Halandzsa

A Kisasszonyok"-ban olvastam egy játékról, "Halandzsa".

Játékszabály:

Valaki elkezd egy történetet, lehet akármilyen badarság, meséli addig, ameddig neki tetszik, csak az a fontos, hogy egy nagyon izgalmas résznél hagyja abba; akkor folytatja a másik, és így tovább. Nagyon mulatságos, ha ügyesen csinálják, hihetetlenül kacagtató összevisszasága a tragikusnak és a komikusnak.

Az este kipróbáltuk a lányokkal (Anita olvasta a könyvet, Csengének elmondtuk), persze villanyoltás után -ez hiba volt, mert cseppet sem volt nyugtató hatású, úgy lázba jöttek a játéktól. Azért a lényeget kihagytuk, mármint, hogy izgalmas résznél hagyjuk abba. Mindenki mondott egy-két vagy több mondatot, de így is nagyon érdekes lett a történet. Mikor véget vetettem a játéknak, azt mondták, hogy le kellene írni :D.

Valahogy így kezdődött (én kezdtem):

-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki nagyon szeretett rajzolni.

-Úgy hívták, hogy Melinda.

-Amikor rajzolt, nagyon közel hajolt a papírhoz, ezért elromlott a szeme.

-Anyukája elvitte a szemorvoshoz.

-A szemorvos megvizsgálta.

-És azt mondta: ....

...

Nagyon élveztük, annyi minden történt a kislánnyal, mindenki belevitte a történetbe ami neki fontos volt, és sok mindent megtudtunk a kislányról: piros keretes volt a szemüvege, micimackós szemüvegtartója volt, csak olvasáskor, íráskor, számítógépezésnél használta, elesett, megsérült, orvoshoz kellett vinni, megtudtuk mi a kedvenc meséje... Tele volt a történetünk váratlan fordulatokkal. És nagyon várjuk az következő játékot :).