Ha lenne

 egy nagy kertem vagy inkább telkem, sok gyümölcsfát ültetnék és mindenféle ehető bogyót termő bokrot, úgy hogy kora tavasztól télig mindig teremjen valami.

Hetek óta minden nap a lehullott almákat esszük reggel, délelőtt. Férges és ütődött. De friss és zamatos. Tán még kitart egy hétig, tíz napig. Finom a boltban, a piacon vett alma is. De ez - biztos elfogult vagyok - nagyon finom. Szépségben a bolti a nyerő. De nem baj.

Hat éve lakunk már itt. A ház körül csak gaz volt. Tömbházban nőtt zöldfülöként kezdtem kertészkedni. S hogy terem valami, az nem az én érdemem. Csak csodálom minden évben, ahogy magától nő, terem, ami a földbe kerül. Milyen csoda a mag, az élet, mit Isten hozott létre!

Micsoda reménnyel ültettem a facsemetéket! A naspolya termett először, két éve. Tavaly a kajszibaracknak örültünk nagyon. Olyan finomat azóta se ettem, mert idén csak kevés virág volt a fán és azt is elvitte a fagy, csak egyetlen barack érett meg. Azt elosztottuk. A laposbarack is termett a tavaly. Idén a körtefa, az almafa és a fügefa, a laposbarck örvendeztetett meg terméssel. Tavasszal az első gyümölcsöt a mézbogyóról ettem. A málna még most is terem pár szemet. A naspolya az első fagyot várja.

Már sárgulnak a levelek.

Szeretem az őszi napsütést.

Az őszi óraátállítás is kedvenc napom. Az az egy óra plusz pihenés olyan jól esett! Gyakrabban kéne "bevenni" egy óra extra pihenést. S most itt az őszi szünet. Nagyon vártuk már. A pihenés az egyik feltétele annak, hogy immunrendszerünk jól működjön. Tehát lazítunk illetve elvégezzük azt, amire suli idején se kedvünk se enegiánk. Pl. eltenni a nyári cuccokat, felásni a kertet...