ma szinte egész nap arra gondoltam,

hogy este, ha Csenge elalszik, fogok valami szépet írni ide, egy részét tudtam is. aztán este itthon nem tudom hogy történt, de... és már nincs kedvem szépeket írni. de azért szép volt ez a mai nap, örülök neki, s ha kipihem magam, talán még írok.

Mikor elkezdtem blogozni,

volt egy elképzelésem. Pl. minden bejegyzésnek lesz egy témája.
Menetközben rájöttem, néha nehéz címet találnom, inkább csak úgy belekezdek abba amit írni akarok. S sokszor nincs időm, mint ma "n" bejegyzést írni, legfeljebb egyet, mindenféléről. Ezen is gondolkoztam s még sok hiábavaló dolgon.

Nem tudom

hova tenni, hogy ennyi öröm egy napra. Nagyon szeret engem Isten s biztos vannak akik imádkoznak értem, azoknak írom, nem hiába.
Ebéd után (ami du. 3 körül volt), fél hatig Csengi elvolt nélkülem. S ha már kiblogoztam magam, palacsintát sütöttem, még melegen el is fogyott, mióta Csenge megvan, ritkán futja rá.
Este kimentem egy kicsit a lányokkal a parkba, találkoztunk Anita egy volt ovodatársával és az anyukával, váltottunk pár szót, és most már még jobban örülök, hogy ovodát váltottunk. Szabad-e ennyit örülni? Lesz-e ennek visszavágója. Vagy néha olyan látatlanba kell döntést hoznunk, csak úgy hittel, s aztán majd jönnek a bizonyítékok, hogy tényleg jól döntöttünk? Azt hiszem ez utóbbi áll most.
Ma este újra volt Csenginek egy hiszti próbálkozása. No, de nem vert át. Látta a fényt és ki akart menni. S micsoda sírást rendezett! Aztán eldőlt az ágyon, kereste a helyét. Békén hagytam egy ideig, de aztán megsimogattam a hátát. Hát azonnal felült -én attól féltem elkezd sírni, de nem, hozzám bújt, mintha azt mondta volna, nem haragszom, szeress, és álombaszopizta magát. Ma este így volt. Mindjárt elalszom.

Nekem nagyon tetszik

az új cipőm. Ritkán van ilyen, mert nehezen találok magamnak cipőt, olyat hogy jó legyen (széles a lábam), kényelmes, tetszedjen is, ha lehet első látásra. Ja, és az ára is ne legyen épp csillagászati, csak majdnem.

Hát én most nagyon örülök.

És Csengi még mindig elvan anya nélkül.

Pillangók

A héten az oviban pillangós hét volt. Anita is kapott 3 pillangót: labdaadogatásért, festésért, tépés-ragasztásért. Már majdnem elmesélt nekem is egy mesét, de aztán meggondolta magát. Rajzolt is 3 pillangót a 3 pillangóról szóló mese nyomán. Itt meg gyurmából lett 3 pillangó. Én nem értek a gyurmázáshoz, de itt az van.
A kaja milyen az oviban, azt nem tudom. De a foglalkozások nagyon jók. Anita azt mondta ma: kár hogy holnap nem kell menni oviba. És énekelget magában minden félét. (Mondtam én, hogy fog tudni énekelni.) S ha egyedül játszik nem kiabál annyit a babákkal. Már vannak barátai az oviban. Hát, kiváncsian várom mit mesél még nekem az oviról. :)

Vége a vakációnak,

vége az olvasásnak? Ha nem is szó szerint, de már nem olvashatok azt, amit akarok, illetve azt akarok majd olvasni amit kell. Pedig szeretek csak úgy olvasni ezt-azt.

Most elolvastam:

Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek - a pszihológus szemével

Saxum Kiadó Bt.

Kölcsön kaptam K.tól. Tetszett. Az Utószó is, ahol megemlít néhány tetsztet, amelyeket használt (ezt ma olvastam). De a könyv nagyon jó. Csak kár, hogy a valóság annyira más, illetve tudjuk mi jó a gyereknek, mégis sok helyen annyira nem a gyerek igényeihez alkalmazkodnak a nevelésben, oktatásban. De szülőként is tanultam belőle.

(Csenge még mindig elvan Józsival)

Olyan szép a szombat,

mert Józsi is itthon van. Segít. Reggeli után együtt mentünk a piacra. Aztán a központba, cipőt vettünk magunknak. :) Gesztenyét szedtünk itt a piac mellett és a központban is, kell Anitának hétfőn vinni az oviba, na meg játszani. Annyi gesztenye van, még se elég és mind a ket lánynak épp az a darab kell, amelyik a másik kezében van. Azt hittem, hogy öt év sokat számít, valóban számít mondjuk a cipő, ruha méreténél, de ahol én szeretném, nem mindig... Mivel nem volt itthon ebéd, megkértem Józsit és ő volt olyan kedves, hogy kiment a lányokkal a parkba, így volt egy órám egyedül, nyugodtan elkészíteni a finom ebédet (leves mindenféléből ami itthon volt és makaróni tejfölös csirkeszárnnyal). Épp mire elkészült minden jöttek is az éhesek. Jót ettünk, eltekintve, hogy Anita 'inkább azt ennék' és türelmetlenségétől, hogy ki vágja már fel neki a húst, de jó sokat evett, és ennek nagyon örülök. Csenge is velünk evett, nem még főztem neki külön. És aminek még nagyon örülök, Csenge egy fél órája nagyon jól elvan Józsival. Én pedig kicsit kicsit blogozok. :) De úgy hallom, lejárt a szabadidőm, s még el se mosogottam, megyek.

mi legyen a cím? mi legyen a cím? semmi...

Életembe ma este hallottam először a Fibonacci sorozatról. Hát érdekes, de nem tudom elmagyarázni, annyira azért nem értem. Itt és a wikipédiában olvastam róla, miután J. azt mondta, hogy a csiga háza is fibonacci spirál szerint tekeredik. De utánna lehet még keresni a neten. No, rég nem volt dolgom ilyen 'magas' matematikával. De valóban érdekes. :)

Egyetemen kérvény elfogadva. Ezentúl fizetni és fizetni kell, és persze tanulni, tanulni, ta...

Klári ma is hazahozta Anitát az oviból, most délben, mert szeles esős idő volt, nehéz lett volna délután Csengivel elmenni az ovihoz. Nagyon örülök, hogy ovit váltottunk. Anita is más. Felszabadultabb, többet beszél az oviról, kérdezés nélkül is. Jobb a kedve. Még egyszer le kell írjam, hogy: nagyon örülök :))))

Csengi beszédes és jó evő. Sokat jár. Már egyedül is elmászik, megfogódzik valamiben és feláll ha a szobában vagyok. Ha el akar menni, megfogja az ujjam. Ha fogom a két kezét, lépeget a lépcsőkön felfelé. Csak nem akar bejönni a lakásba. Egyre jobban megérteti velünk, mit akar. Ma délután, mikor szopni akart, megfogta a kezem, odavitt a hálószobába az ágyhoz. A szeme mindent elmondott :) Olyan kis aranyos. És persze ha itthon vagyok, akkor anya kell.

Mára tán ennyi. Szeretnék többet olvasni, ezt-azt meghallgatni. ...

Pillanatkép

Ilyen is van? Csenge amikor meglátta Anitát ott fent, ő is ölbe akart :)

A Csongi készítette Hozsánna kórus-felvételt hallgatom. Én a gépről, de letölthető a www.baptista.hu/temesvar Arhivum oldaláról.

Az elmúlt napokhoz képest ma nyugis nap volt. Klári hazahozta Anitát az oviból. Az egyetemen voltam, de hiába, holnap is el kell menjek. De csak keveset voltam elmenve itthonról, addig Csenge a parkban volt édesanyámmal. Csenge jól evett. Kedvére aludt napközben. Elmaradt az esti hiszti. Napközben tudtam egy kicsit blogolvasni. Míg szopizott olvastam. Szép nap volt. Este egy percre megszakadt az áramszolgáltatás, a lányoknak nem tetszett. Mikor én gyerek voltam, főként télen, szinte minden este volt áramszünet, fél óra jó esetben, de egy-két óra... hozzátartozott az életünkhöz. De nem hiányzik :)).

Az este úgy éreztem, nem fogom bírni ezt az iramot... S úgy szokott lenni, mikor érzem, nincs erőm tovább, új erőt kapok vagy enyhülnek a körülmények.

Oláh Lajosné: Erőről erőre

Zsoltár 84:8

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!

Vége, nincs tovább...

Megtántorodtam, már-már elestem,

elborított a nyomorúság.

Szóltam: saját erőmből nem telik több,

nem bírom tovább!

És akkor új erő jött.

Csendben és észrevétlen.

Nem a győztesek hódító ereje,

nem az erők világrengető serege,

csak épp annyi, amire szükségem volt,

csak épp annyi, amennyi fölemelt,

megiszamodott lábam lépésre bírta,

s nyomorúságom rengetegéből

a kivezető utat megmutatta.

Csak épp annyi.

S ha elfogy?

Akkor újra küldi Ő,

a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!

Mindig csak annyit.

És épp eleget!

Eleget ahhoz, hogy el ne essem,

és ha a szakadék szélére értem,

ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,

e szent erővel átallépjem,

s csak a túlparton roskadjak össze.

Aztán megint ad új erőt.

Naponként újra ad!

Mindennap kinyújtom kezem

a napi mannáért, és Ő ad.

"Erőről erőre jutok",

világlik már a szent titok!

Az inség földén új forás fakad,

amerre bizakodó lábam elhalad.

Tekintetem a célt kutatja már,

nem révedek erőtlen magamra,

végtelenné tárul a láthatár.

Mindig csak előre, előre,

át a völgyön a heytetőre!

Kőről, kőre, erőről erőre...

Átmenvén a siralom völgyén,

erőről erőre jutok,

míg fenn, a Sionon megállhatok.

1975.XII.

Ez a vers jutott eszembe. Sokszor lesz még úgy, hogy 'nem bírom tovább'. Jó, hogy nem vagyok egyedül.

huh...

Reggel megnéztem az időjárást. ...csak most kerültem újra netközelbe, még nem is blogolvastam.
Mit csináltam egész nap? Altattam Csengét, sétátam a parkban Csengével, vásároltam, ebédet készítettem, újra kimentem Csengivel, elmentem az oviba, szülőértekezleten is voltam, este megint kimentem a lányokkal a parkba.
Azért írtam le mindezt, mert rövidebb, mintha azt írnám le, mit szerettem volna még elvégezni ma.
Csengi elmarad édesanyámmal, de ma már keresett.
Tetszik az új ovi, az igazgatónő hozzáállása. Pl. azt mondt, amíg ő lesz az igazgatónő, az oviban nem lesz tévé. Meg tudja mit akar, dinamikus, tetszik. Egész más a légkör mint a másik oviban. Anitának is tetszik.
Ma este újra volt hiszti. Kint (este gyalogosan mentünk ki, babakocsi nélkül) be akart menni a húsüzletbe, de bent meleg volt, s nem akartam csak be-ki járni. Hát szépen mondtam, hogy nem és arrébb tettem, nyolcszor vagy tízszer. Akkor aztán elment onnan. De megtanulta mondani, hogy "be", amikor be akart menni. Megjegyzem, az ABCbe bementünk-kijöttünk jó párszor. Tehát nem semmit nem, de van amit nem lehet. Aztán itthon is volt hiszti. Fürdés előtt bilire szoktunk ülni, most nem és nem. Aztán fürdeni se akart, nem és nem. Hát így lesz ez minden este? Most alszik, de lehet mindjárt megébred. Akkor kezdjük előről a tegnap esti műsort?
...Zajlik az élet. De így szép :)

U.I.

hát bementem megnézni, nem aludt el Józsi is, mert nagy volt a csend. J. nem aludt csak feküdt. Csenge pedig ült. Majd elaludt ülve, de nem akart lefeküdni. Még jó, hogy hallgatott. Mikor észrevett elkezdett sírni és jelezte, hogy ki akar menni. Lefeküdni? Szó se róla! Ölbe vettem, második próbálkozásra szopizott, éreztem, hogy ellazul, eldőltünk, s hamar elaludt.
Hát, ma este így volt.

Unalom? Nem ismerem.

Most este tíz is elmúlt. Talán fél órát se ültem ma a gép előtt. Délután mikor Csenge elaludt akartam írni pár sort, de mire a címet leírtam, Csengi megébredt. Egy kis szopitól visszaaludt volna, de kellett indulni oviba Anita után, így felköltöttem egészen, elég kába volt. Aztán mikor készültünk volna, beszólt Klári, hogy haza hozza Anitát, ha akarom, így kimentünk a parkba, ott találkoztunk velük.
Reggel Józsi elvitte Anitát az oviba. Persze elfelejtettem neki vízet tenni. Délelőtt kicsit kimentünk a parkba, megint rosszul lettem a körhintán. Csengi elálmosodott, hazajöttünk, már itt volt édesanyám. Csengit elaltattam, elmentem az oviba vízet vinni Anitának. Épp ebédeltek kint az udvaron :). Aztán az egyetemre. Beadtam a kérvényt, csütörtökön el kell menjek a válaszért. Mire hazaértem Csenge épp ebédelt. Miután én elmentem mindjárt felébredt, de nem sírt míg el voltam menve, majdnem két órát. Na, ettünk, nem evett jól se ma se tegnap, azután játszottunk. Lepihentünk. Blogozásra már nem futotta. Mível nem aludta ki magát, nyűgös volt egész délután. De Anitának nagyon örült.
Este nyolckor már le kellett fektetni, de kilenc után összeszedte magát, nem akart a szobában maradni, ki is vittem a konyhába, hátha akar enni, de nem. A nappaliba is ültünk kicsit. Mikor visszamentünk, hogy lefeküdjünk, kiverte a HISZTIT. Hát jól bírja. Semmi sehogy nem volt jó, betettem a kiságyba is. Ölben ordítás. Ágyban ordítás. Kiságyban ugyanúgy. Nem jó se anya, se apa. Nem kell szopi sem. Hát akkor mi kell? Végül hallom, hogy Józsinál most lecsendesedett, énekelget neki. Mi lesz így velünk? Persze, tudom, túl kell élni az ilyesmit. Csak nehéz, erről nem igazán írnak. Itt nem segít a pszihológia. Ja, megvettem ma a "Psihologia Azi" lapot és nem igazán értem miért pszihológia a feng-shui (egy múltkori számban) most meg a ying-yang és a shank prakhalana. Fura ez a világ. Vagy én vagyok fura. A ma esti 'műsor' után kérdezem magamban, érdemes-e belefogni újra a tanulásba? Például vizsga előtti este egy ilyen hiszti -hát sok időt felemészt és engem érzelmileg kifacsar. Na. Van még dolgom...

vár az OVI

Lassan nekünk is elkezdődik az ovi -holnap. Miután összegyűjtöttük a szükséges orvosi papirokat, ma beírattam Anitát az ovodába, Klárihoz. Mennyit gondolkoztam, váltsunk-e ovodát. Úgy néz ki eddig, hogy jól döntöttünk, a régi oviban nem a legjobb a helyzet.
Míg ma délelőtt Anitával oviban voltunk, Csenge itthon maradt édeasanyámmal, másfél órát és nem sírt. Látta amikor kimentünk az ajtón, röviden köszöntem neki. Ez bíztató, mert holnap el kell menjek az egyetemre, beadni a kérvényt, hogy folytathassam a sulit az egy év szünet után. Ha egy szemináriumra elmegyek az legalább három óra. Kurzusra nem fogok járni. Remélem túléljük. Az igazi probléma nem is ez, hanem, hogy lesz-e időm tanulni. Valószínű kevesebbet fogok blogozni :(, pedig ez nekem nagyon jó kikapcsolódás.
Szóval itt van az Anita zacsija: párna, pizsama, fogkefe, fogpaszta, szalvéta, egy blúz, ha netán szükség lesz rá, cserepapucs, üzenőfüzet. Reggel korán kelés...

mama

Édesapám tagnap Hunyadon volt. (ez a fotó 18-20 éve készült, tata és mama) Mama küldött nekünk rongyos palacsintát. Azt mondta régen ezzel próbálták a lisztet. Ha a palacsinta jó lett, lehetett sütni kalácsot is a lisztből. Én nagyon szeretem ezt a palacsintát. De sokkal-sokkal jobban a mamámat. Gyerekkorom legszebb emlékei vele kapcsolatosak. Bár nem sokat vakációztam Vajdahunyadon, mégis nagyon szerettem náluk. Ma már sokkal öregebb, kissebb, ráncosabb, gyengébb. Mégis nagy. Nehéz gyerekkora volt. Apukája akit nagyon szeretett korán meghalt. Kisgyerekként édesanyja odaadta egy gyerek nélküli családnak szolgálni, cselédnek, ott nevelkedett. Nem volt könnyü... S aztán se volt csupa rózsa az élete... De szépen éltek előttünk. Nem emlékszem panaszkodásra. Kedvünkben járt. Együtt nevettünk. Babaruhákat varrt, kötött. Jókat beszélgettünk. Már férjnél voltam, mi még mindig leveleztünk. Sajnos én nem írtam már rég (ez a net!). De talán még fogok. Nos, itt vannak a rongyos palacsinták, mert nagyon szeret. Gyorsan papirt, ceruzát, írnom kell.

Hozzsánna kórus Temesváron

több kép és talán hang is a www.baptista.hu/temesvar oldalon lesz hamarosan

kép nélkül

Szükségem van egy mentorra.

Kapcsolatok. Általuk élünk. 
Jó lenne megtanulnom jó kapcsolatokat építeni. Nem csak a hozzám hasonlókkal. Olyan nehéz... időt, energiát igényel, odafigyelést, érdeklődést, törődést - szeretetet. Hogy ne csak a döbbenet maradjon... Félre a másságtól való félelemmel, a félszegséggel, a mit gondol rólam, ehhez nem tudok hozzászólni, ez engem nem érdekel, mi közös van bennünk -kel.

a Kapcsolat...

gyerekekről

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak
1.A kisgyerekkor
2.Az iskoláskor Park Könyvkiadó, Budapest, 2005, a "hétköznapi pszihológia" sorozatból.
Könnyű olvasni, érthető, egyszerű. Nem találtam benne eget rengető, új 'igazságokat'. Azt amit eddig is olvastam, hallottam, nagyrészt elfogadok. Mégis jó volt elolvasni.

mindenféle

Hétfő, kedd, szerda, - Józsi még szabadságon volt. Ez nekem is szabadság, mert segített, kiment a lányokkal a parkba, addig én nyugodtan főzhettem, elpakolhattam, s ha itthon volt is segített. S jó volt együtt ebédelni. Itthon lenni. S egy pár járni valót is lejárni.

Szerda este a Hozsánna kórust hallgattam élőben. Az úgy volt, hogy...
Délben, délután még azt mondtam, nem megyek el Csengivel, kicsit csorog az orra, este már fáradt... Aztán indulás előtt fél órával azt mondtam: megyünk. S mentünk.
Nem voltak sokan, de voltak néhányan a liciből. Ami úgy nem esett jól: a díszterem ablakából láttam 3-4 tinit a gyüliből amint a suliudvaron a labdát rugják...
A koncert "Kell a fény", tetszett. Fényképezőgépünk itthon maradt, de majd próbálok képet 'szerezni'.
Eszembe juttatták Füle Lajos rég nem olvasott versét:
HOZTÁL-E NAPSUGÁRT?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
-Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
-Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?

Mert kell a fény, az újuló öröm,
hogy kulcs legyen a hús-vér börtön.

Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,

akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
-Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Rég nem hallottam, énekeltem ezt sem:

Sokszor úgy érzem összeroskadok.
Többé nem lesznek jó és szép napok,
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám
és én úgy érzem
megfojt a magány.
Félelem, fájdalom
kínozza lelkelm,
hogy el sem mondhatom.

Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek,
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag.
Ez sem oldotta meg a terhemet.

Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra szívárvány?
Lesz-e még megoldás
vagy csak a négy fal vesz körül és semmi más?

Van egy út, amit Isten készített.
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia
minden emberért életét adta.

Még ma jöjj ahogy vagy,
hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom megszünnek végre
s te élhetsz szabadon.

És még egy ismerős ének refrénje:

Uram, folytasd kérlek bennem a jó munkát!
Te kezdted el, te vidd véghez mit tervedbe foglaltál.
Nem számít mit tesznek mások,
én rendelkezésedre állok,
hogy szerető kezed érintése formáljon át.

Tíz óra lett mire hazaértünk. De Csengi jól bírta. A végén aludt is, nem csoda, mert addig a terem végében sétált, szaladgált. Anita este 11-kor ebédrevalót jól bevacsorázott.

Csütörtök délben a parkban.
1-2 kivétellel csak kocsiban ülő vagy totyogó gyerekek. Sok szabad tér. Csend. Napsütés. S a sok gyerek oviban, iskolában ahelyett, hogy a jó levegőn lenne -már amennyire jó a városi levegő. Azt hiszem megpróbálom néha majd délben kivenni Anitát az oviból...

Az este miután majd' egy órán át altattam Csengét, elaludtam. A szerda este felborított esti program zavarta meg? Nem tudom. Pedig nem volt szándékomban elaludni. A kagyló tele mosatlannal, a beszedett száraz ruhák össze-vissza. S a blog... Nem mintha csak másoknak írnék :), na, de jó, ha gondolnak az ember lányára. Akkor hát, most le is írom: ide, ebbe a blogba mindenfélét fogok írni, csak úgy, magamnak, kicsit nektek is. S ha nem akarjátok itt lopni a napot, nem fogok megharagudni. Ti tudjátok. De nekem írni kell. Néha. Vagy gyakran.

Csenge 10 hónapos.
Még mindig kedvére szopizik. Ebédig szinte semmit nem eszik szopcsin kívül.
Jól jár, ha fogjuk az egyik kezét.
Nagyon szereti Anitát.
Anyafüggő. :)

:)

Lugozsról kijövet egy darabon macskaköves volt az út. Anita is észrevette az autó ilyenkor sajátos zötykölődését. Meg is jegyezte gyorsan:
-Cicás út!

Csenge

Rém anyás.
Örülni született.
Szereti a babákat.
Szereti a virágokat.
Szereti a zenét.
Leggyakrabban a 'baba' szót mondja. Az emberek, de leginkább a gyerekek, babák, képek a babák. Ezenkívül szépen mondja, hogy 'kutya'. Többnyire minden négylábú állat kutya. Parajdon a Szimat kutyától megtanulta az ugatást, nagyon jó hangutánzással. Én 'aja' vagyok. Józsi 'apa' vagy a baba egy változata. Anita is baba csak hangsúlyosabb. Nagyon szereti Anitát és Anita is Csengét, öröm nézni őket, kivéve amikor azt játszodják, hogy "nekem az kell ami a te kezedben van", s ez nem ritka. A gomb és a galamb egy 'g'. Szépen mondja, hogy 'papa' az ennivalónak, de úgy is, hogy 'am-am-am'. A kavics, kő: 'kő', nagyon szeret kavicsokkal játszani. Szájába is tenni. A bagoly "ba", a fa "pa". Ha virágot lát, azt is jelzi.
Szereti, ha mesélünk a könyveiből, főleg az állatos könyveket szereti. Meséltem is neki Parajdon mikor esett az eső. Ha valaki nem tudná hogy beszél a kutya, cica, ló, kecske, bárány, kakas, tyúk, kacsa, liba, egér, szamár -segíthetek.

Átestünk egy három napos antibiotikum kezelésen, mert lázas lett és véres volt a széklete. Valami kaja nem tett jót neki. "Enterocolită", mondta az orvosnő. Nem voltam netközelben, hogy utánnaolvassak, így Duomoxot (amoxicilin) adtam neki három napig, a háziorvos előírása szerint. Három éjjel volt lázas, aztán elmúlt, helyrejött. Ilyen is van.
Aztán ma allergiás kiütések lettek szinte az egész testén, kicsi apró pöttyök. Talán a "pufuleţ" amit a parkban evett. No, jobban kell vigyázni. Két hétig Aerius szirop lett előírva. S pufuleţ letiltva egy éves korig.
Udvarhelyről hazafele jövet, mikor megint megálltunk Piskin ,nagyon fújt a szél, de ki kellett szállni egy kicsit az autóból, amúgy nem volt hideg, de a szél mégse tett jót Csenginek, eddig kicsit szortyogott, de ma már csorgott az orra, előkerült az orrszívó.
Most ennyi Csengéről.

Anitával

több időt kell töltsek. (Azt hiszem a minőségi együtt töltött idő a fő szeretetnyelve.) Ezt próbáltam ma délután míg Csenge aludt. Józsi kiterítette a ruhákat. Mi pedig a Attiláéktól kapott állatkert színezéséhez fogtunk. Ha elkészül, újra lefotózom. Egyelőre színeztünk. Nagyon jó volt együtt lenni csak úgy. Kellett ez mind a kettőnknek. Parajdon alig voltunk így együtt, hisz mindig ott volt Csenge. S mióta hazajöttünk még anyásabb, egész rám van kapva. De kell időt szakítsak 'csak úgy' együtt lenni Anitával, akkor is ha ez-az elmarad. Este is kicsit beszélgettünk. Készülünk az ovicserére.
Még egy lazább év és aztán suli.
Nekem nem volt nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, főként az anyukámmal, bár most felnőttként tudom, hogy szeretett. Néha félek, hogy elrontom a kapcsolataimat, azokat, amelyek a legértékesebbek. Ha megkezdődik a suli sok minden változni fog. Azt hiszem több odafigyeléssel kell építsem Anitával a kapcsolatomat. Nagyon különbözünk. Imádkozom bölcsességért. Csak a kegyelem...

Ma annyit blogolvastam, hogy belefáradtam. De lassan majd behozom, van még pár jó blog amin nem érdemes ilyen fáradtan végigszaladni.
Jó, hogy ma vasárnap van, nem kellett pakolni, főzni, mosni... A fél nappali csomag.
Voltunk gyüliben, itt volt Bayer György, aztán anyuméknál ebédeltünk egy jót.
Most alvás következik.
Holnap nem is tudom mivel lenne jó kezdeni. Kenyeret kell venni és egyéb ennivalót. Mosni ,főzni, Anita papírjait elrendezni, mert végre megszületett a döntés, hogy mégis átíratjuk a Klári csoportjába.
Majd lesz 'beszámoló', egyelőre még nem tudom hol a fényképezőgép. Majd előkerül.

... a legjobb itthon

Négy órától mostanig két rövid megszakitással blogolvastam. S még nincs vége. De, amit olvastam, olvastam, amit nem, nem, most már írok.
Rossz nem volt, hideg az volt és eső is.
Az este nagyon fáradt voltam és rosszul éreztem magam, ezért este tízkor már aludtam, még éhes se voltam. Na, de hajnali négykor már ébren voltam, éhes is voltam s hát fel is keltem (Csenge kétszer is szólt, hogy észrevett). Ki lesz ma álmos? Én.
Legalább egy hétig tart majd, míg elpakolok...
Csenge kicsit szortyog...
Na, megpróbálom összeszedni magam a mai napra.
Áldott vasárnapot!

Szervusztok!

Egész nap pakolásztunk. Józsi nagyon sokat segített, kétszer is kivitte Csengét. Még a ruhákat kell bepakolni az ágyról a bőröndbe... A cipőket. A mosogatószert. Elkészíteni a szendvicsetket. Még egy -két apróság. Persze a laptop. Könyvek. Pár játék. Egy kiskanál. ... micsoda lista!
Azt olvastam, hideg lesz a jövő héten.
Annyi ruhánk van bepakolni való, hogy nem tudom beférünk-e az autóba...
Kicsit félek az utazástól, attól, hogy Csenge hogy fogja bírni...


Legyen nektek két szép hetetek. Ha hazaérünk, jelentkezem.