A Lányokról.

Ma este az új babákkal fürödtek. (nem megy a baba testébe víz)

Anita mindent szótagol. Csütörtökön azzal jött a konyhába, hogy az "Édes Jézus" 31 szótagból áll. Utánnaszámoltunk. Hát 32-ből, de azért ez jó eredmény. Neveket, mondatokat amiket hall, rövid versikéket újra és újra elszótagol.

Ma este megettük a lányokkal a maradék mamától kapott töltöttkáposztát. És Csenge elég szépen mondta, hogy káposzta. Szinte minden nap mond valami újat. Tegnap óta mondja Manyi mama, ezt is elég érthtően. És Józsinak már úgy is mondja: apucika. A babája neve Mária, ez egy hosszabb Máá. S ha szopizni akar, akkor "didi".

csak Mamánál

Nagy munkában találtuk mamáékat. Bélest készítettek. Együtt. Így: Mert a tata családjában ez volt a szokás. És mert tata nagyon szereti.
Igazi művészet!
Finom :)
S a rongyos palacsinta! Nagyon szeretem. Csak mama tud finom rongyos palacsintát sütni.

Tegnap. Hunyad. Mentünk s jöttünk.

Mamámnál előkerültek a játékok. Hec-hec katona, ketten ülünk a lóra...
a Szekrényes (M) család

Az este

megnéztem "A Pál utcai fiúk" filmet, mert már illik visszavinni R.nek. A könyvet már nagyon régen olvastam, kötelező olvasmány volt, s szomorú vége miatt nem nagyon tetszett. A film most tetszett, Nemecsek meghal, de szép ahogy a bátoságot bemutatja és elgondolkoztam, hogy az életben sokszor mikor harc árán megszerzünk valamit, rájövünk, hogy nem érte meg, nem tudjuk megtartani, örülni neki, túl nagy volt az ára.

"Aki sötétségben jár,
és nem ragyog rá fény,
bízzon az Úr nevében,
és támaszkodjon Istenére!"
(Ézsaiás 50:10)

kezd összeállni a kép, a hogyan a miérttel, az hogy hogyan lehetne tovább menni, nem kell a múlt rabságában élni, lehet változtatni, jó döntéseket hozni, remélni, örülni.

Mióta vakáció van elég későn fekszenek a lányok, így mire Csenge elalszik már én is félig alszom. Furcsa, (de még volt így) hogy a prédikációból ma semmi nem ragadt rám, kint voltunk a kisteremben Csengével. Attól még karácsony van. S oda ahol homály volt fény dereng.
Este körbejártuk a központot, hogy lássuk milyen este a sok dísz, mert nappal már láttuk. Szép volt és hideg.
Most megyek aludni... vagy inkább olvasni, gondolkozni...

Nem egészen így képzeltem

sőt, egyáltalán nem így. Azért vettünk két egyforma babát a lányoknak, hogy ne legyen veszekedés, mindegyik legyen elégedett. De rájöttem, ha tíz egyforma babát vettünk volna, akkor se lett volna szent a béke. Mert Csengének kellett mind a két egyforma baba egyszerre! Azt úgy látszik képtelen megérteni, hogy egyik az övé, a másik az Anitáé. Egy óvatlan pillanatban Anita elszaladt az egyik babával és jól eldugta. Az az övé. Persze Csenge sírva kereste az eltűnt babát. És én jött hogy világgá menjek. Na, de végre megnyugodott. De szopival és az új babával aludt el. Ettől eltekintve szép este volt itthon.

Áldott karácsonyt!

Lesz süti:

fenyő fenyő

Mi is vettünk egy kis fenyőfát. Bár nem ez az első év, hogy szóbajön egy műfenyő megvásárlása is. Annak nincs illata, de úgy sajnálom, hogy annyi fenyőt kivágnak pár napért. Vagyis nem a fenyő az ünnep lényege. A fát már tegnap feldíszítettük együtt. (Azt hiszem nem vagyok jó hangulatteremtő, pl. nincs angyaljárós mese.) Csengének nagyon tetszik. Nekem is. Szerintem most szebb mint az elmúlt években, talán mert ezt most élőben látom és mert az idén vettünk néhány új díszt is. És alig várom, hogy a fa alá kerüljenek az ajándékok.
S hogy legyen valami amit ünnep után is velem, bennem marad, s pozítiv változást hoz életembe.

Nem mondom, hogy jó döntés volt

most ünnep küszöbén megnézni a "4 luni 3 săptămâni şi 2 zile" c. filmet. Hallottam róla és ha már felkerült a gépemre, hát kíváncsi voltam. Láttam egy dokumentumfilmet a múlt rendszerről, ahol ezt a témát is említeték, na meg olvastam, hallottam a titokban végzett terhességmegszakításokról, de ez olyan, hogy is mondjam... zord... Amúgy attól, hogy ma már szabad abortuszt csinálni titkolózás nélkül, nem lett kevésbé súlyos, lélekterhelő tett. Figyeltem, hogyan hat a lányokra amin átmennek... az jutott eszembe, amit pénteken a suliban hallottam, hogy az ember lelkébe csak annyira lehet belelátni, amennyire engedi... s hogy a karácsonyra kidíszitett ablakok mögött vajon mi van? egy magányos öreg, egy család, egy bántalmazott gyerek, egy férje által megerőszakolt nő, egy bántalmazott férfi (állítólag egyre több férfi van, akit a 'partnere' bántalmaz), egy boldog család? S ha bekopognánk, hogy lássuk ki lakik az ablak mögött, akkor se tudnánk meg mit is rejtenek a falak...
Na, jól elkalandoztam. De a film szomorú. Mint a másik mostanában nézett román film. Következőleg valami szépet szeretnék nézni.
(megjegyzem, ez nem reklám, filmajánló, csak úgy magamnak írok pár vagy több sort, hogy esetleg majd visszanézhessem)

ma elhangzott az órán,

hogy hajlamosak vagyunk a dolgok rossz oldalát nézni. Nagyítóval. Pedig jó lenne örülni annak ami jó. S mindenkiben van valami aminek lehet örülni.
hogy nem lehet recepteket osztogatni: te ezt tedd, te azt, itt így, ott úgy. Inkább elmondani, mit lenne jobb elkerülni. S hogy ez vagy az évek múltán, idővel mit eredményezhet.
s hogy nem "kell", hanem "lehet", "szabad".

papírkutyák és "tam-tam"

Anita ma kedvet kapott a papírhajtogatáshoz.

időszakok

Filmeket néztem az elmúlt hetekben.  Most olvasnék és olvasnék és olvasnék -na nem épp azt amiből vizsgáznom kell, hanem amiről épp gondolkozom. S most több minden motoszkál bennem. Észre se veszem már hány az óra. S belekezdenék hat könyvbe egyszerre.
Na de azért ma kiolvastuk Anitának Rosszcsont Petit.

Túró Rudi

Tészta:
300 dkg lisztet feldörzsölünk 10 dkg zsírral vagy 12 dkg margrinnal. Hozzáadunk 1 kanál kakaót, 3 kanál cukrot, fél csomag sütőport (kevés ecetbe felfújtatva), 1 tojás sárgáját, kevés tejet. Összegyúrjuk, hogy jó könnyű tészta legyen belőle. (a tej kb. 1 deci lehet, de soha nem mértem, annyit tettem, hogy jól össze tudjam gyúrni). Az összegyúrt tésztából két cipót formálunk. A cipókat tepsi nagyságúra nyújtjuk és a lapot hullámos aljú kalácsformába - másképp: őzgerinc -tepsibe tesszük, úgy hogy mind a két oldalon maradjon 1-2 újnyi tészta, amivel majd befedjük a túrótölteléket. (Nekem csak 1 őzgerinc tepsim van, a második rudat rendes kalácsformába teszem, s eddig még mindig elfogyott.) Jó sütőpapírt használni-de ezt nem írja a recept.
Túrótöltelék:
80 dkg friss tehéntúrót összedolgozunk 20 dkg cukorral, 2 tasak vaniliáscukorral, citromhéjjal, 4-5 kanál grizzel, 4 tojás sárgájával és 5 tojás fehérje keményre vert habjával, lehet mazsolát is keverni közé. Ezzel megtöltjük a tepsiket, befedjük a kakós lappal.
Erős tűznél sütjük. (az én leremnél kb. 35 perc, de nem órához igazodom, inkább az orromhoz)
Sütés után kiborítjuk. Az alja marad felül, csokoládéglazurt öntünk rá.
Volt hogy csokit olvasztottam. Mostanában hidegglazúrt teszek rá: porcukor, kakaó, olaj, mindenből ugyanannyi, de már azt is szemre "mérem".
Hidegen tartva finomabb.
Még annyit: nálunk mindig túl hamar elfogy.

Újra sütizek

újra túrórudit
most az Anita karácsonyi ünnepségére
Csengével együtt készítettük. A lapok gyúrását a hordozókendőből nézte. A nyújtást az etetőszékből, és megkapta az első leckét gyúrmázásból, ami azzal végződött, hogy a tészta-gyurma egy részét megette. A töltelék kavarása is érdekes volt. S mivel Csenge sírással szokta túlharsogni a mixer hangját a tojások fehérjét kézi habverővel vertem fel, s hogy ki ne fáradjon a kezem, Csenge is segített verni. Addig vertük felváltva, míg a jól felvert hab a felfordított tálból se tudott kiesni. Míg én a habban gyönyörködtem, Csenge megszerezte a sótartót. Besózta magát, a székét. Hagytam csapot-habot, mert féltem, hogy sós kezét a szeméhez teszi. Siettemben hozzáértem az üres tepsikhez, mire ők sértődött csörömpöléssel földre vetteték magukat. Csenge mindvégig megőrizte lélekjelenlétét. Gyors ruhacsere, mosdás. Töltelék a tepsikbe, tepsik a lerbe, Csenge anyaölbe, anya blogozóra... Megsült a süti. Ha kihül jöhet a gyors hideg glazur. ...csak meg ne együk holnap délutánig...

ez-az

sok mindent szeretnék, de nem lehet mindent birtokolni - és ez nagyon jó.

visszamaradt egy gondolat, hogy az Isten irgalmára csak egy válasz lehet: odaszánni magam

s még egy gondolat: hogy az istentisztelet nem vasárnap reggel tíztől, délután pedig hattól van, hanem hétfőtől szombatig, itthon és a négy falon kívül.

milyen nehéz a gondolataimat "kordában" tartani, mert minduntalan elkalandoznak. Tényleg jó lenne többet használni a papírt és ceruzát...

a könyv mely látókörömet kiszélesíti valóban jó könyv.

angyalok vigyáznak ránk. Főleg a gyerekekre.

várom hogy a lányok megkapják a karácsonyi ajándékot. Még egy hét.

Abban az évben december 17 vasárnap volt. Emlékszem, szombaton a Bételből gyalog mentünk haza. Sokan voltak a Mária téren. A villamosok is leálltak. Vasárnap reggel csend. A Mária téren levő üzletek ablakai betörve. Délután 4 óra után mentünk át a központon. Tele volt emberekkel. Csend volt. Csak fejünk felett köröztek a helikopterek. Siettünk. Este a központ felől zaj hallatszott. Villamos, busz nem járt. Gyalog indultunk neki négyen egymásba fogózva. Az Ortopédiánál letértünk a központba vezető sugárútról. Veszélyes volt arra menni. Félelem, menekülés -ezt éreztem. A viaduktnál katonai tankok fordultak ki és dübörögtek a központ felé. És katonai autók. Zaj. Sietés. Félelem. Mikor már csak vagy 7-8 perc volt hazáig, a kaszárnyával szemben üzletsornál emberek. Tankok jöttek. Épp befordultunk egy tömbház mögé szapora léptekkel, szinte futva. Lövések dördültek. Csak előre, gyorsan. ...és végre becsukódott az ajtó mögöttünk. Otthon voltunk. Mind a négyen. Villanyt alig gyújtottunk. Ablakokat letakartuk sötét pokróccal. Ez csak a kezdete volt félelemmel teli napoknak.

hogy mennyre rossz a torokfájás...
Anita köhög.
Csengének csorog az orra.
Délelőtt itthon voltunk, de a jó délutáni alvás után elmentünk az esti istentiszteletre. Ma ifjúsági vasárnap volt. És nagyon jó volt. Főleg a prédikáció. Sajnálom, hogy a délelőttiről lemaradtam.
Na megyek, mert Csenge bedugult orral rosszul alszik, meg-megébred.

nem tudom mi van,

de ez a Csenge annyira anyás mostanában. Igaz, arra a kérdésre sem tudnék válaszolni, hogy mikor nem volt. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen. Arra gondolok, hogy már 1 éves, és szinte mindig rajtam lóg -jó ez ici-picit túlzás. Ma este megint elaludtam vele, olyan nehezen aludt el. Amúgy aranyos, egyre több mindent mond.
Persze az lenne a legjobb, ha míg a gyerekek fent vannak nem akarnék mást csinálni, csak velük foglalkozni. De én nem ilyen vagyok. Tudom azt is, ennek az időszaknak nemsokára vége lesz, s majd azt fogom mondani: de jó volt...

Más: végre sütöttem sütit, vagyis Túró Rudit. Még van egy kevés. S annak ellénére, hogy a túróval megjártam, a süti finom lett és most már tudom, fél adag túróval is hogyan lehet finom Túró Rudit sütni.

Hogy le ne maradjak valamiről,

hát megnéztem a "Moartea Domnului Lăzărescu" c. filmet.
A szomorú az, hogy egyáltalán nem lepődtem meg. Mert jártam már sürgőségen. És mert sok mindent hallottam. És nálunk is volt már, hogy két betegnek jutott egy ágy. No meg máshol láttam, hogy a kórház folyosója is egy nagy kórteterm, helyszűke miatt. Az egész úgy szomorú. Persze nem mindig így alakulnak a dolgok. De néha így. Ilyen a rendszer. Persze ez nem mentség. Nem szeretek ilyen élethű, szomorú filmet nézni.

könyv

A suliban ajánlottak néhány párszáz oldalas könyvet elolvasni és nem csak elolvasni. Így itthon inkább kis könyveket olvasok.

Mostanában ezt olvastam szoptatás közben vagy buszon, villamoson: James Dobson: 7 megoldás kiégett szülőknek, Keresztyén Iratterjesztő Alapítvány, 2006. (kisebb mint egy A4-es lap fele, kb. 125 oldal)

Per pillanat nem érzem magam kiégettnek, de kiváncsi voltam a "megoldásokra", mert már több dobsonkönyvet olvastam.

1. pihenésre időt kell találni, "szombat", csendesség Istennel.

2. mondjunk nem-et.

3. amit birtokolunk birtokba vesz minket, a kevesebb lehet hogy több. "Minden dolgot nyitott nyitott kézzel kell tartanunk, mert előbb-utóbb el fogják venni tőlunk."

4. találjuk meg az egyensúlyt az életben és a családban.

5. kapcsoljuk ki az elektronikus szórakoztatást, jobban fogunk tudni figyelni családunkra, Istenre.

6. bátorítsuk házastársunkat, családtagjainkat.

7. minden körülmények között: IMA.

Na, tömörítve ennyi. Nem eget rengető új dolgok. De megfontolandók. Mert hiába jó az elmélet, ha a gyakorlása elmarad.

Hát most írnom kell :)

Megnéztem Daniel Deronda-t. Hát ez is nagyon tetszett. Köszönöm (akinek nem inge ne vegye magára). Az életnek megvan a maga menete. És jó ha tudjuk kik vagyunk és mi a célunk. És a mások baját a magunk-é elé helyezni - hát ez utóbbi nem könnyű.
Kicsit blogolvastam. Az otthonoktatásról, és ez azért tetszett, mert hasonlókat már olvastam egyszer és azóta gondolkodom erről. Ez is egy alternatíva, és nem is akármilyen. Máshol olvastam egy elgondolkodtató bejegyzést, úgy jól esett, mert néha nem igazán érzem magam felelősségteljes felnőttnek, a tetteim alapján. De ki várja el ezt tőlem? Na jó, kellene egy pszihológós aki feltegyen pár kérdést, s a végén minden ok.
Még egy bemutatásom van ebben a félévben és két dolgozatot kell leadni -minden csoportmunka. Remélem nem hagynak ki egyikből sem, olyan össze-vissza járok most szemináriumokra, hol ezzel, hol azzal a csoporttal, nem nagyon ismerem az embereket, na de év végéig még lehet.
És örülök a lányainknak.
és nem csak nekik

napló

A szombat nagyon szép volt nekünk. Olyan "laza" nap volt, nagy célkitűzések nélkül, csak úgy együtt voltunk. Sétáltunk a központban. Csenge aludt is. A katedrálissal szemben rögtönzött istáló, igazi birkákkal, a lányok jól megnézték.
Az ortodox katedrális a főtéren
A központi séta előtt vásárolni voltunk, mert Anita megkapta a talpbetéteket és kellett venni hozzá csizmát és házicipőt. Az egyik olcsóbb bevásárlóközpontban olyan stresszelő zsufoltság volt, alig vártam kint legyünk. Itt egy nyugisabb helyen lazítás a lányoknak:
Itthon Csengének sikerült előszedni a kenyeret.

Ő mindig tudja mit kell tenni az ennivalóval. Gondja van magára. A friss kenyér sarka mindig finom, de épp ennyire?

Délután aludtunk egy jót Anitát kivéve, aki az oviból hétvégére hazahozott játékkal játszott. Nekem pihenés és feltöltődés volt ez a szombat.

Vasárnap: nagyon élvezem, hogy reggel tízre kell menni. Nincs rohanás. Nyugodtam el tudunk készülni. Pihentebbek vagyunk. Déltől viszont beköltözött hozzánk a fejfájás...

Ma: reggel Csenge ébredés után nem sírt, pedig egyedül volt a szobában. Én kifizettem a sulit, amitől pehelykönnyű lett a bankkártya. ...és esett az eső, és esett... És most dolgom van még.

filmek

Az elmúlt hetekben két jó filmet néztem meg. Egyik a Jane Eyre BBC változata, hosszabb mint a másik és könyvhűbb. A másik Sissi. Hú! Ez nagyon tetszett. Csak időhiány miatt nem néztem végig másodjára is. Nagyon szép. A hölgyek ruhájában is gyönyörködtem. De maga a történet is nagyon-nagyon szép. Szeretném majd a könyvet is elolvasni.

Elgondolkodtam

a mai kurzus után... Hm, talán túl ritkán gondolkodom úgy komolyan. Érdekes lehet a pszihoterápiás képzés. Legalábbis C. érdekes dolgokat mondott. Integrativ pszihoterápia... De C.nek másban van képesítése. Hogy mennyit lehet változni. Felismerni, beazonosítani, tudatosítani folyamatokat. Hm... Rámférne egy kis pszihoterápiás bemelegítő...

A "Napi Ige" mára ez: “Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;” (John 11:25)

Véletlen egybeesés?

döbbenet
csend, mert
itt se volt s már elment...
várakozásra fájdalom...
kegyelem, Krisztushoz tartozó...
szerettelek volna látni...
...
feltámadás
élet
sebeket kötöző remény
hozz fényt a
fájdalom északájába...

apróságok

Ma este rém álmos voltam. Azt hiszem a hideg miatt. Csengével délben 1 órát sétáltunk kint. Az egyetemtől az ovodáig 15 perc gyaloglás. Az ovodától hazáig 45 perc gyaloglás. Úgy aludtam volna egyet ezek után...

Már nem hiszek a mikulásban. S mégis járt nálam a Mikulás, pedig nem is vártam. És kétszer jött, mert valamit a zsákjában felejtett s vissza kellett forduljon. Nem találkoztam vele...

Csenge nem érti mi a Mikulás. De megtanult szívószállal inni, mert a Mikulás hozott neki dobozos szörpöt. Amúgy csorog az orra. Ma este a képes Bibliát lapozgatta. Mikor mondtam "Úr Jézus", összetette a kezét. Tetszett neki Mária, és mondta is, hogy Máá.

Anita örült a Mikulásnak. Nem is tudom pontosan mit hisz erről. Tegnap kérdezte, hogy a kulcslyukon jön be? Az oviban a csizmájukat az ablakba tették és jött a Mikulás, és Anita fehércsokit is kapott, nagyon örült. Mi meg elkészítettük a babaházat. Nagyon tetszik neki.

Hazafele jövet az ovodából újra megkérdezte, ma mit tanultam az iskolában. És hát elmondtam neki, hogy arról, hogy a nehézségek ellenére szabad örülni, szépen élni, mindig lehet remélni. Valami ilyesmit, mert mit is mondhatnék neki az egzisztenciális pszihoterápiáról, hisz magam is alig tudok valamit, de a szeminárium ma is nagyon jó volt, jót beszélgettünk. Egy rövid utccányit erről beszéltem, mire Anita megkérdezte, hogy csak ennyit tanultam? Ezért míg végigmentünk egy valamivel hosszabb utcán beszéltem neki egy bácsiról (Viktor Frankl), akiről a tanárnő beszélt és olvasott a könyvéből (amibe én is szívesen beleolvasnék, csak úgy), aki ... bla-bla-bla. Mikor gondoltam, hogy elég, megkérdeztem, untattam-e. Nem - volt a válasz.

Érdekes ez az egzisztenciális pszihoterápia. A -románul- psihoterapie sistemică is érdekel. Utánna kell olvassak.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet -ezt olvastam el a napokban, az alábbi oldalról: http://mek.oszk.hu/00300/00317/, tehát képernyőről. Hallottam, hogy nagyon jó a film ami a könyv alapján készült, olyan lányoknak való. Mivel nincs meg nekem, s azt tartom, hogy az olvasás gazdagabb élmény mint a filmnézés, hát elolvastam. Kikapcsolódás volt. Tetszett. Csak az élet mégse ilyen. De nem bánom, hogy elolvastam. De talán kamaszkét jobban illett volna. Mennyi mindent jó lett volna elolvasni akkor! S most hasznosabb dolokkal foglalkozni! Mindenképpen örülök az elektronikus könyvtárnak. És újra csak olvasok...

Hová lett?

Hazafelé az oviból Anita kekszet evett, beszélgettünk. Nézem, ahogy beszél, majd hirtelen megkérem:
-Anita, nézz csak rám!... Hol a fogad?
-Mielőtt Banduval megettük az almás sütit -ez volt a délutáni uzsonna az oviban - nagyon lötyögött, de miután megettük már nem mozgott.
-De hol a fogad?
Vállvonogatás
-Kiköpted?
-Az almás sütiben volt egy mag, azt kiköptem.
-Milyen volt?
-Piros.

:)) nem tudom hová lett, de már nincs. S már látszik az új. Növünk.

(...)

Újra és újra megkereste. Nagyon szerette, hisz mindent odaadott érte. De ő mindig rohant, foglalt vagy épp fáradt volt, s már nem is tudta, mit is mondhatna ha találkoznának úgy igazából, nem csak futtában, érezte, nem érdemli meg a törődést, szeretetet. És akkor, mikor már nem is várta rádöbbent, mitől is mentette meg őt ez a szeretet. Hogy nem tudna élni nélküle. Hogy dideregne a félelemtől. Hogy mennyire védtelen. S hogy nélküle kiszolgáltatott. S milyen jó nem félni. Valakihez tartozni. Hozzá tartozni és nem a másikhoz. S hogy nem gondolt erre? S hogy most is csak szeretettel veszi körül. Semmi szemrehányás. S hogy újra felkereste, ott ahol épp volt, úgy ahogy épp felismerhette. Igen, élete minden percében örülni fog, hisz nélküle az élet nem lenne Élet, csak bolyongás, rettegés, kín, pusztulás.

Kaptam.Köszönöm. :)

Hugom készítette. Így nekem is van adventi koszorúm. És elénekltük, hogy ...lobog az első gyertyaláng...