újra túrórudit
most az Anita karácsonyi ünnepségére
Csengével együtt készítettük. A lapok gyúrását a hordozókendőből nézte. A nyújtást az etetőszékből, és megkapta az első leckét gyúrmázásból, ami azzal végződött, hogy a tészta-gyurma egy részét megette. A töltelék kavarása is érdekes volt. S mivel Csenge sírással szokta túlharsogni a mixer hangját a tojások fehérjét kézi habverővel vertem fel, s hogy ki ne fáradjon a kezem, Csenge is segített verni. Addig vertük felváltva, míg a jól felvert hab a felfordított tálból se tudott kiesni. Míg én a habban gyönyörködtem, Csenge megszerezte a sótartót. Besózta magát, a székét. Hagytam csapot-habot, mert féltem, hogy sós kezét a szeméhez teszi. Siettemben hozzáértem az üres tepsikhez, mire ők sértődött csörömpöléssel földre vetteték magukat. Csenge mindvégig megőrizte lélekjelenlétét. Gyors ruhacsere, mosdás. Töltelék a tepsikbe, tepsik a lerbe, Csenge anyaölbe, anya blogozóra... Megsült a süti. Ha kihül jöhet a gyors hideg glazur. ...csak meg ne együk holnap délutánig...
élveztem ezt a leírást :)
VálaszTörlés:)) Ismerős nekem ez a borogatós dolog. Nekem is kicsi a konyhám.
VálaszTörlésgondolom nehéz lesz nem megenni mind:), mikor olyan jó túrórudikat sütsz:)
VálaszTörlésNahát, ez tetszett, ez a sütizés:)))
VálaszTörlésMegkérdezhetem, hogy készül az a túró-rudi?!Leírod nekem a receptjét, ha nagyon szépen megkérlek?
igen
VálaszTörlésOlyan ügyesen dolgoztok ti ketten együtt.
VálaszTörlés