Hat nap után

belázasodott a harmadik gyerek. Micsoda szabályszerűség!

A második gyereknek kiesett az első foga. Mikor a nővérénél látta ezt, nagyon meg volt ijedve, de most, hogy felnőtt a fogváltáshoz, nem volt semmi gond.

Legkisebbünk birtokba akarja venni a világot. Perc nyugtunk nincs, ha ébren van, napközben pedig keveset alszik. Így hát nem sokra megyünk itthon. Ami halaszthatatlan (pl. evés) arra kénytelenek vagyunk időt szánni. Sok minden elmarad. De elmúlik ez az időszak is. Sok szép van ezekben az egyszerű, "nem haladok semmivel" napokban is, mert az ÉLET nagyszerű.

Azt hittem,

most az egyszer megúsztuk. Számoltam a napokat. Ez az ötödik láztalan nap. Ha eddig senki nem kapta el, mostmár el is felejthetjük ezt az influenzát vagy minek nevezzem. Örültem is ma délutánig. De akkor, az új kis betegem minden meggyőző erejét latba vetve már elkeseredett mérgesen győzködött, hogy neki nincs láza, nem mér jól a lázmérő (amit el is hiszek ezekről a digitális lázmérőkről), de hiába, a kezem, az ajkam a forró homlokon nem csal, abban teljesen megbízok, csak azon töprengtem, hogy nem vettem észre hamarabb... Szóval újra kedjük. És nincs lehetőségem - már nem is akarok a kedves nővér tanácsára gondolni, - hogy különítsem el a beteg gyereket. Most arról van szó, ki bírja tovább. Ha senki nem kerül antibiotikumra, csatánk meg lesz nyerve. És örülnék, ha egyszerre csak egy beteg lenne. S ha más már nem kapná el, az is nagyon jó lenne.

N. nagyon kedves volt. Ajándékot hozott nekem és a legkisebb királylánynak. Sikerült nagy örömet szereznie nekem, mert egy olyan könyvet adott, amit szerettem volna elolvasni, csak még nem sikerült megvenni (egy élet nem lesz elég elolvasni mindazt amit szeretnék) vagy valahonnan kölcsönkérni. Pedig már tudok valakit, akinek megvan. Vekerdi Tamás: "Érzelmi biztonság". Jól esik olvasni, gondolkodni a leírtakon.

Aztán, itt hallgattam -csak fél füllel, mert közben más dolgaimat is rendeztem - egy videót románul a terhességről, szülésről, arról hogy lehet szép is Ligia oldalán. Érdekes volt. És szomorú, hogy olyan kevés nőnek elérhető egy tisztességes szülés, ami nem trauma, hanem felemelő, megtisztelő élmény. Mert az is lehet a szülés.

S egy hosszú-hosszú cikk, úgyancsak románul a iskolások szomorú helyzetéről. Tudom, hogy a nagyon rossz helyzet ellenére vannak itt-ott nagyon jó tanító nénik, tanár bácsik. Sajnos nem ez az általános. A tankönyvekről azt hiszem igaza van a cikknek és az iskolástáskák súlyáról sem mese az, amit mond. S a sok hiába eltöltött időről ... valaki egyszer azt mondta, hogy az iskola gyerekmegörző, szüksége van rá társadalmunknak, mert a szülőknek dolgozni kell, s mi lenne, ha 18 évesen a fiatalok nagy része dolgozni akarna... túl sok lenne a munkanélküli, még tartassák el néhány évig magukat a kedves szülőkkel, elég gond lesz diplomákkal  munkát talániuk később is. Nem tudom...

Életem legboldogabb napjai

talán épp ezek a hétköznapok, mikor semmi különös nem történik, csak
-elmúlik a láz és s ki két napig alig evett, többször is szól, hogy éhes, korog a gyomra
-kétszer is megmelegítem az ebédet a kicsi királylánynak, mire sikerül rávenni, hogy kóstolja már meg, s vele együtt megetetem a képeskönyv babáit, állatait, csak egyen már valamit, ami nem mákos makaróni, s közben azt kérdezem magamtól, mikor nem kell már etetni senkit? Pedig tudom, akkor arra fogok gondolni, milyen jó volt régen, mikor még én fogtam a kiskanalat...
-számolunk tízig és vissza, együtt tornázunk, rajzolunk, dinókról, görögökről, újlatin nyelvekről, soha meg nem tett utazásokról, törtekről, repülőkről, oroszlánveremről, visszavonhatatlan törvényekről, bátorságról beszélgetünk, kicsi gondjainkat komolyan vesszük, pedig tudom, ez mind semmiség...
-eszünkbe jut, hogy mégis, milyen törékenyek vagyunk, hogy az élet drága kincs, Isten ajándéka...

Egy kis vers utolsó sora jut eszembe: ...minden szépet és jót Istennek köszönök.

Csak így találtam

rá a youtubon az egyik nem rég tanult énekre.



Áldott szavad által, Uram eltölt a remény
 Kapu tárul a jövőmre, bennem élsz, Benned én.

Áldott szavad által, Uram békéd száll reám,
Győzedelmes Jézus Krisztus, Megtartóm, Kősziklám.

Áldott szavad által, Uram eggyé lesz a föld,
Szeretetben, békességben téged áld, égi Hőst.

Áldott szavad által, Uram néped már nem fél,
Kapu tárul, hív a holnap, közel van már a cél!

Nincs még itt

mégis úgy éreztem, hogy itt a tavasz. Olyan szép kék volt az ég, sütött a nap, az avar alól itt is, ott is hóvirágok bújtak elő. Csak a szél próbált bebújni a kabátom alá. S a mellettem sétáló, ugráló gyeremekeim emlegették még a havat, szánkót, emlékeztetve arra, hogy még nincs tavasz.

nincs cím

Döbbenten olvasom: a gyerkek az utolsók akik hibáztathatók a történtek miatt.

Mi történt? Valaki titokban lefilmezte, ahogy az iskola wcjén két kilencedikes -mi is lenne a megfelelő szó...? - közösülnek.
Mi is a baj? Hogy ezt tették? Hogy lefilmezték őket? Most keresik, hogy ki a hibás, ki nem végezte jól a dolgát. A szülők? Az iskola? A barátok? A tv, internet, média? De szegény gyerekek ártatlanok, ők az utolsók, akik vétkesek lehetnek. Igen, vannak jogaik, és hibázhatnak is.- mondja a tanügyminiszter.

Nekem is van néhány kérdésem. Csak ott, abban az iskolában fordul elő ilyesmi? Ez az első és utolsó eset volt?

Még vannak kérdéseim, de inkább, nem írom le ide, mert egyesek a más ingét is magukra vennék és végül én leszek a hibás.

Lassan már nem a szülők felelősek gyermekeikért, úgyanis nincs lehetőségük, idejük, energiájuk a nevelésre, az iskola se vonható felelősségre, hisz az csak az iskola, ahol a gyerek napja legnagyobb részét tölti olyan emberek és gyerekek között, akik értékrendje a szülők előtt ismeretlen és megpróbálják elhitetni velünk, hogy nem is hat a gyerekekre, milyen értékrendű emberek veszik őket körül, így hát senki nem vonható felelősségre. Ki lehetne a hibás? Senki és mindig a másik.

Homokot kérek, hogy beledugjam a fejem, ne lásssak, ne halljak! Ez valószínű egy egyszeri véletlen eset, ami soha többet nem fordulhat elő (gondolok a filmezésre).

Ma -7

Reggel óta várjuk az estét. Ráérősen meg is érkezett. S hozza magával azt, aki legkedvesebb nekünk. Van aki belealudt az izgatott várakozásba. Annak reggel lesz nagy öröm.

Tegnap olvastam egy szép verset egyik blogon, már nem tudom melyiken.

Szigeti Jenő:

Kezdd újra!

Minden veszteséged ellenére

Minden rosszindulat ellenére

Minden kudarcod és a

Sátán minden diadaltánca ellenére,

Ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,

A szalmaszálba is, mert

A göröngy is, a rád dobott kő is

Jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karodat,

Emeld meg a fejedet.

Állj végre talpra,

És kezdd újra!

Mert Isten is

Minden botlásod

Bűnöd és hibád után

Újrakezdi Veled

És nem fárad el sohasem!

Megjött, aki el volt menve. Hála Istennek!

Ma -6

Tegnapról lemaradt egy kép:

Igazi hétvégi hangulatunk volt ma, mintha mindenki belefáradt volna ebbe a hétbe. Pedig nem is dolgoztuk agyon magunkat.
Ma nem kellett főzzek. De e miatt nem unatkoztam.
Ma nem volt napsütés, de nagy szél sem. Jó volt kint sétálni. Nem bánnám, ha holnap nem látná meg a medve az árnyékát.

Most Csenge és Dóra szórakoztatják egymást, hangosan nevetnek. Máskor, mikor épp fontos dolgom lenne, alig tudom rávenni a nagyobbakat vigyázzanak kicsit a picire. Még jó, hogy van hordozókendőm, abban jól el van Dóra, még alszik is, ezt használom ha máshogy nem boldogulok. Az alvós ideje átalakulóban van, már nem nagyon akar kétszer aludni egy nap, de e miatt este fáradt, volt, hogy elszunyókált és aztán a rendes lefekvéskor nem tudott volna elaludni. Bezzeg engem nem kell ringatni!
Mostanában Balázst a számok foglalkoztatják, igazi matekórát tartottunk ma a kinti sétánk alkalmával.
Most megyek. Még nem tornáztam ma. A lyme.ro oldalon az "oferta"-ra kattintva Silvian Guranda, aki megküzdött a lyme betegséggel elmondja, hogy nem csak a fogyás miatt, hanem az immunrendszernek is hasznos egy kis mozgás. Eszembe is jutott: most a gyerekekkel is együtt fogunk tornázni, szeretik, kérik a tornázást. Tehát, munkára fel!