Még két hét

és lejár ez az egész licenszes dolog. Miközben azt mondom magamnak, ezek már az utolsó símitások, javítások a dolgozaton, hisz pénteken szeretném leadni a titkárságon, kezdek rájönni, hogy szinte semmit nem tudok. Ezeregy olyan kérdést tehetnek fel, amire nem fogok tudni válaszolni. Rég nem beszéltem annyit egyfolytában románul, amennyi időt kapok a dolgozat megvédésére. Teljesen elszoktam két év alatt az akadémiai nyelvezettől. És ami keveset tudtam abból is sokat felejtettem. És... sorolhatnám. Most úgy érzem, ha nem sikerülne se kellene meglepődjek. Pedig kellene, és sikerülnie is kell. Az egyetlen jó dolog ebben az egészben, hogy tudom, a számomra legfontosabb dolgok nem fognak megváltozni, akármi is legyen azzal a dolgozat megvédéssel. Ilyen hangulatban nem kellene bologot írni, inkább fel-alá járkálni. De én sem vagyok mentes a lámpaláztól s már úgy elegem lett mindenféle suliból.

Halandzsa

A Kisasszonyok"-ban olvastam egy játékról, "Halandzsa".

Játékszabály:

Valaki elkezd egy történetet, lehet akármilyen badarság, meséli addig, ameddig neki tetszik, csak az a fontos, hogy egy nagyon izgalmas résznél hagyja abba; akkor folytatja a másik, és így tovább. Nagyon mulatságos, ha ügyesen csinálják, hihetetlenül kacagtató összevisszasága a tragikusnak és a komikusnak.

Az este kipróbáltuk a lányokkal (Anita olvasta a könyvet, Csengének elmondtuk), persze villanyoltás után -ez hiba volt, mert cseppet sem volt nyugtató hatású, úgy lázba jöttek a játéktól. Azért a lényeget kihagytuk, mármint, hogy izgalmas résznél hagyjuk abba. Mindenki mondott egy-két vagy több mondatot, de így is nagyon érdekes lett a történet. Mikor véget vetettem a játéknak, azt mondták, hogy le kellene írni :D.

Valahogy így kezdődött (én kezdtem):

-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki nagyon szeretett rajzolni.

-Úgy hívták, hogy Melinda.

-Amikor rajzolt, nagyon közel hajolt a papírhoz, ezért elromlott a szeme.

-Anyukája elvitte a szemorvoshoz.

-A szemorvos megvizsgálta.

-És azt mondta: ....

...

Nagyon élveztük, annyi minden történt a kislánnyal, mindenki belevitte a történetbe ami neki fontos volt, és sok mindent megtudtunk a kislányról: piros keretes volt a szemüvege, micimackós szemüvegtartója volt, csak olvasáskor, íráskor, számítógépezésnél használta, elesett, megsérült, orvoshoz kellett vinni, megtudtuk mi a kedvenc meséje... Tele volt a történetünk váratlan fordulatokkal. És nagyon várjuk az következő játékot :).

Kisasszonyok

Pár éve hallottam először erről a regényről. Aztán megnéztem a filmet, ami nagyon tetszett. Szerettem volna a könyvet is elolvasni és végre megkaptam. Nagyon szép. Nekem a filmnél is jobban tetszett, hisz a filmből sok minden kimaradt. Nagyon bölcs asszony Mrs. March, nagyon tetszett. És a kapcsolatok is. És volt min mosolyogni is. Nagyon jó, pihentető olvasmány volt. Remélem a folytatást is elolvashatom, legalább a következő kettőt :).

Öröm

Ma kimenőt kaptam. Egy női bibliatanulmányozó istentiszteleten vettem részt egy imateremmé alakított moziban. 
A szolgálat öröme volt a téma. Jó volt ott lenni. A hallottakon gondolkozom. És tenni is kellene. Ima és böjt. Már több mint egy éve újra és újra különböző formában találkozom vele. Ha nem elég nekem a középszerű, akkor jó lenne egy vers soraival élve, "komolyan venni azt amit hiszel".

Olyan eső,

vihar volt itt felénk, csak úgy ömlött az eső! Az úton áll a víz, ha elmegy egy autó, felhullámzik a járdára is. És csak esik és esik tovább.

Balázs mostanában sokat autózik. Összegyűjti az autóit, legurítja őket a pellenkázón. A lányok is szívesen játszanak vele néha.

P.S. A felhőszakadásról itt. 

Szombat

Ennek a tanévnek az utolsó játszóháza ma volt a Bartók liceumban. A végén alig tudtunk eljönni, bár az elején nehezen kapcsolódtak be a lányok.

Volt gyöngyfűzés és festés. 
Készítettünk három papírlovacskát.




Ilyen egyszerű de nagyszerű lógó díszt is készítettek a lányok, segítséggel.

Aztán rajzolás. Ez nagyon tetszett, itthon is kell gyakoroljuk, lefedem a nagy asztalt papírral s rajzolhatnak rá.

Itthon pedig előkerült gyermekkorom egyik kedvenc, már kicsit rongyos játéka, a Pik, amivel játékosan lehet összeadást, kivonást, szorzást, osztást gyakorolni s néhány prim számmal is megismerkedni, mert a játék végén az nyer aki több primszámot tudott összegyűjteni. Anita is nagyon szereti s már kezdi alkalmazni a szorzást és osztást is. 

Játék

Játékra hívott Mária, beszállok, de nem adom tovább, több blogon is láttam már, nem keresem most, hogy ki játszott már, ki nem. Aki szeretne, lépjen be!

A nem továbbadós része a játéknak: írj 7 dolgot Istenről, ahogy te megismerted őt.

Az én hetes listám: 

1. Isten kegyelmes
2. Isten hosszútűrő
3. Isten imádságot meghallgató
4. Isten bűnt megbocsájtó
5. Isten szeretet
6. Isten mindenható
7. Isten hűséges

... itt a játék vége. A listának még nincs vége (csak itt a blogon).

Egy idézet, amit a napokban olvastam

"A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket. Egy könyv olvastán ne azt kérdezzük, hogy mit mond, hanem hogy mit akar mondani." Umberto Eco: A rósza neve

Itt a vakáció!

Vége az iskolának! Újra együtt vannak a gyerekek egész nap s én úgy érzem ez jó.

Úgy érzem egyre kevesebb az időm netezni, blogozni. S ez nem baj, hisz az élet sokkal több mint pötyögés.

Micsoda melegek voltak! S milyen vihar az éjjel, szél, villámlások, dörgések.

A múlt héten egy nap Magyarországon jártunk. Sehol nem láttam parlagon hagyott földet, s nagyon sok munkagépet láttunk a mezőn. Mennyire más ott, mint itt, ahol elvétve látni egy traktort a mezőn...

Balázs szobatiszta lett mar vagy három hete. Ez a negyedik vagy ötödik nekifutásra sikerült. Bár hat hónapos korától bilizünk hatékonyan, mikor délig hatszor-nyolcszor át kellett öltöztessem, visszatértem a pellenkára. De most már elegem lett, és kitartottam estig, sőt második nap folytattuk és harmadik nap már időben, előre szólt. S éjjel sem engedett pellust tenni. Így hát nem tettünk. Kisebb balesetek voltak néha, de ez nem gond. Mindenkinek jobb így :). 

Múlt héten egy reggel Balázs egy papírt dugott fel az orrába, el kellett vigyem a sűrgőségre. Estig nem nyúlt az orrához, gondoltam megatnulta a leckét, de aztán este láttam hogy egy babszemet próbált először az orrába majd a fülébe dugni. Imádkozom ne kerüljünk többet a sűrgőségre ilyen ügyben.

Rengeteg a dolgom. Tervezek, szükségem van egy kis változtatásra.

Szép nyarat mindenkinek!

életKép

Jelzőlámpánál álltunk. Elől tábla: Nem adunk pénzt a kéregetőknek. Ez a legutóbbi lépése az önkormányzatnak amivel a kéregetőket szeretné elrettenteni.
A szemközti autósor mellett egy fiatal nő és férfi megy autótól autóig. A férfi úgy látszik előzékenyen előre engedi a hölgyet. Kéregetnek? Fiatalok, munkaképesek -legalábbis innen hátulról. 
... A lámpa zöldre vált. Elhaladunk mellettük. Fiatal férfi vezeti karjánál fogva ...a kismamát, fásult autósok közt keresve valakit aki megkönyörül ... kin? Mi ez, ha nem kizsákmányolás? Vagy egyfajta eltűrt rabszolgaság? Áldott állapot kellene legyen, de milyen terhes lehet a végtelennek tetsző időben autótól autóig vonszoltatni dagadó lábbakkal, fájó háttal, nagy pocakkal... Egy kis tisztelet, figyelmesség, gondokodó szeretet kellene!

Örülünk

a napsütésnek, végre itt a nyár, elmúlt az esős május.

Közben elolvastam a "Lányom nélkül soha" c. könyvet.

Egy más világ, amit nehéz nekünk megértenünk. Egy két hetesnek induló családlátogatás Iránba több mint egy éves rabság lesz. Bepillantás egy iszlám országba, ahol a nő és a gyerek a férfi tulajdona. Érdemes elovasni, tudni, hogy ilyen is van, így is élnek emberek.

Közben egy másik szörnyűségre is gondolok, amit így hívnak: észak korea.

Legyen itt valami nagyon szép is: a napokban olvastam fel Zágoni Balázs: Barni és a lányok (Koinónia, 2009) c. könyvet. Nagyon tetszett! Van benne olyan mese, amit már ötször fel kellett olvassak Csengének. Balázsnak egyelőre a képek tetszenek benne, tényleg nagyon szépek. A történetek is nagyon jók, valóságosak, el lehet beszélgetni az olvasottakról.

Láttam a könyvesboltban Barni Berlinben-t is. Azt más ilusztrálta, nem tetszett annyira. De a mesék attól még jók lehetnek benne, Anita egyszer kölcsönkapta elolvasni, tetszett neki, nekem sajnos nem volt időm elolvasni, most pedig úgy fúrja az oldalam a kiváncsiság. Jobb lesz elkerülni a könyvesboltot.

A nap fénypontja...

hogy míg a kicsik este apás sétára mentek, addig nyugodtan lezuhanyozhattam. Jó volt egy könyvet befejezni. Hallani: szeretlek anya. Örülni a varrógépnek, akkor is ha nem sikerült tökéletesre a varrás, de kézzel se lett volna jobb, így meg hamar megvolt. És sütött egy kicsit a nap. Mert már kedem azt hinni, azoknak van igazuk, akik globális lehűlésről beszélnek, mert mióta itt lakunk júniusban még nem fűtöttünk, de ma is bekapcsolt a rendszer.

szösszenet

Ilyen csokis-túrós puffancsot eszek, hozzá rózsaszörpöt. Néha eltekintek a paleótól egy kicsit, főleg amikor én sütök valamit, ennek megfelelően csiga lassusággal fogyok, de újra elő vehettem egy "szűk"-ként a szekrény aljába félretett nadrágot.

Ma leadtam a dolgozatot a tanárnak láttamozásra, tehát még hátra van egy utolsó javítás és a pps elgondolása, kidolgozása. És nem tudom, hogy lesz ez jó vagy hogy lesz a vége jó.

Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam ezen a blogon: töröljem, zárjam, ne írjak már. De ha például arra a határozott döntésre jutok, hogy már nem írok, egyből annyi írnivalóm lesz. Így hát marad s meglátom írok-e még és mit.

Szép hétvégénk volt egy kedves családnál. Aztán itthon jó volt belekukkintani a hargitai női konferencia előadásaiba.

Várom a vakációt, a napsütést.