerült kipróbálnunk a foltvarrást! Egyetlen-egy párnahuzatot készítettünk, csak kétféle anyagot használtunk és a foltok is elég nagyok lettek. Szeretnénk még folytatni, mert nagyon érdekesnak és szépnek találjuk a patchworkot.

Aztán, ha már vettünk szép anyagokat, készítettem pár mosható textil maszkot. Úgy néz ki sokáig kell még maszkot viselni boltokban, zsúfolt helyeken. Sokkal jobban érzem magam ha pamutból készült maszkot viselek.

Iskolás korom óta nem készítettem keresztszemes kézimunkát. Egyik nap kezembe került egy kézimunka, amit a mamám kezdett el, de mivel már nem látott jól nekem adta, hozzátűzött pár mintát, még tű is volt benne, belefűzött cérnával. Először csak arra gondoltam, hogy befejezem az elkezdett mintát a munka szélén. Aztán olyan jól esett ez a fajta pihenés, hogy lassan kivarrtam az egész terítőt és már újat tervezek. A gyerekek egyre nagyobbak így újra van időm ilyen aktiv pihenésre mint varrás, hímzés, kötés, horgolás s még ki tudja mi minden.

Ha nyár, akkor idő olvasásra. Igen én nem. Ha órákat szántam varrásra, akkor nem olvastam. Sok volt a "felolvasás" is. Ezen a nyáron Arthur Ramsone Fecskék és fruskák magyarra fordított tíz kötetét terveztük felolvasni. Már a kilencediknél tartunk. Többnyire én olvasok, de sokat besegített a férjem is, mert legkisebbem szerint, akinek felolvasunk, így is nagyon keveset olvasunk. Pedig ezek nem is olyan vékony olvasmányok. Legszebb élményem, amikor egy este, a gyerkek már pizsamában, négyen hallgattuk férjem felolvasását. Épp egy nagyon izgalmas résznél voltunk. Mi a két felnőtt és a legkisebb először olvastuk, hallgattuk a történetet, de a nagyobbak már ismerték mégis élvezettel hallgatták. Együtt izgultunk, örültünk, nevettünk. Akkor este, mitán a gyerekek elaludtak elolvastam magamnak a maradék fejezeteket, mert nagyon érdekesnek találtam. Aztán másnap persze hangosan is. Így hát magamnak sokkal kevesebbet olvastam, mint terveztem. Van egy listám a könyvekkel, amiket szeretnék elovasni. Ezen a nyáron nem rövidült, egyre hosszabb lett ez a lista.

A kert... hát nem ment valami jól. A paradicsomjaim elszáradtak, megbetegedtek. Ilyen nem volt még. Annyi paradicsomtő pusztult el! Épp csak hogy ettünk egy keveset. Bőven termett a laposbarack, van férges bio almánk, néhány körte. Terem a szőlő. A tök kikelt, de valószínű gyenge a föld, mert nem terem, illetve ledobta a termését. A bogyósok jól teremtek, én főleg az egresnek örültem, nagyon finom volt pirosra megérve.

Igyekszem eltenni ezt-azt télire. Mindent meg lehet venni, de én jobban szeretem a házit, amit én vagy anyósom és anyukám főzött be télire. Ma paradicsomot főztem be és padlizsánt (vinettát) sütöttem. Utóbbit a fagyasztóba teszem kisebb dobozokba, nagyon jó télen elővenni. Sajnos nem erősségem a téli eltevés s a félresikerült próbálkozások kedvemet szegték. Sokszor se időm, se energiám nem volt vagy nem volt módomban a megfelelő időben eltenni. Arra gondolok, milyen öröm elővenni télen a kamra polcáról a most eltett paradicsomot, lekvárt, vagy a fagyasztóból egy kis nyárra emlékeztetőt. Így jó kedvvel készülök a téle.

Hihetetlenül

gyorsan telik a vakáció! (Néha jól jönne egy-egy 12 hónapos vakáció.)

Itthon vagyunk.

Kérdeztem a gyerekeket, hogy unatkoznak-e? Hová gondolsz? - volt a válasz illetve olyan csúnya nézés, ami azt jeleti: Anya, hogy kérdezhetsz ilyet? Nem látod, hogy túl hamar este lesz, nincs időnk mindarra, amit szeretnénk?

Pedig gondolkoztam azon, hogyan fogják megélni ezt a főként itthonülős nyarat a gyerkek. Vajon nem fognak panaszkodni, unatkozni? Kell én különleges programokat szervezzek hogy szórakoztassam őket? Eddig nem kellett. Egyszerűen éljük az életünket. A gyerekek úgy látom elégedettek, boldogok  azzal ami van, ami elérhető.

Nagy örömmel fedeztem fel, hogy legkisebbem este lefekvés előtt olvas és reggel ébredéskor is egy darabig még olvas az ágyban. S már nem csak Geronimo Stilton könyveket. Aztán azt vettem észre, hogy napközben egyre gyakrabban leül itt-ott, kint vagy bent egy könyvvel a kezében és olvas.

A nagyok is sokat olvasnak magyarul, angolul, románul.

Tanulnak is a gyerekek, azt ami érdekli őket. Gondolom ez normális, én is szeretek olvasni, többet megtudni arról, ami épp érdekel. Társasozunk is néha, inkább a gyors, rövid játékokat választják, mert nincs sok szabad idejük a gyerekeknek. (Vakációban? Ezt nem értem.) De jut idő kipróbálni ezt-azt. Mindenkinek más az érdeklődési köre és így nagyon érdekes az élet. Hálás vagyok Istennek családomért.

Örülünk nagyon az udvarnak. Olyan jó, hogy van hová kiülni. Elkerítettük a kis veteményest, így a kutya sokat van szabadon, a kisebbek örömére. Nem szabad kint hagyjunk cipőt, papucsot.

Úgy kezdődött...

hogy letört egy darab az egyik fogamból.
Nagyon örültem, hogy nem két hónappal ezelőtt történt, amikor a fogorvosi rendelők zárva voltak és csak a sűrgőségin lehetett segítséget kérni, kapni.
Nagyon örültem, hogy a kedves fogorvosnő, akihez az utóbbi években néha elmentem, már másnap reggel tudott fogadni.

Már majdnem egy év eltelt, mióta utoljára fogorvosi székben ültem, így épp ideje volt, újra elmenni. Szépen rendbe tette a fogaimat. Ez a szúvasodás egy elég alattomos dolog. Újra elhatároztam, hogy fél év elteltével elmegyek egy ellenőrzésre. Csak néha nehéz elindulni.

Ha már elmentem, időpontot kéretem mindenkinek a családból, hisz volt aki évek óta nem ült fogorvosi székbe. Sorba vittem a gyerekeket, hogy ne kelljen egymásra várniuk a melegben a váróban maszkkal. Nem szívesen mennek olyan helyre, ahol maszkot kell viselni, mert elég kellemetlen. Pedig minden zárt helyiségben kell. Inkább nem mennek zárt helysiégbe. Ha cipőt, ruhát kell nekik venni akkor is nagyon nehezen tudom rávenni őket, hogy eljöjjenek velem. Nélkülük nem szeretek vásárolni nekik. Ők pedig inkább lemondanak a vásárlásról.

A fogorvosnál mindekinek jutott valami, egy kis tömés vagy foghúzás, ez-az, de semmi igazán komoly beavatkozás. S mindenki jól viselkedett. Legkisebbem bátorsága engem is meglepett. Úgy látszik mégse hiába mondtam, hogy jobb az elején eszrevenni ha egy fog szúvasodik, kevésbé fáj a beavatkozás. Én ezt saját bőrömön tapasztaltam kiskamaszként s azóta az elmúlt néhány évtől eltekintve rendszeresen egy évben kétszer elmentem ellenőrzésre. Nem bánom.

Örülök, hogy eddig nem volt gondunk a gyerekek fogaival, nem nagyon voltak lyukas fogaik.

Remélem erre az évre befejeztük ezt a témát.

Egyszercsak

két rendőr lépett be halkan  az imaterembe.
Megálltak hátul.
Imaóra volt épp.
A rendőrök két-három imányi időn át figyelték a teremben ülőket.
A hívek csak minden második padban ültek, ketten-hárman egy-egy hosszú padban, egymástól távol, kivéve a családtagokat. (Mi is egymás mellett ülve megtöltünk egy padot.) És látszott, hogy maszk van az arcokon.
Aztán megfordultak, és lassan távoztak.
Valaki, aki az utolsó padból végre észrevette őket felállt, utánnuk ment és megkérdezte, keresnek-e valakit?
Végül a lelkipásztorral váltottak pár szót. Olyasmiről, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, távolság betartva, maszk viselése rendben.

Hogy meglepődtem-e? Nem. Esetleg azon, hogy eddig nem jöttek. Az esetszámok növedekedése miatt városszerte sokat ellenőriznek. Hogy kerülhetik el a figyelmüket az istentiszteleti termek? Hallottam, hogy az országban zártak már be imatermeket a járvány kapcsán.
Nem félni kell, csak vigyázni. A másikra és persze magunkra is.

Ez a nyár más mint a többi...

vagy mégsem?

Rajtunk múlik, az elvárásainkon, azon, hogyan éljük meg lehetősegeink korlátozását. Boldogságunk forrása külső körülményeinkben vagy belső értékeinkben van? Tudunk-e örülni minden nap annak a sok szépnek ami körülvesz, azoknak, akiket szerethetünk?

Emlékszem mennyire hihetetlen volt számomra, amikor Jules Verne életrajzában olvastam, hogy rövidebb hajóúttól eltekintve nem hagyta el Franciaországot. Könyvei alapján azt hittem, hogy beutazta a fél, ha nem az egész világot.

Ezen a nyáron mi is kevesebbet utazunk.
Furcsán alakul ez a járvány. Sokkal több megbetegdést jelentenek itt nálunk, mint amikor mindent bezártak, de az élet megy tovább, nem lehet mindnet újra bezárni. Aki akar és tud vigyázzon magára. Nem tudjuk mit hoz a nyár vége, még kevésbé majd az ősz.

Addig is, most itt a nyár, gyerekeknek a vakáció.
Nagy örömömre az itt dolgozó munkások ma összeszedték a szerszámaikat és elmentek. Most már újra kiülhetünk az udvarra a reggeli müzlivel, a fák árnyékába olvasni, a napra napozni, az árnyékos teraszra rajzolni, színezni, játszani, kertet ápolni, pihenni, akár aludni is, amikor akarunk. Van még itt földkupac, hulladék, festésre váró kerítések, falak, kerti munka. Lassan a végére járunk majd. Hálásak vagyunk azért, hogy találtunk megbízható munkásokat, akik elvégezték azt, amit mi nem tudtunk.

Úgy néz ki, sokat leszünk itthon. Valahogy nem is bánom. Úgy vagyok már vele, hogy itthon tudok a legjobban pihenni. Itt nem kell maszk és öt percenként kezet sem mosok. Van virág, érő gyümölcs. Reggel csendes hűvös, este szúnyogos naplemente.
Más tájakat bejárhatok videón vagy inkább egy-egy jó könyvet olvasva vagy felolvasva. Csak a képzeletem szab határt. Így voltam már ezen a nyáron: hajóúton, kutattam kincs után, menekültem kalózok elől. Másztam hegyeket, jártam veszélyes sziklaperemen, aludtam sátorban szigeten, korcsolyáztam befagyott tavon hóviharban. Jártam párizsi kávéházban, budapesti szerkesztőségben, a Balaton partján, kastélyban és kunyhóban. Ha olvashatok, úgy érzem enyém a világ. S ha kedveseim is megosztják velem olvasmányélményüket, akkor még gazdagabb leszek.

Számomra csodás ez a nyár is, akár a többi mind.

Olvasni jó!

Újra eltelt egy negyedév, ezért próbálok kicsit megállni, s megemlíteni pár emlékezetes olvasmányt. Nemrég olvastam vagy hallottam, hogy csak olyan könyveket érdemes olvasni, amit kétszer is elolvasnál. Van benne valami. Nemrég tettem le egy könyvet 60-70 oldal után, mert úgy éreztem nincs időm ilyesmit olvasni. Viszont sokszor véletlenül akadok drága kincsre.
Legyen akkor itt az elmúlt hónapokról egy-egy szívemnek kedves könyv.  Plusz még egy.

 Három-négy éve láttam először egy könyvesboltban és azóta a "szeretném elolvasni" listámon volt Henry Marsh: "Kezemben az életed. Egy idegsebész vallomásai" (Park kiadó) című könyv. Nagy örömmel olvastam. Sokkal komolyabb hangvételű könyv, mint Adam Kay: Ez fájni fog amit tavaly év vége felé olvastam. De hát belenézni az emberek agyába nem semmi! Milyen érzés idegsebészként dolgozni? Sikeres műtétek, hibák, jó és rossz hír közlése. Agysebész, aki maga is csak ember, aki sok bosszantó dologgal kell szembenézzen, aggódik kisfia életéért, őt magát is műteni kell, tudja mit jelent páciensnek lenni. Ijesztő és csodálatos. Azt hiszem ezt a könyvet újra el tudnám olvasni. Érdekes és izgalmas könyv.

 Zs. Klesics Tünde: Családi (hu)morzsák (Harmat kiadó) olvasása szívmelengető, nevettető, kikapcsolódást adó volt. ...és felszabadító. Egy anyuka egy férjjel és három fiúval. Egy négy ellen. Aki nincs benne nem tudhatja, milyen ez. Nálunk más a felállás, de jó volt olvasni, hisz sokszor nehéz túlélni azt, amin évek múlva csak jót nevetünk. Jó derűsen hozzáállni az Élethez, bár nekem inkább utólag jutnak eszembe ilyen bölcs gondolatok. Ajánlom minden anyának.

 Francine Rivers: Mikor a sófár zeng (Harmat kiadó) Azt hittem ez csak egy jó regény. Ha engedem, szívfájdítóan több. Fentebb említettem, hogy az orvos is csak ember. Hát a lelkipásztor is csak ember. Mindennel ami ezzel jár. És előfordul, hogy nagy károkat okoz a közösségben, amelyet építenie kell. Isten kegyelme által túl lehet élni ilyen időszakot is, hisz mindenkinek magának kell megharcolnia minden nap a maga harcát, viszonyulását az adott helyzethez.  Kitartóan imádkozni, hinni akkor is, ha nincs semmi biztató jele a változásnak.  A bűnbánat és bűnbocsánat nem jelenti azt, hogy a múlt következményei eltöröltetnek. Ma kibírni, helyt állni, ellen állni a kísértésnek. Nem minden jó, ami növekszik. Nem a látványos szolgálat a minden. Az emberk tetszése nem feltétlen jelenti azt, hogy jó úton haladunk. Milyen könnyű elvéteni a célt! És Isten ideje végtelen, akkor is ha mi kifutnk az időből. Érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, több szálon futó ez a regény. Örülök, hogy elovastam.

+1

 Prodán Márta: Egy asztalnál a világ (Luther kiadó). Újraolvasós. Elgondolkodtató és gondolatébresztő.  Nem tudok ajánlót írni hozzá, mert nem találom a megfelelő szavakat.  Ha tehed, vedd kezedbe, olvasd bele. Szívhez szóló, sok szeretettel megírt sorok, megélt gondolatok.

Nyár

Újra ránk köszöntött a nyár.

Várom a vakációt. Nem emlékszem, hogy valaha unalomtól szenvedünk volna a vakációban. Végre lehet pihenni, foglalkozni azzal, ami igazán érdekel, kint lenni a szabadban.

A tavasz úgy múlt el felettünk, hogy leginkább itthon, az udvaron és a környező utcákban jártunk csak. Lemaradtam a hársfa illatáról és a gesztenyefák virágzásáról. Ruhát se vásároltam a gyerekeknek. Most, hogy itt a nyár és ki lehet mozdulni, látom, hogy kinőtték a ruhát, cipőt. Várom, hogy maszk nélkül lehessen menni vásárolni.

Tanév vége felé, örömmel látom és hallom, hogy sokat változtak, sokat olvastak és sok ismeretre is szert tettek kedveseim. Jókat lehet beszélgetni velük. Szeretem hallgatni, amikor ők beszélgetnek. Szeretek kérdezni tőlük. Jó dolog ha a családban vannak gyerekek, kamaszok az asztal körül. Ajándék minden együtt töltött nap.

Egyelőre maszkot kell viselni, ha belépünk egy boltba, vagy olyan helyen, ahol sokan vannak. Távolságot kell tartani, ami főleg istentiszteleten furcsa. Nem tudom, hogy tényleg indokolt volt ez a nagy lezárás és korlátozás. Micsoda csúfság, hogy papírt kellett írni amivel igazoltam, hogy hová megyek! Szerintem teljesen kijátszható volt a rendszer, s aki akart, élt is a lehetőséggel. Nem jó az emberekkel így bánni.

Gondolkozok, mekkora károk keletkeztek a járvány nyomán, amit nem is a járvány okozott. Sok beteg nem részesült ellátásban, ennek később lesznek áldozatai. A sűrgős eseteket is késleltetve kezelték, mert először ki kellett deríteni van-e koronavírus fertőzése a sűrgőségi segítségre szorulónak, s mire ez kiderült előfordult, hogy már nem volt szükség semmiféle orvosi segítségre. A városban lakó idősek -attól függ, hogy a média mennyire hatott rájuk- hónapokig alig mentek ki. Pedig nagy szükségük lett volna a tél után lemerült D vitamin tartalékuk feltöltésére. Állítólag a D vitamin fontos szerepet játszik az immunrendszer jó működésében és az idős csontoknak se árt. Aztán az egyedül élő idősek a magánnyal, netalán a depresszióval is meg kellett küzdjenek. Gyerekeknek minden nap órákat kellett volna kint tölteniük - normális esetben, mozogni, játszani, napon lenni. Örülök, hogy nem a tömbházan ért minket ez a helyzet. Minden nap hálás vagyok a lakásunk körül számunkra bekerített kis részért. Kincset ért.

Sok kérdés van, amire jó lenne, ha elérhetőek lennének a válaszok.
Jó lenne már újra normálisabban élni. Azért volt az elmúlt időszakban nem is egy olyan dolog, változás, ami jó volt. Kevesebb volt a stressz, rohanás ezért, azért. Kisebb volt a forgalom, tisztább a levegő. Kiderült, mi is az igazán lényeges. Amin nem tudunk változtatni, abból ki kell hozni a legjobbat. A semmissé vált tervek új tervek, remények születését jelenthetik. A veszteséget nyereséggé alakítani isteni gondviselés és igazi életművészet.

U.i. Végre egy kis statisztikára akadtam. Állítólag nem nem volt számottevően nagyobb az elhalálozás az elmúlt hónapokban, mint az elmúlt években. Talán távolabbról visszatekintve kicsit többet tudhatunk majd erről az időszakról.

A megunhatatlan

zöldségleves főzése mióta úgy igazából tavasz lett, majd' mindenn nap különleges öröm.

Ha épp nem zuhog, amikor már majdnem minden komolyabb hozzávaló benne van (a zöldségek, hüvelyesek fajtájának száma és aránya miatt megismételhetetlen és megunhatatlan az ízek variációja) kimegyek a kertbe és félig körbejárom.

Útközben szedek valamennyit a különböző fűszerekből: tárkony, rozmaring, oregano, lestyán, bazsalikom, kakukkfű, zellerlevél, petrezselyemzöld. Ha kimarad valami, nem baj. Ha kedvem tarja szedek még pitypanglevelet, pár saláta levelet vagy spenótot, sóskát. Bármit, ami ehető. Kezem tele lesz friss zölddel. Megmosom őket, majd felvágom a lehető legapróbbra, hogy ne legyen értelme kihalászni a finom levesből.

S hogy örülök, amikor kedveseim szépen bekanalazzák!

Olvastam, hallottam vagy csak eszembe jutott - már nem tudom, de szerintem (is) a levesnek lelke van. Az örömtől, hogy szeretteimnek főzhetek újra és újra minden nap vagy a szeretettel szedett fűszerektől?  Nem tudom. A napokban mondta valaki, hogy ne fogj hozzá főzni mérgesen, haragosan. A jókedvvel készült étel finomabb. Hogyan lehetséges ez? Nincs elég okos magyarázatom, de én is így tapasztalom.

Mióta ritkábban megyek vásárolni minden, ami a néhány négyzetmáteres keskertben megterem kincset ér. A kertből kivett zöldhagymát meg is kell pucolni. Odaviszem a komposzt mellé és nekiállok megpucolni őket. Lám, ilyen az, ha nem a már megtisztított hagymát veszem a piacról. Ebből főzök is, mert épp van elég, az ősszi hagyma helye kell a paradicsom palántáknak. Kicsit több a munka. Kicsit érthetőbb, hogyan kerül az étel az asztalunkra. Így vagy úgy, valaki dolgozott érte. Nem természetes, hogy ott van. Kellett hozzá mag, föld, napfény, víz, gondozó kéz. A hála is valahogy átgondoltabb...
Kertgondozásra teremtette Isten az első emberpárt... talán ezért a különös öröm ami a kerti munka fáradsága nyomán van egyes emberekben?

Szeretem a péntek délutánt

Ez a hétvége kezdete. Befejezzük az iskola által kért tanulást. Eltesszük a tankönyveket, füzeteket. Nem kell már online házit csinálni és lassan minden beadandó feladat után megnyomjuk a "küldés" gombot. Maradunk csak mi és most épp a napsütés, a labda, a könyvek, a hangszerek, a kert, a biciklik.

Végre ma már szabadon lehetett járni a településen belül. Nem kellett papírt kitölteni, hogy a megengedett hat ok közül melyik miatt hagyjuk el az otthonunkat, dátummal, aláírással. (Hát nem nevetséges? És kijátszható.)

Kellemes volt csak úgy sétálni az utcán. A főutcán is több gyerekkel sétáló felnőttet láttam. Olyan volt, mint régen, hisz az utcán nem kötelező maszkot hordani, a mi településünkön. Az autós forgalom is szinte olyan, mit a járvány előtt. A város felől araszolt a sor a körforgónál. A főúton éreztem, hogy szennyezett a levegő.

A L. parkolója tele volt. A boltban a maszktól eltekintve a régi hangulat, sétálgató, beszélgető, vásárló emberek. Egy férfi, aki két hölgyet kísért, megkérdezte az egyiktől: Te megveszed a rövidnadrágot anélkül, hogy felpróbáld, mint a múltkor a... Én is épp próba nélkül vettem rövidnadrágot valakinek, mert már mindent kinőtt. Hát... remélem belenő :D
Az út túloldalán a P. üzlet. Gondoltam, benézek, talán találok  pizsamát annak, aki kinőtt a tavalyiból. Hát... a kasszánál több mint húszan álltak sorban szépen egymás után, ezért nyomban ki is fordultam az üzletből. Majd egy reggel elgyalogolok oda s körbenézek. Akkor biztos nem lesznek ilyen sokan. Inkább szeretnek a való világban ruhát vásárolni, látni, érezni, elolvasni a cimkét, ha lehet, felpróbálni...
Épp ma szakadt el a farmerem. Nem is elszakadt, hanem inkább kikopott ott ahol a táskám mindig dörzsölte. Most gondolkozok, vegyek újat vagy találjak ki valamit, amivel még megmenthetem... Hisz olyan divat lett legalább mondani, hogy kevesebbet vásároljunk, óvjuk a környezetünk... Persze van aki eddig is így tett, csak épp nem reklámozta, mert akkor lenézték volna, hogy szegény...

Szóval még mindig vannak korlátozások, csak kicsit kevesebb. Aki fél, azt mondja, túl kevés. Más azt, hogy azért ez mégis túlzás. Vajon visszanézhetünk majd néhány év távlatából erre az időre, kissé okosabban?

Jó, hogy minden reggel felkel a nap, a növények, állatok élnek, virulnak. A madarak fütyülnek a korlátozásra és maszk nélkül énekelnek. És telhetetlenül rovarokat zabálnak kertben, utcán, mindenhol. A gyerekek megéheznek, az edények mosogatásra várnak, a ruhák megtöltik a szennyeskosarat. Mielőtt elfogyna az utolsó szelet kenyér, kihül a friss, ropogós héjú kenyér. Új ölelés, új kérés, új mosoly, új türelempróba vár. Közben érik az eper. A rózsák bontják szirmaikat, s a pipacsok... táncolnak a délutáni szellőben.

 

"maradj otthon" vasárnap délután

Nagyon szeretem a ezeket a csendes vasárnap délutánokat. Nincs semmi tennivalóm, nem kell készülni, sietni, elmenni sehová.

Csendes a szülői csoport, ma nincs learningsapp, redmenta, ma már nem ellenőrzöm a  heti feladatokat, hogy beküldtem-e az összes emailt az összes tanárnak. Ha elmaradt valami, az sem lehet olyan fontos, mint a pihenés, feltöltődés egy új fárasztó hét előtt. Ma gyereknek és felnőttnek élni kell. Szépen, csendesen, boldogan.

Csak ülök a gondolataimmal s egy jó könyvvel. Olvasok. Szeretetről, fényről, mégis kegyelemről. Gondolkozom...

Kellemes árnyékból nézem a napfényben táncoló lepkéket, a barna kerítésre szálló verebeket. Ide hallatszik a hátsó udvarról a gyerekek labdázásank zaja, ahogy egymást biztatják. Itt-ott egy-egy kutyaugatás. Hallgatom az orgonabokor susogását míg lassan mozog velem a hinta. A szomszéd erkélye csupa piros muskátli. Az úton három utca autói parkolnak zsúfoltam, mert kicsit odébb aszfaltozásra készülnek. Az út túloldalán a gyümölcsös. Minden zöld. Az égen kékjén szétkenődött fehér foltok.

Igazából nincs is csend.

Zsongás kívül és belül.

Tovatűnő pillanat.

Élet "maradj otthon" idején

Az idei tavasz is csoda. Újra öröm volt látni, ahogy sorban megjelentek, kibomlottak a rügyek, a virágok, ahogy a magokból lassan előbújnak a sziklevelek, ahogy nőnek a növények. Nap nap után betölt az csodálat, ámulat és hála és boldog vagyok. A kertben sétálva elfeledkezem erről az egész megszokott világunkat felforgató járványügyi helyzetről. Viszont azt látom, hogy nagy a szárazság. Télen se volt sok csapadék. Nyomát se találtam nedvességnek a földben, amikor a palántákat ültettem. Máshol is így van? Kevesebb élelmiszer lesz, drágábban?

Néha elmegyek itthonról. Vásárolni.

Van, hogy sor nélkül bejuthatok a boltba. Maszkban és kesztyűvel, távolságot tartunk egymástól a boltban. Nem csak az ember, de egyes áruból is kevesebb van, egyes zöldségek viszont ládákban állnak, fonnyadnak (pl. saláta, retek). Gondolom, nincs elég emberük vagy akadozik az ellátás ebből-abból, illetve kevesebben vásárolnak, ritkábban térnek be az emberek a szupermarketbe és a romló árú kevésbé fogy. Élesztő sincs mindig vagy van, de csak friss és fél kilós csomagolásban. Akkor már inkább készítek itthon kovászt. (Miért gondolták, hogy ezentúl a köznép legalább fél kiló élesztőt óhajt majd vásárolni és mindneki saját pékséget nyit?)

Vannak akik otthonról tanulnak, dolgoznak.
Nem is olyan egyszerű, ha az otthon átalakul iskolává, irodává. Ugyanaz az tér nehezen lehet egyszerre mind a három, főleg egyszerre több személynek.
Itt is néha egyszerre öten lógnak a neten, hallgatnak, beszélnek. Én is igyekszem a konyhából dél körül egy kis aláfestést adni és hát beszélnem is kell már csak azért, mert nő vagyok. De elvagyunk, egyelőre nincs panasz, de a pénteki ebéd egyben a heti tanulás és munka végét is jelzi mindneki nagy örömére.

Gondolok Másokra.
-Akik otthon vannak, mert nem dolgozhatnak vagy mert már nincs munkájuk...
-Akik rendesen bejárnak dolgozni, talán még több munkájuk is van, mint eddig. Esetleg órákon át beöltözve védőruhába kell dolgozniuk. Nem könnyű. A maszk vislése órákig... nem kellemes, főleg ahogy egyre melegebb lesz kint és bent.
-Akik próbálnak megélni a megváltozott körülmények ellenére, próbálnak lehetőséget találni a túlélésre...
-Akiknek szüksége lenne el nem érhető szolgáltatásokra, s bár most éppen nem ezen múlik az életük, de később talán igen...

Ezeket átgondolva azt kell látnom, hogy nagyon jó dolgom van. Össze vagyok zárva azokkal, akiket a legjobban szeretek. Az életterünk tágasabb, mit amikor tömbházban laktunk a városban. Volt alkalmam jól kifáradni a gyomlálásban és örülni apró növényeimnek, a jövő ígéretének. Jókat lehet olvasni, előbb-utóbb jut erre is idő. Jó együtt énekelni. Sok szépet is lehet nézni, hallgatni. S lehet alkotni.

Olvasni jó!

Az elmúlt negyedévben kevesebbet olvastam, mint szoktam vagy inkább kevesebb könyvnek értem a végére. Sok megkezdtett könyv vár elolvasásra és még több, hogy belekezdjek.

Székely Júlia: Elindultam szép hazámból - Bartók Béla élete
A gyerekek zongoratanárnőjének köszönhetem, hogy ezt a nagyon szépen, sok szeretettel, tisztelettel megírt életrajzot elolvastam. Míg a gyerekekre vártam, zongoraszó mellett olvastam, aztán a lányom megtalálta a mek.oszk.hu oldalon, így már nem kellett megvárjam a következő órát, hogy tovább olvashassam, hogyan is alakult Bartók Béla élete. Bár a Bánságban élek mégis nagyon keveset tudtam Bartók Béláról és nem is érdekelt. Kamaszként biztos, hogy nem örültem volna, ha az életrajzát meg kell tanulnom. De most felnőttként nagy örömmel olvastam a könyvet, csak mert épp érdekelt. Bartókot is hallgattam mellé. Legalább az egyik gyerekünkről tudom, hogy elolvasta és nagyon érdekesnek találta. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek érdekes lesz, de lehet egy próbát megér. Mint a rendkívüli embereket, akik koruk előtt járnak, Bartókot is sokan nem értették, értékelték. Nem írja akönyv, de szerintem zseni volt. Olvassátok el!


Tavaly év vége felé fedeztem fel egy podcastet, lapozz a 99-re! Érdekesnek találtam, néha vasalás, főzés közben hallgatom. Könyvekről, írókról, kiadókról, olvasásról szól. Azóta kicsit bővült az "elovásnám" című listám. :)

Kölcsönkapta elolvasásra az egyik gyerek az Anett Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet c. könyvet. Érdekes ahogy egy történet segítségével fejezetről fejeztre bemutatja melyek azok a fontos szempontok, amelyek olvasmányossá, letehetetlenné tesznek egy könyvet. Bárki írhat egy könyvet, akár véletlenül is. Bármi lehet érdekes, ha érdekesen van megírva, de hogy hogyan lehetséges ez? Olvassátok el a könyvet, olvassatok sokat és írjatok, írjatok, írjatok. (Gyerekkönyv, nem csak gyerekeknek.)

A Harmat kiadó jelentette meg Pat Alexander: Gyermekbibliáját. Több gyermekbibliánk van, de nekem ez a kedvencem. Most a 8 évesemnek olvastam fel újra és remélem nem utoljára. Szeretem, mert nem a rajzok benne a lényeg, a szöveg nincs lebutítva se elbonyolítva. Úgy tapasztaltam, hogy a Biblia szövegét ott a hol történetek vannak a gyerekek is megértik. Ez gyermekbiblia nem épp a totyogóknak való, a kiadó 9 évtől ajálja. Szerintem ha egy gyereknek sokat olvasnak, akkor 6 éves kortól vagy korábban is érdekes lesz. Örülök, hogy nem csak polcunkon, de gyakran a kezünkben és az éjjeliszekrényünkön van ez a könyv. Nem lehet túl korán és túl sokat olvasni Isten üzenetét, amit számunkra írt. Olvastad már?

Szünet!

Végre! Úgy vártuk már a lazítás lehetőségét!

Úgy érzem, az elmúlt hetek fárasztóak voltak, annak ellenére, hogy elmaradtak a gyerekek zeneórái. A gyerekek is sokat tanultak, elfáradtak. De most már pihenünk. Élvezzük a napsütést.

Örülök a kertnek, a virágoknak. Még annak is örülök,  hogy egyesek és kettesek és hármasok annyit rugják a labdát, hogy ha sokáig így folytatják, nem lesz fű ami ezt túlélje ezen a kis talpalatnyi ház körüli földön. Jó, hogy van ki és hol rugja a labdát.

Megtapasztaltam a kamra áldását. El tudtunk itt éldegélni több, mint néhány napig...  Milyen jó, hogy még van ez-az eltéve télire, így mégse kell mindenért boltba menni. Az elmúlt években úgy tűnt kár bajlódni az eltevéssel, de most nagyon jól jött, hogy ott sorakoztak a tele üvegek a polcon.

Sikerült kovászt is készíteni, így volt zsemlénk, pizzánk, kalácsunk, kenyerünk. Ma már volt a boltban élesztő, vettem is, mert sajnos van köztünk olyan, aki nem szereti a finom kovászos kenyeret. Annak majd készítek élesztővel. Milyen jó dolgunk van!

A maszk viselése itt még nem kötelező, de kipróbáltam. Nem kényelmes. Nem lehet könnyű minden nap órákon át viselni.

A kert áldásának is örülünk. Ma ettünk először sóskalevest. A fűszernövények is éledeznek. A rozmaring virágzik. A spagettiszószt kerti fűszerekkel készítettem. Oregánót csak frisset tudtam használni, mert tavaly nem figyeltem arra, hogy szárítsak, pedig abból sokat használok. (A szárított oregano erős antioxidáns.) Szárított oregánót viszont nem találtam a boltban. Azt hiszem jobban fogok figyelni arra, hogy elég fűszernövényt szárítsak a nyáron.

A komposztládánk teljesen szétesett. Nem gondoztam az elmúlt évben. De most, ha már így itthon vagyunk és nem lehet csak úgy elszaladni egy kis virágföldért, hát rendbeszedtük. Lett jó 3 vödör föld az aljából és pár cserépnyi is. Kicsit feljavítottam a kert egyik részét, ahová bármilyen növényt teszek, nagyon gyatrán nő és alig terem. Új kedvvel hordom ki a komposztálható hulladékot, remélve, hogy még több jó földet fog "teremni".

Idén nem palántáztam, remélem a piacon kapok majd paradicsom és paprika palántát. A többi csak kedvtelés: fűszerek, petrezselyem, zöldhagyma ez-az, épp csak mutatóba. De valahogy mintha a földből kivett és tíz perc múlva a vacsorához fogyasztott zöldhagyma finomabb, mint amit a piacon szokatm venni. Valahogy úgy van ez, mint az eperrel...

Öröm és napfény legyen kint, hála és mosoly bent!

Vasárnap offline és online

Az este újabb szigorításokat hírdettek.
Ma délben a regisztrált megbetegedések száma 433 volt, 2 halálesettel. Az egyik elhunyt a rák utolsó stádiumában szenvedett (67), a másik pedig dialízises beteg volt (74).

Bár nem vagyok egy nagy társasági életet élő, de a bezártság, hogy nem mehetsz, nem találkozhatsz nem is olyan könnyű...
Ha nem lehet élni a közösség lehetőségével, sokkal inkább felértékelődik az, ami máskor normális vagy megszokott volt.

Milyen jó, hogy a közösséghez nem kell sokan legyünk. Jézus azt ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Többször kényszerültem már arra, hogy online istentiszteletet nézzek, mert az évek során hol egyik, hol másik gyerek volt beteg, s nem mehettem istentiszteletre. Most mégis azt szerettük volna, hogy ne csak nézzünk, hallgassunk mást. Részt akartunk venni. S mi itthon többen vagyunk, mint kettő-három.

Elővettük a bibliáinkat, énekeskönyveinket, a gitárt. S újra rájöttünk, hogy nagyon gazdagok vagyunk. Milyen jó együtt énekelni a kedvenc énekeinket! Isten ígéje pedig gazdag üzenetben ma is, nekünk. És milyen jó, hogy vannak megtanult és kedvenc zsoltáraink, amiket elmondhatunk, felolvashatunk egymásnak! Nagyon szeretem a zsoltárokat!

S aztán ott van az internet. Örülök, hogy voltak, akik kihasználták a lehetőséget a bátorításra. Jó, hogy gondolhatunk egymásra, imádkozhatunk egymásért. Azt hiszem sokkal nehezebb azoknak, akik egyedül vannak.

Nagyon örülök ennek a pihenőnapnak. Nem csak én, de a gyerekek is. Lenne már vakáció!
Az iskola elérhetővé tette a jövő hétre a segédanyagokat, követelményeket. Nem kevés. Munkára fel! Hétfő után valamikor lesz egy péntek is. Addig is, ha féltek, énekeljetek!

Élet korona-járvány idején.

Nem hittem volna, hogy így megváltozhat a világunk. Ami Kínában történt, nagyon messzinek tűnt, hihetetlennek, durvának. Aztán itt vannak a hírek Olaszországról és a többi sok országról...

Múlt héten szerdán a város széli Lidlben este fele már nem volt répa, krumpli. A wc papírt nem találtam, de lehet csak azért, mert az egész boltot nemrégiben átrendezték s azóta én nem voltam ott vásárolni. Egy kis gyümölcsöt, kenyeret, paradicsomot akartam venni, ha már úgy is arra jártam. Ekkor kezdtem el arra gondolni, hogy ha a vírus még nem is, de a híre hatással lehet rám is. Február végén egy magyarországi nagyváros plázájában láttuk, hogy a dm-ben csak kevés legkisebb kiszerelésű kézfertőtlenítő kapható, s mosolyogtam, hogy messze még a járvány s már ekkora a pánik!

Múlt héten csütörtök reggel, szokásomtól eltérően, elmentem a településünkön levő Lidl-be vásárolni, hátha reggel még lesz répa. Mint karácsony előtt, a parkoló tele volt, pedig máskor délelőttönként elég kevés vásárló van. A kasszáknál sokan voltak, tele kosarakkal. Egyáltalán nem volt liszt és rizs, csak néhány fél kilós basmati rizs. A fagyasztókból kifogyott a zöldség. A húst is vették, volt aki 10 csomaggal is. De wc papír volt bőven. Ezért hát megálltam és bementem a hozzánk legközelebbi kis boltba, ahonnan kenyeret és főleg friss gyümölcsöt, zöldséget szoktam venni, ha épp nincs utam egy messzibb, nagyobb bevásárlóközpont felé. Hát itt volt liszt is, rizs is, vettem 2 kg-t mindegyikből és vettem egy nagyobb száraz élesztőcsomagot, legyen.

Péntek reggel kimentem a piacra. Nálunk csak péntek és szombat délelőtt van piac. Nem voltak sokan, de a bácsi akitől a krumplit szoktuk venni, azt mondta, hogy bő egy óra alatt eladott 300 kg kruplit, már csak pár 5 kg-s zsákja van, igyezzek, ha akarok venni. Hát akartam. Vettem még salátát, retket, hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, tojást, répát, pár zellerpalántát, legyen a kertben, mert nagyon szeretem a zellerlevéllel ízesíteni a paradicsomlevest.

Ezzel be is fejeztem a vásárlást egy hétre. De nincs ebben semmi különös. Mióta kiköltöztünk ide, gyakran előfordult, hogy  csak heti egyszer mentünk el vásárolni, mégpedig legalább egy hétre valót. Míg a gyerekek kisebbek voltak, nem lehetett őket egyedül hagyni. Alapélelmiszerből mindig volt itthon főleg télen, arra az esetre, ha lebetegszünk és nem tudunk elmenni vásárolni. Az utóbbi időben viszont mivel a gyerekek nagyobbak, heti több alkalommal is bemegyünk a városba többször is gondoltam arra, hogy nem kell már telezsúfolni azt a kis kamrát, hisz szinte bármikor beléphetünk bármilyen apróságért a boltba. Most sem gondoltam, hogy ha van wc papir, akkor bármi gond is lehetne.

A héten négyszer sütöttem 1,5 kg lisztből kenyeret, mert volt 4 kis csomag friss élesztőm a hűtőben, amit el kellett használni. Így nem kellett kenyérért sem menni. De már szükségem lenne friss élesztőre. Jó lenne egy kis kalácsot is sütni. De valaki, aki tegnap volt a Kauflandban mondta, hogy ott nincs élesztő. Ma elmentem a hozzánk közeli kis boltba, hátha kapok még szárított élesztőt, azzal is elboldogulnék. A bolt kicsi, nem voltak sokan, de lehetetlen volt az ajánlott 1-1,5 m távolságot tartani. Valaki érdeklődött, van-e élesztőjük. Nincs, volt a válasz, a hanghordozásban benne volt az is, hogy "hová gondol!". Nem baj, az élet megy tovább. Vettem 6 kis veknit. Ez három napra elég lesz, lehet hogy tovább is, ha sütök mellé valami sütit is. Egyszer majd csak újra megjelenik az élesztő. Amúgy enni nem eszünk többet, mint máskor. A szükségállapot nem jár autómatikusan gyomrunk befogadóképességének növekedésével. Nem sütök-főzzök többet. Úgyanolyan egyszerűen étkezünk, mint eddig. Azt hiszem szükség is lesz egyszerűségre, megelégedésre.

Ma a piacon a hagyma 20% -al drágább volt, mint ezelőtt egy héttel. Amúgy minden volt, aminek lennie kell egy piacon, hoztak a termelők, mitn máskor. Csak szinte minden árus kesztyűt és maszkot viselt. Hát ez furcs volt. Amúgy szeretek a picon vásárolni, mert ismerem az árusokat, volt aki érdeklődött a gyerekeim felől. Több ez, mint a szupermarketben vásárolni.  Remélem a további szigorítások nem érintik majd a piac bezárását.

Szóval furcsa világban élünk.
A tanítás megy tovább, ahogy eddig. Nem érzem úgy, hogy több időm lenne. Sőt, mint mindig, el vagyok maradva az itthoni munkával. Illene a kertben is dolgoznom valamit. Nem sokat, mert a kert kicsi s időm sincs rá. De ha már itt ez a járvány, mégsem telepítem be ribiszke bokrokkal a kertet, hanem megpróbálok ezt-azt vetni, ültetni. Legyen egy kis zöldhagymánk, salátánk, retek, petrezselyemzöld s egyebek.

Örülök
-a délutáni sétáknak itt a közeli utcákban
-a napsütésnek
-az egészségünknek
-az ibolyaillatnak a kert végében
-a gyönyörű játszintoknak, nárciszoknak, erikának
-a fekete macskának, hogy mellém ült, amikor kint olvastam
-hogy volt kivel társasozzak
-hogy ha nem lehet találkozni, lehet telefonálni, üzenetet írni, a neten olvasni egymásról, akár látni is egymást
-hogy továbbra is minden nap főzhetek szeretteimnek, minden van, amire szükségünk van
-a gyerekenek
-az itthonról dolgozó kedvesnek
-hogy olvashatok magamnak és másnak
-hogy olyan szépen zenélnek itt egyesek
-hogy minden rossz hír keltette félelem ellenére van remény és békesség.

Olvasni jó!

A tavalyi év második felének kedvenc olvasmányairól.

A nyári vakációnak köszönhetően valamivel több könyvet sikerült elolvasnom az elmúlt év második felében, átlagosan havi öt és felet. Az elmúlt évekhez viszonyítva ez se nem túl sok se nem túl kevés. Én kevésnek találom, de ezeknek is örülök, hisz sokszor nehéz időt és erőt találni az olvasáshoz.

Mivel az első félév olvasmányai közül hatot említettem meg a nyáron, megpróbálok most a tavalyi év második felének számomra hat legjobb, legérdekesebb vagy egyszerűen csak emlékezetes olvasmányomról írni pár sort.

Edit Eva Eger: A döntés
Számomra az elmúlt év egyik legjobb könyve. Ritkán olvasok el újra könyvet, de ezt szeretném újra elolvasni. Szomorú és mégis reményt adó könyv. Megint a második világháború, a zsidók, Auschwitz, Mengele, éhezés, szenvedés, túlélni, tovább menni, újra élni.
Hogyan lehet túlélni a traumát? "A bosszú kielégít, de valódi szabadságot nem ad"- mondja a szerző. Édesanyja egy mondata nagyon fontos volt számára:"Nem tudjuk, hová tartunk, nem tudjuk, mi fog történni, de senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz." Nem tudjuk megváltoztatni a fájó múltat, de eldönthetjük, hogyan élünk most. Felelősséget kell vállalnunk magunkért, döntéseinkért, megbocsájtani másoknak és magunknak.
Számomra rendkívüli olvasmány volt.
Később találtam rá két érdekes videóra a szerzővel:
Edith Eva Eger mesél A döntés című kötetről
On the spot - Az ellenség gyermekei: Edith Eva Eger

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Annyira furcsa volt ez a könyv! A címe fogott meg. De az első oldalakat olvasva szinte letettem. Számomra annyira bizarr, szinte taszító volt a nézőpont! Ezért is lett felejthetetlen. Ez is második világháború, németek, zsidók, gyerekek, felnőttek, családok, gyűlölet, szeretet, lopás, élet és halál. De végül örülök, hogy elolvastam. És ajánlom, csak nem gyerekeknek.

Anna Erelle: A dzsihád jegyese
Izgalmas, érdekes és valós történet. És kissé ijesztő is, hisz a szerző álnév alatt publikált és rendőri felügyelet mellett élt a történtek után. Micsoda világban élünk!

Michael Ward: A Narnia-kód
Nagyon kiváncsi voltam erre a könyvre. Már többször olvastam és felolvastam a Narnia krónikáit és szívesen felolvasnám újra legkisebbemnek, aki bár tud olvasni, szereti, ha felolvasunk neki. Ezért nagyon érdekes volt számomra a könyv. Segített jobban, mélyebben megérteni a Narnia krónikáit. Eddig is úgy gondoltam, hogy ez több, mint mese, ami véletlenül alakult ilyenre. A Narnia-kód után azt mondom, hogy zseniális munka. Minden Narnia kedvelőnek ajánlom.

Adam Kay: Ez fájni fog
Morbid humor. El kellett olvasnom! Már csak azért is, mert magam is dolgoztam kórházban, hallottam, láttam, átéltem érdekes dolgokat. Mi is van a kulisszák mögött? Jól esett olvasni. Néha nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Szóval sehol nem arany az élet. Az egészségügy pedig nem bővölködik erőforrásokban. S nem csak a betegek, de az orvosok, ápolók is emberek.

Cris Crowley &Henry S. Lodge M.D. - Minden évvel fiatalabb - Edzőkönyv
S az alcíme: Légy edzett és szexi 50 fölött is. Én még 50 alatt vagyok, de hát időben készülni kell az ötven fölöttre is. Erre a könyvre is nagyon kiváncsi voltam. Ez tényleg egy edzőkönyv. S miért vásárolok ilyen könyvet mikor tele az internet jobbnál jobb videókkal? Biztos mert régimódi vagyok s úgy gondolom, nincs jobb, mint kiváncsi érdeklődéssel lapozgatni egy könyvet, mindenféle tornagyakorlatok leirását olvasni, majd a könyvvel a kezemben vagy magam előtt ki is próbálni a gyakorlatokat, majd elégtétellel érezni, hogy vannak olyan izmaim, amelyek létézéséről eddig nem is tudtam. Megérte elolvasni! Csak ne felejtsem el rendszeresen gyakorolni a tanultakat! A téma kifejtése talán megér egy különálló posztot. Addig is vigyázzatok magatokra, olvassatok és mozogjatok sokat!