Már elmúlt január első fele, de azért még év elején vagyunk. Az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy boldog legyen ez az év az előttünk álló nehézségek ellenére.
Szilveszterkor elővettük a tavalyi "hála-üveget" és sorba kihajtogattuk a kis színes cetliket, amiket az év folyamán írtunk, azokról a dolgokról, eseményekről, amelyek sokat jelentettek nekünk. Az év első napján előkészítettem az idei "hála-üveget" és beledobtam az első cetlit. Remélem év végéig megtelik. S közben egyre gyakrabban észrevesszük életünkben Isten áldó, gondoskodó kezét.
Örültünk a téli szünetnek. Volt egy kis idő pihenni, olvasni, játszani, puzzlet kirakni.
A január eleje hozott egy kis téli hideget egy kevés hóval.
Ezért előkerültek a vastag gyapjúzoknik, amiket úgy két éve kötöttem. Úgy találtam, hogy még jól fogna pár ilyen igazán meleget tartó zokni. Ezért rendeltem fonalat. S ha tehetem, most kötök (és bontok), mert a gyapjúzoknikra most van szükségünk, míg tart a tél.
Gondolkoztam, mi legyen e blog sorsa. Ezen még gondolkozni fogok. Olyan furcsa és más lett a világunk a néhány év alatt, mióta itt elkezdtem írni. Sok szó jelentése megváltozott. S nem tudom, lépést akarok-e tarani a sok változással.
