Ma

rém szeles idő van, nem voltunk kint sétálni a gyerekekkel.
Tegnap délben feljött szólni az alattunk lakó öreg néni, hogy nagyon "dübörögnek" a lányok, zavarja. Így hát a lelkükre beszéltem, csak csendes játékokat játszodjanak, ne szaladjanak bent a házban. Nehéz ez, de látom igyekeznek vigyázni. Ez van a tömbházban.
Nekem fáj a torkom már pár napja. De azért tegnap szinte rekedte olvastam a hangom és mégse volt elég. Vár a vasalatlanhegy.
Balázs tegnap óta nagyon rendes lett, pedig addig is jó gyerek volt, de most már második napja, hogy többet alszik napközben kiságyban. Eddig sokszor az volt, hogy ahogy letettem, néhány perc múlva felébredt, fel kellett venni. Az előbb szopi után is olyan aranyos elégedett arccal aludt vissza, szeretem nézni. Nagyon örülök a harmadiknak! Olyan jó, hogy van nekünk. Milyen bántó is az a kérdés: akartátok? véletlen? Nem! Nem! Nem! Miért csak az egy vagy két gyerek a normális? Micsoda világ! Sokkal szegényebbek lennék ez a gyönyörű kis Balázs nélkül! Annyira más mint a lányok, akik amúgy is alig hasonlítanak egymásra. Hogy fáradt vagyok és nem könnyű? Ez így igaz, de szép.
Most mesét fogok hallgatni, míg Balázs szopik, Klári olvas Anitának :).

Már rég nem voltam

istentiszteleten. Október utolsó vasárnapján nálunk a reformációról emlékezünk meg. Most nem tudtam ott lenni, pedig szeretem ezeket az emlékezéseket. Örülök, hogy a Reformáció utáni korban élek. Emlékszem a BB líceum könyvtárából olvastam annak idején egy érdekes könyvet Luther életéről, nagyon tetszett.
Nekem személyesen is jól jönne egy reformáció, az életem átértékelése, változás.
Ez a régi vers is eszembe jutott a héten, hát bemásolom ide:

Jelige

Kinálhatták arannyal és ezüsttel,
bíbor palásttal, hiú tömjénfüsttel,
Barát volt, egyszerű, ígénytelen...
Megállt s keményen azt felelte: "Nem"
Mert nem tehetett másképp...

Ezért lett nagy, ezért lett Isten hőse,
diadalmas véres tusák erőse.
Emlékeihez, min nem győz a pokol
új nemzedék ezért zarándokol:
Mert nem tehetett másképp.

Bár így állhatnék kőszikla keményen,
gyönyör ne vonna, ne riasztana szégyen
és lenne úr az életem felett
egy akarat, egyetlen felelet:
Én nem tehetek másképp.

Akarja Isten? Így akarja? Akkor
nem tudok másról, vágyról, akaratról
vérezzen bár lázadó szívem
nekem mennem kell. Indulok. Igen.
Én nem tehetek másképp.

Gúny, megvetés, rágalom ha hull rám,
de akkor is ha szeretet borul rám,
lepegő könny ha áztatja lábnyomom
hadd égjen ott vonagló ajkamon:
Én nem tehetek másképp.

Lutheri lélek légy urrá felettem,
homályba födve bár és megvetetten,
de bélyege díszítse homlokom
s valljam áttörve minden poklon:
Én nem tehetek másképp.

Anita

Tegnap reggel azt kérdezte Anita Csengétől: Tudod hány éves vagyok?
Mert tegnap lett 7 éves Anita.
Nagyon várta már a születésnapját. A könyveket. A tortát.

Isten áldjon és védjen atyai jókedvében,

Míg évből évbe mégy,

Hogy mindenki számára szeretete sugara,

Isten áldása légy!

Ezt olvastam a hétvégén

Szabó Magda: Születésnap, Európa Könyvkiadó, 2008.

Ez az első Szabó Magda regény, amit elovastam. Az Abigél filmet úgy másfél évvel ezelőtt láttam, s bár megtaláltam a könyvet a neten, nem olvastam el. Ez a regény viszont nagyon tetszett és remélem a lányaim is elolvassák majd.
Érdekes ahogy a gyerekből felnőtt lesz. Gyerek: aki olyan akar lenni, mint akit barátnőjének hisz, aki udvarlót tart, mert hát illik, szép ruhán, tűsarkú cipőn jár az esze, aki szerint a szülei képtelenek őt megérteni, le vannak maradva, aki szerint a 14. életév betöltése a felnőtté válást jelenti. Mindez addig, míg a szükség meg nem láttatja vele mi a munka s értékesnek látja a munkát, elkezd másokkal is törődni, nem csak magával... Ez a második születés, a felnőtté válás.
Nagyon szép leírása a kamaszkori vívódásoknak, bepillantás nem csak a főszereplő életébe, családjába. Minden kamaszlánynak ajánlanám.

"Az ember megszüli a gyerekét, felneveli, mérhetetlen áldozattal, megtanítja arra, amit jónak képzel, szorgalmas derék fiút nevel belőle, aztán egyszer csak azt kell átélnie, hogy semmi ő annak a gyereknek, semmi, semmi. Egy lány mosolygása többet ér annak a gyereknek, mint az a sok könny, amelyet az anyja hullatott, míg felnevelte, több, mint az átvirrasztott éjszakák a betegágya mellett, több mindennél."

Nem érzem az óraváltás

pozitiv hatását, mert a gyerekek korán ébredtek, tehát nekem is kelni kellett. Idő kell míg átállunk. Pedig most vakációja van Anitának is, aludhatna későig.
A hétvégén Józsi és Anita Brassóban voltak. A követkéző két képről hiányzunk mi akik itthon maradtunk, Balázs, Csenge és énMost erről is lemaradtam, pedig nagyon szeretem a menyasszonyi tortákat. Biztos finom volt.

De azért küldtek nekem a sütikből bőven. És egy szép virágdíszt is.

Aztán a hétvégén hiányzott a fényképezőgép. Bepótoltuk az este.

Nagymamám küldött nekem megint finom rongyos palacsintát. Csengének is nagyon tetszett.

Volt az este játék, mert azért csak hiányoztak egymásnak, bár Anitának volt ott elég játszótársa, megismerkedhetett az unokatestvérekkel. Most reggel is mióta felkeltek, olyan szépen játszanak együtt, nekem ez olyan öröm, főleg ha Balázs is alszik, mert van egy szabad időm.
Majd még jelentkezem. Szép hetet mindenkinek!

Balázsnak

József Attila: ALTATÓ

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,-
s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.

1935. febr. 2.

Bár sokat olvasok a lányoknak

ritkán fordul elő, hogy egy könyvet elejétől a végéig kiolvassak, mert nem csak én olvasok nekik. S arra, hogy a lemaradást pótoljam, nincs időm. Pedig főleg, ha a könyv (Anitának) egy történet, akkor sokszor sajnálom, hogy lemaradok, illetve 2-3 más által olvasott fejezet után kerül újra rám a felolvasás.
Csenge és Anita kedvencei mostanában (mert nem rég fedeztük fel) a Bartos Erika könyvei. Meséiből ízelítő itt. A fotón levő két könyvet - "Anna Peti és Gergő Családi fészek" (16 mese, több mint 250 oldal) és a "Bogyó és Babóca beteg" (2 történet, majdnem 50 oldal) -én is kiolvastam, van mese amit szinte fejből tudok már. Csenge még nem unja őket. Ő is meséli a maga módján. A "Süss fel nap"-ot még nem sikerült elolvasnom elejétől a végéig, pedig már vagy 3 hete olvassuk, csak nem mindig én vagyok a felolvasó, s vannak kedvenc mesék, azokat többször el kell olvasni. Nagyon jó gyerekkönyvek, a család mindennapjairól, kevés szöveggel, sok nagy képpel. Azt hiszem ezért tetszik a lányoknak (és nekem is).

Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, Osiris Kiadó, Budapest, 2006.
Mikor vettem, azt hittem Csengének jó lesz, mert ez egy verses mese, Csenge meg nagyon szereti a verseket, rímeket. De kicsit még kell nőjön hozzá, nincs türelme végighallgatni egy-egy mesét. Anitának viszont tetszett, két nap alatt kiolvastatta velem. Azért Csenge is már mondogatja: "piszén pisze kölyokmackó", "lompos, loncsos és bozontos", "óvoda, kacsalábon forgó palota" és mesél a képek után. Nemsokára felnő hozzá.

Kinek jó a hordozás?

Tegnap Balázs késő délutántól az esti fürdetésig aludt. Nagyon örültem mert volt időm vasalni, teríteni, mesét olvasni, mosogatni, enni...
Már este volt, mikor Csenge a hordozós könyvet lapozgatta, abból kellett neki meséljek. S hát elmondtam, hogy én is úgy hordoztam őt. S megkérdeztem, szeretné-e, hogy most a hátamra vegyem a hordozókendővel? Igen, mondta s várakozó nagy szemekkel nézett rám. Így hát elővettem a hordozókendőt. (Bocs, hogy kicsit kócos vagyok, ezek olyan pillanatképek, s szoktam fésülködni is, de ez már a lefekvés ideje.)
Nagyon tetszett Csengének.
S mit mondjak, láttam Anitán, hogy ő is szívesen kipróbálná a hordozókendőt, mikor látta, CSenge milyen jól érzi magát.
Így hát megkértem Józsit, aki még nem hordozott eddig, próbálja meg felvenni a hátára Anitát, mert nem nekem való 21-22 kgt cipelni a hátamon.
Ez érdekes lesz!
Az eredmény:

Anita is nagyon élvezte.

Néhány percig így járt vele Józsi a lakásban.

"Nagyon jó!" mondta Anita.

S mivel Balázs kezdett ébredezni, le akartuk tenni a zsákjainkat. Mire ők hevesen tiltakoztak. Anita is.

De hogy Csenge milyen kétségbeesett sírást rendezett, hogy neki "még kell hordozás!", szinte vígasztalhatatlan volt. Megígértem, még fogom hordozni. Már csak azért is, hogy feltöltsem az "érzelmi tankját".

Tehát nagyon-nagyon jó a hordozás. Elsősorban a gyereknek, hisz egyik alapvető szükségletét elégíti ki, a biztonságérzetet. És hát akkor miért ne lenne jó a szülőnek is?

Nem tartom kizártnak, hogy Anitának sikerül még néha rávenni az apját, hogy ilyen módon a hátára vegye, s az sem kizárt, hogy később lesz olyan fénykép is, hogy egyikünk két ilyen zsákot cipel.

Balázs

Ma volt az asszisztensnő megnézni Balázst.
Hossza: 56 cm. Fejkörfogat: 39 cm. Mellkas: 38,5 cm.
Súly: kedden, 1 hónapos és 2 naposan volt 5400, így az első hónapra 5300 g-ot írt.
Jól van, szépen fejlődik, 1,5 kgt tett magára 1 hónap alatt, nem számítva amit a születés után leadott.

Megpróbáltam

átrágni magam "A pH csoda" című könyvön, kivéve a receptes részt, mert ha úgyse alkalmazom, nem érdekes.

A könyv viszont érdekes. Nem akarok se mellette se ellene érvelni. Pár dolgot viszont szeretnék kipróbálni, ha a szoptatásnak vége lesz. Addig is, jó lenne naponta egyszer zöldségsalátát enni. Csakhát télen hol kapok én biozöldséget? Még nyáron sem.

Sok érdekes dolog van benne. Van amiről már olvastam máshol is.

...hogy a tej nem tiszta egészség
...hogy a cukor mennyire káros az egészségünkre
...hogy étkezés közben nem jó inni, inkább előtte fél órával és utánna egy órával
...hogy sok folyadékot kell fogyasztani
...hogy mikor eszünk a szénhidrát tartalmú ételeket ne fogyasszuk együtt a fehérjékkel, pl. krumpli vagy kenyér és hús (egész meg kellene változtani étkezési szokásainkat), erről már máshol is olvastam, ok: mert az emésztőrendszer más-más szakaszaiban bomlanak le
...hogy betegségeink oka a szervezetünk egyensúlyának a megbomlása,
tehát a cél az lenne, hogy helyreállítsuk ezt a sav-bázis egyensúlyt és megtartsuk, tehát ez egy életmód.
És ott vannak az ajánlott lúgosító italok
és az étrendkiegészítők amiket ajánlatos használni.
Mondjuk az étrendkiegészítők használatáról több helyen is olvastam, hogy ajánlottak, mert a mai feltúrbózott zöldségek, gyümölcsök nincs már az a tápértékük mint 30-40 évvel ezelőtt...
Bónusz: le is lehet fogyni, vagy épp hízni és az ideális testsúlynál stagnálni.

Tehát van már valami fogalmam a lúgosító elméletről. Mert igazán kiváncsi voltam.
Oldaluk magyarul: phcsoda.hu, románul: sanatate-ph.com

9

kéz a kézben
indultunk
leélni
együtt
napjaink
céllal

Úgy elröppent a tegnapi nap,

hogy este már számba se vettem mi maradt el mára.
Jó volt találkozni egy pár ismerőssel.
Fejfájásra jó a maszázs. Köszi Adina. Mostanában néha délután, estére megfájdul a fejem a fáradtságtól, elmúlik egy jó éjszakai pihenéstől és sokat segít a nyak-, vállmaszázs. Jó lenne érteni hozzá.
Furcsa egy hétvégének nézek elébe: Anita pénteken szabad-ez jó. Este korai lefekvés, jó lenne 8-kor ágyban lenni, mert Józsi és Anita éjjel indulnak Brassóba és vasárnap késő délutánig csak én leszek a két kicsivel. Ilyen még nem volt. Anyum fog besegíteni. De akkor is nagyon fognak hiányozni nekem.
Zsúfolt ez az októbervég, de egyszerűen ünnepelünk, ahogy lehet, gyerekzsivajjal, babamosolyjal.

Ó, az az ÓRA!

Azt hiszem soha nem néztem ilyen gyakran és ennyi reménnyel az órára.
Reggel úgy örülök, ha Csenge nem ébred fel amikor Anita iskolába megy.
Háromnegyed nyolctól kilenc óráig egyedül vagyok itthon a két kicsivel. Nagyon örülök, ha Balázs újra elalszik és nyugodtan reggelizhetünk Csengével. S úgy örülök annak, amikor a nagymutató egy-egy számmal közelebb kerül a tizenketteshez.
Kedden és csütörtökön 12 óra és néhány perckor érkezik Józsi Anitával. Akkorra kell legyen ebéd. Hétfőn, szerdán és pénteken 1 óra után érnek haza.
Két óra fele Csenge kidől. Balázs éber. A csendet őrizni kell.
Mire Csenge felébred Balázs általában elalszik (kivétel ma), akkor ha a lányok játszanak van egy kevés szabad időm és sok tennivaló.
És várom a 6 órát, mert tudom nincs már sok Józsi hazaérkezéséig, legfeljebb 1-1,5 óra. Aztán jön a vacsora, fürdés, lefekvés. Mire mindennek a végére érünk általában elmúlik 9 is. És én is elalszom.
A mai nap kivétel, mert Balázs csak 5 óra fele aludt el, és én is elaludtam vele, nem is tudom mit csináltak addig a lányok a másik szobában. Biztos játszottak, mert hatkor még nem volt kész a házi feladat. No, de akkor most este nem aludtam el a gyerekekkel.
Csenge sokat meséltet, olvastat minket és ő is olvas. Ma még a parkba is kivitte a ma kapott könyvet. Tud öltöztetés és bilizés közben is könyvet olvasni. Ülve, állva, feküdve. Már annyi gyerekkönyv van! Mindegyiknek tudja a címét, s hogy miről szól. Nehéz meggyőzni arról, hogy egy-egy könyv nem neki való, mert van mese, történet, amit nem tud végighallgatni. Ha mesélünk akkor a hosszú meséket is figyelmesen végighallgatja, de hosszú meseolvasást nincs türelme végighallgatni. De azért a képekről mesélni kell.

Balázst ma mértük, 5400g. Szépen nő. Csak nehezen büfizik, ezért sokszor visszajön a tej egy része, mikor több, mikor kevesebb, mikor tej, mikor túró. Anita is ilyen volt, így most nem estem még kétségbe e miatt, emlékszem, akkor nagyon aggódtam, de aztán kinőtte. Tehát egy nap többször is átöltözünk. Van bőven mosnivaló. A gond csak az, hogy nekem kevés ruhám van, mert a kismama ruhák már túl nagyok, amiket az előtt hordtam kicsit szűkek vagy kicsik. Na, de lassan lefogyok- él bennem a remény, mert mióta haza jöttem nagyon lassan, de fogyok.

Szeretnék sokat olvasni, csak nem nagyon érek rá. Illetve olvasok szoptatások alatt és között mindenféle meséket és történeteket a lányoknak. De szeretnék csak úgy magamnak olvasni... Most másnak van itt az ideje.

Aztán néha még gondolkozom is ezen-azon. Három gyerekkel egyre inkább úgy látom, hogy kell valami rend, szabály, amihez a gyerekek igazodjanak (Balázstól még nem várunk ilyesmit, mi igazodunk hozzá), mert nem lehet (vagy lehet) összevissza élni, dolgokat enszer ismételni. Na de nem fejtegetem ezt a témát, hisz fáradt fejemben sincs most valami nagy rend.

Ó, és megjegyzem, hogy kipróbáltam a gyümölcslepényes receptet körtével. Nagyon finom.

Mennyit tudtam írni!!! Azt hiszem hasznosabb lett volna kicsit tornázni.

:D

Anita: Anya, Csenge levette a zoknikáját.
Anya odasiet a gyerekszobába.
Anya: Csenge, miért vetted le a zoknikádat?
Csenge nagy komolyan leül a földre, megfogja csupasz lábait: Azért, hogy tudjak gondolkozni.

5 perc múlva, mikor ki akart menni a szobából: Anya gyere vedd fel a papucsomat, hogy ne tudjak gondolkozni, csak menni iskolába.

Olyan ritka szép volt

a tegnapi nap!
Előszöris, Balázs 1 hónapos lett! Hálasak vagyunk Istennek érte! Örülünk neki. Nagyon sokat változott egy hónap alatt. Vagy inkább írjam: mióta megszületett? Gyerekeink közül ő a legkevésbé hasfájós, bár én mindent eszek, alig volt egy hetes, mikor töltöttkáposztát ettem, aztán ettem nyers zöldségsalátát és mindent, mint mikor terhes voltam. Éjjel Balázs szopik és alszik, csend van nálunk. Nappal is alszik általában két hosszabbat. Kezd mosolyogni, figyelni, ha szólunk hozzá. Szerintem sokat változott az arca is, természetesen, szebb lett. Szerintem fiús arca van (kezdettől fogva így láttam) és a keze is olyan fiús. Nagyon aranyos, a lányok is nagyon szeretik, néha meg kell védenünk Csenge szeretetétől, mert nem mindig gyengéd.

Aztán a tegnapi nap nagy eseménye az volt, hogy meglátogattak bennünket (nem írom, hogy hány év után, mert akkor ők is mondhatnák, hogy hány éve hívnak) Mártáék egy röpke délutánra. Nagyon örültünk. Anita és Csenge nagyon izgatottan várták a találkozást Sárával Annával és Enikővel.
Míg Csenge és én a levest ettük: Amúgy minden nap nagyon sokat segít Józsi, mert néha nem könnyű, ha az egyik kicsi a másik pici. De azért szép.

Az asztal körül:
Ebéd után volt meseolvasás,
beszélgetés, játszás. A három nagyobb (iskolás) lány együtt játszott, a két kicsit elküldték az "ovodás csoportba", úgyanis Klári is feljött egy kis beszélgetésre. Csenge külön is kapott mesét Mártától, így megismerkedtem a Kis Piroska egy másik változtával, ahol a farkas nem ette meg a nagymamát és Piroskát - nekem is élvezet volt a mesehallgatás.

Hogy hogyan boldogul az ember lánya csöpségekkel maga körül? A lényeg amit megtudtam: a nehezét elfelejti az ember lánya.

Jó volt találkozni, bár szerintem nagyon rövid volt a délután. Köszi, hogy eljöttetek. Anita nagyon várja a szombatot, hogy újra találkozzon a lányokkal Brassóban.

Nem voltam kint

az elmúlt 2-3 nap. Ezért ma reggel kimenőt kértem. Bő fél órára kimentem járni egyet egyedül, a gyerekek nélkül. Néha nagyon sokat jelent egy ilyen fél óra. Kellemes hűvös reggel volt, szélcsend. Amint tehetem megismétlém. Bár vásároltam is a piacon és a Novatimben is, mégis frissítő volt csak egyedül lenni. Aztán később kimentünk ötösben is. Azt hiszem egy darabig nem fogok elindulni sétálni csak én Balázzsal és Csengével.
Mikor lesz az, hogy Csenge és Balázs egyidőben alszanak délután? Olyan jó lenne! Most míg Csenge alszik, Balázsra vigyázok, hogy csendben legyen. Aztán mikor Balázs alszik Csengézünk :).
Azért szép az élet és jó, hogy minden nap csak 24 órából áll, és ahogy a reggel, úgy eljön az este is, mikor elcsendesedik a ház.

Már megint

meg van fázva ez a lány! Olyan csúnyán köhög. Már egy hete csorog az orra, de azért elengedtük kedden az iskolakirándulásra a Medve barlanghoz és Szalontára. Egész napos kirándulás volt. Az első ilyen. Nekem nem volt könnyű elengedni. De meg kell tanuljam elengedni. Tetszett Anitának a kirándulás.

Na de az orrcsorgás nem akart múlni, sőt köhögés is társult hozzá. Így ma, mikor Józsi haza hozta az iskolából Anitát, küldtem is őket a gyerekorvoshoz. Alsó légúti fertőzés. 7 nap antibiotikum! Nem szeretem. De ez van. Nem értek hozzá. De tudom, gyerekkoromban sokkal gyengébb antibiotikumokat szedtünk, legalább 3 napig, de 4-5 napig bőven elég volt. Sajnálom Anitát, hogy annyi orvosságot szedett már. Most újra elkezdtem adni neki a fokhagymakapszulát, mert vagy két éve, mikor szedte, nem köhögött annyit azon a télen (azt is a gyerekorvos ajánlotta). S remélem még eljutunk Parajdra a sóbányába is, csak kicsit nőjenek a kicsik.

Gyorsan

telnek a napjaink. Olyan hamar este lesz. S közben Balázs is nő, változik minden nap. Örülök a kiváltságnak, hogy újra közelről láthatom, érezhetem, hogy nő egy ilyen csodálatos csöpség.

Tegnap (26 naposan) mértük újra, 5100g. Tehát jól s a legjobbat eszik :). Kerekedik az arcocskája, már kis tokája is van. Többet van ébren, figyelget. Mosolyog és hát nem mondom, hogy ez gügyögés, de hangokat is ad, amikor jól érzi magát. És jó hangosan sír ha a kiságyba száműzzük.

Ha tehetem, feküdve szoptatok, legalább addig pihenek, így sincs gondom az elalvással. Tegnap reggel felcsuktam az ágyunkat, nem feküdtem le napközben, jó volt, mert több volt a hely a szobánkban, de estére úgy fájt a hátam, hogy alig vártam, lefeküdjek.

Csengével is elvagyunk, vannak nehezebb percek is, pl. ha épp akkor kell bilizzen, amikor Balázs szopizik. Ma úgy ebédeltünk, hogy közben Balázs is szopott az ölemben, bal kézzel szolgáltam ki Csengét. Azért nagy segítség nekem Anita, délután játszik Csengével, addig nyugodtan foglalkozhatok Balázzsal vagy végezhetem a dolgom. (Elkelne itt is egy szakács, egy szobalány és egy dada, mint az "Egy szalmaözvegy levelei"-ben. :D) (a képen Csenge és a (h)Árpi babája)

Anita szeret iskolába járni. Ma már az 1-est tanulták írni. Mikor Anita hazajön, első dolga a házit elkészíteni, néha már ebéd előtt nekifog. Örülök, hogy nem kell mellette ülni és nógatni.

Bevált!

Tegnap délután sietve főztem egy (finom) káposztalevest, míg a két kicsi aludt és mikor sűrítettem tejjel és liszttel, eszembe jutott amit Evódiánál olvastam kavarás nélküli csomómentes sűrítésről s mivel bármelyik percben felébredhedtek a kicsik, gondoltam kipróbálom. Hát remek! Tényleg működik.
Szóval vettem egy 8 decis csavaros befőttes üvget, öntöttem bele tejet (mert először a folyadékot kell bele tenni), aztán a szükséges lisztet, rácsavartam a tetejét, jóól felráztam, pár másodperc alatt kész is volt a csomómentes habarás.
Többet nincs lassan vigyázva kavargatás nehogy csomós legyen a liszt.
Állítólag pudingkészítésnél is működik, ki kell próbáljam.
Azért ha valaki meg akar ajándékozni majd egy olyan tupperware valamivel, amit spéci erre a célra találtak ki, örömmel elfogadom. De addig is remekül elleszek a befőttes üveggel.

héTköznap

Tegnap kicserélték a bejárati ajtót.
A vasalalatlan nem akar elfogyni, akkora halom van belőle... nincs is hová rejtsem.
A szennyesláda tele van, hiába mosok amint ürült hely a szárítón.
Nem tudok rendszeresen enni, a gyerekek is úgy esznek ahogy épp sikerül, azért senki s éhezik, de előfordul, hogy a második fogás uzsonna vagy vacsora lesz. Néha rám tör az éhség, s én aki mindig szerettem enni, nehezen állom meg, hogy nem épp keksszel vagy mézes, lekváros kenyérrel verjem el a éhem, mert hát nem lehet akármikor leülni enni.
Csak az kerül elvégzésre, ami nem lehet "holnap"-ra halasztani.
Külön öröm, ha néha nyugodtan lezuhanyozhatok, hajat moshatok, körmöt vághatok... netán, mint tegnap néhány percig nyugodtan beszélhettem telefonon valakivel. Ilyen apró dolgok az egész napomat széppé teszik és pihentebbnek is érzem magam.
Nincs itt unalom. Szombat estétől a tele szennyes mellett lett egy lavor pisis-kakis ruha, egy rend pisis ágynemű, egy kakis lepedő, egy pisis ágyterítő...
Nem számít ha az ennivalóm elhűlt, úgy is meg lehet azt enni, csak leülhessek egy percre.
Igen, délelőtt itt van édesanyám. Mégis eljön a dél, és mit is csináltunk? Míg Balázs szopizik, büfizik, újra szopizik, elalszik és amikor leteszem felébred és kezdjük újra, addig megpróbálja kicsit összeszedni a konyhát, kiteríteni a vízes ruhákat, vasalni egy keveset vagy épp főzni, aztán kisétálnak Csengével a parkba, ahová én is megyek, amint Balázs jóllakik és elég álmos ahhoz, hogy ott aludjon. Van úgy is, hogy Csengének kell olvasni mesét, és akkor nincs vasalás és egyéb. Vagy épp én mesélek Csengének miközben Balázs szopik, alszik. Jó, hogy délutánonként itthon van Anita, még játszanak Csengével.
Este 9-re altatás nélkül zuhanok álomba a gyerekkel...
Hát így élünk.
Azért kibírható. Sőt van benne sok nagyon szép. Nem szeretném ha másként lenne, ennek most van az ideje. Csak néha szeretném kibírni estig. Mert pl. ma a parkban sétálva úgy éreztem, sétálás közben is tudnék aludni :D.
Nagyon szép, érdekes és szorakoztató, amikor nem is olyan ritkán Csenge mond nekünk este a sötétben mesét. Jó lenne rögzíteni ezeket a meséket! Annyi minden van bennük. Ráismerek a félelmeire, arra ami foglalkoztatja. Nagyon jó.
Erről most ennyit.

Már várom,

hogy az előttünk álló hétvégén alkalmam legyen személyesen megkérdezni Mártát, hogyan is kell túlélni az egyik ordít másik sír s egyéb ehhez hasonló eseteket...

egy kis olvasás

Míg Balázst szoptattam kiolvastam:
Benedek Elek: Egy szalmaözvegy levelei, Eri Kiadó Budapest 2004
Könnyű. olvasmányos, csak 95 oldal.
Hat gyerek mellett volt a családnak egy szakácsnéja, egy szobalány és egy dadája is. Akkor se volt könnyű a gyereknevelés. Az egyik levélből így kezdődik:

"Egész délelőtt borongós idő volt édes Júliám, ki sem mozdulhattam a gyerekekkel. Most már igazán nem csodálkozom nagymértékű idegességeden. Mi az én vesződségem a hivatalban, hol délelőttönként húsz-harminc ember kopogtat be információért, a tiedhez képest, édes angyalom, mikor a csúnya idő beszorít a
gyerekekkel! Féken tartani, szórakoztatni hat gyermeket egy szűk gyermekszobában, mikor mind a hat kint szeretne szaladgálni a ligetben! Erre csak egy anya képes."

Tetszett a könyv, bepillantás egy szalmaözvegy hétköznapjaiba, míg a feleség fürdőn van, mert az idegerendszere gyönge, pihenésre van szüksége. Nem hiányoznak a váratlan fordulatok, de hát minden anya tudja milyen az. Érdekes volt.
Nagyon tetszett a befejezés:

"Júlia szép, Júlia fiatal, arca üde, mintha most vezetném az oltár elé. Senki sem hinné el róla, ha nem látná hat gyermekét, hogy tizenkét éve asszony. De én is felfogadtam, hogy történjék akármi, ha valaha akár Júliának, akár nekem fürdőre lesz szükségünk, nem válunk el többé egymástól, s ahány gyermekünk lesz, visszük mind magunkkal. Már pedig a jövő nyáron "heten leszünk, uram, heten"."

"Mást talán búsítana a jövendő: mi lesz velünk, hogyan nevelünk föl annyi gyereket? Ám én boldog vagyok, s a boldogság megkétszerezi erőmet és munkakedvemet. Nem tartozom én, nyájas olvasó, azok közé az emberek közé, kik félnek a sok gyerektől. Nem csapás ez, de Isten áldása. Hadd legyenek sokan, s védje, támogassa az erősebb a gyengét."

"Ha láttok majd tavasszal végigsétálni az utcán hat gyereket párossával, a negyedik sorban egy dadát, karján egy röpködő angyalkával, s az ötödik sorban egy közepesnél valamivel magasabb barna urat egy szép szőke asszonnyal: ez a Bakó család lesz okvetlenül. Ha ránk mosolyogtok, mosolyogjatok szeretettel s ne malíciával.

Isten veled, nyájas olvasó. Őrizzen téged az ég tűztől, víztől gonosz ember szándékától és szalmaözvegységtől."

Lejártak az Apás Hetek :(

Olyan hamar eltelt ez a 3 hét, amit Józsi itthon töltött velünk. Sokat segített. Hétfőtől újra dolgozni fog. Enyhén szólva, kicsit nehezebb lesz. De biztos túléljük. Ahogy mások is.
Íme néhány kép a mai sétáról:

Józsi a lányokkal kicsit előbb indult el, de utólértem őket Balázzsal, mert a babakocsi gyorsabb, mint Csenge. Majd szinkronizálnunk kell ezentúl. Csenge nagyon szeret hintázni.
Anita is.
A lányok is akarják tolni a babakocsit.
Krétázás.
Ha ritkábban írok, tudjátok, hogy pihenek (a túlélést gyakorlom :)).

Popsitörlő házilag

Már régebb olvastam egy blogon erről, itt. Akkor nem sokat törődtem vele, de a napokban eszembe jutott, mert annyi babaolajom van maradva Csengétől, hogy nem hiszem, hogy mindet el tudom használni. Így gondoltam kipróbálom.
Józsi vett nekem Zewa Wish and Weg papírtörlőt, mert aki próbálta, azt írta ez a legjobb erre a célra (de azért lehet ki fogom próbálni olcsóbbal is). Egy tekercs feléből készítettem most popsitörlőket: minden lapot félbehajtottam és a perforációnál is behajtottam, mint a leporellót. Kicsit nagyobbak a törlők, mint a doboz, de bele lehet tenni. Aztán elkészítettem rá az "öntetet", abból is féladagot. Az egész adag: 3,5 dl víz, 2 kanál babaolaj és 2 kanál babafürdető összekeverve. Miután ezt ráöntöttem a törlőkre, fél napot hagytam állni, hogy az egész jól átitatódjon. Remek popsitörlőim lettek! Nagyon jó a tappintásuk. Nagyon tetszenek. Lehet nem is fogok már popsitörlőt vásárolni, hisz néhány perc alatt el lehet készíteni a házi változatot, ami szerintem nagyon-nagyon jó.

Három héttel ezelőtt

még nagy pocakkal jöttem-mentem itthon, terveztem egy hétvégi bevásárlást is, hiszen egy nappal előbb a szülészorvos azt mondta, még nem jött el a szülés ideje, várjunk egy hetet.
Este, mint máskor is fájt a hasam, fáradt voltam. Úgy 11 körül volt egy erős fájásom, meg is néztem az órát s arra is gondoltam, hogy netán most fogok szülni, de nem, hisz annyiszor gondoltam már ezt, egy kis pihenés és elmúlik. Fél 12-kor még egy fájás. Na, ideje lesz lefeküdni. Pár perc alatt ágyban voltam, remélve, hogy elmúlik. Anyósom már szerda óta nálunk volt. S a telefonom, amit nem szoktam kikapcsolni épp aznap este kikapcsoltam és a nappaliban hagytam, ahol Anyu aludt, pedig most jó lett volna - gondoltam, de biztos mindjárt jobban leszek, ebből biztos nem lesz szülés, hisz Csengével rámtört a hasmenés is, most meg semmi ilyesmi. S vártam, hogy elaludjak. Nem érzékeltem az időt, de újra és újra éreztem, hogy fáj a hasam, aludni akartam, vártam. Aztán egyszer arra gondoltam, hogy kellene számoljak, meddig tart egy fájás, mert nem akar alábbhagyni. Hát 32-ig számoltam, aztán mindjárt 35-ig. Hűha, ez komoly! "Józsi, kell menni a kórházba!", ébresztettem Józsit. Villanyt gyújtottam, éjjel fél 2 elmúlt. A fájások közt alig volt 5 perc. Gyorsan megmosakodtam, összeszedtem magam, a csomagom, vízet, telefont... így is eltelt több mint fél óra és indultunk is a kórházba.
Ott a sűrgősségin már várt két vajúdó kismama. Három óra körül vettek fel (kicsit lázasan és 144-88 vérnyomásal, állítólag a vajúdás miatt). A szülészorvos azt mondta, ha éjszaka kell szüljek, ne hívjam föl, menjek be a kórházba és onnan fogják őt hívni. Valóban, miután a sűrgősségin megvizsgáltak, felhívták az orvost az én telefonomról. Az ügyeletest kérdeztem, mennyire vagyok kitágulva, de nem tudom mit mondott, hogy nem lehet tudni, mert nem tudom mi..., de a dokinak a telefonba azt mondta, hogy 7 cm-re vagyok tágulva (micsoda emberek!), az orvos alig 20 perc múlva bent is volt. Kicsit aggódtam vajon be fog-e jönni, hisz többen jártak már úgy, hogy éjjel nem jött be az orvosuk. Nagyon örültem, hogy bejött, hisz előtte ügyeletes is volt: szerda reggeltől csütörtök reggelig, majd rendesen ledolgozta a csütörtöki napot is, mert nálunk az ügyelet előtt adnak egy szabadnapot, nem pedig utána.
Felkerültem a vajúdószobába. A magzatvíz nem folyt még el, ezen segített a doki, a szívhangok nagyon jók voltak. A fájások időtartama mintha csökkent volna és a köztük levő idő is (olvastam ez megtörténhet amikor a kismama otthonról a kórházba kerül). Oxitocin perfuziót kaptam. Így se voltak elég gyakoriak a fájások és elég hosszan tartóak. 5.37 -kor született meg Balázs, 52 cm, 3800g, Apgar:9. Nem volt könnyű szülés, én könnyebbre számítottam. Igaz nem tartott sokáig. Az orvos szinte végig remélte nem kell gátmetszést csinálni, de a végén mégis egy kicsit vágott, tényleg kicsit, mert elég hamar újra tudtam ülni. Gyermekeink közül Balázs sírt a leghangosabban születéskor. 2-3 percre a hasamra tették miután elvágták a köldökzsinórt. Aztán elvitték. Én meg visszamentem a vajúdószobába, 2 órát megfigyelés alatt tartanak szülés után. De aztán jött a nappali váltás stb. és csak regel 10 felé kerültem kórterembe, majd nemsokára hozták is Balázst, aki szopott és szunyókált és szopott és aludt és szopott... Este fürdésre és a reggel a vizitre vitték el, kétszer volt kék lámpa alatt 8 órát, mert nagyon besárgult. A második nap 3-szor kapott "pótlást", Milupa tejet. A gyerekosztályon egy olyan nővér volt szolgálatos, aki amint hallotta, hogy az egyik gyerek sír, jött és elvitte egy kis pótlásta, nekem akkor még csak az előtej volt. Szerintem egyszer bőven elég lett volna, bár túléltük volna pótlást nélkül is, mert második nap este már bőven volt tejem. De ez van. Valószínű ekkor kaptuk meg a Candidát is.
A kórházban a tisztaság nagyon hiányos volt. A személyzet kedvesebb mint az elmúlt alkalmakkor. Viszont mindent kell vinni otthonról. Pl. az egyik kismama kért glicerin kuppot, azt mondták, vásároljon a gyógyszertárból, aki fájdalomcsillapítót kért attól megkérdezték, van-e algocalmin fiolája, mert ha igen szívesen beadják. Ezelőtt két évvel ott volt az algocalmin a kórteremben, azt mondták, ha kell lehet venni belőle. Hát valahogy így volt. Nagyon örültem, amikor hazaengedtek.
Hazafelé Balázs a babaülésben aludt. Itthon a lányok nagy szeretettel fogadtak, nagyon örültek a csöpp Balázsnak.
Hát erről ennyit.

Mostanában

nem alszom napközben, így mikor lefektetjük a lányokat, én is elég fáradt vagyok ahhoz, hogy elaludjak... Azt hiszem napközben sem kellene altatni.
Ma és holnap még szabadságon van Józsi. Aztán meglátom, milyen lesz...
Sikerült kicserélni a szivacsot az ágyunkban. Szombat óta varrogattam a szivacs húzatját, tegnap befejeztem, így újra össze lehet csukni az ágyat. Sokkal jobban lehet aludni rajta, mert a régi szivacs már nagyon puha volt.
Tegnap végre sikerült napsütésben kimenni Balázzsal, és másodjára babakocsiban. Mert hol Balázs ébren volt és jól volt lakva és kint is elég meleg volt már, de Csenge nem akart kimenni, vagy épp főtt a leves vagy épp egyedül voltam a két kicsivel vagy Csenge éhes vagy fáradt volt és aludni akart, vagy Balázs volt éhes stb. Így hát késő délután lett mire kimentünk levegőzni... Na de tegnap délben voltunk kint.
Amúgy egész nap szoptatok. Na nem éppen, mert Balázs általában alszik naponta két hosszabbat, ami lehet 1 óra, de lehet 2,5 is. Nincs időm mérni :), mert olyankor igyekszem ezt-azt elvégezni, mint pl. együtt enni Csengével, bepakolni a mosógéppbe, teríteni s egyéb apró-cseprő dolgok, amik ha nincsennek elvégezve látszanak, ha meg el vannak végezve észre se lehet venni. Van, hogy három hosszabbat is alszik, ami nagyon jó nekünk is. Mikor ébren van, sokat szopizik, aztán eltart a büfiztetés is, ami kötelező szoptatás közben is, másképp nem áll meg benne a tej. Sokszor visszajön neki amit megivott, a ruhaváltás hozzátartozik a napi rutinhoz. Anita volt még ilyen, Csengének nem volt gond, ha nem büfiztettük -így vele éjszaka fel sem kellett kelni, míg Balázst az éjszakai szopik után büfiztetni kell. S ha kakizik pellust is cserélek neki, s néha kimegy a pellenkéból, akkor át is öltöztetem. Reggel 6-7-kor ébredek, olyankor szopizik Balázs, s ha Csenge is felébred, akkor fel is kell kelni, annak ellenére, hogy úgy érzem, még tudnék aludni Balázzsal.
Blogot olvasok néha, ha pár percre ide tudok ülni. Írni már nehezebb. Pl. most is hajnali 4 óra múlt. Majd még jelentkezem.

Tegnap

délelőtt csak Balázzsal voltam itthon, csend volt. Reméltem, hogy aludni fog, de szinte végig ébren volt. Ezért öltöztetőbabásat játszottam vele. Felpróbáltuk az ünneplőruhánkat. :D KöszönjükPiri! Egész vagány kissrác lett Balázsbabából.

Kedveseim nem maradtak az istentisztelet utáni közös ebéden. Csengének túl fárasztó lett volna. Nekem is jól esett kicsit együtt lenni délben. Délután hálaadó ünnep volt. Este a "konyhások" küldtek nekem (nekünk, mert olyan sok volt) a közös ebédből. Nem tudom kik olvasnak közülük, de üzenem, hogy nagyon finom volt, köszönöm, köszönjük szépen! Ügyesek vagytok!

Balázs reggeli programja úgy látszik egy jó alvás a hajnali szopi után. Ez nagyon jó, fel tudok kelni, mikor Anita készül iskolába. Most még Csenge is alszik, mert éjjel elég aktiv volt. Így hát gyorsan pötyögtem pár sort, mert ritkán van nyugodt percem.

Szép napot, hetet mindőtöknek!

Füle Lajos: EMLÉKEZNI

...és folyton folyvást emlékezni kell,
az egész útra emlékezni mindig,
amelyen átvitt ISTENEM erős
Kézzel, Igével... Emlékezz, szívem,
s megállva minden emlékkő felett
zengd szüntelen
a hálaéneket!

Kell egy kis idő magamnak,

így hát a hajnali orrszívózás (azt hittem ki sem tudom nyitni a szemem), szoptatás után kicsit felkeltem.

Hát így vonultunk ki péntek délután a parkba. Én elég kábán. A lányok örömmel, hogy végre én is velük tartok. Józsi tolta a Csenge kocsiját, amibe nem akart beleülni, csak hazafele, mert akkor már nem voltam velük, mi Balázzsal hamarabb bejöttünk, csak bő fél órát voltunk kint így elsőre. Balázs alig értünk ki, elaludt és végig aludt.
Józsi szerint elég sápadt vagyok. De hát két hete nem voltam kint, és hát két hete szültem, nem pedig a hegyekben vakációztam.
Frizuraváltásra készülök, ha meg nem gondolom magam, frufru nélkülire, úgyhogy egyelőre arra várok, hogy az egy kicsit hosszabb legyen.
Egyik gondom: mit is vegyek magamra? Soha ekkora nem voltam. A lábam még mindig nagyobb, bár már belefér a legnagyobb cipőbe, amit szülés előtt nem tudtam felhúzni. Most már emlékszem, Csenge születése után is kellett néhány hónap, mire a régi cipőket fel tudtam venni, igaz, akkor először a csizmákat kellett használni, nem nagyon éreztem, hogy nagyobb a lábam. De most még cipős idő van. Aztán a ruhákkal is gondban vagyok. Mert bár örömömre két kiló leolvadt rólam mióta hazajöttem, még legalább tizenkettő pluszban van (hat ez utóbbi terhességből, a többi még az azelőttiből). És kilókat fölszedni lehet ezután is. Leadni viszont nehezebb lesz. El kell kezdjek tornázni. Na meg a rendszeres kinti séták is jót fognak tenni.
Nem tudom mikor jelentkezem még. Néha annyi mindnet leírnék, mert olyan aranyosak a gyerekek, de mire leülhetek írni elfelejtem mit is mondtak... Valahogy felgyorsult az élet. :)

ilyenisvan

fáradt vagyok
nem jutok gépközelbe, esetleg csak pár percre
még mindig meg vagyok fázva
Balázs és Csenge is taknyos
tegnap kivittem egy kicsit Balázst
sosealszomkimagam érzésem van

azért nevetünk is, örülünk is,
lassan szokjuk az életet ötösben

Újra hordozhatok!

Olvastam,

egy anyuka írta, akinek 4 gyermeke van, hogy náluk a vacsora és fektetés kb. 2 órát tart (este 7-9) és mégse elég.
Nekünk 3 gyerekkel is kell ennyi idő, néha több is.
Este 7 körül van a vacsora, vagy legkésőbb 8-kor. Aztán esti tisztálkodás, pizsamázás, mesék... és 9 óra elmúlik mire a gyerkek elalszanak, ki előbb, ki később. Megtörténik, hogy én alszom el előbb. A szoptatás, a mesék olyan jó altatók!
Azért ha nő egy kicsit Balázs, azt hiszem, újra megiszok egy kávét minden délelőtt. Mert az este is úgy elaltattam a lányokat, hogy reggel 5-kor ébredtem. Balázs már ki volt éhezve.
Hát így élünk.

Az este

nem kellett mesét mondani villanyoltás után, mert mesélt Csenge, míg el nem aludt.
Élvezet hallgatni, ahogy mindenfélét összemesél, ahogy párbeszészed folyatanak a mese szereplői.
Közben Józsi lement a szomszédba, kifizetni a közköltséget. Persze Csenge megkérdezte, hogy hova megy és amikor visszajött, kijelentette:
-Apa kifizette a közköltséget. Reggel megkóstoljuk.
Mert ő mostanában mindig csak enne:
-Anya adjál valamit!
És ez a "valami" valami édesség kell legyen.

Aztán, bár Csenge szobatiszta lett és nem kell neki pellenka, 7-10 napban egyszer előfordul, hogy éjszaka vagy nem szól vagy mi nem halljuk meg és eláztatja az agyneműt. A matrac le van védve. De éjszaka pizsamát, ágyneműt kell cserélni. S reggel mind kicsit kábábbak vagyunk mint máskor. Ilyen volt ez a reggel is. De azért Anita időben beért az iskolába, mert az ébresztő előtt már felébredt. Csenge viszont most reggeli után újra alszik.