Pillanatkép

Ilyen is van? Csenge amikor meglátta Anitát ott fent, ő is ölbe akart :)

A Csongi készítette Hozsánna kórus-felvételt hallgatom. Én a gépről, de letölthető a www.baptista.hu/temesvar Arhivum oldaláról.

Az elmúlt napokhoz képest ma nyugis nap volt. Klári hazahozta Anitát az oviból. Az egyetemen voltam, de hiába, holnap is el kell menjek. De csak keveset voltam elmenve itthonról, addig Csenge a parkban volt édesanyámmal. Csenge jól evett. Kedvére aludt napközben. Elmaradt az esti hiszti. Napközben tudtam egy kicsit blogolvasni. Míg szopizott olvastam. Szép nap volt. Este egy percre megszakadt az áramszolgáltatás, a lányoknak nem tetszett. Mikor én gyerek voltam, főként télen, szinte minden este volt áramszünet, fél óra jó esetben, de egy-két óra... hozzátartozott az életünkhöz. De nem hiányzik :)).

Az este úgy éreztem, nem fogom bírni ezt az iramot... S úgy szokott lenni, mikor érzem, nincs erőm tovább, új erőt kapok vagy enyhülnek a körülmények.

Oláh Lajosné: Erőről erőre

Zsoltár 84:8

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!

Vége, nincs tovább...

Megtántorodtam, már-már elestem,

elborított a nyomorúság.

Szóltam: saját erőmből nem telik több,

nem bírom tovább!

És akkor új erő jött.

Csendben és észrevétlen.

Nem a győztesek hódító ereje,

nem az erők világrengető serege,

csak épp annyi, amire szükségem volt,

csak épp annyi, amennyi fölemelt,

megiszamodott lábam lépésre bírta,

s nyomorúságom rengetegéből

a kivezető utat megmutatta.

Csak épp annyi.

S ha elfogy?

Akkor újra küldi Ő,

a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!

Mindig csak annyit.

És épp eleget!

Eleget ahhoz, hogy el ne essem,

és ha a szakadék szélére értem,

ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,

e szent erővel átallépjem,

s csak a túlparton roskadjak össze.

Aztán megint ad új erőt.

Naponként újra ad!

Mindennap kinyújtom kezem

a napi mannáért, és Ő ad.

"Erőről erőre jutok",

világlik már a szent titok!

Az inség földén új forás fakad,

amerre bizakodó lábam elhalad.

Tekintetem a célt kutatja már,

nem révedek erőtlen magamra,

végtelenné tárul a láthatár.

Mindig csak előre, előre,

át a völgyön a heytetőre!

Kőről, kőre, erőről erőre...

Átmenvén a siralom völgyén,

erőről erőre jutok,

míg fenn, a Sionon megállhatok.

1975.XII.

Ez a vers jutott eszembe. Sokszor lesz még úgy, hogy 'nem bírom tovább'. Jó, hogy nem vagyok egyedül.