héTköznap

Tegnap kicserélték a bejárati ajtót.
A vasalalatlan nem akar elfogyni, akkora halom van belőle... nincs is hová rejtsem.
A szennyesláda tele van, hiába mosok amint ürült hely a szárítón.
Nem tudok rendszeresen enni, a gyerekek is úgy esznek ahogy épp sikerül, azért senki s éhezik, de előfordul, hogy a második fogás uzsonna vagy vacsora lesz. Néha rám tör az éhség, s én aki mindig szerettem enni, nehezen állom meg, hogy nem épp keksszel vagy mézes, lekváros kenyérrel verjem el a éhem, mert hát nem lehet akármikor leülni enni.
Csak az kerül elvégzésre, ami nem lehet "holnap"-ra halasztani.
Külön öröm, ha néha nyugodtan lezuhanyozhatok, hajat moshatok, körmöt vághatok... netán, mint tegnap néhány percig nyugodtan beszélhettem telefonon valakivel. Ilyen apró dolgok az egész napomat széppé teszik és pihentebbnek is érzem magam.
Nincs itt unalom. Szombat estétől a tele szennyes mellett lett egy lavor pisis-kakis ruha, egy rend pisis ágynemű, egy kakis lepedő, egy pisis ágyterítő...
Nem számít ha az ennivalóm elhűlt, úgy is meg lehet azt enni, csak leülhessek egy percre.
Igen, délelőtt itt van édesanyám. Mégis eljön a dél, és mit is csináltunk? Míg Balázs szopizik, büfizik, újra szopizik, elalszik és amikor leteszem felébred és kezdjük újra, addig megpróbálja kicsit összeszedni a konyhát, kiteríteni a vízes ruhákat, vasalni egy keveset vagy épp főzni, aztán kisétálnak Csengével a parkba, ahová én is megyek, amint Balázs jóllakik és elég álmos ahhoz, hogy ott aludjon. Van úgy is, hogy Csengének kell olvasni mesét, és akkor nincs vasalás és egyéb. Vagy épp én mesélek Csengének miközben Balázs szopik, alszik. Jó, hogy délutánonként itthon van Anita, még játszanak Csengével.
Este 9-re altatás nélkül zuhanok álomba a gyerekkel...
Hát így élünk.
Azért kibírható. Sőt van benne sok nagyon szép. Nem szeretném ha másként lenne, ennek most van az ideje. Csak néha szeretném kibírni estig. Mert pl. ma a parkban sétálva úgy éreztem, sétálás közben is tudnék aludni :D.
Nagyon szép, érdekes és szorakoztató, amikor nem is olyan ritkán Csenge mond nekünk este a sötétben mesét. Jó lenne rögzíteni ezeket a meséket! Annyi minden van bennük. Ráismerek a félelmeire, arra ami foglalkoztatja. Nagyon jó.
Erről most ennyit.